Vajon a kedvenc hokisaid veretlenül zárják az első közös szezonjukat?
Az NHL-ben töltött első öt hónap igazi sikersorozat Ryan Wesley-nek. Sosem volt még ilyen boldog: nappal a profik közt játszik, esténként pedig a szerelme várja otthon – Jamie Canning, a gyerekkori legjobb barát, aki ma már a párja. Csak egy dolog árnyékolja be az idillt: élete legfontosabb kapcsolatát titokban kell tartania, máskülönben a médiafelhajtás könnyen derékba törheti a sportolói karrierjét.
Jamie tiszta szívből szereti West, de gyűlöli a bujkálást. Nem ilyen életet képzelt el magának, és az állandó titkolózás kezdi megbosszulni magát. Új munkája sem éppen úgy alakul, ahogy remélte, de tudja, hogy Wesszel az oldalán képes lesz túllendülni a nehézségeken. Szerencsére ott van nekik a lakás, ahol zavartalanul együtt lehetnek.
Vagy mégsem? Amikor Wes legkotnyelesebb csapattársa beköltözik az emeletre, félő, hogy a gondosan felépített hazugságváruk bármelyik percben összeomolhat. Vajon Wes és Jamie nagypályás kapcsolati rutinja képes megbirkózni a külvilág fenyegetéseivel?
Figyelmeztetés: a könyvben szerepelnek szexjelenetek, egy vibráló fotel, távszex, és kiderül, hogy a hokijátékosok a zöld összes árnyalatában dögösek.
Elle Kennedy már sokszor bizonyította, hogy mennyire tehetséges szerző. Az Off-Campus sorozata és a hozzá kapcsolódó Briar U. is a kedvenceim között szerepel. Kellőképp tartalmas, de mellette roppant szórakoztató történeteket vonultat fel, melyek esetén már csak hab a tortán a jó testalkattal és csavaros észjárással megáldott srácok. Teljesen elvarázsoltak mind. Sarina Bowen sem szégyenkezhet, hiszen a Bittersweet - Keserédes című regényében egy lassabb folyású, de mélyebb érzelmi töltetű tündérmesét ismertet meg az olvasóval. A két stílus jól kiegészíti egymást. Míg Elle Kennedy szolgáltatja a csípős humort és a lehetetlen helyzeteket, addig Sarina Bowen adja meg a sorok között rejtőző érzelmi stabilitás alapjait. Ők ketten alkották meg a Him című sorozatot, melynek első része az Ez a srác már sokak szívét meghódította. Különlegessége, hogy jelen esetben nem egy fiú és egy lány áll a középpontban, hanem két, tesztoszterontól túlfűtött hokis, akik közül az egyik tisztában van a nemi identitásával, a másik pedig fokozatosan ébred rá. A fiúk a helyzethez képest nem óvakodnak egymással, így igencsak pikáns jelenetek fűszerezik meg az amúgy sem átlagos történetet. Bár többen úgy nyilatkoztak, hogy számukra ez már sok volt, rám nagy hatást gyakorolt a történet és végtelenül megszerettem a srácokat, így kíváncsian vártam a folytatást.
Az Us – Mi címre hallgató második rész a 2020. októberében jelent meg. Körülbelül fél évvel ezelőtt, születésnapom alkalmából lepett meg vele egy kedves barátnőm, ám mindezidáig nem sikerült időt szakítanom rá. Most, hogy kicsit fel tudtam lélegezni az egyéb teendők mellett, végre sorra tudtam keríteni. A két rész olvasása közötti időben szerencsére nem koptak meg az emlékeim és az érzelmeim, így nagyon gyorsan felvettem a fonalat és régi jó ismerősként üdvözöltem West és Jamiet.
A történetről:
A történet egy teljesen hétköznapi helyzettel indul. Wes épp most ért haza Jamie-vel közös otthonukba egy párnapos távollét után. A fiúk között bensőséges viszony van, hiszen már régóta alkotnak egy párt, ám ilyenkor mindig fellép egy kis tehetetlenség a kapcsolatukba. A mozdulataik eleinte suták, tétován tekintenek előre, míg újra össze nem csiszolódnak. Ez alig pár percet vesz igénybe, mégis nagy jelentőségűnek érzem ezt a kis eseményt. Egyfelől ez sok párnál előjön, így a helyzet az olvasóknak nem ismeretlen, testközelibbé válik az élmény, másfelől nekem is kellett ez a kis közjáték ahhoz, hogy újra fel tudjam venni a történet hangulatát. Ennyi épp elég volt, hogy visszaidézze, milyen fesztelen élményt nyújtott az első rész, így már én sem éreztem magam feszélyezve ebben a szokatlan helyzetben. Azért az ember nem minden nap forgat LMBTQ kategóriájú könyveket, s ha figyelembe vesszük, hogy ez a két hölgy egyáltalán nem óvatoskodik és finomkodik az eseményeket illetően, jó érzéssel töltött el egy ilyen kellemes felvezetés.
Miután megteremtődött a megfelelő hangulat máris belecsapunk a lecsóba. A fiúk pont úgy viselkednek, mint ahogy minden más pár is: felfedezik egymást, elmerülnek a másikban… egészen addig, míg egy váratlan látogató el nem rontja a kialakult helyzetet. Wes csapattársa, Blake. Ez a fickó igencsak markáns személyiséggel van megáldva, de mégsem lehet szinte egy percig sem haragudni rá. Az érzéseimet tükrözte azon reakciók, amik Jamie-ben is megjelentek. Egyfelől bosszantó volt a harmadik kerék jelenléte, másfelől viszont Blake nagyon könnyen megkedvelhető figura. Minden esetre az álom párunkat több olyan szituációba is belekényszerítette, melyek alapvetően nem bírnak nagy horderővel, ám az általuk gerjesztett gondolatok annál inkább. Míg a Him – Ez a srác című könyv magáról a felismerésről és a kapcsolódásról szólt, addig az Us – Mi című részben az alapvető párkapcsolati szakadékok jelennek meg.
A szerző gyönyörű témákat vonultat fel a maga sajátos árnyalatában. Lehet, hogy a felvázolt helyzetek egyediek, hiszen a célcsoport kevés tagja él olyan életet, mint Wes vagy épp Jamie, de ettől még a mindennapos problémák, amikkel kőkeményen meg kell küzdeni, azonosak. A mai világban a legnagyobb gátat a helytelen vagy épp hiányos kommunikáció okozza. Az emberek sokkal inkább magukban forgatják a dolgokat, mérlegelve, önmagukat hergelve, semmint, hogy megkérdezzék a másik oldal véleményét is. Ennek a hátterében többféle magyarázat is lehet. A szerzőpárosunk ezek közül többre is hoz példát. Azzal, hogy a srácoknak titkolni kell a kapcsolatukat, hatalmas terhet rónak egymásra és a mindennapi feszültség mellé ez a folyamatos konfliktushelyzet igencsak pattanásig tudja feszíteni az idegeket. Folytonos bizonytalanságot gerjeszt önmagukkal és a szerelmükkel szemben, amely miatt még bűntudatuk is támad. S ha ez nem lenne elég, hiába vannak a saját és a másik fél érzéseivel tisztában, mégis megjelenik bennük a kétely, hogy mi van akkor, ha félreismerték a szeretett lényt és az mégsem úgy gondol a kettejük között lévő szálakra, mint ahogy ő maga. A helyzetet még inkább nehezíti a szakmájuk iránt érzett elhivatottság, hiszen a munkahelyi problémák is folytonos súlyként nehezednek a vállukra. Mindketten más szinten, más módszerrel tudnak megküzdeni a kialakult szituációval, így még nehezebb megtalálni azt a törékeny összhangot, amit a kapcsolatuk kezdetén egymás kezébe helyeztek.
Bár ez a könyv hatalmas igazságokat rejt magában, mellette nem elfelejthető, hogy szórakoztató irodalomról beszélünk. A srácok végtelenül idétlenek tudnak lenni, az életük egyfajta komédia, amit Blake jelenléte még inkább megfűszerez. A birkákhoz fűződő viszonya okozott jó pár derült pillanatot, aminek hatására mindig oszlottak egy kicsit a sorok fölött gyülekező felhők. A humor még mindig csípőből jön, egyáltalán nem erőltetett. Olyan érzés, mintha egy kötetlen, baráti évelődést csípnénk el fél fülben egy bárban. S minden egyes poén alatt ott lapul az a mély, megrendíthetetlen barátság, ami miatt ez tényleg nem több, mint egyszerű szurkálódás, s amelyet eléggé próbára is tesznek.
Bár nem értem, hogyha Wes az előző csapatában felvállalta a nemi identitását, hogyan lehet, hogy ennek nem ment híre. Eddig sosem rejtette véka alá, így számomra kicsit nonszensz, hogy ezt képesek titokban tartani – ideig-óráig. Mindenesetre jó volt látni a csapattársak és azok családjának a reakcióját, amely bár szerintem kissé túlidealizált lett, de a mai társadalomban pontosan erre van szükség. A szerzőpáros bemutatta, az, hogy valaki az ellenkező vagy épp a saját nemét szereti, nem kell, hogy kihatással legyen a baráti és munkakapcsolataira.
Egy rubin pöttyös besorolású könyvről beszélünk, így természetesen a mostani részben is akadnak bőven túlfűtött jelenetek. Wes És Jamie hiába van egymástól többször is nagyobb távolságra, ugyanúgy képesek elmerülni egymásban a technikának köszönhetően. Ezek a jelenetek néhol viccesebbek, máskor pedig a tesztoszterontól túlfűtött szobában levegőt sem lehet kapni, de minden esetben a kapcsolatukat erősíti. Biztos vagyok benne, hogy lesz, akinek ez már soknak bizonyul, ám nem a szerzők nem lehettek ennél romantikusabbak, mivel mégiscsak két macsóról beszélünk; kár lett volna az imidzsüket rontani.
Összességében tekintve:
A srácok között fennálló kapcsolat most is levett a lábamról. A kezdeti tartózkodásomat hamar felváltotta a kényelmes meghittség érzése, s a folyamatosan csepegtetett humor a maradék ellenállásomat is ledöntötte. Bár most egy sokkal másabb hangvételű történetet láthattunk Jamie és Wes szemszögéből, nem hiszem, hogy ez kevésbé lenne fontos, mint a kapcsolatuk kialakulása. Minden pár életében eljön az a pont, mikor a kezdeti rózsaszín szemüveges álomvilágba helyet kell kapniuk a hétköznapok közhelyeinek és a meg kell mutatniuk, mennyire kompromisszumkészek. Jelen esetben ez egy igen érdekes folyamat kialakulását támogatta, hiszen igazi érzelmi hullámvasúton vettek részt a srácok, mire rájöttek, merre tart az életük és hogy ez számukra milyen komfortérzetet biztosít. Wes karakterében egyáltalán nem csalódtam, ő pontosan azt hozta, amire számítottam. Jamie-t viszont kicsit újra kellett értékelnem magamban. A mostani részben megmutatta, mennyi érzékenység rejlik benne. A színfalak mögött láthatóvá válik a valódi jelleme, amely sokkal másabb megközelítést érdemel, mint ami az első regény után kialakult bennem. Ettől nem lett ő sem kevesebb, sőt mi több, még inkább becsülöm. Az ő életében kicsit hosszabb folyamatot vett igénybe, hogy a büszkeségét félretéve megismerkedjen önmagával, amely okozott vidám és szomorú helyzeteket egyaránt. Én úgy gondolom, hogy kettejük kapcsolata igencsak megmérettetésre került, megkapták a saját próbájukat, amit ki kell állniuk a siker reményének érdekében.
Ez tipikusan az a könyv, ami a mostani irányvonalat tekintve, előbb vagy utóbb nem csak korlátozás alá fog esni, hanem egyenesen betiltásra is fog kerülni. Azt kívánom, hogy ne legyen igazam, ne váljanak valóra a félelmeim, mert ennél jobb példa nem is kell arra vonatkozólag, hogy a szerelem mennyire nem attól függ, hogy a jogszabályok szerint két ember passzol-e egymáshoz. Wes és Jamie története gyönyörű, a maga módján átlagos. Ugyanolyan egyedi és megszokott is egyszerre, mint mindenki másé.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Ő a másik felem, akivel milliónyi módon kiegészítjük egymást."
"Kikérünk egy csomó méregdrága kaját. Én a társaság felével együtt steaket választok, Blake viszont legnagyobb meglepetésemre báránybordát rendel.
– Ugye tudod, hogy az birka? – kérdezem, mire úgy néz rám, mintha gyogyós lennék.
– Haver! A legjobb védekezés a támadás.""Nem arra neveltek, hogy rejtegessem a valódi énemet. A szüleink mindig arra biztattak, hogy büszkén vállaljuk az identitásunkat, hallgassunk a szívünkre és tegyük azt, ami boldoggá tesz bennünket, még akkor is, ha mások megszólnak érte."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés ideje: 2020. október 30.
Terjedelem: 334 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése