A HUSZONEGY ÉVES NIKA LONDONBAN TANUL,
ÉS LÁTSZÓLAG GONDTALANUL ÉLI ÉLETÉT.
A LELKÉT AZONBAN RÉGI FÁJDALOM KÍNOZZA.
Tizenhárom éves volt, amikor szeretett nővére, Jenia, nyomtalanul eltűnt egy Notown nevű angol kisvárosból. Egyetlen dolgot hagyott hátra húgának, kultikus rockzenegyűjteményét. Nika a zenébe menekül, nővére dalai pótolják a szülői és testvéri szeretetet, a barátságot, és lassan átformálják személyiségét. Segítenek neki felejteni.
Egy szörnyű élmény hatására azonban Nika rájön, hogy nincs más választása, ki kell derítenie, mi történt Jennel nyolc évvel ezelőtt. Kiposztolja a Facebookra nővére egyik régi képét abban a reményben, hogy valaki esetleg felismeri. Bejegyzésére rengetegen reagálnak, sőt egy nő azt állítja, hogy ő volt Jen legjobb barátnője. Nika elindul Notownba…
VAJON SIKERÜL RÁJÖNNIE,
MI TÖRTÉNT ELVESZETT NŐVÉRÉVEL?
Kezdeti gondolatok:
A Könyvmolyképző kiadó már elég sok alkategiórával rendelkezik. A kezdeti vörös pöttyös megjelölésű könyvek mellett hamar felsorakoztak a további típusok, mint az arany vagy épp a rubin. Az egyik legújabb besorolás a kristály pöttyös könyvek, melyben úgynevezett női pszichothrillerek kötetek közül válogathat a kíváncsi olvasó. Eleinte nem értettem ezt a megjelölést, hiszen mindenkinek saját szíve joga eldönteni, hogy mit szeretne olvasni, de így már jó pár, a kategóriában feltüntetett regény élménye után, kezdem megérteni. A kiadó ezzel nem azt határozta meg, kinek kellene kézbe vennie ezeket a könyveket, hanem mindösszesen arra próbált utalni, hogy ezek a kötetek sokkal inkább építenek a lelki folyamatokra, mint az általános pszichothrillerek. Megeshet, hogy a történet lassú folyású, de nem is célja vágtatni.
Pontosan így van ez Valentina Nazarova A titkos dal regénye esetén is. A elsődleges, vizuális hatás is ezt mind alátámasztja. A fehér szín dominanciája, a borítón lévő lány arckifejezésével, a feltüntetett eszközökkel és a címmel társulva is érezhető, hogy ennek a könyvnek nem az akciódús jelenetekben fog rejleni az ereje. A kérdésekre a választ sokkal inkább a karakterek lelkében dúló viharok magjában, a múlt sötét árnyaiban és a végigjárandó út legvégén fogjuk megtalálni. Személy szerint én nagyon szeretem az ilyen típusú könyveket, így bátran ugrottam fejest a könyvbe.
A történetről:
Az első dolog, ami feltűnt az a kategórián belüli további besorolás. A grip lit kifejezés számomra nem mondott sokat, így azonnal az internet erejét hívtam segítségül. Mint kiderült, ezen kategória egyik legismertebb képviselője Paula Hawkins A lány a vonaton című regénye. A meghatározás magába foglalja egy rejtély vagy gyilkosság jelenlétét, amely miatt a lapok fokozott feszültséget árasztanak magukból. Különlegessége, hogy a megoldást elsősorban a karakterek jellemrajza hozza el. Mivel ez volt az első ilyen konkrétan megnevezett grip lit típusú olvasmányom, így elég nagy elvárásokkal fordultam az irányába. Lássuk csak, hogy teljesített.
A történet előadásmódja kissé különleges. Az évek során jó pár levélregénnyel találkoztam, s mondhatni, ez annak a modern kori megfelelője. A főszereplő lány a nemrégiben elköltözött nővérével a Facebook messenger alkalmazást használja kapcsolattartásra. Eleinte az üzenetek felváltva érkeznek, ám egy idő után az idősebb testvér néma marad, a húg által küldött levelek olvasatlanul lógnak postafiókba. Nika elkeseredettsége hamar dühbe megy át, amely végül átadja a helyét a tényszerű beletörődésnek. Bár nem éri utol szeretett Jennét, továbbra is úgy ír a számára, mintha bármikor visszatérhetne. Egyfajta naplót kezd el vezetni, eltűnt nővére tiszteletére és saját lelki megnyugvása érdekében a maga egyedi módján. Eleinte furcsállottam ezt. Nem tűnt életszerűnek, hogy egy már hat éve eltűnt ember részére valaki újra, napi rendszerességgel írjon. Ennyi idő alatt az életben rengeteg változás történik, amely miatt az űr, amit Jen maga után hagyott hátrább kerül a fontossági listán. Ez a véleményem fokozatosan változott, aszerint, ahogy megismertem Nikát. Hiszen nem ok nélkül tépte fel a régi sebeket és kezdett el nyomozni Jen múltja iránt, hanem azért, mert az ő életében is történt valami drasztikus, amit nem tehetett meg, hogy kimondatlanul hagy, ám nem is volt a közelében olyan ember, akihez igazán fordulhatott volna, így a legkézenfekvőbb megoldást választotta: a testvérét, még akkor is, ha tudta, hogy válaszra nem számíthat.
Nika nem csak írni kezd el újra nővérének, lejegyezve a mindennapi gondolatait, amik a fejében cikáznak, hanem úgy dönt, ő maga is megpróbálkozik kideríteni, mi történt oly sok évvel ezelőtt. Valahol, a lelke legmélyén reménykedik benne, hogy Jen még él, okkal nem adott eddig életjelzést magáról, de ha nem is így van, akkor is egy belső kényszert érez arra, kiderítse, mi történt vele, hogy végre el tudja engedni, le tudja zárni. Az útja Notownba vezet, ahol a nővére is élt korábban. Az életébe fokozatosan bukkannak fel a múlt régi és a jelen friss karakterei, akik többé-kevésbé, de mind a segítségére vannak. Kezdetben ez a nyomozás csak beszélgetésekből áll. Nika kezébe nem sok minden van, így igyekszik első körben olyan embereket maga köré gyűjteni, akik jobban ismerték a testvérét, mint ő. Ezek a találkozások mind máshogy sülnek el, de szépen lassan általuk elkezd körvonalazódni Jen jelleme és talán még a lelkébe is enged egy kis betekintést. Bár a karakterfelépítési folyamatban ez egy nagyon fontos mérföldkő, az olvasó úgy érezheti, hogy több száz oldalig nem halad a történet sehová. Kissé lassúnak, vontatottnak hat ez a rész, de én úgy gondolom, hogy nagy szükség van rá, mivel a regény felépítésének elengedhetetlen mérföldköve. Szerencsére Jen érdekes személyiség, aki féktelenségével szélsőséges reakciókat volt képes előcsalogatni az emberekből, így azért az olvasó nem fog megakadni. Én azt vettem észre magamon, hogyha a könyvet elővettem, hamar sikerült fejest ugranom a történetbe, szerettem azt a lágy ívet, amin vezet; inkább azzal volt problémám, hogy nehezen vettem rá magam, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű időt szakítsak rá. Ahogy derülnek ki sorra a dolgok, természetesen az idegenkedés érzése egyre inkább csökkent, míg végül teljesen eltűnt. Ennek a könyvnek a hangulata más, mint az eddigi olvasmányaim és egy kicsit nehezebben hangolódtam rá eleinte, de amint felismertem a visszatérő dallamot az ismétlődő hangok hatására máris nyitottabbá váltam. Ez számomra is egy új élmény volt, amit nagyon örülök, hogy megtapasztalhattam.
A történetben nagy szerepe van a zenének. Minden egyes üzenet előtt megjelenik egy dal, amelyet éppen Nika hallgat. Ha ezeket hozzáhallgatjuk mi is a történethez, hatalmas erőt tud adni. Az élmény dimenziót lép, könnyebb elkapni a fonalat. Nika sokkal inkább képes a zenén keresztül kifejezni magát, mint szavakkal. Emellett a megjelenő kapcsolati hálóban is a zene a fő összekötő elem. Minden egyes esemény és életút e köré épül, a dallamok szárnyán viszi tovább cselekményt. A könyv által több együttest is megismerhetünk, hiszen többször is szájra vesznek híresebb vagy épp kevésbé népszerű bandákat a szereplők. Számomra egy teljes zenei kulturális utazással ért fel.
Ahogy korábban már említettem, kezdetben a cselekmény lassú lefolyással bír. Amíg a szereplőket megismerjük és térben elhelyezzük őket mindössze az információgyűjtési fázis zajlik. Nika fejében egymást kergetik a lehetséges okok és módok nővére eltűnésének megmagyarázására, ám egyiket sem érzi teljesnek. Nem egy buta lány, ami folyton megerősítésre is talál, hiszen a spekulációi között a megtalált összefüggéseket mindig nagy adagban osztja meg az olvasóval. Ez az építkezési folyamat lassúnak tűnhet, de folyamatosan kerülnek elő a múltból olyan csontvázak, amik nem hagyják elpilledni a figyelmet. Ettől természetesen adódhat még, hogy úgy érezzük, körbe-körbe forgunk csak, céltalanul, ám úgy gondolom, ezekben a pillanatokban érdemes kicsit kitartani, mivel a végén nagy meglepetésben lesz részünk. Az utolsó harmadban az események felgyorsulnak, s olyan érzésvilágot ér el, mint egy koncerten az utolsó dal: egyszerre frenetikus és szomorú; pulzáló szívvel tudjuk már, hogy lassan minden elcsendesedik, így minden pillanatot igyekszünk mélyen megélni.
Összességében tekintve:
Valentina Nazarova A titkos dal című regénye bevezetett a grip lit kategóriába. Ez a típusú pszichothriller sokkal másabb felépítésű, lassabb lefolyású, mint az általam eddig, a műfajban olvasott könyvek voltak, így egy egészen újszerű élményt nyújtott. Nika nem rendelkezik szuperképeségekkel, nincsenek rejtett tartalékai, amely által egy már nyolc éve megoldatlanul álló nyomozás végére képes lenne pontot tenni. A helyzeti előnye csupán annyi, hogy nem csak a tényeket veszi alapul, hanem megpróbálja megfejteni, milyen élete lehetett Jennek Notownban, amelyet régi emlékei és a régi ismerősök elbeszélései mellé téve megalkotja valódi jellemrajzát. Mivel Nika még szinte kislány volt testvére eltűnésénél, így egyértelmű, hogy az elé vetített kép közel sem olyan tökéletes, mint amit gyermeki agyával már sok éve dédelget. Érdekes volt látni, miként hat rá az, hogy a szeretett személy közel sem azonos az elképzelttel, s hogy ezek után hogyan építgette tovább önmagát is.
Alapvetően számomra élvezetes kikapcsolódást nyújtott ez a könyv. A hozzáhallgatott zenékkel együtt a hangulata vitathatatlanul nyomot hagy az olvasóban. Nekem inkább a káros szenvedélyek mennyiségi aránya volt sok. Értem, hogy fiatalok és mellette zenerajongók, de nekem ez a folytonos ivás és drogozás nagyon el tudja venni a kedvem, reménytelenség érzését kelti bennem. Szomorú, ha már csak így tudnak szórakozni. A történetbe gyömöszölt szerelmi attitűdök pedig feleslegesek voltak. Ebben a regényben minden kapcsolat felszínes, így kár volt mögéjük érzelmeket kinevezni. Még szerencse, hogy nem ez az elsődleges témakör, így összességében elégedetten tettem le a könyvet.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Vannak nehéz időszakok az életben, amikor haszontalannak és értéktelennek érzed magad, az élet pedig olyan sötét és reménytelen, mintha már nem is maradt volna fény ezen a világon, de a zene segít ilyenkor."
"A zene nem vallás, hanem művészet. Nem kell behódolnod előtte, hogy imádd."
"Az élet tele van gyönyörű kalandokkal, őrült éjszakákkal, hosszú beszélgetésekkel a sötétben, és még hosszabb hallgatásokkal. Ezeket a dolgokat kell fiatalon összegyűjteni, hogy legyen miről álmodnunk a sírunkban. Ne keress benne értelmet, csak élvezd, amíg tart!"
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés ideje: 2021. május 4.
Terjedelem: 400 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése