Vasvári Iván torkig van az anyja által szervezett ostoba vakrandikkal, ezért hirtelen felindulásból azt hazudja neki, hogy együtt van valakivel.
Már csak keresnie kell egy nőt, aki eljátssza a barátnőjét egy délután erejéig.
A bökkenő csupán az, hogy véletlenül Kornéliaként mutatta be a lányt, és sajnos nem ismer más Kornéliát a romantikus ábrándokat kergető, ügyetlen asszisztensén kívül.
Darai Kornélia utálja a munkáját, a zsarnokoskodó és öntelt főnökével együtt. Ha lenne elég bátorsága, valószínűleg kiszúrná a férfi újonnan vásárolt autójának kerekeit, vagy mosogatószert csorgatna a kávéjára.
Amikor végre talál valakit, aki igazán megdobogtatja a szívét, be kell látnia, a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy végre észrevegyék… még ha ezért álbarátnőt is kell játszania.
Egy ajánlat, egy családi nyaralás és egy színjáték viszont teljesen megváltoztatja mindkettőjük életét.
Az utóbbi időben kicsit megszaporodtak a polcomon az Erawan kiadó kiadványai. Ez nem jó irány, ezért igyekszem itt is csökkenteni az olvasatlan könyvek számát. A nyár lezárásaként szerettem volna valami könnyed, limonádé történettel megismerkedni, így e kettő igényemet ötvözve végül Farkas Andrea A főnök ajánlata című regényt vettem kézbe. Eleinte kissé szkeptikus voltam, hisz a regény kapcsolati dinamikája a létező egyik legnagyobb klisére épül, a főnök-asszisztens románcra, de miután elkezdtem olvasni, hamar sikerült is levetkőznöm az előítéleteimet. Mindent kihozott belőle, amit csak lehetett.
A női főszereplő, Darai Kornélia, hamar szimpatikussá válik az olvasó számára. Nagyon szerethető karakter a maga közel sem tökéletes módján. Megbízható közegben be sem áll a szája, ám a főnöke előtt egy ijedt kisnyuszivá változik. Általános életcélokkal és vágyakkal rendelkezik, melyekről egy pesti aprócska albérletben ábrándozik lakótársával és annak macskájával együtt. Ugye, hogy tényleg mennyire hétköznapi az egész szituáció? Az életébe a nagy változás akkor áll be, amikor a főnöke felkéri, hogy legyen az álbarátnője, illetve álmenyasszonya, hogy a családja leszálljon végre róla. Ahogy minden épeszű ember, úgy Lia is őrültségnek tartja az egészet, de végül, egy kis lelki ráhatással és mézesmadzaggal csak belemegy ebbe az eszement játékba; így veszi kezdetét egy igazán tévébe illő komédia.
Ha az ember egy tényleg egyszerű történetre ácsingózik, amiben mindenféle gondolkodás nélkül, a puszta szórakozás kedvéért akar elmerülni, akkor ez a regény adja magát. Az egész stílus, a történetvezetés, az események láncolata mind erősítik ezt a könnyed életérzést, ami által az olvasó kicsit bele tud pihenni. Rég töltött már ennyire fel az olvasás, így ez most nagyon jól esett a lelkemnek. A regény alapja valóban nem életszerű. Iván karaktere borzasztó sablonos, nincs benne semmi valóság, de ahhoz, hogy ez az egész dolog működjön, pont erre van szükség, mivel ez a történet pont egy ilyen sérült, érzelmi intelligenciát többnyire nélkülöző, fennhéjazó, gazdag pasast kíván meg. Persze, ahogy az lenne szokott, több van benne mélyen, mint amennyi első pillantásra látszódik, az ő szíve helyén sem kő van, de minden esetre borzasztó szórakoztató, míg felfedi a valódi lapjait. Néha kicsit kegyetlen is, amibe nem csak Lia szíve sajdul bele, hanem az olvasóé is, de hát pont ez a cél, hogy kellőképp együtt tudjunk sodródni az árral.
A pikantériát pedig Pamela és Gergő jelenléte szolgáltatja. Na, ők az a tipikus vihar a biliben kategóriába tartoznak. Sokszor sok is volt belőlük, főleg a lányból, ám utólag visszagondolva még így is élveztem, mert a jelenléte adta azt a konfrontációs közeget, ami előre vitte a történetet. Lucáról is hasonlóképpen vélekedtem. Tudom, hogy az ő karaktereinek megvolt a saját dolguk, amit remekül hoztak, de pont emiatt nem csíptem őket. Azért rengeteg fájdalmat tudtak okozni a kis bátortalan Liának. Egy szóra még a főszereplőre visszatérve: rengetegszer váltott ki belőlem sajnálatot, ami miatt másoknak már lehet, hogy inkább idegesítő lenne, semmint rokonszenves. Néha tényleg annyira elveszett és meghunyászkodó, hogy az egy erősebb jellem számára értelmezhetetlen. Én megértettem a benne lezajló folyamatokat, elfogadtam, hogy ő ilyen és így könyves barátnőmmé vált, akivel együtt sírunk és nevetünk.
A regény epilógusa hozza az átlagos várható tartalmat többnyire, ám egy apró, pár mondatos szituációval megalapozza a folytatást is, amelynek a közepében már Lia lakótársa áll. Ez a kis belengetés annyira jól sikerült, hogy az olvasást követően azonnal elkezdtem kutatni, honnan tudnám beszerezni. Farkas Andrea így felkerült az ígéretes írók listámra és igyekszem majd a jövőben kiemelt figyelmet fordítani a regényeinek.
Szereplők: A karakterek elviszik a hátukon a történetet. Határozott tulajdonságokkal rendelkeznek, így mindenkinek megvan a maga egyedi jellemrajza. Ugyanakkor Pamelán kívül egyikük sem túlzottan különleges, így az egész megmarad emberinek, hétköznapinak.
Történet: A regény eleinte még tétova lábakon jár. Illedelmes figyelmet tanúsít az irányába olvasó, aztán egyszer csak azt észleli, hogy már mosolyogva olvassa Lia agymenéseit és csetléseit. Utána pedig elmerül ebben az egész kalamajkában, ami tényleg mintha egy tévében látható komédia lenne. Végül pedig csak előveszi az érzelmi oldalt is annyira, hogy együtt szurkoljunk a karakterekkel a boldog beteljesülés érdekében. Kellemes, aranyos.
Nyelvezet: Egyszerű, hétköznapi nyelvhasználat jellemzi.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus kategóriába sorolható.
Esztétika: A borító egyszerű. Számomra szép színű, mert imádom ezt a zöldes árnyalatot, amit használnak rajta, de a női lábak a megadott pózban nem éppen azt a hatást keltik, amelyet a regény főhőse képvisel.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Az emberek változnak, ahogy az érzéseink is. A gyűlölet egy méreg, a lelkünket marcangolja szét, ha sokáig hagyjuk egyedül, és mire észbe kapunk, már ez fogja meghatározni a döntéseinket és az életünket. Több energia szükséges a haragtartáshoz, mint a megbocsátáshoz és az elengedéshez."
"A múlton nem tudunk változtatni, azonban a jelenünk a mi kezünkben van. Ne várjuk másoktól, hogy megoldják a problémáinkat, mert senki nem veszi kezébe az életünk gyeplőjét, ez csakis saját magunk felelőssége."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése