James Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?
Szaszkó Gabriella könyveivel rendhagyó módon ismerkedtem meg. Bár első pillanattól kezdve tudtam, hogy íróként is tevékenykedik, sokkal inkább a személyisége kezdett el érdekelni, semmint a munkássága. A különböző közösségi oldalakon sokszor botlottam bele a nevébe. Eleinte nem nagyon szenteltem neki figyelmet, de aztán ahogy bele-beleolvastam a bejegyzéseibe, egyre inkább megragadott. Van valami az alapvető kisugárzásában és az írásmódjában, ami által az ember nem görget csak úgy tovább, hanem megragad a posztjánál, hogy azt alaposan megtekintse, méghozzá témától függetlenül.
Miután realizáltam magamban ezt a furcsa kapcsolódási pontot, kíváncsi tekintettel fordultam az általa megírt regények irányába is. Elgondolkodtatott, hogy ha kis bekezdésnyi szövegekkel így meg tud ragadni, akkor vajon milyen élményt tud adni egy teljes összefüggő történet, ami az ő tollából származik? Sokat gondolkodtam, hogy melyik legyen a beugró olvasmányom tőle, hiszen több lehetőség is a rendelkezésemre állt. A legkézenfekvőbb megoldás az lett volna, hogyha lekapom a polcomról a Kora február című kiadványát, hiszen jó ideje már ott porosodik egy hirtelen vásárlást követően, de végül a frissen, könyvhétre megjelentetett regénye mellet döntöttem, melynek címe Engedj el. Bár általában időrendben szoktam haladni az írók munkásságával, hogy láthassam a különböző fejlődési szakaszokat, most ezzel a hagyományommal is szakítottam, mivel szerettem volna a legnagyobb dózisú „Szaszkó Gabriella benyomást” megkapni. S úgy voltam vele, hogy ha jó élménnyel zárom a kötetet, legalább a sorozat következő részének megjelenéséig még bőven lesz mit forgatnom. Így mindenki csak jól járhat.
A történetről:
Tudtam, hogy nem egy könnyű regényt tartok a kezemben. Már a cím is ezt sugallja. Hiába beszélünk két rövid szóról, Engedj el, ez egy erőteljes felszólítás, amit csak a meleg színekben pompázó borító enyhít egy kicsit. Ha megvizsgáljuk a fülszöveget, akkor a szemünk előtt körvonalazódni kezd egy hosszú, nehézségekkel telt élet, amelyben egy férfi és annak két fia sorsának alakulását követhetjük nyomon. Érdekesnek találtam ezt a fajta alapkoncepciós fordulatot, melyben kivételesen nem a férj az, aki a családja életére tör, hanem a feleség. El kell ismerni, hogy ez a téma egyáltalán nem könnyű és a megvalósítás is roppant nagy odafigyelést, érzékenységet és szerzői jelenlétet igényel, így fokozott elvárásokkal és még nagyobb kíváncsisággal kezdtem neki az olvasásnak.
Már az első oldalakon feltűnt a szerző páratlan stílusa. A fogalmazásmódja tökéletesen megfelelt az eddigi elképzeléseimnek. Az által megjelenített képek a maguk nemében egyszerűek, de színpompásak. Azokat a szavakat használja, amiket az adott pillanat megkövetel – se kevesebbet, se többet -, így az olvasó lelki szemei előtt képi formában is megjelennek az olvasottak. Ezt egy nagyon jó kezdetnek tartottam, amely hamar meg is hozta a gyümölcsét: páratlan élményt nyújtott elmerülni a történetben. Olvasás közben úgy éreztem, hogy a könyv nem csak előttem létezik, fizikai megtestesülésében, hanem kiterjesztett valóságként ölel körül. Ez a delejes közeg erőteljesen a markában tartott, elzárva a külső ingerektől, így nagyon könnyen, koncentráltan tudtam haladni; ennek kifejezetten örültem, mert mostanában észrevettem, hogy olvasás közben is elég szórakozottan viselkedem és túl gyakran szakítom meg indokolatlanul a folyamatot, amely nem vezetett minőségi kikapcsolódáshoz. Szaszkó Gabriella könyve ideális módon irányította a figyelmemet, így az általa közvetített üzenet is megfelelő táptalajra talált a lelkemben.
A történet középpontjában a Pennington-testvérek édesapja, James áll, aki úgy döntött, hogy a saját lelki egészségét szolgálná, ha naplószerűen megírná élete azon ciklusától kezdve a sorsát, mikor egy szempillantás alatt minden megváltozott. Ezzel a módszerrel rámutat, hol siklott félre az élete, miért érzi úgy, hogy kudarcot vallott, mint apa és miként került abba a lehetetlen helyzetbe, amit immáron több, mint egy évtizede a mindennapjait képezi. Ennek a folyamatnak öngyógyító ereje is lehet, hiszen, ha felismerjük a hibáinkat, a megtörténteket új nézőpontba tudjuk helyezni, nagy a valószínűsége, hogy nem kerül sor következő hibázási alkalomra, vagy legalábbis másként fogunk cselekedni a korábbiak ismeretében. Akármilyen fájdalmas is, de néha ki kell nyitogatni azokat a bizonyos fiókokat, hogy a bennünk keletkezett kár elkezdhessen behegedni. Szélsőséges esetekben viszont előfordulhat, hogy csak a rossz döntések sorozatát látjuk meg vagy épp a mérleg nyelvét nem egyenlítik ki kellőképpen a pozitív cselekmények is, így nagyobb kárt okozunk a tényfeltárás során, mint amennyi hasznot merítünk belőle. James olyan speciális élethelyzetben van, amikor mind a két tényállás megállja a helyét, így a regény végső kimenetele az utolsó szóig bizonytalan ködként gomolyog az olvasó fejében.
Bár a regény férfi szemszögből kerül bemutatásra, roppant érzékletes, de egy percre sem nőies. James sokkal érzékenyebb az átlagosnál. Alapvetően egy visszahúzódó és illemtudó fiú volt, kevés tapasztalattal, aki viszont szerette volna a szárnyait bontogatni a maga módján, ám az élet közbeszólt egy felelőtlen lány személyében, így hamar fel kellett vennie a felnőtt férfi, férj és apa szerepét, miközben még egyéb olyan problémákkal is meg kell küzdenie, amik eddig nem képezték a mindennapjai részét. Ez a folyamat rettentő nagy nehézségekkel és sok kétséggel járt. Az empatikus énje sokkal inkább fejlődött a karizmatikáját, saját vágyait háttérbe szorította. Roppant érdekes volt látni, hogy miként éli meg ezeket az élethelyzeteket egy férfi, miközben még egyéb bántalmazásokat is el kell viselnie. Nem mondom, hogy minden döntésével egyetértettem, de elismerem, hogy nekem külső szemmel sokkal több lehetőség juthatott eszembe, mintha benne lettem volna az adott szituációban. Én úgy gondolom, hogy bár nagy részben valóban Maggie tartotta sakkban, de önmagát is mélyen bekorlátozta. Gúzsba kötötte a feleségétől való, mélyen gyökerező félelem, mely a saját személyiségének elnyomásával vegyült, ezért nem tudott megfelelően fellépni és egy olyan irányba elindulni, amely a szeretett fiai számára is kiutat jelentett volna a poklok poklából. Ez a könyv olvasása során fokozatosan nyer megerősítést. A naplószerű bejegyzések eleinte csak bemutatják a jelenlegi mérgező közeg alapjait és a kialakulásáig vezető kanyargós utat, néhány, a későbbi nehézségekre utaló megjegyzéssel meghintve. Ahogy megismerjük a szereplőket és felmérjük az erőviszonyokat, úgy kezd a szerző is egyre inkább belemenni a szörnyű részletekbe, feltárva a meglepő összefüggéseket. Ahogy elkezd kifogyni a lábunk alól a múlt sáros dagonyája, úgy változik a könyv hangulata is. Az olvasóban ébredt részvét helyét lassan elkezdi átvenni a remény, ám mellette érzi a vihar előtti csendet is, egészen addig, míg a végső játszma vagy így vagy úgy, de pontot nem tesz ennek a viszontagságos utazásnak a végére.
Az Engedj el című regény mindösszesen 464 oldalt tesz ki, mégis egy egész élet és a lélek univerzuma jelenik meg a lapokon. A felvázolt hangulati változás egyenletes, az olvasó előtt kibontakozó szituáció többrétű, a cselekmény pedig megfelelő módon vegyíti a rendelkezésre álló eszközöket. Több ez, mint egyszerű irodalmi mű, amely a kikapcsolódást szolgálná. James karakterén keresztül a szerző olyan zárt ajtók mögötti problémákra mutat rá, amelyek nem csak régebben, hanem a mostani világban is problémát jelentenek, hiszen hány ember éli le gúzsba kötve, megfélemlítve vagy épp félrevezetve az életét, miközben a külvilág felé idilli képet mutat. A Pennington család történetének felfedése megrendíti és elgondolkodtatja az olvasót.
Összességében tekintve:
Mikor kézbe vettem ezt az Engedj el című könyvet és szemrevételeztem a hajtott borítón lévő ajánlásokat, kissé megszeppentem. Tartottam tőle, hogy végül nem jó regényt választottam ki az író munkásságának megismerésére, hiszen van itt már három regény, amely az adott univerzumban játszódik. Aztán mégis belevágtam és egyáltalán nem bántam meg. Lehet, hogy a Glenn Falls sorozat első kötete elmélyíti a Pennington fivérek történetét, ám a későbbi események ismerete nélkül is abszolút teljeskörű képet fest fel. Az olvasót nem nyomasztja a hiányérzet, minden érthető, kerek egésznek bizonyul. Mindösszesen az epilógusban adódnak olyan aspektusok, amelyek néhány félmondattal elintézésre kerültek, mivel azok kifejtésére a trilógiában került sor, így felesleges lenne a szerzőnek ismételnie önmagát. Ezt képes vagyok elfogadni.
James története közel került hozzám. Fiatal kora ellenére sok mindenen kellett már keresztül mennie és ezen tapasztalatok bizony kitörölhetetlen nyomot hagytak a lelkén. Az ő megismerése által az én személyiségem is fejlődhetett. Azzal, hogy betekinthettem a mindennapjaiba még inkább becsülöm a családomat és a köztünk lévő kapcsolat mérhetetlen erejét. Nem mondom, hogy James tökéletes lenne, közel sem az. Rengeteg hibát vét, amiért folytonosan ostorozza is önmagát, de pont ettől válik emberivé. Esendő, tiszta szívű halandó, aki a saját korlátain belül igyekszik a lehető legtöbbet kihozni a lehetőségekből. A története tele van mély érzéssel, melyek az olvasó részére sokáig biztosít gondolkodni valót, amelyet csendben, önmagában megforgatva kamatoztathat.
Az Engedj el című regény elérte a célját. Olyannyira a hatalmába kerített, hogy az utolsó harmadának olvasása során már meg is rendeltem a teljes Pennington-testvérek sorozatot. Úgy érzem, egy igazán tehetséges írónőre bukkantam Szaszkó Gabriella személyében, így a további ismerkedés a könyveivel elengedhetetlen.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Nem kell a másik álmait a földbe tiporni, csak mert nem egyezik a tiéddel."
"–A múltidézés olyan volt, mint a pókháló: ha egyszer belesétálsz, akkor hiába szedegeted magadról a darabokat, nem tudsz könnyen megszabadulni tőlük."
"– Mi a helyzet, kölyök? – mosolyogtam rá, és azonnal felvettem. Chris szinte pillanatokon belül abbahagyta a sírást. A szájába nyomtam a cumit, ennek ellenére is kémlelt hatalmas zöld szemével, nem akart visszaaludni. Helyette összehúzta a szemöldökét, és úgy nézett rám az ölemből.
– Tudtad, hogy ketten vagyunk a világ ellen? – mosolyodtam el szomorúan, miközben a kezét simogattam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése