Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie.
Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia.
Azonban senki nem tud a levélről.
És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán.
Vajon az árnyak hívták haza a lányt?
És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?
V. E . Schwab neve nem ismeretlen a magyar könyvpiacon. Több kiadó is felkarolta már egy-egy regényét vagy sorozatát, így eddig összesen tíz könyve érhető el hazánkban is. A megjelent kötetek közül a legnagyobb sikert az Addie LaRue láthatatlan élete című műve aratta, mely a tavalyi könyvhét egyik sztárja volt. Az Agave kiadó idén újabb ígéretes regénnyel örvendezteti meg az olvasókat az idei könyvfesztivál alkalmából, mely nem más, mint a Gallant. A korábbi tapasztalatok és a szemet kápráztató borítóterv által úgy vélem, a könyv iránti érdeklődés hasonló nagyságokat érhet el, mint a korábbi regénynél. De vajon képes hozni a kívánt szintet vagy esetleg még túl is szárnyalja azt?
A regény főszereplője Olivia Pior, az árva, fiatal lány, a szürke kisegér, akitől vele egykorúak tartanak, megvetik vagy épp sajnálják, de nem nagyon barátkoznak vele. Nem szeret a középpontba lenni, inkább csendben meghúzódik az események mezsgyéjén, s onnan szemlélve vonja le a konklúziót. Ettől függetlenül Olivia nem kirekesztett, csupán egy elhagyatott gyermek, akin hányattatott sorsa rajta hagyta a billogját. Szülők, család és otthon nélkül felcseperedni senkinek sem szabadna. Mindösszesen egy napló van a tulajdonában, amelyben az édesanyja jegyezte fel szétzilált gondolatait. Ennyi maradt neki, amely által egy kicsit közelebb érezheti magához az áhított személyt és ami emellett mementóként szolgál arra, miért hagyták el. Egyedül van mindaddig, míg levelet nem kap egy ismeretlen rokontól, hogy menjen haza Gallantba, ahonnan az édesanyja utolsó szavaival is óva intette. Van bárki is, aki inkább a firkász betűtengerre hallgatna és ellen tudna állni a család hívásának? Mire kettőt pislog, a lány már a hatalmas épület előtt áll, ahol sorsa megpecsételődik, ugyanis ez a hely a Piorok számára sokkal többet rejt, mintsem pár, az enyészetnek adott szobát.
A regény hangzásvilága rettentő módon különleges. Már maga a főszereplő is olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely megkülönbözteti a könyves szféra szereplőinek zömétől. Olivia egyedi módon juttatja kifejezésre gondolatait, melyet a többség képtelen befogadni, így a regényben a valóság és a lány belső érzésvilága még élesebb kontrasztot fest, két külön világot alkot, hiszen e kettő között nem teljesen áll rendelkezésre a megfelelő kommunikációs csatorna, amely által egymásba tudna olvadni. Pont úgy, mint a borítón megjelenő két ház, melyek egymás tükörképei, ám alaposabb vizsgálódást követően észrevehető megannyi különbség is. S e két épület közötti határmezsgyén rozsdaette kerítésként állnak Olivia anyjának papírra vetett gondolatai. A naplóban megjelenő rövid bejegyzések erős törzsét alkotják a cselekménynek, melyeket a lány sokszor felidéz, újra elolvas, elismétel. A szavakat átszövő őrület pedig egyre inkább fokozódik, míg az olvasó számára is ki nem tisztul a kép és akkor újból értelmezve megbillen az oly szilárdnak vélt talaj a lába alatt. Több, általam olvasott könyvben is szerepeltek naplók, melyek szerves részei voltak az egésznek, de katarzis érzést még egyik sem tudott kiváltani belőlem – mostanáig. Ehhez természetesen a regény alaphangulata is sokat hozzátesz. A fogalmazásmód és a cselekményrendszer egymással összhangban árasztja magából ezt a baljós, néma, de mégis erőteljes hangulatot. Itt érzi igazán az olvasó, hogy a csendnek is mekkora ereje van. A szellemek és a regény mélyén megbújó titok körüli köd pedig, mint hangulatfokozó kellék érvényesül.
Gallant egy misztikus hely, ahol a valóság sosem volt szomorúbb, reménytelenebb és egyben színpompásabb, összetartóbb, mint bárhol máshol. Egy hely, ahol a jó és rossz ellentéte a levegő molekuláiban is jelen van, elektromos feszültséget hozva magával, s ahol egy család évszázadok óta példátlan összetartásról tanúskodik. V. E. Schwab sötét utazásra csábítja a kíváncsi olvasót, aki hamarabb éri el az utolsó pontot, minthogy elgondolkozzon azon, hogy talán tartania kellene egy kis szünetet.
Szereplők: A karakterek hétköznapi, tömegemberek, Olivián kívül szinte egyikük sem rendelkezik semmilyen különleges ismertetőjellel vagy egyedi tulajdonsággal. A szerző nem sokat árul el róluk, nem ad részletekbe menő leírást, mégis teljes múlttal és határozott kontúrral ellátott szereplők foglalják el a lapokat.
Történet: A regény egyszerű felállással, szinte sablonos körülmények között indul el, ám a folytonosan adagolt információmorzsák, melyek új megvilágításba helyezik az eddig megélt dolgokat, többsíkú történetet hoznak létre, amely könnyen magával ragadja az olvasót. Borongós hangulata eltér a megszokottól, enyhe zizegést okozva a sorok fölötti nyargalás közben az ember gerincén, miközben Neil Gaiman stílusát idézi A figyelmet fenntartja, s a lapok csak úgy száguldoznak, így sokkal hamarabb véget ér, mint ahogy magunktól ki szeretnénk szakadni ebből a különleges világból.
Nyelvezet: A regényt egyszerű fogalmazás jellemzi, de a szerző nem csak egyszerűen szavakat vet papírra. Játszik velük, élettel tölti meg őket. Különleges szókapcsolatokat és hasonlatokat alkotva folyamatosan ingerli az elmét, így biztosítva minőségi időtöltést.
Besorolás: Nehéz ezt a regényt beskatulyázni, mivel többféle irányzat elemei is felbukkannak benne. Egyértelműen a fantasztikus irányvonalat követi, hiszen a szellemek jelenléte, valamint a ház rejtélye nem evilági, ám mellette nem elhanyagolható a sötétség, amely körüllengi a teljes történetet. Könnyedebb gótikus irodalomként is megállja a helyét, valamint a klasszikus paranormális jelző is illik rá.
Esztétika: A magyar kiadáson látszódik, mennyire szívén viseli a kiadó is a kötet sorsát. A borítóterv részletekben gazdag, jó színkompozícióval rendelkezik, így megfelelően átadja a regény belső világát. A szövegtörzs változatos betűtípusai üdítő frissességet okoznak az olvasónak, segítve a folytonos figyelemfenntartást. A fejezetek előtt található illusztrációk, melyek Manuel Šumberac kezemunkáját dicsérik további hangulatfokozásért felelősek. Az általa megalkotott képek többször is visszatérnek, de mindannyiszor új értelmezéssel ruházza fel őket az aktuális tartalom.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Maradj velem! Maradj
velem! Maradj velem!
Ezerszer is leírnám a
szavakat, ha elég
hatalmuk lenne ahhoz,
hogy itt tartsanak."
"Nyár van, a papírnak mégis őszillata van, törékeny és száraz. Ez az az évszak, amikor a természet elhervad és a másvilágra költözik, amikor az ablaktáblákat bezárják, a kémények füstöt pöfékelnek, és a tél ígéretként vár a beteljesülésre, de még csak sejthető."
"A napfényszínű spirál mögött feltárulnak a mosolygó gerezdek. Az egész szobát be fogja tölteni a lopott gyümölcs illata, de őt nem érdekli. A mandarinnak olyan íze van, mint a tavasznak, mint a meztelen lábnak a füves mezőn, mint egy meleg és zöld helynek."
"– A szervezetnek szüksége van az alvásra. Nélküle meggyengül a szív. Elfárad az elme. A fáradt elme pedig könnyen befolyásolható."
A könyv adatai:
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés ideje: 2022 szeptember 27.
Terjedelem: 320 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése