A Harvard egyik legjobb csillagásza elénk tárja vitákat kiváltó elméletét arról, hogy a naprendszerünket nemrégiben egy távoli csillagrendszerben élő, fejlett földön kívüli civilizáció látogatta meg.
2017 végén egy hawaii obszervatórium kutatói megpillantottak egy objektumot, amely a naprendszerünk belsejében száguldott, méghozzá olyan gyorsan, hogy csak egy másik csillagról érkezhetett. Avi Loeb, a Harvard csillagászati tanszékének vezetője bebizonyítja, hogy az ’Oumuamua névre keresztelt jelenség nem lehetett aszteroida; ahhoz túl sebesen mozgott, túl furcsa pályán haladt, és nyomát sem mutatta gázképződésnek vagy szétesésnek. Szerinte csak egyetlen lehetséges magyarázat képzelhető el: az objektum egy távoli, földön kívüli civilizáció fejlett technológiai eszköze.
Ebben a könyvében Loeb végigvezeti az olvasót naprendszerünk első bizonyítottan csillagközi látogatójának izgalmas történetén. Felvázolja nagy felzúdulást kiváltott elméletét és annak jelentőségteljes következményeit, amelyek mind a természettudományra, mind a vallásokra, mind fajunk és bolygónk jövőjére hatással lehetnek. A Földönkívüli elgondolkodtató útja a tudomány, a téridő és az emberi képzelet legtávolabbi zugaiban azt sugallja az olvasóknak, hogy a határ a csillagos ég, és hogy érdemes nyitott elmével elgondolkodni azon, amit ott találhatunk. Bármilyen különösnek is tűnik.
Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy érdeklődve fordulok majd az űrkutatás témakörének irányába, biztos csak elnéző mosollyal csóváltam volna meg a fejem. Még a sci-fi műfajú könyvek iránt sem éreztem magamban a kíváncsiságot, hát még egyéb tudományos értekezésekről! A világegyetem létezése, felépítése természetesen számomra is elfogadott tény volt, de alapjaiban nem mozgatta meg a mindennapi gondolataimat. Földhöz ragadtabb voltam én annál.
Egyszer csak viszont azon kaptam magam, hogy szinte megszállottan rajongok Pierce Brown munkássága iránt. Képzelőereje és űrbéli csatái mély nyomot hagytak bennem. Innen már mondhatni egyetlen ugrás vezetett csak ahhoz, hogy a kitaláción túlra is látni akarjak. Gyermeki kíváncsiság ébredt bennem a minket körülvevő világ felépítésére, létezésünknek alapelveire. Érdekelt, hogy a könyvekben leírtak hány százalékát adja az írói fantázia elrugaszkodott mivolta és mekkora része lehet a későbbiekben már több egyszerű kitalációnál. Hiszen lehet, hogy csillagközi harcokat nem az elkövetkezendő húsz évben fogunk folytatni, de előfordulhat, hogy a jövő generációi számára ez már nem csupán a képzeletekben fog zajlani. Az 1900-as évek idusán sem feltételezte még a emberek jelentős része, hogy bárki is képes lesz más bolygó felszínére lépni, mégis már 1961-ben Jurij Alekszejevics Gagarin sikeresen teljesítette az első nagy utazást a Föld körüli pályán. Innen pedig már nem volt megállás.
A történetről:
Bár csillagászati téziseiket és eredményeiket a tudósok már a középkor óta igyekeznek megosztani az arra figyelmes fülekkel, az űrkutatás témakörében nagy fejlődés az elmúlt száz évben történt csak igazán, de ez teljesen evidens: a korai szakaszban felállították azokat az akkoriban szinte hihetetlen, de a későbbiekben alappillérekként szolgáló szabályokat, amik megmásíthatatlan talapzatát adják ennek a tudományos ágazatnak, majd erre építkezve kezdődhetett meg a bábeli szintű fejlődés. Sok kíváncsi természettel megáldott ember szentelte teljes életét annak, hogy kiderítse az univerzum titkait, s nekik köszönhető, hogy a minket körülvevő világ arculata egyre kevésbé ismeretlen, sőt, inkább barátságosabb formát kezd magára ölteni. Avi Loeb is a természettudomány ezen ágára specializálódott végül. Kutatásai meghatározók, kollégáival karöltve rengeteg tudományos szakcikket publikált így jelentősen hozzájárulva a fejlődés és a megismerés végeérhetetlen mindenségéhez. Az elmúlt években többféle irányban is megcsillogtatta tudását. Figyelmét most leginkább a 2017 októberében megpillantott különös objektum köti le, amely talán a legnagyobb változásokat hozhatja el a tudományos életbe. Avi Loeb Földönkívüli című könyvében az erről írt tudományos értekezését adja át a nagyközönségnek. Ebben a műben olyan kérdéseket feszeget és olyan teóriákat mutat be, melyek alapjaiban rengethetik meg az űrkutatás eddigi irányvonalát.
A könyv első nagyobb hangvételű részében megismerhetjük a szerző életének meghatározó mérföldköveit. Bemutatja, milyen események voltak hatással rá, nézőpontja milyen irány mentén formálódott, s hogy milyen tudományos kérdések és válaszok vezettek végül oda, ahol most van jelenleg. Ez nem kifejezetten egy önéletrajz, sokkal inkább egy útvonal bemutatása. Apró, de számára jelentős eseményeket vonultat fel, amelyek mind hozzátettek ahhoz, akivé végül vált. Mindezt olvasmányos közegben mutatja be, így az olvasó úgy érezheti, mintha szemtől szemben mesélne magáról az író egy finom kávé társaságában. Az önéletrajzi vonatkozásokat párhuzamba állítja a könyv fő témájával, s több ízben visszatér hozzájuk, hivatkozik rájuk, ezáltal a teljes dokumentáció egy jól körülhatárolható, összefüggő sémát alkot.
A könyv fő irányvonalát az 'Oumuamua adja, melyet 2017. október 19-én észleltek naprendszerünkben a kutatók. Ez a csillagközi objektum szűk két hétig, mindössze 12 napig mutatta meg önmagát és szolgáltatott mérhető adatokat, mielőtt még továbbállt. Egyfelől fantasztikus, hogy lehetőségünk nyílt egy külső elem megvizsgálásra, másfelől nagyon hirtelen érte a csillagászokat az érkezése, így lehetőségük sem volt felkészülni rá. Ettől függetlenül elég sok információt sikerült róla begyűjteniük, amik igencsak meglepő eredményeket produkáltak; eltér a megszokottól, az eddigi ismeretek által meghatározott csillagközi elemektől, s ez új útvonalakat nyit meg azok számára, akik képesek a megszokotton túlra tekinteni.
A könyvben roppant érdekes leírások találhatók a mért értékekre és az azokból egyenesen következő tulajdonságokra nézve. Eleinte tartottam attól, hogy a leírtak túlságosan szakmai nyelven lesznek kifejezve, ami miatt előfordulhat, hogy pár dolognak utána kell majd olvasnom, de szerencsére ez nem így történt. Avi Loeb közérthetően mesél tudományos felfedezéséről és teóriáról, így teljes mértékben élvezhető a könyv. Amint már említettem, többször párhuzamot von az átadni kívánt tudás és a saját magánéleti tapasztalatai között – s ezen példák által még inkább emberközelinek érezhetőek a felvetései. Erre szüksége is van, hiszen az, amit a rendelkezésére álló adatok alapján gondol sokak számára igencsak elrugaszkodottnak, sőt, egyenesen rémisztőnek tűnhet. Avi Loeb nem kevesebbet feltételez, minthogy az 'Oumuamua nem csupán egy furcsa tulajdonságokkal rendelkező csillagközi objektum, amelyet a végeérhetetlen világűr formált az idők során, hanem egy másik civilizáció által alkotott tárgy; űrszemét vagy éppen egy felderítő eszköz. Ebből pedig egyenes ágon következik, hogy nem vagyunk egyedül.
A könyvek és a filmek a képzelet szárnyán már igencsak messze jutottak. Az átlagos ember fejében a földönkívüli szó esetén rögvest furcsa, zöld lények vagy egyenesen E.T. jelenik meg. A legtöbben ódzkodnak a témától, bele sem hajlandóak gondolni, hogy lehetnek-e ezeknek az elképzeléseknek valóságból merítkező alapjai. Természetesen ez érthető is, ha végig gondoljuk, milyen szerteágazó irányba vitte el már fantasztikum a témát; ugyanakkor ha ezt képesek vagyunk levetkőzni és tudományos szempontból, szarkazmustól mentesen is megközelíteni, máris egy új, lényegesen jól összetett érvelési és bizonyítási rendszert kapunk. Hiszen az univerzum olyan tágas és mi olyan aprók vagyunk hozzá képest! Miért ne férhetne meg mellettünk egy másik Naprendszerben – vagy esetleg a miénkben is – egy másik civilizáció? Miért olyan ijesztő a tudat, hogy nem biztos, hogy egyedülálló a létezésünk? Avi Loeb is ezeket, valamint hasonló kérdéseket feszeget könyvében. Megfelelő vastagságú határvonalat képez tudomány és fantázia között, amely által az olvasó önmagában is helyre tudja tenni a kérdéskört. Egyfajta kényelmes bizonyosságérzés lett rajtam úrrá olvasás közben, így mindinkább az átadni kívánt üzenetre tudtam koncentrálni. Ez a könyv nem csupán egy csillagászati értekezés egy rendhagyó objektumról, hanem filozófiai monográfia is egyben.
Az önéletrajzi vonatkozások és az 'Oumuamua érdekességei mellett a szerző a világűr egyéb érdekességeire is fordított egy kis figyelmet. Munkássága során sokféle ágon képviseltette már önmagát, így kiterjedt kutatási eredményei vannak a további égitestek és más jellegű égbéli objektumok irányába is. Bár néhol, mikor már igencsak belelendült egy-egy témának a boncolgatásába, kissé kezdtem kirekesztettnek érezni magam – hiszen az én tudásom ennél sokkal korlátozottabb –, de viszonylag hamar visszatalált arra a bemutatási módra, ami az átlag ember számára is könnyen, mennyiségi határ nélkül befogadható.
Összességében tekintve:
Avi Loeb Földönkívüli – Egy idegen civilizáció első nyomai című könyve számomra egy rendhagyó olvasmány volt. Általában online, pár cikk erejéig olvasok bele néhány, engem érdeklő tudományos értekezésbe, komolyabban nem szoktam elmerülni a csillagászati és űrkutatási témákba, de úgy néz ki, ennek is eljött az ideje. A szerző teljesen közérthető módon mutatja be az arra kíváncsiaknak azokat a téziseket, amelyek az 'Oumuamua rövid ittléte után fogalmazódtak meg benne. E kevéske idő alatt, míg a Naprendszerünkben vendégeskedett a lehető legtöbb adatot igyekeztek róla beszerezni a kutatók, s az eredmények olyan válaszok előszelét hozhatják el, melyet nem mindenki képes befogadni még egy gondolat erejéig sem. A szerző mert távolabb tekinteni az eddigi tudományos állásponton, a komfortérzeten túlra lépve alkotta meg véleményét a társaival, akik hasonlóképp szemlélik a csillagközi objektumról szolgáltatott adatokat és bátran kijelentette, hogy nem szabad annak az esélyét sem kizárni, hogy ezt a tárgyat nem a természet alkotta, hanem egy másik civilizáció. Elméletének levezetését közérthető módon tálalja, így minden nyitott fül esetén meghallgatásra találhat.
Olvasás közben magam is gondolkodtam a lehetséges problémákon, valamint megoldásokon egyaránt. Többször éreztem, hogy a szerző egy olyan kérdést válaszol meg, amit még csak megfogalmazni sem tudtam, szimplán a jelenlétét éreztem. Széleskörű látásmódja alapján a központi témát minden lehetséges oldalról körbejárja, így kizárva vagy éppen erősítve bizonyos tulajdonságait. Úgy gondolom, hogy az ő álláspontja igenis megérdemli azt, hogy beszéljünk róla, nem szabad egy tollvonással elvágni, hiszen ez is hozzátartozik a tudományos kíváncsisághoz.
Mint mondtam, nem vagyok a témában jártas, csupán érdeklődő, de volt a szerzőnek egy gondolatmenete, amit kissé földhözragadtnak éreztem. Bár egy mindenre nyitott elméről beszélünk, aki mögött rengeteg tapasztalat áll és aki képes elfogadni, hogy mi, emberek, lehet, hogy nem vagyunk annyira egyedülállóak, mint aminek gondoljuk magunkat, érdekes, hogy az esetleges egyéb civilizációk elképzelésénél mindig a saját struktúránkhoz nyúl vissza, mondván, hogyha eddig a tudományos pontig mi képesek voltunk eljutni, akkor mások is; de arról nem ejt szót, hogy mi van akkor, hogyha a mi technológiánk az, ami a feltételezett többihez képest már régen elavult? Mi van akkor, hogyha azért nem tudtuk befogni a bizonyíték értékű jeleket, mert a mi nézetünk még nem jutott olyan fejlettségi szintre, hogy felismerjük azt, ami az alkotói oldalról egyértelmű? A hasonló mindig a hasonlót keresi, de el kell gondolkodni annak a lehetőségén is, hogy máshonnan indulva, teljesen eltérő módon is el lehet ugyanarra a pontra jutni.
Számomra meghatározó olvasmányélmény volt. Tudatosan nem haladtam gyorsan vele, ízlelgettem a szavakat, a leírt téziseket és igyekeztem befogadni Avi Loeb feltételezéseit a maga valójában, s a végére érve úgy érzem, az én látóköröm is nagyobb lett, mint amekkora előtte volt.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A tudomány olyan, akár egy detektívregény, és ebben a közhelyben az asztrofizikusok számára egy csavar is rejlik, a tudományos nyomozómunkának ugyanis nincs még egy területe, ahol a léptékek és a koncepciók ilyen változatosságával találkoznánk."
"Sokan úgy vélik: az élet azoknak a helyeknek az összessége, amelyeken az ember jár. De ez csak illúzió. Az élet események összessége, s az események olyan döntések következményei, amelyeknek csak egy részét hozhatjuk meg mi magunk."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2021 január 26.
Terjedelem: 256 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése