A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.
Volt régen egy könyvsorozat, amelyet Richelle Mead írt és a Vámpírakadémia nevet adta neki. Majd később az első részből lett egy film, amely közepes rajongást váltott csupán ki, így a további részeket már nem forgatták le. Aztán most jött a Peacock és úgy ítélte meg, hogy még túl sok benne a kiaknázatlan potenciál, így úgy döntött, felkarolja a régi regényt és újjá alkotja a képi valóját egy új sorozat által. Szeretem, mikor valaki ennyire bátor. Csípem, hogy a kiadó is emiatt úgy döntött, új borítóval, változatlan tartalommal, ismételten ajánlja a magyar olvasóközönség figyelmébe ezt a szórakoztató történetet. A nosztalgia kedvéért én is újraolvastam. A korábbi emlékeim már megfakultak, a tartalom helyett inkább benyomások maradtak, így csak remélni tudtam, hogy most is pont annyira jó szórakozást fog biztosítani, mint régebben.
Ez a sorozat több szempontból is tartalmaz egyedi jellemzőket. Az eredeti megjelenésének időszakát tekintve, akkoriban eléggé felkapottak voltak a vámpíros történetek. Újdonságuk lázban tartotta a tizenévesektől kezdve egészen a középkorú olvasókig tartó korosztályt, hiszen minden korcsoport megtalálhatta a számára megfelelő típusú regényt a kínálatban. Leginkább a különböző mértékben, de romantikus attitűdökkel ellátott sorozatok futottak a legjobban. Richelle Mead ezek mellé kapaszkodott fel, pedig az ő történetének nem ez az irányvonal szolgáltatja az alapjait. Ő képes volt az általános rendszerből valami újat és egyedit kihozni. Nem csupán vámpírok karakterét formálta meg, hanem damphyrokat, strigákat és morákat alkotott, melyekhez hozzárendelt egy több évszázadra visszanyúló, egymással szimbiózisban vagy éppen predációban lévő kapcsolati hálót. A regényében ezt fokozatosan adagolja az olvasó számára, így abszolút nem megterhelő az ismeretlen kifejezések és a rendszer megértése. A történetet egy őrzőnek készülő fiatal lány szemszögén keresztül ismerjük meg, akire nem teljesen lehet rásütni, hogy ő lenne a regény főszereplője. Bár a jelenléte kétségkívül fontos, de a központi cselekményrendszer magjában nem ő, hanem az általa óvott személy áll. Ritka módszer, mely alapvetően nem is biztos, hogy meg tudna állni a lábán, ám a lányok között fennálló kötelék megszilárdítja a kétségek talaját, s mindezt úgy, hogy nincs az az érzet az olvasóban, hogy a narráció más személy történetét meséli el.
Rose egy minden lében kanál karakter, aki vehemenciájával és határozott megjelenésével vagy szimpatikus lesz az olvasónak, vagy kifejezetten rühellni fogja, de köztes út nincsen. Egyenessége miatt én azt mondanám, hogy az első csoportba tartozók vannak többen. Szellemes és szarkasztikus megjegyzései könnyedén viszik előre a történetet, s hamar elősegítik a könyvforgató beilleszkedését is. Ezzel szemben barátnője, Lissa már teljesen más típust képvisel. Mérhetetlenül bájos és törékeny, kissé semlegesnek mondató szereplő. Ahogy olvastam róla, egyre inkább szánalmat váltott ki belőlem. Hiába kezdett bele egy-egy hatalmi játszmába, hiába bizonyította, hogy sokkal több rejtőzik benne, mint azt láttatni engedi, a kezdeti elképzelésemet már nem tudta felülírni. Ettől független nem lett negatív karakter, szívemen is viseltem a sorsát, de sokkal inkább tudok Rose-zal azonosulni.
A sok izgalmas cselekmény mellett természetesen ebben a regénysorozatban is felbukkan a romantika irányvonala. Rose szerelmi élete több szálon fut: van, amit képzelnek róla, amit valójában cselekszik és amit érez. Tipikus tinédzser, a szerző nagyon jól visszaadta általa – és a többi akadémiatag által - a korosztályára jellemző életstílust és gondolkodást. A suliban dúló hatalmi harcok, a csínyek és az órákon tanúsított magaviselet mind nosztalgikus hangulattal töltött el. Ebben a regényben minden klappol egymással, nagyon könnyű megszeretni. Ahogy régen, most sem okozott csalódást.
Személy szerint én nagyon örülök, hogy újra köztudatba került ez a sorozat és remélem, hogy ismételten felkapottá fog válni, s így a további részek is újra érkezni fognak. Mert van, aminek a varázsa az idő múlásával sem csökken.
Szereplők: Richelle Mead tehetségesen formázza meg az általa elképzelt karaktereket. A kialakított világba tökéletesen illeszkednek a különböző fajok. Egyénenként is jól érvényesülnek, határozott kontúrral rendelkeznek. Az egymáshoz kapcsolódó szereplők pedig tökéletesen kiegészítik egymást. Amiben Rose erős, abban Lissa gyengébb, és így fordítva, így megteremtve egy tökéletes egyensúlyi viszonyt. Ez ugyanígy igaz Dmitrij és Mason esetén is, csak más tulajdonságok kerülnek előtérbe.
Történet: A regény cselekményrendszere lendületes, folyamatosan foglalkoztatja az olvasót. Az iskolába történő visszakerüléssel sem csökken a színvonal, mert bár az órák monotonitása veszélyes terep lehet, a szerző inkább a belső viszályokra helyezi a hangsúlyt, így megalkotva egy átlagos gimis hatalmi rendszert és közösségi erőt. S mindeközben a háttérben tovább mozgatja azokat a szálakat, amik az eredeti eseménysort hivatottak alátámasztani és a tovább haladását elősegíteni. A tetőpont kellően megborzongatja az olvasót, s végül egy szép csengéssel le is zárja a történetet. Bár sorozatról beszélünk, nem tartalmaz függővéget, így önálló regényként is megállja a helyét, de ettől függetlenül nem csapja be maga után az ajtót: egy kis résnyire nyitva hagyja, hogyha szeretnénk jobban megismerni a karaktereket és a világot, akkor lehetőségünk legyen tovább menni.
Nyelvezet: A cselekményt Rose szemszögén keresztül ismerjük meg, aki cserfes 17 éves fiatalként, a saját stílusában adja elő a történteket. Nyílt, szókimondó természettel rendelkezik, egyszerű, hétköznapi szóhasználatú szókinccsel dolgozik.
Besorolás: Egyértelműen hozza, amit az ember egy ifjúsági fantasy regénytől elvár.
Esztétika: A 2022-es megjelenés új borítót kapott, mely az egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartozik. A borítón egy kapu részlete látható. A színek összhangban vannak a hangulattal és a regény aktív szakaszával.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Azt hiszem, vannak a „szokásos" helyzetek, és van az, amikor az embert egy nagyon izmos, nagyon magas és nagyon dühös orosz pasas szorongatja."
"– Tudod, mit szeretek benned, Mase? Hogy pontosan úgy gondolkozol, ahogy én.
– Ez bóknak is ijesztő."
– Ez bóknak is ijesztő."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2022 szeptember 15.
Terjedelem: 288 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése