Egy hercegnőtől senki nem vár kíméletlenséget, Lada Dracul mégis ezt nyújtja. A lányt szelíd természetű öccsével együtt elszakították szülőföldjétől, Havasalföldtől, apjuk elhagyta őket, így a török szultán udvarában nevelkedve megtanulja, hogy a túlélés záloga a kíméletlenség. Öccsével, Raduval együtt játékszerek csupán egy gonosz játszmában, és egy láthatatlan kard függ egy hajszálon a fejük felett. Származásuk különlegessé teszi őket, de emiatt célpontul is szolgálnak.
Lada gyűlöli a törököket, és várja a napot, amikor bosszút állhat rajtuk – amint visszatérhet Havasalföldre és megszerezheti a trónt, ami megilleti. Radu csak egy biztonságos helyre vágyik. Amikor találkoznak Mehmeddel, a szultán dacos és magányos fiával, Radu úgy érzi, személyében hű barátra talált, Lada pedig benne látja azt a fiút, aki érdemes az ő szenvedélyes érzelmeire.
De Mehmed annak a birodalomnak a trónörököse, ami ellen Lada harcot esküdött, és amit Radu már az otthonának tekint. Vajon mi lesz így a sorsuk?
Vajon mennyit bír ki a szerelem és a hűség fonala?
Fedezd fel!
Kezdeti gondolatok:
Ismeritek azt az érzést, ami akkor fogja el az embert, amikor például egy boltban sétálva meglátja a szépen kihelyezett, különböző színekben tetszelgő, ínycsiklandozó fánkokat? Képtelen neki ellenállni és úgy dönt, megérdemel egy kis bűnözést: leveszi a polcról a legszimpatikusabbat, majd a teljes hazaúton csak az jár a fejében, mennyire jó érzés lesz beleharapni. Szinte a nyelvén érzi a vaníliás tölteléket, ami az összes ízlelőbimbójával érzéki táncot jár majd. Otthon végre pedig leül és átadja magát az élvezetnek… ami nem jön, mivel véletlen a töltetlen fánkok közül választott egyet. Jónak jó, de nem az, amire vágyott, amiről álmodozott, így csalódásként éri és el is megy a kedve a további próbálkozástól.
Nos, számomra a fánkot Kiersten White könyve testesíti meg. A gyönyörű borító teljesen elvarázsolt, így egy gyengébb pillanatomban lecsaptam rá, noha még több tucatnyi könyv vár arra, hogy végre sorra kerítsem. Mikor megérkezett, elégedetten forgattam a kezemben és lélekben elkezdtem felkészülni arra a varázslatos élményre, amit nyújtani fog. Itt rontottam el, ugyanis vélhetően túldimenzionáltam magamnak a regényt. Olyan attitűdöket ragasztottam rá látatlanban, amiknek nem, hogy nem tudott megfelelni, de valójában soha nem is akart. Vártam a robbanó töltetet, de sajnos hamar kiderült, hogy tömör és egynemű.
Mivel elsősorban magamnak rontottam el az élményt, úgy láttam helyénvalónak, ha a küzdelmeim ellenére befejezem a könyv olvasását, majd az egészet újra rendszerezem a fejemben. Nem azt keresem, hogy az én elképzeléseim szerint minek kellett volna benne lennie, hanem azt vizsgálom meg, amit nyújtani tudott. Ami az eredeti célja volt. Nem volt könnyű folyamat, de úgy érzem, végül csak sikerült magamban a fantáziát és a valóságot kellőképp elválasztani egymástól.
A történetről:
Bevallom, a könyv címe borzasztóan megzavart. A Lada Dracul névösszetétel alapján azt feltételeztem, hogy ez a regény bizony tartalmaz egy kis túlvilági szálat. Több helyen is azzal a szlogennek hirdették, hogy „Mi lett volna, ha Drakula nő?”. Ezek után hiába olvastam el a fülszöveget, mély meggyőződésem volt, hogy legalább egy vámpír szaladgálni fog a fenyvesek között. Konkrétan fel sem merült bennem ennek az ellentéte, így hideg zuhanyként ért a felfedezés, hogy bizony itt csak hús-vér, esendő emberek vannak, akiknek minden nap meg kell küzdeni a túlélésért. A kezdetekben még ott élt bennem a remény, hogy csak a felvezetés a hosszú, de 150 oldal eltelte után már kezdtem ráébredni a cudar valóságra. Nincs itt egy hegyes szemfog vagy épp egy fényérzékeny test sem, csupán a történelem egy időszeletében elhelyezett spekuláció. Szóval két mély levegő után nézzük.
A kis Lada, Havasföld lánya hamar kimutatta a foga fehérjét. Egy igazi megátalkodott ördögfajzat volt már egész kiskorától kezdve. Valamilyen szinten ehhez hozzátettek a körülmények, ám véleményem szerint nem lehet mindent erre fogni. A családja fontos szerepet tölt be Havasföld vezetésében. A kor szokásainak megfelelően Lada léte az apja számára abszolút nem tekinthető fontosnak, így a kislány hamar rájön, hogy a kívánt elismerést számára szinte lehetetlen kivívni, de ez mit sem tántorítja el az előtte álló nehézségektől. Bármit megtenne két jó szó érdekében, így egy kegyetlen és vad kislánnyá cserepedik az évek során – pontosan olyanná, amilyen örököst szeretne maga után látni a fejedelem. Lada életében több ember is van, akik csupa jóságra is képesek lennének nevelni, ám ő merően elzárkózik mindentől, ami boldogságot hozhatna az életébe. Ez alól egyetlen kivételt a dada fia jelenti, aki mint biztos barátja mindig kiáll mellette és akivel karöltve az érzékeny Radu, a kisebb testvér életét folyamatosan megnyomorítják különböző csínytevésekkel.
A regény előrehaladtával Ladának egy árnyaltabb oldala jelenik meg az olvasó szeme előtt. A buta kislányból gondolkodó felnőtt lesz, aki véleményem szerint nem éppen a legjobb úton jár. A szerző az ő karakterén keresztül szerette volna bemutatni, milyen egy erős női karakter, aki a nehézségekkel és a természeti adottságaival szembeszállva képes a felszínen maradni egy, a férfiak által uralt kegyetlen világban. Ez a törekvése mondhatni sikeres volt, hiszen Lada képes meghozni az ehhez szükséges áldozatokat, akármilyen súlyosak is azok, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy valóban ennek az útnak kellene példát szolgáltatnia a fiatalabb korosztály számára? Én úgy gondolom, hogy sorra rossz döntéseket hoz, majd a mártír szerepet magára vállalva viseli el annak következményeit. Egyáltalán nem rendelkezik ravasz természettel, mindössze az agresszivitására építve tud egyre feljebb törni – no meg a szerencsés barátszerzés miatt. Minden negatív töltetű cselekedete mögé elhelyez egy, a számára logikusnak hangzó, alapvetően szeretetből és tiszteletből felépülő érvet, ami az adott körülmények között még hihető is lenne, ám ha az olvasó egy lépést hátrálva szemléli a képet, akkor rájön, hogy ez csupán egy narcisztikus személy mondvacsinált indoka. A könyvben hozott áldozatai pontosan ezért vesztik teljes hitelüket.
A történet előrehaladási folyama sem nyerte el a tetszésemet. Az első csalódás után igyekeztem a lehető legnagyobb nyitottsággal fordulni a felskiccelt világkép irányába, amely még nem is lett volna nehéz folyamat, mivel többnyire a valóságból merített. A múlt századi Erdélyt és Törökországot választotta a szerző az események színteréül, mikor a törökök hódító hadjáratai a magyar földeken is igencsak jelentős szerepet töltöttek be. Rákóczi Ferenc karaktere is több ízben megjelenik a lapokon, amely valamilyen szintű érdeklődést csikart ki belőlem, ám el kell ismernem, hogy már a középiskolában sem kötött le igazán Erdély korai sorsa. Ha ehhez pedig hozzátesszük, hogy mennyire nem tartottam hitelesnek, hogy az eseményekre ennyire nagy befolyással legyen három nagyon fiatal gyerek, akkor a szkepticizmusom teljességgel bizonyítást nyer. Ugyanakkor ha elvonatkoztatok a saját érzéseimtől és objektív szemmel tekintek a történetre, sokkal árnyaltabb képet kapok. A szerző igyekezett utánajárni a korra jellemző tulajdonságoknak, nagy hangsúlyt fektetve magára a török kulturális szokásokra. Az alapvető középiskolai ismereteink mind visszaköszönnek a lapokról. Nagy hangsúlyt fektet például a janicsárok társadalomban elfoglalt helyére, ami által még inkább megérthetőbbé válik a politikai működési alapjuk. Ez a része kifejezetten kellemes nyomot hagyott maga után bennem. Minden esetre ez sajnos kevés ahhoz, hogy egy valóban mozgékony történet elevenedjen meg az olvasó szeme előtt.
Összességében tekintve:
Első körben sajnálom, hogy ennyire tévútra vittem önmagam. Borzasztó nagy csalódás volt, hogy a lapokon tényleg nem volt egyetlen vámpír sem, sem semmi egyéb misztikus irányvonal. Másodszor pedig sajnálom, hogy miután képes voltam a tévképzeteimet elengedni, akkor sem találtam meg ebben a regényben azt, ami igazán magával tudott volna ragadni. Lada személyisége egyszerűen taszított. Amikor a kegyetlenségeit mártír viselkedésmintával magyarázta meg, legszívesebben átnyúltam volna a lapokon, hogy jól megrázzam a vállát. Számomra a könyv legvégéig egy buta kislány maradt, aki nem tud azzal a ténnyel mit kezdeni, hogy nem a másik nem képviselője. Értem, hogy a szerző milyen üzenetet szeretett volna átadni, de számomra inkább egy kétségbeesett segítségkiáltásnak tűnt az egész regény, semmint egy valódi feminista vonal megtestesítőjének. Vele szemben Radu sokkal érdekesebbnek bizonyult, ám a szerelemmel töltött vágyai által az ő általa véghez vitt tettek is vesztettek a súlyukból. A ragaszkodása már szinte betegesnek mondható, s a közmegítélésen természetesen az időbeli síkon történő elhelyezkedés sem segített.
Nem éreztem a regényt kellőképp tartalmasnak. Nem tudott a megfelelő módon lekötni, kikapcsolni pedig végképp képtelennek bizonyult. Sajnálom, mert úgy érzem, sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Itt van az élő példa, hogy egy szép borító, valamint egy hangzatos cím nem elég ahhoz, hogy mindenki számára megfelelő minőségű szórakozást nyújtson.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Ha az életnek nincs célja, ha nincsenek elvárások, attól magányos és hideg az ember élete."
"Szeretet és élet. A hatalomért folyó ádáz küzdelemben egy pillanat leforgása alatt adhatják, de el is vehetik az embertől."
"– Milyen aranyos nővéred van!
Radu először mosolygott ezen a napon.
– Akkor érdemes találkozni vele, ha jól kialudta magát.
– Akkor kedvesebb?
– Ó, nem, akkor még rosszabb!"
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés ideje: 2020. szeptember 3.
Terjedelem: 488 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése