Mi lett volna, ha Elza és Anna nem is ismerik egymást?
Egy napon Elza lesz Arandelle királynője. Rengeteg felelősséggel és elvárással kell majd megbirkóznia, a megválaszolatlan kérdésekről nem is szólva. Vajon milyen vezető válik majd belőle? Mikor kell kérőt választania? És vajon miért él benne régóta mélyen elrejtve az érzés, hogy egy nagyon fontos része hiányzik?
Szülei váratlan halála után Elzának hamarabb kell választ találnia az életét övező számtalan kérdésre, mint remélte. A királyság egyetlen uralkodójaként magányosabbnak érzi magát, mint valaha. Amikor azonban titokzatos erők lépnek működésbe, Elza elvesztett gyermekkori emlékei kezdenek visszatérni – képek jelennek meg előtte egy hozzá nagyon hasonló kislányról. Hogy kitöltse a benne lakozó űrt, Elza embert próbáló utazásra indul jeges királyságán át, hogy visszafordítson egy szörnyű átkot …, és megtalálja Arandelle elveszett hercegnőjét.
Kezdeti gondolatok:
2013 decemberében a mozikban bemutatásra került a Jégvarázs című animációs film, amely egy olyan mértékű lavinát indított el, amire senki sem számított. A kislányok rajongásig imádták mindkét új hercegnőt és akár egy forró nyári nap is képesek volták énekelni, hogy legyen hó! Az imádat a mai napig nem szűnt meg, amelyet legfőképp a különböző gyártósorok és a hozzájuk tartozó kereskedelmi egységek tartanak fent. A babák és kiegészítők mellett hamar megjelentek az Elzával és Annával tarkított egyéb eszközök, mint például ruhák és műanyag étkészletek vagy éppen az iskolai felszerelések végeláthatatlan sora. Sosem felejtem el a keresztlányaim boldog arcát, mikor egy-egy tematikus ajándékkal megleptük őket – a szüleik nagy örömére.
Úgy néz ki, hogy ez a rajongás végül elérte a könyvek birodalmát is. Rengeteg mesekönyv és foglalkoztató füzet jelent a Jégvarázs kapcsán, melyek a mai napig jó fogyási arányokat mutatnak a piacon. S mikor már azt hinnénk, hogy itt a vége, nincs több lehetőség a további kizsigerelésre, akkor jön az igazi meglepetés: a Sorsfordító történetek második könyvének alapjául is ez a mese szolgál. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon kreatív lépés volt, amelyet vétek lett volna kihagyni. Ha már így is nagy rajongó tábornak örvend, miért ne lehetne egy különleges csemegét is felsorakoztatni az általános kiadványok mellé? A módosított történet mellett a külseje is igazi ínyencség már. A kék élfestés mélyen megragadja a tekintetet, így biztos, hogy nemcsak a célcsoport, hanem annál sokkal tágabb értelembe vett tömeg figyelmét is felkelti. Hozzám is ekképpen jutott el ez a történet.
A történetről:
Alapvetően nincs bajom az eredeti mesével sem. Szerintem nagyon klasszul sikerült és örültem, hogy az eddigi történetektől eltérően inkább más gondolatmenetet követ végig, melynek közepében a bajba jutott királykisasszony helyett a testvériség fogalma foglal helyet. Tökéletesen megértem, miért lett ekkora siker a kislányok körében, hiszen a tartalom mellett megkaptak benne mindent, amire vágytak: kedves mellékszereplőket, egy kis humort, egyszerű, de jó dallamvilágot ismerő zenéket – bár véleményem szerint ez mennyiség tekintetében túlzás –, valamint két olyan központi karaktert, akikre valamilyen szinten példaképként tekinthetnek. Mindkettejük személyiségében találhatnak olyan tulajdonságokat, amiket ha magukénak tesznek, sokkal gazdagabb felnőtté válhatnak. Ez az érzet az átiratban is megmaradt, sőt, még inkább megelevenedik a lapokon, mint a tévé képernyőjén. Elza és Anna élete másként alakul, de a belső megérzéseikben bízva megtalálják a helyes irányt, még akkor is, ha ez sok áldozattal és nehéz emlékekkel jár.
A regényen folyamatosan érződik a szerző mű iránti szeretete. Az eredeti történetet mélységekben ismeri, kellemes érzés fűzi hozzá, maga is a rajongók táborát erősíti. Meghagyta a karakterekre jellemző tulajdonságokat, miközben egy teljesen más történetet épített fel köréjük. Sokszor érezhető, hogy visszanyúl a meséhez, így egy kellemes párhuzam alakul ki a régi és új változat között. Tetszett, hogy mennyire szabadon dolgozik a jelenetekkel, hogy sok részt egy az egyben átültetett, csak más körítést adott hozzá, amely által a jelentése ugyanaz maradt, de mégis megváltozott. Lehet, hogy csak egy ifjúsági regényről beszélünk, de érezhető a belé fektetett energia, a tervezéssel eltöltött órák száma és az a mérhetetlen kreativitás, amit a központi téma kiváltott az íróból. Véleményem szerint ez teszi igazán sikeressé a történetet.
A regény alapjául azt a tézist választották, hogy mi lett volna, ha Elza és Anna nem ismerik egymást. Ez már önmagában is figyelemfelkeltő, hiszen mindvégig a testvéri szeretet érzése a központi téma a mesében is és ez ebben a könyvben sem változott. Viszont ha nem is ismerik egymást, akkor hogyan lehetne meg közöttük az a csodás kapcsolat, amely a személyiségük alapját is szolgáltatja? Nos, erre a szerző egy nagyon ötletes történetet épített fel. Úgy csűrte-csavarta a gondolatait, hogy még ez a lehetetlennek hangzó szituáció is teljesen működőképesnek bizonyult. Elsőnek Elza oldalát mutatja be, akit a szülei a kastélyban nevelnek. A mindennapjait legfőképp a későbbi uralkodásra való felkészítés teszi ki, így rengeteg tanulnivalója akad, amit szorgalmasan igyekszik feldolgozni. A kislány melegszívű és céltudatos, végtelenül elkötelezett a népe iránt, de mégis úgy érzi, hogy valami hiányzik az életéből. Mindig is vágyott egy lánytestvérre, ám ezt a vágyát nem hangoztatja gyakorta, mivel tudja, hogy az édesanyjának nem lehetett utána több gyermeke és nem akar olyan sebeket feltépni, amiken változtatni nem lehet és csak fájdalmat hagynának maguk után. A kastélytól nem messze, egy faluban nevelkedik Anna, akinek az élete a sütés körül forog, ugyanis egy pékségben nevelkedik szerető nevelőszülei társaságában. Tűzről pattant, kissé kelekótya és feledékeny, de végtelenül imádni való lány, akinek a szíve valamilyen furcsa okból folyamatosan Arandelle irányába húz. Ez a megmagyarázhatatlan vonzás végül a cselekvésre sarkallja egy kritikus helyzetben, mikor mindent elborít a hó. A két lány között feszülő titkok lassan bontakoznak ki az olvasó szeme előtt. A szerző fokozatosan, lélektani határokra roppant mód figyelve építette fel a történetet, ami által minden korábbi cselekedet értelmet nyer. Az olvasó minden melegszívű karakterrel együttérez, megérti a helyzetüket és kezét összetéve szurkol a boldog végkifejletért. Olvasás közben újra felszínre tört a gyermeki énem, aki még hisz a csodákban, szereti a havat és egy beszélő hóember átmelengeti a lelkét. Kristoff és Sven jelenléte is sokat dobott a varázslat érzésén. A többi Sorsfordító kötettel ellentétben itt minden momentum a helyén volt. Nem rugaszkodott el túlságosan az alapoktól és nem érzi úgy az olvasó, hogy túlírt lenne a történet. Vannak benne bizonyos ismétlések, amik zavaróan hatottak rám – mintha a sztoriban egy-egy reklámblokk után szükséges lett volna egy pár mondatos visszautalás, összefoglaló –, de ezen viszonylag gyorsan képes voltam túltenni magam, mivel a szerző nem vitte túlzásba. Inkább a lényegi részre koncentráltam, amit a szerző nagyon szépen kidolgozott. Bár a történet nem egyszerű, mégis érthetően fogalmazott, így bármely korú olvasó gond nélkül tudja követni a fordulatok alakulását. Úgy gondolom, hogy a célcsoport számára egy igazán példaértékű történet kerekedett a végére, amely az idősebb korosztály részére is kellemes kikapcsolódást tud nyújtani.
Összeségében tekintve:
Azt hiszem, megtaláltam a kedvenc sorsfordító kötetemet. Ez azért olyan meglepő, mert Mulan története sokkal közelebb áll hozzám, mint Elza és Anna meséje, de hiába az előbbit néztem rongyosra már egészen kicsi korom óta, ez a könyv túlságosan jól megírt lett ahhoz, hogy csökkenni tudjon bennem a rajongás érzése. Imádtam az átemelt jelenetek újszerű értelmezését, hogy a szerző még több érzéssel és élettel töltötte meg az amúgy is szívet melengető történetet. Elza gondolkodása, a lelkében lakó magány és szeretet kibontakozása nagyon szép szálon fut, amit Anna elcsigázott vágyakozása tesz teljessé. A sorok között érződik a Sors elkerülhetetlensége, a beteljesedés vágya, miközben a karakterek foggal-körömmel küzdenek egymásért és egymás ellen egyszerre. A további kiegészítő szereplők jelenléte is pont elegendő, támogatói és hátráltatói szerepüket tökéletesen alakítják.
Bár a fordításban voltak apróbb hibák, egy baki csupán csak az, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni: ez pedig a cím. A könyv borítóján a Ne érezz, ne kérdezz! felirat jelenik meg, míg a belső címoldalakon pont fordítva látszódik: Ne kérdezz, ne érezz! Véleményem szerint ez egy elég nagy szarvashiba, amit valakinek ki kellett volna szúrnia mielőtt még nyomdába adják a nyersanyagot. Remélem, hogyha szükség lesz újranyomásra, javítani fogják.
Ugyanakkor egy elírt cím nincs hatással magára a történetre, annak élvezeti értékéből nem von le, így örömmel merem ajánlani ezt a kívül-belül szép könyvet mindenkinek, akinek a lelkében még ott pislákol a varázslat iránt érzett gyermeki vágy apró lángja. Megmelengeti a lelket, miközben egyszerűsége elcsitítja a folyton túlpörgő elmét.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– A vagyon jön és megy – de a tudást sosem veheti el tőled senki."
"– Nem mindig kaphatjuk meg, amit szeretnénk. Erre tanítanak bennünket az átkok […]"
"– Semmi sem túl nagy kérés, ha a szeretet vezérel minket – emlékeztette a trollok vezére."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése