Az életem a kezedben van
Minden kislány szeretne egy tündérmese főszereplője lenni. Egy romantikus történeté, melyben a herceg megmenti őt a gonosz fogságából. Végül egymásba szeretnek, gyerekeik születnek, és boldognak élnek, amíg meg nem halnak. Elméletileg az én életem is lehetett volna ilyen tündérmese. Nyolcéves koromban Caven Hunt megmentett egy szörnyetegtől. Nem számított, hogy csak egy kölyök voltam, azonnal beleszerettem. Sajnos a tündérmesém ezen a ponton véget is ér. Évekkel később életem legsötétebb időszakában egy egyéjszakás kaland egy kislánnyal ajándékozott meg minket. A könyörtelen sötétség rabjaként azonban nem maradt számomra más kiút, mint hogy az újszülöttet Caven gondjaira bízzam.
Ennek a tündérmesének a végén nagy boldogság vár valakire. Valakire, aki nem én vagyok. A lányom születése óta egyetlen éjszaka sem telt el anélkül, hogy ne imádkoztam volna az ő boldogságáért. Az életemmel tartozom Cavennek.
Csakhogy annak az ártatlan gyereknek még többel tartozom. Ezt pedig csak úgy adhatom meg neki, ha a szívemet kitépve, ismét találkozom az apjával.
Magamtól sosem vettem volna kézbe Aly Martinez Az éjszaka gyümölcse című regényét, azonban olvastam róla egy nagyon jó kis ajánlást, ami megragadta a figyelmemet, így végül a várólistámon landolt – jó pár hónappal ezelőtt. Nemrégiben olvastam szintén az Álomgyár kiadótól egy másik könyvet, amelynek a végén található ajánlások között szerepelt a szerző másik sorozatának első része is. Ennél Brittainy C. Cherry neve jött szembe, aki úgy nyilatkozott róla, hogy minden lehetséges érzelmet felébresztett benne. Ezen apró jelzések, valamint a nemrégiben megtörtént helyi könyvtár ideiglenes bezárása együttesen eredményezte, hogy kikölcsönöztem a szerző ezen sorozatainak két-két részét. Eredetileg csak a kezdő kötetért mentem, ám a könyvtárosok rábeszéltek, hogy vigyem el a többit is, hisz messze még a februári újranyitás. Hú, azt hiszem, tartozom nekik egy vaskos köszönettel, mert most a falat kaparnám, ha nem lenne kartávolságra tőlem a folytatás.
Aly Martinez a regénye elején egy borzasztó tragédiát önt a gyanútlan olvasóra. A főszereplők által túlélt borzalmak erős megrázkódtatást okoztak a lelkemben, mivel nem számítottam arra, hogy azonnal a képembe lesz tolva, ennyire direkt módon. Félre értés ne essék, ettől még nem lett rossz a felvezetés, csak intenzívebb, mint amire számítottam, viszont így tökéletesen megalapozta a teljes terjedelemre vonatkozó osztatlan figyelmemet.
A korai részen felbukkanó informatikai kalandozás egy újabb kapcsolódási pontot biztosított a történet és köztem. A Kaleidoscope a maga módján egy lenyűgöző, de egyben félelmetes program. Jó érzés volt, hogy bár tőszavakban és csak felszínesen érintve, de erre a szerző is kitért, így alapozva meg a regény férfi karakterének jövőjét. Tetszett, hogy ha csak egy pillanatra is, de a későbbiekben is visszanyúlnak hozzá, és újfent „szerepet kap”. S természetesen ez a program is már sokat elárul arról, hogy milyen ember is az egyik főszereplőnk, Caven, hiszen nem mindennapi koponya kell ahhoz, hogy ezt a semmiből létre tudják hozni. Caven eleinte teljesen sablonos, olyan tipikus férfinak tűnik. Nem kedveltem, ám ahogy túllépünk a felvezetésen és kezdetét veszi a valódi történet, úgy pillanatok alatt megváltozott a véleményem róla. Fiatal, mély érzésű férfi, aki egy csapásra képes felnőni a rá váró feladatokhoz szükség esetén. Nem veszti el a humorát és önmagát attól, hogy van egy kislány, akiről gondoskodnia kell, sőt, a nevelési módszerét bőven átszövi sajátságos tulajdonságaival; s ez visszatükröződik a gyermeken is. Ebből fakadóan rengeteg mókás jelent és párbeszéd található a könyv lapjain, amik megmelengetik az olvasó szívét. Olyan őszinte boldogsággal töltött el. Pontosan olyan, mint mikor a felhők mögül ősszel kikandikál a nap és megcirógatja az arcunk.
Hadley is igazi karakterbomba. Nála jobban érződik az, hogy milyen mélyen megjárta a poklot a gyerekkorában átéltek miatt, de tökéletesen kijön az is, hogy ezt sok évnyi kemény munkával már képes volt leválasztani magáról. Emiatt az olvasóban mély együttérzés alakul ki az irányába és tisztelet ébred benne, látva felszegett állát. A humora kedves, csipkedős, pont olyan, amit a könyvekben szeretek. Egyáltalán nem hat erőltetettnek, de nincs is túltolva, így olyan, mintha egy létező jóbarát üzeneteit olvasnám.
A szimpátia megalapozta a kellemes olvasást a számomra, de a leírt történet mindvégig fogva tartott. Csak úgy siklik a sztori a lapokon, alig lehet tőle elszakadni. Sokszor egy-egy boldog jelenet is facsart egyet a szívemen, mert annyira kedvesnek hatott, főleg a háttértudás birtokában, ami Cavennek nem áll rendelkezésére. A múltbéli pillanatnyi visszatekintések hatására pedig még inkább eluralkodott rajtam az empátia. Túlzás nélkül állíthatom, hogy minden egyes sorát imádtam. A vége felé közeledve pedig többször is meglepett. Volt, mikor fel is sikkantottam örömömben, mert annyira bevonzott ennek a két embernek a sorsa. A legvégén viszont teljesen ki voltam. Abszolút nem számítottam semmilyen nagy fordulatra, így teljes meglepetésként ért az utolsó fejezetben átélt eseménysor. Teljesen szétzilálta a gondolataimat. A szerző a tetőponton hagyta abba, pont nélkül, így nincs mese, azonnal nyúlok is a folytatásért. Ez a történet most veszi igazán kezdetét.
Szereplők: Abszolút hétköznapiak, még annak ellenére is, hogy mennyire egyedi múlttal rendelkeznek. Tipikusan az a fajta gyülekezet, akiket bármikor szívesen látnék a baráti körömben.
Történet: A cselekmény erős indítása után könnyebb vizekre evez a szerző. A bemutatott tragédiát követően a szereplők hétköznapi valóságába csöppenünk bele, amely külső szem számára nem tartogat semmi számottevőt, ám a belső világuk igazi kincsként ragyogja be az események sorát. A bonyodalom pedig jól ábrázolt, megvitatásra bátorítja az olvasót is.
Nyelvezet: Alapvetően a nyelvezete hétköznapi. Pont olyan, amelyet az élő nyelvben is beszélünk, ám a szerző empatikusságának köszönhetően rengeteg mély érzelem bontakozik ki a szaval mögött.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantika zsáner.
Esztétika: Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor borzasztó. A borító abszolút nincs összhangban a történettel, teljesen félreviszi a könyvet. Ez egy mély érzésű könyv, nem pedig egy olcsó, semmitérő ponyva. A cím sem sikerült a legjobbra. Nagyon bánt, hogy nem tartották meg az eredetit, mivel az sokkal jobban jellemzi a regényt. A szerelmünk gyümölcse abszolút semmitmondó, nem mozdít meg semmit a potenciális olvasóban. A betűméret a megszokotthoz képest apró, amire nem találok logikus magyarázatot. Végtelenül sajnálom, hogy ennyire saját képére formálta a kiadó ezt a nagyszerű történetet, mert így csak az nem veszi kézbe, akihez igazán illene.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Egy szóval sem említettem az ágyat! Csak annyit mondtam, úgy nézett rám, mint aki meg akar csókolni. Aztán felfalni, mint egy édességet.
Beth felvonta a szemöldökét.
– Tudom, hogy már egy jó ideje kimentél a gyakorlatból, de az ilyen nyalás-faláshoz kifejezetten jól jön egy ágy."
"Szar hely a világ. Az embereket eltaszítják, ahelyett, hogy elfogadnák őket. A gyűlölet gyorsabban terjed a szeretetnél. A pénzt és a hatalmat többre becsülik, mint az erkölcsöt. A bizonytalanokat inkább kihasználják, mint hogy segítsenek rajtuk."
"Ha megpróbálsz az összképre fókuszálni, és a holnap miatt aggódsz, akkor ezzel lemondasz az adott pillanatban rejtőző boldogságról."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése