Két nő, akiket összeköt egy gyermek és egy titok, amely mindent megváltoztat.
London, 1754. Hat évvel azután, hogy törvénytelen gyermekét, Clarát megszülte és a lelencházban hagyta, Bess Bright visszamegy lányáért, akit nem is ismer. Attól tart, hogy Clara nem is élte túl a csecsemőkort, de kiderül, hogy a kislányt valaki már örökbe is fogadta. Bessnek tótágast áll az élete, miközben igyekszik kideríteni, hogy ki fogadta örökbe Clarát – és miért.
Bess szállásától nem messze, London külterületén él egy fiatal özvegy, aki már egy évtizede nem hagyta el az otthonául szolgáló nagy, komor házat. Orvos barátja – aki a lelencházban dolgozik – rábeszéli, fogadjon pesztrát a lánya mellé. Az özvegy azonban nem biztos benne, hogy jó ötlet beengedni egy idegent az életébe. A múlt fenyegető árnyai azzal riogatják, hogy feldúlják gondosan elrendezett világát.
Már időtlen idők óta tervezem, hogy ezt a könyvet elolvasom. Nagyon sokszor vettem le a polcról, majd tettem vissza olvasatlanul, mert egyszerűen nem fért bele az időmbe. Most végre elérkezett az a pont, mikor tartósan fel tudtam ütni Stacey Halls regényét. Utólag azt mondom, hogy a sors akarta így, mert ha a terhesség alatt vagy közvetlenül a szülés után ismerkedtem volna meg Bess történetével, valószínűleg a hormonjaim kicsináltak volna teljesen.
A történet erős indítással rendelkezik. Bess Bright alig áll a lábán, miután világra hozta gyermekét, ám tisztában van vele, hogy a jelenlegi életkörülményei nem teszik lehetővé azt, hogy egy kisbabát eltartson, így meghozza élete talán legnehezebb döntését: beadja a helyi lelencházba. Akkor, ott, fogadalmat tesz önmagának, hogy amint elégséges pénzt összegyűjt, el fog jönni a kislányért, hogy újra együtt lehessenek. Telnek az évek, s hat nehéz esztendővel a háta mögött újra ott találja magát abba az ódon épületben, ahol egyszer már kiszakítottak egy darabot a szívéből, de ahelyett, hogy azt visszakaphatná, újabb kihívás elé állítja az élet; ugyanis a gyermeke már rég nincs a gondozottak között.
Stacey Halls a korábbi regényében megismert hangszínen mutatja be a nagyközönségnek az általa elképzelt történetet. Ahogy a Familiárisokból is kiderült már, úgy itt is bizonyítást nyert, mennyire érti a női lélek működését. Finom, egyszerű, de roppant mód erőteljes gondolatokat fogalmaz meg, amelyek által a könyv életre kel, lélegzik és kicsit belénk is tipor. Szinte a semmiből vetik magukat az olvasóra a mélyenszántó gondolatok, melyek csupán éppen pár mondatnyi helyet foglalnak el, de még jó pár lappal később is érezhető az általuk gerjesztett visszhang. Az egész könyv simulékony, olvastatja magát, csak úgy szárnyal, ám ezeknél a megállóknál igencsak tud vágni. Érdekes, hogy ezt a lelki folyamatot viszont nem negatívan éltem meg, hanem pont ez a hullámmozgás adta meg az élvezeti faktort ahhoz, hogy a végén minőségi kikapcsolódásnak könyveljem el az olvasással eltöltött időt. A regényben feszegetett kérdéskörök, minthogy mi a jobb a gyermeknek, az anyagi jólét és biztonság kontra emocionális szükségletek kielégítése, igencsak nehéz téma. A könyvben mindkét oldalra hoz a szerző konkrét példát, ami alapján az olvasó meg tudja fogalmazni magában a saját állásfoglalását. Ezt követően pedig a gyermeki szemszögöt előtérve helyezve, néhány szituáción keresztül bemutatja, hogy maga a dilemma magjában lélegző különálló egyén, miként dönt. Utóbbi számomra mondhatni vékony lécen járt, mivel több tanulmány is született már a témában, amely kissé rácáfol a könyvben feltüntetett magatartásformára, így a korábbi témák alapos körüljárása mellett ezt kissé elhanyagoltnak érzem. Ugyanakkor a szerző által megfogalmazott helyzet túlságosan speciális ahhoz, hogy holmi általános elméletre alapozzuk a végső választ.
Alexandra karaktere további korlátozó lehetőségeket foglal magában. Az 1700-as években, mint megözvegyült asszony tengeti hétköznapjait sajátos szabályrendszere szerint. Eleinte az olvasóból közömbös vagy ellenszenves érzéseket vált ki, ám ennek a helyét ezt egyre inkább átveszi az iránta érzett szánalom, ahogy kiderül, hogy kényszerességének és fóbiáinak mi az alapja. Az ő történetbeli jellemvezetése számomra kicsit túldimenzionálttá vált a végére, de ez mit sem vont le az általa közvetíteni kívánt üzenet fontosságából, valamint a cselekmény élvezeti értékéből.
Stacey Halls regényeit kellő igényesség jellemzi, amely által a megfelelő színvonalú kikapcsolódás biztosított.
Szereplők: A korra jellemző korlátok között két, egymással merően ellentétes anyagi helyzetből származó nő alakítja a történet fonalát. Mindketten karizmatikusok, határozott elképzeléseik, terveik vannak a jövőt illetően. Az elsődlegesen szembetűnő különbségek mellett roppant mód hasonló lelkek.
Történet: Ha csak felütjük a könyvet mindenféle előzetes ismeret, például a fülszöveg elolvasása nélkül, akkor már egy erőteljes hang csendül fel az első fejezetben, melynek visszhangja az utolsó betűig kitart. Megfelelő egyensúlyban van benne az érzelmi rész és a cselekmény ruganyossága, így egy művészi módon kiegyensúlyozott regényt kap az olvasó, amely bőven tartogat gondolatébresztő részeket.
Nyelvezet: A nyelvezet nem vonja maga után a 18. századi tulajdonságot. A maga módján egyszerű, de kellőképp finomkodó ahhoz, hogy ne váljon közönségessé.
Besorolás: Kortárs világirodalom.
Esztétika: A KULT sorozatba tartozó könyvek mind szépek, de Stacey Halls regényei még így is kitűnnek a sorból. A borító részletes, harmonikus, s a fedőlap alatt is folytatódik. Egyszerűen csodás.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A nőies eszközök bennünk lakoznak: miért nem számít senki arra, hogy nőietlen érzelmeket is tartalmaznak? Miért nem lehetünk mi is dühösek és lekezelők, és miért nem alakíthat át bennünket teljesen a bánat? Miért kell elfogadnunk a nekünk osztott kártyákat?"
"Miért van az, hogy egy gyermek iránti szeretet mindennél bonyolultabb? Hogyan lehet egyszerre érezni irigységet, bánatot és visszautasítást, és egyszerű, fölösleges sallangoktól mentes szeretetet? Hogyan létezik az, hogy alig érinthetem meg, mégis behunyt szemmel felismerem az illatát és egyenként le tudnám rajzolni az összes szeplőt az arcán?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése