Egy rég elfelejtett ígéret képes lehet megmenteni a kapcsolatot?
Quinn és Graham tökéletes szerelmét veszélybe sodorja a tökéletlen házasságuk. Az évek során felgyülemlett emlékek, a hibák és a titkok már eltaszítják őket egymástól. Az egyetlen dolog, ami megmentheti őket, éppen az lehet, ami a szakadék szélére sodorta őket.
A Minden tökéletesed egy elgondolkodtató regény egy párkapcsolati gondokkal küzdő párról, akiknek múltbéli ígéreteken múlik a jövője. Szívszaggató, letehetetlen olvasmány.
Az év legfelkavaróbb szerelmi története – lehet-e együtt tökéletesen boldog két tökéletlen ember?
Add át magad a sodrásának!
Colleen Hoover regényei régóta örvendenek nagy népszerűségnek. Lehet az a könyv sokak által szeretett vagy éppen megosztó, a könyvmoly társadalom egy jelentős rétege érdeklődve fordul az irányába, mert a kiváltott hatástól függetlenül, mindig tartalmaz valami olyan belső értéket, amit az olvasó magával tud vinni. Pontosan ezért is veszem kézbe én is újra és újra az általa megalkotott történeteket, ezért nem adom fel a próbálkozást, csupán már a döntési faktorom lett tudatosabb. A Minden tökéletesed erre egy remek példa. Bár sok éltetésben van része, engem mégis a fülszöveg ragadott meg – még annak ellenére is, hogy a központi témát nem jelölte meg, de volt bennem egy érzés, hogy ez bizony egy meghatározó olvasmány lehet. Hát így is történt.
S mielőtt folytatnád az olvasást, szeretném felhívni a figyelmedet egy apróságra: a regény egyetlen központi témára épül, ebből táplálkozik minden egyes szava. Ez a fülszövegben nem került megjelölésre, így bizonyos szempontból tekintve az írásom spoilert tartalmaz, ám úgy vélem, nem megkerülhető ennek kimondása véleményalkotás közben, különben csak felszínes, üres frázisokat lehetne dobálni egymásra. A központi témamegjelölésen kívül azonban nem tartalmaz az írásom egyéb cselekményleírást. Kérlek, igény szerint, ebben a tudatban folytasd az olvasást.
A cselekményt Quinn szemszögéből ismerjük meg. Ő egy teljesen átlagos lány, pont olyan hétköznapinak bizonyul, mint bárki más. Tényleg egy a sok közül. Még csak a problémája sem mondható egyedinek, de mégis megrendítő, hiszen egy olyan témáról beszél, amely az érzékenységéből fakadva elhatárolja az embereket. Kendőzetlenül, mindenféle szépítés nélkül tárja az olvasó elé, hogy milyen mértékben tudja egy nő életét meghatározni egy nehéz teherbeesés, egy lehetséges meddőség. Már az első sortól kezdve az olvasó torkában és gyomrában keletkezik egy-egy nagy gombóc, amely annál inkább növekszik, minél több gondolatát ismerjük meg ennek a fiatal nőnek. Borzasztó veszteség és üresség érzet tölti el azt, akinek leghőbb vágya, hogy anyává váljon, de sajnos semmilyen módon nem adathat meg. Quinn lelkébe tekinteni húsba tépő élmény. Egyfelől egy olyan mértékű részvétet és együttérzést vált ki az olvasóból, amelyhez foghatót még sosem tapasztaltam. Minden egyes szavából süt a fájdalom, s talán az adja a legnagyobb pofont, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy miként és hogy jutott el életének azon pontjára, ahol most tartózkodik. Teljes mértékben tudatában van annak, hogy az állapota már túlmegy az egészséges határon, de képtelen már bármilyen megoldást keresni a forrásra. Feladta. Másfelől viszont nagy frusztrációt is generálhat az olvasóban pont a tudatosság miatt, mivel akármennyire is nehéz a helyzete, a nyilvánvaló és megmásíthatatlan tények mellett csak és kizárólag ő felel azért, hogy miként gondol erre az egészre és hogyan tekint a jövőbe. Borzasztó módon bántott, ahogy a férjével bánt. Értettem, miért lett ilyen, elfogadtam a magyarázatot, átéreztem a fájdalmát, de ettől még nem hiszem, hogy megengedhető bárkinek is, hogy ennyire megmérgezze egy másik ember életét. Szerintem az idegesített a leginkább, hogy Quinn is tisztában volt ezzel, abszolút intelligens nő, de mindent félrehajított és elsüllyedt a depresszió mocskos bugyraiba. Egyfelől tudom, mennyire ádáz küzdelem ez, mennyire lehetetlennek tűnik onnan kijönni, másfelől viszont a sajátos túlélésre játszó énem képtelen ezt elfogadni. Ez a kettőség pedig szinte végig gyötört, nem engedte, hogy a saját érzéseimet is tisztázzam. Túlságosan berántott a történet, nem tudtam külső szemlélőként megmaradni, de sokkal inkább Graham-hez húzott a szívem, semmint Quinn-hez.
A gyermektelenség csak a kiváltó tényező, a regény valójában egy rendhagyó módon romokban heverő házasságról szól. Félelmetes azzal szembesülni, hogy két ember, akik ennyire szerették és jelenleg is szeretik egymást, hogyan tudnak immáron több éve egymás mellett létezni úgy, hogy szinte levegőt sem tudnak venni a másik közelsége miatt. A szerző több problémakörre is rámutat a regényében, ám számomra ez volt a leginkább fajsúlyos: az emberek közötti kommunikáció hiánya. Annyira sokszor csak feltételezzük, hogy mit gondol és érez a másik fél, s annyira bepörgetjük magunkat a saját elképzeléseinkbe, hogy amikor kimondaná a valóságot, akkor sem hisszük el, további háttértartalmat generálunk mögé, mivel az nem egyezik az általunk kitalálttal. Ez pedig ahhoz vezet, hogy az útjaink mindinkább különváljanak egymástól. Graham egy esendő férfi, akinek csodálatos lelke van. Quinn az, aki az egész kapcsolatot megmételyezi, s hiába van racionalitás az általa vélt ok-okozatokban, csak kombinál és nyomorba dönti mindkettejüket, ahelyett, hogy őszintén odaállna a másik elé. Az ebből fakadó mellkasi szorítást, amit az olvasás vált ki, még inkább fokozza a múlt és jelen folyamatos változása. A kezdeti időszak boldogsága oly éles kontrasztot alkot a mostban megmutatkozó érzelmi cunamival, hogy az szinte elviselhetetlen. Emiatt válik az olvasási folyamat borzasztó nehézzé. Az egész légkör fullasztó és a korai boldogság sem a részleges feloldást biztosítja, így az olvasónak mentális nehézséget okoz a gondolat, hogy felemelje a könyvet és folytassa, ugyanakkor képtelen is abbahagyni, mert vágyik a megoldásra, s csak reménykedni tud benne, hogy végül megkapja azt a fajta feloldozást, amire szüksége van ahhoz, hogy újra visszatérhessen a saját életéhez. Sokan megjegyezték, hogy végig sírták a teljes eseménysort. Bennem az érzelmek folyamatosan gyűltek, szorítottak és csak egyetlen ponton voltam képes kiadni magamból. Nem úsztam meg én sem száraz szemmel, akármennyire is nagy volt bennem a frusztráció Quinn által. Csodaszámba megy, ha egy történet ennyire a bőrömbe ivódik, de minden gondosan felépített pajzsom ellenére sem tudta a racionális elmémet hidegen hagyni.
A párkapcsolati gondok alapjaira való figyelemfelhívás mellett ez a regény egyfajta érzékenyítő kötetként is megállja a helyét. A társadalom elviselhetetlenül tapintatlan. Olyan magánéleti kérdésekkel bombázzák egymást, ami még közeli ismerősök között sem állja meg a helyét, s mégis úgy adják elő, mintha az időjárásról beszélnének. Ha két lélek összekapcsolódik, a fejekben rögvest elindul a kombinálás: összeköltözésre, esküvőre, gyerekre vonatkozó kérdések hagyják el a szájukat mindenféle tapintat nélkül. Mintha mindenkinek ugyanúgy kellene csinálnia, erre lenne egy norma, s ha valaki ettől eltér akár saját indokok vagy rajta kívül álló dolgok miatt, azt már nem tudják befogadni. S bele sem gondolnak, hogy ezek az általuk ártalmatlannak vélt kérdések mekkora szakadékokat tudnak nyitni az ember lelkében. Remélem, hogy ezen történet által sok olvasóban történik változás, s a továbbiakban tudatosabb módon kérdez és reagál.
Hiába telt el a könyv befejezése óta jó pár nap, még mindig rengeteg gondolat és érzés cikázik bennem. Ez eddig Colleen Hoovertől a legerőteljesebb írás, pedig nem egy olyan témához nyúlt már, ami lényeges és meghatározó. Jó volt találkozni a szerzőre oly jellemző apróságokkal is, azokra a pici, a történet szempontjából nem is lényeges, de a maga nemében különleges pontokkal, amik életet lehelnek a lapokba. Ebben a regényben nem élt akkora túlzási faktorral sem, mint amit jó pár kötetnél sérelmezek. Megmaradt a földön, s csak kitekingetett a múlt szárnyalásába. Borzasztó nehéz olvasmány, de úgy érzem, megérte a rá fordított időt.
Szereplők: A szerző mindig olyan karakterekkel dolgozik, akik alapvetően teljesen hétköznapiak, de minél inkább megismerjük őket, annál inkább válnak tényleges könyvszereplőkké. Vagy a gondolkodásmódjuk vagy a viselkedésük, esetleg a fogalmazásmódjuk, de mindig van egy sarkalatos pont, ami miatt azt mondjuk, hogy ilyen ember csak nyomokban létezik. Ez az érzésem volt végig Graham megismerése közben bennem. Quinn sokkal valósághűbb, kevésbé lett túlmisztikálva.
Történet: Jól megformált és alapos tudatossággal felépített. A korai stádiumban megemlített, majd folyton visszatérő elemként működő doboz volt egyedül az, aminek létjogosultsága számomra megkérdőjelezhető. A szerző oly sok sokszor körüljárta anélkül, hogy bármi fogódzót adott volna hozzá, hogy mire a valós szerepe kiderült, már abszolút nem tudott érdekelni, ugyanakkor a betöltött szerepének a hatékonyságát nem vitatom. Nehéz egy ilyen történetet megfelelő színvonalon megalkotni, de Colleen Hoovernek sikerült. Kellő érzékenységgel és alapossággal állt a témához, alárendelte magát a saját karakterei gondolatainak, így képes volt megalkotni egy meghatározó történetet.
Nyelvezet: Hétköznapi fogalmazásmód jellemzi, ám a szerző nagyon jól bánik a szavakkal. Az általa használt kifejezéseknek és összetételeknek súlya van, a megfelelő időben, a megfelelő helyen használja, így a nyelvezet is hozzátesz a történet erősségéhez. A közölt gondolatok pont abban a formában kerülnek átadásra, hogy a megfelelő üzenetet hordozzák magukban.
Besorolás: Kortárs világirodalom.
Esztétika: A borítóterv nagyon szép lett, bár személy szerint nem tudtam a történethez kapcsolni. A figyelmet enyhén felkelti, de nem tolakodó. A kötés, az oldaltördelések jók, kényelmes olvasni.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Ha csak a hibáidra világítasz rá, akkor elhalványul minden tökéletesed."
" Vannak, akik azt hiszik, hogy a tökéletes napokra kell összpontosítani egy házasságban. Úgy szeretik egymást, ahogy csak bírják, amikor minden rendben. De ha valaki teljes hőfokkal ég a jobb időkben, és reméli, hogy rosszabb napok soha nem jönnek, talán nem marad elég erőforrása és energiája, hogy átvészelje azokat az 5-ös erősségű pillanatokat."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2022. november 8.
Terjedelem: 304 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése