Tizenöt hosszú éven át el volt zárva a társadalomtól – önkéntes száműzetésben egy elmegyógyintézetben –, büntetésként azért a borzalmas bűnért, amit gyermekként elkövetett. De mi van akkor, ha ez mind hazugság?
Rachel Cunningham másfél évtizeddel ezelőtt egy pszichiátriai intézetbe záratta saját magát, ahol egyre csak az emlékezetében tátongó lyukak kínozták, és a bizonyosság, hogy ő a felelős a szülei haláláért.
Ám amikor új részletek tárulnak fel előtte a gyilkosságokkal kapcsolatban, Rachel válaszok után kutatva visszatér arra a helyre, ahol egykor biztonságban érezte magát: a michigani Felső-félsziget erdeinek legmélyén megbújó hatalmas családi vadászházba.
Ahogy Rachel lassanként elkezdi kideríteni, mi történt a szülei meggyilkolásának napján, rájön – épp úgy, ahogy anyja is tette egykor –, hogy az otthon nem csak a szeretet, de a leírhatatlan gonoszság színhelye is lehet, és a kötelék, ami a saját nővéréhez fűzi, a legmérgezőbb mind közül.
Karen Dionne új, hitchcocki hangulatú thrillere egy fiatal nő harcát mutatja be a démonaival, és egyben vérfagyasztó tanulmány a pszichopátiáról.
Karen Dionne neve hallatán nemzetközi viszonylatban sok krimi olvasó könyvmoly kapja fel a fejét, miközben elégedett mosoly terül el az arcukon. A szerző regényei a külföldi piacokon elég szép sikereket értek el, például 2018-ban elnyerte a neves Barry díjat is. 2017-ben hazánkban is megjelent A lápkirály lánya című regénye, mely nem rendelkezett olyan fogadtatással, mint más országokban, ám az Agave Könyvek kiadó nem adta fel a próbálkozást: az idei évben egy újabb regényét hozta el a krimi kedvelők részére, mely A bűnös nővér címet kapta. A könyvre legtöbben a borító miatt figyeltek fel. Tény és való, Hegyi Péter nagyon is kitett magáért, mutatósra sikerült a külcsín. A mély színvilág, a meglehetősen borzongató háttér és az első részen található érdekes jelenet mind azt a célt szolgálja, hogy megragadja a potenciális olvasó figyelmét. Nos, én sem tudtam egy szó nélkül elmenni mellette, főleg miután a fülszöveget is szemügyre vettem. Megállásra késztetett, megszólalta bennem a vészcsengőket, de legfőképp a kíváncsiságomat ébresztette fel. Rachel Cunningham története nagy potenciált hordoz magában, én pedig utána akartam járni, hogy a szerző milyen mértékben merte kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.
Amikor először felütöttem, úgy terveztem, hogy éppen csak belenézek, hogy legyen egy minimális rálátásom a könyv hangulatára, amely alapján el tudom dönteni, mikor és hogyan lenne rá érdemes időt szakítanom, ám egy idő után azt vettem észre, hogy a pillanatnyi felfestés helyett már bőszen benne vagyok a történetben. Nem tehettem róla, de úgy bele ragadtam, mint légy a papíron lévő ragasztóba, ahogy Rachel a múlt egy pillanatába.
A történetről:
Már a felcsendülő alaphangok is nagyon érdekesek. Adott egy fiatal lány, Rachel Cunningham, aki életének nagy részét pszichiátriai intézetben töltötte saját döntése okán. Sok éven keresztül van abban a hitben, hogy szeretett édesanyja halálát ő maga okozta, így úgy érzi logikusnak, ha ezzel a remeteszerű élettel bünteti magát, hiszen a gyilkos elmék nem valók az általános társadalomba. A hite azonban egy teljesen átlagos nap megrendül. Az eddig megingathatatlan kép, miszerint ott áll a nő fölött, puskában a kezével mégiscsak kétségeket támaszt benne egy hivatali leírást követően. Nem csak az emléket, hanem saját jellemét is pellengérre állítja, amellyel egy rövid, ám annál meghatározóbb láncreakciót indít be. Nyughatatlan természete és az igazság utáni vágya nem hagyja elméjét továbbra is ebbe a bűntudattal fűszerezett állapotban, így elhagyja az intézet eddig biztonságot és korlátot nyújtó falait, hogy rájöjjön, mi is történt pontosan azon a végzetes napon. Visszatér szülei birtokára, ahol, noha kevés időt tölt el, ám az annál több emléket kelt életre lappangó elméjében, amely mind közelebb viszi a célhoz.
A bűnös nővér nem a hosszanti leírásokkal tarkított történetek sorát gazdagítja. Maga a jelenkori szál alig pár napot ölel fel és azok bemutatása során is a szerző a lényegre szorítkozott. Ettől függetlenül az olvasóban abszolút nem jelenik meg a hiányérzet, mivel minden szükséges információval el van látva ahhoz, hogy a teljes történetet megismerhesse. A könyv felépítését tekintve a jelen és a múlt váltakozásával tárja fel a Cunningham család rendhagyó életét. A korábbi években játszódó eseményeket az anya szemszögéből ismerhetjük meg. Eleinte ezek sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, mint Rachel jelenlegi élete, mivel a múlt feltárásának fontos része az, hogy megismerjük a család működési elvét, az azt alkotó tagok személyiségét és főbb tetteiket, melyeknek következménye sem elhanyagolható tényező. Több évnyi eseményből ragadott ki a szerző néhány olyan meghatározó cselekményt, amely éppen elég ahhoz, hogy az olvasó teljes képet kapjon. Ez az élmény egyszerre fogja elborzasztani és egyfajta bizarr kíváncsiságot is generálni benne, ugyanis a család egyáltalán nem nevezhető hétköznapinak. Rachel nővére, Diana olyan gyermek, akit nem lehet átlagos módszerekkel kezelni és korlátozni. Az ő jelenléte az, ami igazán meghatározza a múltbéli hangulatot. Borzasztó érdekfeszítő volt látni, hogy miként viszonyulnak hozzá a saját szülei, az irányába érzett szeretet miként formálódik a kislány folytonosan kibontakozó jelleme alapján.
A könyv sokat foglalkozik a pszichopata kérdéskörével, ám nem olyan viszonylatban, mint ahogy a korábbi olvasmányaim során tapasztaltam. Eddig ez egy olyan megbélyegzés volt, amelyet az éppen kőrözött gyilkosokra sütöttek rá. Karen Dionne másfajta megközelítést alkalmazott. Az ő történetében ez a fajta jellemrendellenesség a család és a hozzátartozók szempontjából van bemutatva. Ha olvasási élményei során pszichopatával fut össze az ember, bele sem gondol, hogy bizony őneki is kellett valahonnan jönnie. Ha éppen ki is térnek a múltjára, általában valami borzasztó megrázó képet festenek fel, amely által úgy érezhetjük, hogy a körülmények formálták olyanná, amivé vált. Ez egy téves útirány, hiszen ez egy veleszületett tulajdonság, nem tanult forma és nem gyógyítható. S gondoljunk bele: ha egy ilyen típusú ember mögé egy szerető, mindenre elszánt családot helyezünk el, akik igyekeznek az igényeit a leginkább kielégíteni, a kontraszt miatt nem sokkal inkább érdekfeszítőbbé válik a történet? Jelen esetben is így van. Minden egyes nagyobb fajsúllyal rendelkező esemény esetén megdöbbentem, mert képtelen voltam elfogadni, hogy az ő agya másként működik, mint az átlagos emberé, így a tettei is más megvilágításban vannak a számára. S hogy ezt a család miként tudta kezelni? Az megint egy nagyon érdekes része a dolognak. Már csak ez a kettősség miatt is képtelen voltam letenni a könyvet huzamosabb ideig.
Noha a múltbéli események igencsak érdekfeszítőek, azért a jelenben játszódó rész sem marad el mögötte. Miután megismerjük Rachel gondolatait és lelkében lakozó bűntudat is bekategorizálásra kerül, visszatérünk gyerekkora színhelyére, ahol az emlékezés folyamatán kívül egyéb tényezőkkel is meg kell küzdenie. Viszontagságokkal telt napok várnak rá, amely során mindinkább erősebbé válik a kontraszt a testvérek között és egyre inkább körvonalazódik ama bizonyos nap eseményeinek a széle. Rachel fizikailag és mentálisan is le van terhelve. A helyszíni adottságok sem a megszokottak, nincsen apró terasszal rendelkező, hívogató, fehér palettás ház a közelben, csupán az erdő mélyén megbújó, a külvilágtól szinte teljesen elzárt grandiózus ingatlan, amely a természetesség jegyében egyedi megvalósításokkal rendelkezik – s amit az elmúlt évek alatt az ott lakók nézetei alapján formálódott. Ebben a baljós környezetben következik be egy macska-egér játék, ahol a résztvevőknek igencsak nagy veszítenivalójuk van, így nem adják magukat könnyen. Noha a végső megoldás véleményem szerint kissé túl gyorsan bekövetkezik, túlságosan könnyen megtörténik, az előtte lévő rengeteg izgalom bőségesen kompenzálja. A kissé misztikus, de nem fantasztikus alapokon nyugvó, néhány kortynyi mellékíz pedig csak még inkább érdekfeszítővé teszi a már amúgy feszes tempót diktáló történetet. Megrengethetetlen az összetételi esszencia!
Összességében tekintve:
Noha nagyon szeretem a krimi és a pszichothriller kategóriát is, az utóbbi időben nem nagyon akadt ilyen típusú olvasmány a kezembe. Ez nem tudatos döntés volt, mindössze az éppen soron következő könyvek inkább más stílust képviseltek. Karen Dionne A bűnös nővér című regény elolvasása után jöttem csak rá, hogy valójában mennyire hiányzott az a fajta borzongás, amit eme irányvonal nyújtani tud. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy a visszatérésemet egy ennyire jól megírt történettel kezdtem. Rachel élete megrendített, hiszen rengeteg mindenen kellett keresztül mennie már egész kicsi korától kezdve, még ha ez benne nem is tudatosult akkoriban, ám mellette ott volt bennem az a szinte már bizarr érdeklődés a dolgok alakulása iránt. Teljesen átadtam magam az oldalakon kirajzolódó történetnek, amely a kíváncsiságomat folyamatosan fenntartotta és egyre inkább fokozta. Az írónő roppant tehetséges, nem is értem, hogy eddig hogyan kerülte el a munkássága a figyelmemet. Lényegre törő, ám csöppet sem tömör, olvasmányos módon mutatja be az elméjében megszületendő rövid történetet, amely minőségi kikapcsolódást biztosít az olvasó részére.
A bűnös nővér minden elvárásomat hozta, de még nem volt elég a szerző stílusából, ezért a következő olvasmányaim között biztosan ott lesz a korábban már megjelent regénye, A lápkirály lánya is.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A várakozás idegörlő, és nincs annál rosszabb, mint várni, hogy idősebbek legyünk, hiszen sehogy sem tudjuk felgyorsítani a folyamatot."
"Az intelligencia nem más, mint folyamatos, egyéni alkalmazkodóképesség."
"Istennel nem lehet szembeszegülni, nem lehet megállítani. De formálható, fókuszálható. Következésképp nincs értelme imádkozni Istenhez. Az ima csak az imádkozón segíthet, és rajta is csupán abban az esetben, ha megszilárdítja és összpontosítja az elhatározását. Ilyenkor segíthet megteremteni az egyetlen valóságos kapcsolatunkat Istennel. Alakíthatjuk általa Istent, könnyebben elfogadhatjuk, és együtt élhetünk Isten ránk rótt formáival."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2021. szeptember 28.
Terjedelem: 240 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése