A mestermű folytatódik!
Jamie Fraser, a volt jakobita, akit magával sodornak a lázadások, három dolgot tud biztosan az amerikai felkelésről: az amerikaiak fognak nyerni; ha a győztesek oldalán harcol, az még nem garantálja a túlélést; és inkább meghalna, mint hogy egy puskacső mentén kelljen szembenéznie törvénytelen fiával – a brit hadsereg fiatal hadnagyával.
Claire is tudja, hogy az amerikaiak fognak nyerni, de a győzelem végső árával ő sincs tisztában. Addig azonban, amíg cseppnyi beleszólása is van a dologba, Jamie élete és boldogsága nem lesz része ennek az árnak.
Közben a huszadik század viszonylagos biztonságában Jamie és Claire lánya, Brianna és a férje, Roger MacKenzie új otthonra találtak a történelmi, skót birtokon, ahol Claire levelein keresztül megelevenedik a lány szüleinek két évszázaddal korábbi története. Az oldalak Claire harci sérülésektől borított férje iránt érzett szerelméről mesélnek, illetve az utazásukról Észak-Karolinából a nyílt tenger felé, ahol találkoznak egy privatérral, és tengeri csatába keverednek. Ám Brianna és Roger nemcsak a felmenőik, hanem a saját sorsukra utaló nyomokat is keresik. Mert a MacKenzie család jövője a felföldön rejtélyesen, végérvényesen és szorosan összefonódik a háború tépázta gyarmati Amerika történelmével.
A káprázatos és világszerte kirobbanóan sikeres Outlander saga 7. része.
Légy a részese!
Végre elérkezett az én időm, mikor megjött az email, miszerint a rendelésem átvehető. Erre vártam már 2021 januárja óta, mivel akkor fejeztem be az előző részét az Outlandernek, s most végre, itt van a folytatás, a Csontok visszhangozzák. Egyfelől ez a két év sok volt, hiszen majd megevett a penész, annyira vágytam már arra, hogy újra visszatérjek ebbe a szívemnek oly különleges világba, de ha belegondolok, hogy mennyi munka kellett ahhoz, hogy magyarul kézbe vehessem, máris nem tűnik olyan hosszú időnek. Szóval köszönöm a kiadónak, a fordítónak és a további munkatársaknak, hogy a kezembe foghatom ezt a regényt, aminek a minőségére most sem lehet panasz, ahogy a korábbiakban sem volt – még annak ellenére sem, hogy Benedek Dorottya most először dolgozott ezen a sorozaton. Ügyesen megugrotta ezt az akadályt, jól át tudta adni a szerző és az általa megalkotott karakterek stílusát.
A történet immáron két idősíkon játszódik, s azon belül is több szálra oszlik. Egyfelől ott vannak a jelenkori események, amelyekben Briannáék sorsába nyerhet az olvasó betekintést, mi történt velük, miután sikeresen átkeltek a köveken, hogy a kis Mandy gyógyírra leljen a modernkori orvostudomány által. Másfelől pedig ott vannak a 18. században történtek, amelyek éles ellentétben vannak a másikkal. Nehézségekkel, vérrel és intrikával telt sorsok elevenednek meg a lapokon, miközben a különböző politikai hovatartozások is górcső alá kerülnek. A két egymással szemben álló oldal, az angolok és az amerikaiak is mind képviseltetik magukat oly módon, hogy az olvasó nem érzi a kényszert, hogy saját maga is állást foglaljon a két tábor között. Mindkettővel együtt tud érezni a korábbiakban már megismert, szerethető karakterek által, valamint a motivációjukat is elismeri, így hiába feszül egymásnak a két oldal, képtelenség a mérleget csupán az egyik irányba elmozdítani. A szerző borzasztó jól kihasználta a rendelkezésére álló lehetőségeket, s csak úgy süt a lapokról a tudatos építkezés, a korábbi részekben történő megalapozás, amely most lehetővé tette, hogy a két ellentétes irányzatot képviselő emberek között is minőségi kapcsolat alakuljon ki, amely sokszor szolgált kiskapuként a szoros helyzetekben. Ezáltal mondható ki, hogy Diana Gabaldon nem a fekete és fehér voltát mutatta be a múlt egy szeletének, hanem a színekkel átitatott, a hétköznapi emberek által megélhetett alternatív módját egy viharokkal telt időszaknak.
Claire és Jamie még mindig nagyon közel áll hozzám. Élvezettel tekintettem a velük történtekre, velük együtt sírtam és nevettem. Ahogy eddig sem adatott meg nekik a könnyű, feledhető élet, úgy ez most sincs másként. Jamie jelleméből fakadóan mindig a felbolydulás közepén találja magát, hiszen saját eszményei viszik előre az úton. Claire pedig mint hűséges társ, követi és saját tudását felhasználva ott segít, ahol tud – márpedig egy csatatér árnyékában sosincs felesleges kéz. Kettejük kapcsolata mit sem változott. Ez tartja egyben az egész sztorit, hogy erős bástyaként ragyog a szerelmük, hiába telnek az évek. S most értem meg én is arra, hogy ezt ne csak elfogadjam, hanem alapvető tényként is tudjam kezelni, amely által sokkal inkább nyitott tudtam maradni William és Briannáék történetére is. Most nem éreztem magamban a kényszert, hogy ezeket gyorsan le akarom tudni, hogy visszatérhessek a szeretett alapkarakterekhez, nem, sokkal inkább a permanens kíváncsiság hajtott minden oldalon.
Az olvasást nem kapkodtam el. Minden egyes szót alaposan megforgattam a nyelvemen, élveztem a hangzásukat és a közöttük lévő dinamikát. A fordítás tényleg nagyon jó lett, és az csak külön öröm, hogy a könyv a hossza ellenére sem tartalmaz elírásokat, elütéseket. Élveztem ezt az igényességet, amivel megtisztelték ezt a fantasztikus történetet. A könyv felénél még pár mondatban össze lehetett volna foglalni, hogy mi történt eddig, ám ennek ellenére sem gyanúsítható meg a túlírtság vádjával. Számomra eddig ez volt talán a legolvashatóbb, leginkább simulékonyabb rész. A végére egyre inkább csökken az események bemutatására szánt idő. Olyan, mintha a szerző érezné, hogy lassan le kell tennie a tollat, mintha elfogyna a hely, pedig már így is a lapok margójára írna. Az utolsó lélegzetvételnyi egységben kétszer annyi fordulat található, mint az előtte lévő közel ezer oldalban. Szerencsére nem válik ettől telítetté, viszont ezáltal az olvasóban is egyre inkább elkezd begyűrűzni a kötelező elengedés érzése, ami ellen valljuk be, foggal-körömmel tiltakozik. Keserédes volt az események, a tempó, valamint a tudat miatt is. Számomra kevés volt ez a cirka 1100 oldal, de azt gyanítom, hogyha még ugyanennyi lett volna, akkor sem értem volna be vele. Annyira szeretem ezt a sorozatot, hogyha életem végéig csak ennek a részeit olvashatnám, akkor is tökéletesen elégedett és boldog lennék. Csodás munka, csodás élmény. S most visszahúzódom a csigahéjamba mindaddig, míg nem érkezik meg magyarul a következő rész.
Szereplők: A karakterek továbbra sem másítják meg önmagukat. Alapvetően nem figyelhető meg jellemfejlődés, viszont a korral előrehaladva, a saját és mások tapasztalatai által egyre inkább többek lesznek. Teljesen életszerű a megvalósítása mindenkinek.
Történet: A kezdeti komótos, részletgazdag csordogálást a végére egy sebes patak váltja fel. A cselekmény középpontjában az amerikai függetlenségi háború áll elsősorban, pontosabban annak egy kis szelete. Többféle indítékkal, eszmével is találkozunk az olvasás során, amelyek mind formálják a történet kimenetelét. Hihetetlen látni, hogy a jó pillanatban egyetlen ember jelenléte is mennyire meghatározó tud lenni. A szerző továbbra is nagy hangsúlyt fektet a karakterek magánéletére, így gazdagon betekintést nyújt a családi dinamikákba, érzésvilágokba, illetve személyes gondolatokba. A kettő kellemesen kiegészíti egymást, így a hossza ellenére sem válik egy perc erejéig sem vontatottá vagy unalmassá.
Nyelvezet: Diana Gabaldon stílusa ámulatba ejtő. Szókincse gazdag, gondolatfolyama végtelen. Képes a leghétköznapi szituációkat is úgy átadni, hogy az olvasó élvezettel tekint még a fű rezdülésére is. A fordító is ügyesen végezte a feladatát, a korrektor, szerkesztő és további munkatársak is alaposan megvizsgálták, mert elütés és elírás mentes az egész regény. Roppant mód élvezhető.
Besorolás: Szórakoztató irodalom; fantasy, történelmi, romantikus.
Esztétika: A regény a korábbi kötetekhez hasonlóan két részletben jelent meg. Ez nagyban megkönnyíti az olvasási lehetőséget. A puha kötés strapabíró, kényelmes a fogása, könnyen nyílik anélkül, hogy megtörné a gerincet. A betűméret és a lap minősége is megfelelő. Egyedül az bántja a lelkemet még mindig, hogy a két kötet nem egyszerre jelenik meg. Mivel egyetlen egybefüggő történetről beszélünk, számomra ez elfogadhatatlan véteknek számít, így ez ellen mindig fel fogok szólalni. (Például egy Colleen Hoover könyvet se jelentetnek meg a közepénél elvágva, féléves időkieséssel… és erre nem lehet mentség a terjedelem!)
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Nehéz nem képzelődni az éjszaka közepén egy régi házban, miközben a szél az ablaktáblákat rezegteti."
" – Ezek szerint a csirkék biztonságban vannak? – kérdezte William, mert hirtelen jogtalan bizalmaskodásnak érezte, hogy ilyen észrevétlenül figyeli, miközben a lánynak ki van engedve a haja, és az orrában még ott bujkál az illata.
Rachel gyanakvó pillantással megfordult, de nem próbálta meg eltakarni a haját.
– Igen, kivéve azt, aki a bátyám Babiloni Paráznának hív. A csirkék nem sok intelligenciával bírnak, de ez önfejűbb az átlagosnál.
– Önfejűbb? – kérdezett vissza William.
A lány nyilván úgy gondolta, hogy a fiú az ebben a jellemzésben rejlő lehetőségeket latolgatja, és szórakoztatónak tartja őket, mert horkantott egyet, és felnyitotta a tárolóládát.
– Húsz láb magasan gubbaszt egy fenyőfán egy vihar kellős közepén. Önfejű.""Sóvárogva várom, hogy ismét melletted fekhessek, és tested cinkosa legyen az enyémnek."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2022. április 14 és 2022. december 2.
Terjedelem: 1192 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése