Sophie és Agatha a múlttal és a jelennel egyszerre csatázik azért, hogy történetüknek tökéletes vége lehessen.
Az egykori legjobb barátnők – most ellenségek – azt hitték, történetük véget ért, amikor útjaik szétváltak. Agatha visszakerült Gavaldon városába Tedrosszal, míg Sophie az iskolában maradt a szép fiatalemberrel, aki egykor az Iskolamester volt.
Ám ahogy berendezkednek új életükben, történetük elkezdi újraírni magát… és nem csak az ő történetük. A két lány távol van egymástól, közben a Gonosz átvette az uralmat, és a múlt galádjai erős bosszúvággyal élednek fel. Nemcsak második esélyt akarnak meséiknek, hanem át akarják formálni a Jó és Rossz régi világát egy olyan új uralommá, amelynek királynője Sophie. A Gonosz halálos hatalomátvételének útjában csak Agatha és Tedros áll, akik azt akarják, hogy végre tényleg boldogan éljenek, míg meg nem halnak.
Soman Chainani regénye fordulatos, kalandos, nevettető, romantikus történet, rengeteg meglepő mesei fordulattal és bonyodalommal. A Jók és Rosszak Iskolája-sorozat remek befejező kötete.
Sophie és Agatha története immáron a harmadik felvonáshoz ért. A második kötet vége hiába adott egyfajta lezárást, több kérdésem maradt, mint amennyit megválaszolt volna, így kétség sem férhetett hozzá, hogy szünet nélkül folytatom tovább ezt a különleges mesét. Az első részben a Jó kontra Rossz, majd a másodikban a Lányok a Fiúk ellen felállást követően nem tudtam elképzelni, most mi jöhet. Azzal, hogy Sophie teljes egészében átadta lelkét a Gonosznak, az egyensúly lehetőségét is ferúgta, így egyértelmű volt, hogy ebben a kötetben fog minden eldőlni.
A Thénetész csak lebeg a nyitott könyv fölött, de nem rajzol új illusztrációt és nem ír le új szavakat. Csak vár, egyre türelmetlenebbül remegve, hiszen tudja, hogy ez az állapot sokáig nem tartható fent. Valahogy leginkább az ő helyzetével tudtam azonosulni. Ez a sorozat egyszerűen fantasztikus, élményekben gazdag, de kicsit kezdtem már úgy érezni, hogy túl sok. Minden mesének kell egy lezárás, s azáltal, hogy Sophie es Agatha történetét már többszörösen újranyitották a vágyak és az elsuttogott óhajok, úgy érezzük, hogy egy örökösen cirkuláló eseménysorba kerültünk. Hiába más minden rész felállása, az, hogy ez a két lány egymásért, majd egymás ellen harcol, nem változik. A Jótett helyében című részben pedig ez mindinkább igazzá válik, de úgy tűnik, a szerző minden erejét ide csoportosítva grandiózus befejezést alkotott.
A regény nagyobb lélegzetvételű részét a szereplőkben megjelenő kétségek körvonalazása teszi ki. Hiába, csak mindannyian tinédzserek, akik túl korán kezdték el élni életük filmjét. Agatha és Tedros között nincs meg az a felhőtlen boldogság, amire számítottak, miután leírásra került a vége szó. Ennek hátterében elég sok dolog áll, s míg ezeket a szerző alaposan ismerteti, addig az olvasó még közelebbről megismerheti a karaktereket; nagyon közelről. Minél több dolgot tudtam meg róluk, annál inkább megértettem, miért ennyire bizonytalanok, ám ezzel párhuzamosan kezdett el bennem nőni egy kis ellenszenv is. Túl sokszor rágták magukat át ugyanazon problémakörökön, s ez a folytonos ismétlés, amivel rengeteg oldal került megtöltésre, egy idő után unalmassá, sőt, egyenesen idegesítővé vált. Aztán persze újra az empatikus énem került ki győztesen a csatából és újfent sodródtam tovább az árral, de ezek a kis töréspontnyi szünetek rányomták a bélyeget az olvasási élményre.
A történet irányvonala esetén eleinte úgy éreztem, hogy kicsit elszaladt a ló, de egy idő után kellőképp tudtam idomulni hozzá. A szerző úgy döntött, hogy ideje kicsit felturbózni a regényt úgy, hogy az jobban illeszkedjen hangulatilag a klasszikus, eredeti mesékhez. A régóta halott gonoszokat új életre hívta. Eleinte nem voltam biztos abban, hogy a rothadó zombik jelenléte miatt a könyv besorolása nem változik, de igazából a jelenlétükön kívül semmi nem volt, ami igazán eldurvította volna a helyzetet, így úgy vélem, hogy aki az első két részen gond nélkül átrepült, annak a harmadik sem lesz akadály. Márpedig kár lenne kihagyni. Ha leszámítjuk a sok lelki kétséget, ami a három főszereplőt gyötri, akkor egy izgalmakkal telt történetbe csöppenünk bele. A szerző nagyon jó érzékel csűri-csavarja a közismert mesék történeteit és az újonnal hozzáadott jelentésréteg által teljesen új tartalommal tölti fel a saját irányvonalát is. A szórakoztatás mellett óvatosan tanít, empatikusságra és figyelmességre hívja fel a figyelmet.
A végjátszma igazán egyedire sikerült. Bár mindenki tudja, hogyan fog végződni ez a történet, mégis tartogat meglepetéseket az út, amin oda eljutnak kedvelt szereplőink. A szerző nagyon gazdag háttértörténettel örvendezteti meg az olvasókat, amely által az összes kirakósdarab a helyére kerül. Ennyire kerek és teljes magyarázattal ritkán találkozhatunk.
Szereplők: A megszokott szereplőgárdával nyomul előre a sztori többnyire. Az új karakterek mindenki által ismertek a Grimm és Andersen mesék világából. A szerző mindenkinél megtartotta a karakterére jellemző alaptulajdonságokat, ám tovább is vitte azokat. Mondhatni, felnőttek, tapasztalatszerzés útján változtak – kivéve Merlin. Ő egy hatalmas figura, üde színfoltja a könyvnek.
Történet: A regény elég sötéten indul és úgy tűnik, egyre inkább ebbe az irányba is halad. A túlnyomó részt a lányok belső harca teszi ki, mely során győzködik magukat, hogy a megfelelő helyen vannak és pontosan azt teszik, amit kell. Folyamatos kétségek gyötrik őket, amelyek olvasása során érződik csak ki igazán, hogy valójában tinédzserek a főszereplők, akik ugyanazon problémakörökkel küszködnek, mint a megadott korosztály tagjai. Bizonytalanok, tapasztalatlanok és botladozva próbálnak előre jutni egy olyan úton, amit maguknak vágnak. A történet így sokszor mélypontra kerül ezek a részek során, de mindig jön valami, ami újfent kiemeli, megmenti. A regény minden kérdésre választ ad, ami az olvasóban megfogalmazódik. Múlt, jelen és jövő egyaránt érintve van benne, így tökéletes lezárást biztosít egy viszontagságokkal telt sztori végén.
Nyelvezet: A sorozat előbbi részeiben már jól megszokott stílus hozza a fordító.
Besorolás: Ifjúsági irodalom, fantasy.
Esztétika: A harmadik is rész is ugyanolyan szép, mint a korábbi kötetek. A borítón újfent a két lány látható, ahogy egymással szemben állnak. Ez tökéletesen jellemzi is a leírtakat. A belső illusztrációk még mindig emelik az olvasás minőségét, bár néhány ábra már inkább felskiccelt vázlatnak tűnik, semmint szinten tartó kivitelezésnek.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Ahhoz, hogy valaki mással élj boldogan, előbb magaddal kell boldogan élned.."
"– Nem számít, hogy fiú vagy lány vagy. Nem számít, ki az apád és honnan származol, és hogy nézel ki. Azon aggódsz, hogy elhagylak, ha meglátom igazi énedet … Pedig én éppen amiatt maradok melletted."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése