Egy áldozat igaz története, aki nem hagyta, hogy elhallgattassák.
A Hadd mondjam el… szerzőjétől.
Laurie Halse Anderson bestsellerszerző jól ismert a rendíthetetlenségéről, ahogy a szexuális zaklatás áldozatairól ír, és ugyanilyen erővel áll ki mellettük. Rajongói ösztönzésére és dühében, hogy a világunk alig változott a húsz évvel ezelőtt megjelent úttörő regénye, a Hadd mondjam el… óta, most verses memoárral jelentkezik.
Egyszerre sebezhető és erőt adó, időszerű és időtlen. Szabad versben osztja meg gondolatait és érzéseit, egyben buzdít változtatásra a megrázó személyes történetekkel, amiket most először tár olvasói elé. Ez a hevesen bíráló, önvizsgálatra sarkalló, fontos visszaemlékezés leleplezi társadalmunk hibáit, és egyben kifejezi az író szeretetét mindazok felé, akik bátran kimondják: #metoo és #timesup, akár fennhangon, online vagy csak a szívükben.
A Hadd kiáltsak! egy hangos, világos kiállás – amit ha egyszer meghallunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül.
A történetről:
Laurie Halse Anderson korábbi regénye, a Hadd mondjam el nagy hatást gyakorolt rám. Középiskolás koromban bukkantam véletlenül rá a könyvtárban, s úgy gondolom, hogy azt a példányt én olvastam rongyosra, mert egy éven belül tizennyolcszor kölcsönöztem ki. A regény központi témája mélyen megragadott és meg is változtatott bennem valamit. Bár új könyve, a Hadd kiáltsak! teljesen más stílusra épül, egy percig sem voltak kétségeim afelől, hogy be kell szereznem. A benne foglalt történet rendhagyó módon került tálalásra. A szerző a tartalmat szabad verseléses formában adja át, így nem találkozhatunk benne a klasszikus keretek közé szorított, megszokott, azonos szótagszámú, sor végén rímekkel ellátott stílussal. Inkább egyfajta slam-nek hat, amelyben első pillantásra a szavak mintha véletlenszerűen követnék egymást, de alaposabban átrágva láthatóvá válik a tudatos alkotási folyamat. A szabad verselési stílus látszólag egyszerű, mivel nincsen keretek közé szorítva, de pont emiatt olyan nehéz: szabályok nélkül, szabadon alkotni olyan érzés, mint először víz alá merülni.
A regénynek nem csak a formai megjelenése adja a különlegességét. Az ereje a sorok között húzódik meg, ugyanis a szerző a kötet első felében a saját élettörténetéből ragadott ki meghatározó pillanatokat cenzúra nélkül. Kegyetlen őszinteséggel, nyersen és tényszerűen nyilatkozik arról, honnan indult, milyen családi háttérrel rendelkezett. Nem mentegeti a szülei viselkedését, sem önmagát. Ezt igazán megrendítő olvasni, ritkán látni ennyire tiszta kitárulkozást. Az olvasóból szánalmat vált ki az író iránt a gyerekkora miatt, s mellette szánja a szülőket is, hogy nem maradt az életvitelük stílusa a folyton változó négy fal között.
A könyv további része főként a korábbi regényéről, annak témájáról szól, hogy miként alkotta meg és milyen eredményeket ért el vele mind a könyves szférában, mind a társadalomban. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az írásának a valódi célja nem csak az öngyógyítás volt, hanem az is, hogy az olvasói szemét felnyissa egy, a mai társadalomban aktívan jelenlévő problémára. A mentális, fizikai vagy nemi erőszak egy olyan téma, amely esetén sosem fogynak el azok az oly nehezen kimondható szavak. Furcsa érzés volt látni, milyen utóélete van egy általam is olvasott regénynek, hogy nem áll meg a történet az utolsó pontnál, hanem sok éven keresztül még tovább gomolyog. Ha valaki nem hiszi el, hogy a könyveknek milyen nagy ereje van, annak itt a legjobb példa rá, hogy a világot tudja megváltoztatni néhány jól megformált, valós háttérrel rendelkező gondolat.
A szerző mesteri érzékletességgel válogatta össze a verseiben feltüntetett szavakat. Minden gondolatnak a tökéletes fizikai kivetülését vetette papírra, ezáltal egyszerű, de roppant erős sorokká álltak össze. Az általa használt metaforák hatalmas erővel bírnak, hegyeket mozgatnak meg az olvasó lelkében. Mindössze két-három szóval képes egy színes animációt megjeleníteni, amely a szemünk előtt pereg. Én úgy gondolom, hogy a tárgyilagosság megtartása még inkább erősíti a tartalmat, hiszen az objektivitás lencséjén keresztül az olvasó a saját szubjektív véleményét tudja megformálni a bemutatott képről, mindenféle külső behatás nélkül. Nem mondom, hogy minden vers elnyerte a tetszésemet, sőt, nagyon kevés volt, ami igazán értékelni tudnék, ám a mögöttes tartalom és a szavakból áradó nyers erő összességében megadta azt a katartikus érzetet, ami a szerző célja volt.
Laurie Halse Anderson az élete fordulópontja után évekkel később, de el merte mondani, mert kiáltani, hogy mi történt vele és ezzel hatalmas bátorságról tett tanúbizonyságot. Az élére állt egy fontos témának, világítótoronyként stabilitást nyújtva a társadalom hömpölygő mocskos tengerében. Arra biztatja a sorstársait, hogy ők is merjenek suttogni, beszélni, hangosan kiáltani, akkor is, ha úgy érzik, ehhez nincs joguk, ők ehhez kevesek vagy éppen úgy vélik, hogy nincs senki, aki meghallgatná őket. Mert minden egyes felcsendülő hang számít. A Hadd kiáltsak! című műve egy minden tekintetben roppant erőteljes, rendhagyó alkotás. Éles rikoltásként hangzik a könyvek csendes mezején.
Szereplők: Mivel a Hadd kiáltsak! című könyv egy önéletrajzi alkotás, így mondhatni egyetlen állandó szereplővel dolgozik, karakterkidolgozásról nem beszélhetünk, mindemellett részletesen megismerhetjük a szerző lelki világát a gyermekkorától kezdve, amely nem volt mentes a megrázkódtatásoktól.
Történet: Az író múltja és jelenje által rajzolódik ki a történet, végig valós eseményeket tár az olvasó szeme elé a maga egyedi módján. A számára fontos vagy meghatározó pillanatokat ragadta meg. A szerző megismerését követően az őt leginkább foglalkoztató témák részletes megformálása jelentkezik.
Nyelvezet: A szabad verselést nem könnyű fordítani. Az eredeti alkotást nem ismerem, mégis úgy vélem, hogy a szerző által kívánt tartalmat sikeresen át tudja adni a magyar verzió is. A használt szókapcsolatok egyediek, s pont ettől válnak erőssé.
Besorolás: Ez a könyv elsősorban egy életrajzi alkotás, de annál mégis sokkal több; a nemi erőszak elleni mozgalom hangos kiáltása.
Esztétika: a szabad verselési forma miatt a szöveg megjelenése nem egységes. Vannak benne kisebb, prózai egységek, valamint ziláltan papírra vetett sorok. A stílus jól tükrözi a szavak jelentését. A nyugodtabb részeken a sorok is rendszerezettebb, míg a zaklatott hangvételű jeleneteknél a szabálytalan megjelenés a gyakoribb.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Akkor tanultam meg, hogy a szavaknak
olyan erejük van,
hogy valamelyiket ki sem lehet mondani,
és ezért sem hangjuk, sem igazságuk
nincsen.""Ez egy történet egy lányról, aki elvesztette a hangját, majd újat írt magának."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés ideje: 2021. október 21.
Terjedelem: 256 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése