Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket… Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?
Néha megesik, hogy a semmiből előtörő nosztalgikus érzések borítják fel a gondosan felépített terveket. Ez az élet több területére igaz, de engem legfőképp az olvasási szokásaim során érint. Szeretem előre meghatározni, az időmet gondosan beosztva haladni az elolvasni kívánt könyvekkel úgy, hogy a megengedett eltérési határt a leginkább minimalizálom. Ez időbeni meghatározást kevésbé, ám a regények láncolatának kialakítását és az értékelések megírásával eltöltött időt annál inkább magába foglalja. Mindaddig követem is békésen a saját célkitűzéseimet, míg nem lesz rajtam úrrá egy olyan jellegű vágy, amit Stephenie Meyer története iránt is éreztem. Nem tudom, hogyan és miként, de egyszer csak tudtam, hogy most erre van szükségem. Képtelen voltam nyugodni mindaddig, míg az első részt a kezembe nem veszem és újra fel nem dolgozom. A belső nyomás ezzel csillapodott, de közel sem szűnt meg, ezért úgy döntöttem, hogy a további részeket is sorra kerítem mindaddig, amíg a lelkem igényt tart rá. Rengeteg kedves emléket felidézett olvasás közben. Ehhez a sorozathoz nem csak csupán a szórakozásból fakadó érzések fűznek, hanem egyéb családi megerősítő kapcsolatok is. Mind a beszerzés, mind az olvasás egy közös program volt nővéremmel, így még inkább kiemelt helyet foglalt el az eltelt évtized alatt is a polcomon és a szívemben egyaránt.
A történetről:
Az első könyvet, az Alkonyatot tartózkodó szeretettel figyeltem. Tartottam az olvasás megkezdése előtt attól, hogy az elmúlt tíz évben olyan sokat változtam, hogy már inkább a kiábrándultság érzése lesz rajtam úrrá, semmint a gyermeki rajongás, amit régebben kiváltott belőlem. Szerencsére az aggályaim nem igazolódtak be és kellemes kikapcsolódást nyújtott a rohanó hétköznapokba, sőt, elmondhatom, hogy teljesen fel is töltött. Miután újra megismerkedtem Edward és Bella megismerkedésének történetével, csak úgy pezsgett a véremben az olvasás és az írás iránti szenvedély, így a felhalmozódott energiát kihasználva gyorsan befejeztem pár függő történetet és értékelést; s még a végeredmény is megfelelő lett. A második könyvet ezután kellő önbizalommal vettem kézbe. Emlékszem, régen ez volt számomra a sorozat kedvenc része. Mélyen együtt tudtam érezni Bellával, örömével és bánatával egyaránt. Az akkori fiatal énem hasonlóképp tragikusnak érezte az első szerelem elillanó lángját. Tapasztalatlan voltam és én is úgy hittem, nincs ennél nagyobb fájdalom. Az eltelt évek sok mindenre megtanítottak és ma már csak enyhe mosollyal az arcomon, fejcsóválva tekintek régi énemre. Sokat változtam, megerősödtem és ez kihatással volt a könyv új szemmel történő megítélésére is.
Az első részben megismerkedhettünk a fő és mellékszereplőkkel, valamint a történet helyszínéül szolgáló kisvárossal és az általa nyújtott korlátozott lehetőségekkel. Az emberek békés tudatlanságban élnek a vámpírok mellett mindaddig, míg szerelem nem gyúl a csoportok egy-egy képviselője között egymás iránt. Ez a kapcsolat nem csak a két egyénre nézve veszedelmes, hanem a szeretteikre és a fajtájuk egészére nézve is. A baj meg is történik, mikor James, a vándorló életmódot folytató lény kiszemeli magának Bellát. A játék ekkor komollyá válik, a sok hirtelen döntés hatására Bella élete életveszélybe kerül. A problémát végül sikerül a megfelelő kereteken belül elhárítani, ám ez épp elég volt ahhoz, hogy elültesse a fejekben a kétség magját. Hisz ha ez egyszer megtörtént, van rá esély, hogy később is meg fog, csak lehet, hogy más formában. A döntő pillanat Bella születésnapján mutatkozik meg, amely hatására Edward végzetes döntést hoz és megpróbálkozik a lehetetlennel: kitörli magát a lány életéből, úgy tesz, mintha sosem létezett volna.
A New Moon, Újhold című könyv Bella kálváriáját meséli el, miként élte meg Edward, s így az első szerelem elvesztését. Bár mindannyian tudjuk, mennyire fájdalmas, ha egy általunk szeretett személy egyik pillanatról a másikra eltűnik az életünkből, Bella esetében egyéb speciális tényezők is bonyolítják a helyzetet. A közte és Edward között kialakult kapcsolat sokkal több volt, mint egyszerű tinédzser szerelem. Bellának a teljes élete megváltozott, mikor Forksba költözött. Egyedül érezte magát, az általa szeretett dolgok és személyektől messze bizonytalan volt. Minden sarkon újdonsággal találkozott és a korábbi ellenérzései és tapasztalatai miatt még inkább nehezére esett megtalálni a biztos pontot a mostani élethelyzetében is. Ez végül Edward lett a számára, aki mint egy kikötőben a világítótorony, biztonságos utat mutatott a számára önmaga megismeréséhez is. A kapcsolatuk nagy lánggal égett, amit igyekeztek minél inkább elfojtani, tartva a végzetesnek bizonyuló hibától, de ezzel pont az ellentettjét érték el. A folytonos önmegtartóztatás magába hordozza a várakozás izgalmát és folyton hevíti a már amúgy is magas fokon égő belső tüzet. Nehéz, de nem lehetetlen eloltani a lelki és testi vágyakat, ám ez nagy fájdalommal jár, főleg úgy, ha figyelembe vesszük Edward mibenlétét. Ezek után egyáltalán nem meglepő Bella viselkedése, miután kihúzzák bizonytalan talpa alól a talajt. Én úgy gondolom, hogy a könyvben leírt depresszív viselkedés nem lett erőteljesen, már-már komikus módon túlábrázolt. Természetesen felnőtt fejjel már másként értékelem, mint a korábbi, fiatalkori olvasások során, de még így is érezhető volt, a tragikus életszemlélet mibenléte, hiszen nem csak az első nagy szerelmét veszítette el, hanem a biztonságérzetét, a hovatartozását és még a félelmei is megerősítést nyertek, miszerint ő csak egy átlagos ember, aki a legkevésbé sem érhet fel az olyan létformákhoz, mint Cullon-ék.
A szerző emellett viszont képes volt megalkotni egy újabb, izgalmakkal telt könyvet. A mélypontot követően Bella, bár sajátos indokai miatt, de elkezd nyitni La Push lakosai felé. A társasági alapot főként Jacob szolgáltatja a részére, akinek segítségével végül elkezd valamennyire talpra állni. Egyre inkább képes átértékelni az őt ért veszteség súlyát, amely egyenes úton vezet ahhoz is, hogy egyre inkább kordában tudja tartani a lelke helyét elfoglaló ürességet. Ez az épülési folyamat lassú, nehézkes, sőt, több szempontból nézve egyenesen önveszélyes. Bella még az eddigieknél is képtelenebb helyzetekbe keveredik, ami által kénytelen újra és újra átélni azt a mérhetetlen fájdalmat, amit Edward okozott neki, de mindezt szinte örömmel fogadja. A történet új irányt vesz, egyéb fantasztikus lények is felsorakoznak a vámpírok mellett, amely előrevetíti a folytatásban szereplő bonyodalom még nagyobb komplexitását. Az Újholdról így elmondható, hogy leginkább átvezető történetként szolgál két fontosabb esemény között, ám egyáltalán nem kihagyható ciklusát mutatja be egy vámpír és egy ember kapcsolatának. Úgy vélem, hogy egyfajta szükséges rosszként van jelen, hiszen muszáj volt a szerelmüket megmérettetni, a legnagyobb próbatétel elé állítani, mivel enélkül sokkal inkább elment volna a rózsaszín, tündérmesékbe illő cselekmény felé. Mondhatni az Újholdban erősítették meg az egymásba vetett bizalmukat, amely remek alapot biztosít a továbbiaknak.
Összességében tekintve:
Amikor először olvastam el Stephenie Meyer sorozatát, az Újhold volt a kedvenc részem. Mélyen együttéreztem Bellával. Emlékszem, mennyire meghatott mind nővéremet, mind engem a történet ezen irányvonala, s hogy hány órát szántunk arra, hogy alaposan kibeszéljük, míg vártuk a folytatást. Most már, dupla annyi évesen kicsit máshogy szemlélem a leírtakat. Kevésbé húzott be ez a depresszív örvény, ami a lapokon teng, képes voltam egyéb tényezőket is megvizsgálni, lélektani oldalról kissé elhatárolódva, de mégis nyitott szemmel végigtekinteni a leírtakon. Nem is vonzott be annyira, mint az első kötet, több időt szántam az olvasásra, mivel nem éreztem azt a folyamatos húzást, ami miatt képtelen lettem volna letenni. Mindemellett viszont kellemes kikapcsolódást nyújtott, többnyire lekötötte a figyelmemet. Bella és Edward története itt pecsételődött meg igazán, amelyre a továbbiakban kellőképp lehet építeni. Jacob és a La Push-beli srácok pedig biztosítják a további bonyodalmakat és problémákat, amivel szembe kell nézniük a főszereplőknek. Az biztos, hogy nem most fogom félbeszakítani a sorozat újbóli feldolgozását. Még mindig érzem magamban a vágyat, hogy elmerüljek a régi érzések újraélésében és a vámpírtörténetek egyik meghatározó formájában.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A szerelem irracionális, emlékeztettem magamat. Minél jobban szeretsz valakit, annál kevésbé bírsz ésszerűen viselkedni."
"Elvégre is hányféleképpen lehet összetörni egy szívet, miközben még mindig elvárják tőle, hogy dobogjon?"
"Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés éve: 2009.
Terjedelem: 582 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése