Laura életében váratlanul bukkan fel gyerekkori szerelme, Bence, persze pont a legrosszabbkor: az eljegyzése után. Bence, az egykori lázadó kamaszból lett magabiztos férfi tízévnyi távollét után Indiából tér haza, hogy egy új, izgalmas világba vezesse be Laurát. Hatására a lány átértékeli korábbi döntéseit és jövőről szőtt álmait, de még azt is megkérdőjelezi, hogy valóban a saját útját járja-e…
Laura kissé elkényeztetett barátnője, Nóri oldalán végül Indiáig utazik a válaszért. Ott azonban nem csak új ismeretségek és spirituális kalandok várják; mindenekelőtt azon kell elgondolkodnia, hogy eldobhatja-e valaki a poggyászait anélkül, hogy megnézné, mit is cipel azok legmélyén…
A nagy sikerű történelmi regények és a Rizsporos Hétköznapok-sorozat szerzőjeként ismert Budai Lotti ebben a sajátos humorú és közvetlen hangvételű történetében mesél összekuszált sorsokról, testi és lelki utakról, önismeretről és önmegvalósításról, egyszóval azokról és azoknak, akik nemcsak az Igazit keresik, hanem a Valódit.
A történetről:
Bár nem mindenki van az én álláspontomon, de én úgy vélem, hogy alapvetően nincs értelme különbséget tenni aszerint, hogy egy könyvet magyar vagy külföldi szerző alkotott meg. Ahogy a hazai írók között is vannak szupersztárok, úgy a más országból származóak között is akadnak olyanok, akik gyengébben teljesítenek – nem csak fordítva igaz, ahogy sajnos sokan elkönyvelik. Ha én is ilyen előítélettel rendelkeznék, akkor lemaradtam volna olyan kivételes tehetségek megismeréséről, mint például Budai Lotti. Regényei már több éve nyújtanak minőségi kikapcsolódást számomra. Mikor értesültem róla, hogy a megszokott történelmi irányvonal helyett friss regényében új vizekre evez, feléledt bennem az oly régóta lappangó kíváncsiság. Nem is volt kérdés, hogy el fogom-e olvasni, csupán a mikor volt bizonytalan. Egészen mostanáig.
Birtalan Laura a regény kezdetekor egy olyan átlagos felnőtt, mint az olvasó. Az élet rozsdaette mókuskereke nyikorgásának az ütemére lépked előre napról napra. Van munkahelye, hobbija, párja, fedél a feje fölött. Tudja, merre tart az élete, milyen irányba tekint a jövőt illetően. Alapvetően ez egy átlagos, de megnyugtató közeg, hiszen a tudás biztonságos érzete lengi körbe. Ám ahogy mindenki lelkében, úgy Lauráéban is ott van egy elfeledett, porosodó zugban az az érzés, ami megkérdőjelezi a múltját, jelenét és jövőjét egyaránt. Vannak, akik hagyják életük végéig sorvadni a sarokban, mások megnézik, leporolják, majd teljes nyugodtsággal jelentik ki, hogy igen, arra mennek, amerre ők akarnak, s csak egészen kicsi, mondhatni maroknyi ember meri észrevenni, ha a jelenlegi helyzete nem elégíti ki az igényeit, s még ennek is csak töredéke mer a változtatás lehetőségén elgondolkodni. A kivitelezés pedig már csak tényleg elvétve egy-egy fő. Tehát egy a millióból az, aki felül meri értékelni a sorsát, s mikor érzékeli önnön boldogtalanságát és kilátástalanságát, akkor, bár remegő szívvel, de mer cselekedni annak érdekében, hogy végül úgy érezze, megérkezett a saját valóságába. Pont, mint Laura.
Az Akik poggyász nélkül utaznak című könyv egyfelől egy könnyed történetet mutat be, melyben egy fiatal lány útra kel egy megfogható jövő reményében. Sajátos tapasztalatokat szerez, miközben az élet különböző típusú embereket sodor az útjába. Külföldi kalandozása így végül eseményekkel teltnek mondható, mely közben egy, a miénktől merően eltérő kultúrába is nyerhetünk egy pillanatnyi betekintést. Másfelől azonban egy spirituális utazásra csábítja az olvasót. Óvatosan, szinte finomkodva próbálja bemutatni, hogy az élet és a jövő nem csupán abban a dimenzióban létezik, amit az átlagos ember maga előtt lát. Csalogat, hogy kedves olvasó, próbáld meg nyitottabb szemmel megnézni a vágyaidat és céljaidat, valamint önmagad belső világát. Megmutatja, hogy a csoda ott lakozik mindannyiunkban, s ha te úgy érzed, ez mégsem így van, akkor bizony kicsit mélyebbre kell ásnod ahhoz, hogy megtaláld. Még akkor is, ha ez a folyamat borzasztóan ijesztő.
Olvasmányos, de többször is le kellett tennem, hogy egy szusszanásnyi szünetet tartsak. Legtöbbször azért, hogy elgondolkozzak a leírtakon, egy-egy mondatot és bekezdést alaposan átrágjak magamban, esetleg későbbre elraktározzam, mikor a körülmények adottak a feldolgozáshoz. Rengeteg olyan gondolat van benne, amelyet az emberek félnek tudatosítani önmagukban, tartanak a következményektől. Igyekeztem magamtól eltávolodni és onnan megvizsgálni, hogy vajon én ott vagyok-e, ahol szeretnék és olyan irányba tekintek-e, amely valóban kívánatos a részemre. Érdekes utazást tettem önmagamban. Máskor viszont nem a könyv által megfogalmazott tézisek vezettek ahhoz, hogy egy pár lélegzetvételnyi időre megálljak, hanem a főszereplő mibenléte. Laura egyáltalán nem tökéletes. Teljesen tökéletlen vagy épp tök-életlen. (Halkan megjegyezném, ez a szójáték valami briliáns a szerző részéről!) Ez a regény pontosan őt kívánja meg ahhoz, hogy a lehető legmélyebben át tudja adni azt a központi adatfolyamot, amire hivatott, ám ettől még vannak olyan tulajdonságai és döntései, amelyek számomra nem elfogadhatóak. Például az alapot szolgáltató esemény, a Bencével eltöltött cselekmény minden elvemmel ütközik. Érdekes, mert több oldalról is megvizsgálásra kerül ez a rész, s így olvasva a hozzá csatolt magyarázatban is van logika, nem is kevés, ám képtelen vagyok elvonatkoztatni attól, hogy akármilyen lelki folyamatok is játszódtak le bennük, ez akkor is gerinctelen húzás volt. Ha ő lett volna a másik oldalon, bizonyára másként látná a dolgokat. Én mindig is úgy véltem, hogy önmagunk keresése sosem léphet olyan útra, amely során másokat megalázunk vagy átgázolunk rajtuk egy buldózer erejével. S ezek után pedig még Laura a régi magyar szólás ékes példájává lép elő, miszerint más szemében a szálkát is meglátja, sajátjában pedig a gerendát sem. Ezek miatt tartózkodóan figyeltem a lépteit a regény végéig.
Mindennek ellenére viszont elmondhatom, hogy valójában lekötötte a figyelmemet. Jókat szórakoztam az elém táruló mosolycsalogató szituációkon és megkedveltem a karakterek sokszínűségét. Jó érzéssel merültem el a spirituális buborékokba és érdeklődve hallgattam, hogy a tudatos jelenlét mennyire meg tudja változtatni az ember sorsát, miközben segít a személyisége kiterjesztésében. Laura még csak éppen rálépett arra az útra, amelyen járni szeretne, s a folytatásban kiderül, meddig jut el rajta. Már alig várom az újabb közös utazást.
Szereplők: A karakterek egyszerre hétköznapi emberek, akikkel bármikor összefuthatunk az utcán és különleges lelkülettel megáldott személyek, akik mind egyedi jellemmel, problémával, életcéllal rendelkeznek. A saját közegünk sokszínűsége jelenik meg a lapokon, szeretett tulajdonságaikkal és hibáikkal együtt.
Történet: Ha lecsupaszítjuk a regényt és csak a történéseket vesszük alapul, már akkor is egy kellemes kikapcsolódást biztosító, fordulatos kaland vár az olvasóra. Ha ehhez hozzátesszük az indiai kultúrával történő falatnyi ismerkedést, amelyet a szerző saját tapasztalatai és a sorok között is kiérződő lelkesedése tesz teljessé, a történet még inkább gazdagabbá válik. S végül a spirituális tartalom teszi fel az i-re a pontot, amely megadja a kellő mélységet is. Véleményem szerint minden szempontból jól megkomponált mentális utazás a végeredmény.
Nyelvezet: Finom, célratörő. A párbeszédek teljesen köznyelven íródtak, nem mesterkéltek. A leíró részek gazdagok, de nem viszik el a regényt. Érzékletesen és célzatosan adja át a kívánt közeget. A szerző néhány indiai kifejezéssel is tarkította a történetét, amelyeket mind le is fordít vagy éppen elmagyaráz, mit takar, így egzotikus ínyencségnek hatnak.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, csipetnyi életmóddal és lelki egészséget szolgáló, pszichológiai iránnyal fűszerezve.
Esztétika: A könyv borítója az egyszerű, de nagyszerű kategóriába sorolható. Kellemes színe magához vonzza a figyelmet, az apró részletek pedig mind a regény tartalmáról árulkodnak. Az összkép visszatükrözi a történet hangulatát.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"[…] bármerre is fuss a világban, amíg nem te döntöd el, milyen mozi menjen a fejedben, nem leszel szabad."
"Az életben mindig azokkal ismerkedtem meg, akikkel az adott pillanatban meg kellett. Ez már csak így van… Az emberek mindig akkor jönnek az életedbe, amikor jönniük kell…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése