De mi van, ha ez nem egy fantasyregény, hanem a valóság?
A fiú menő, okos és népszerű. A lány a gyűlölt szomszéd család tagja, kedveli a fantasytörténeteket, és alapvetően nem a fiú esete. De amikor Quinnt egy éjjel félelmetes lények veszik üldözőbe, és súlyosan meg is sérül, olyan dolgokat fedez fel, amelyek valószínűleg nem ebből a világból származnak. De kiben bízhat, amikor a szobrok hirtelen rossz rímekben kezdenek beszélni, és a koponyák bizalmasan rámosolyognak?
Legjobban a szemben lakó lányban, aki egyáltalán nem jelent számára semmit. Hogy ő és Matilda egy veszélyekkel teli, mágikus kalandban találják magukat, arra mindenesetre Quinn egyáltalán nem számított.
És arra még kevésbé, hogy halálosan szerelembe esik…
A világ varázslatossá válik a rajongásig szeretett szerző, Kerstin Gier új kötetében, mely már a megjelenése hetében meghódította a bestsellerlisták első helyét.
Légy részese csodás történetének!
A történetről:
Kerstin Gier nem tartozik a kedvenc íróim közé, de tagadhatatlanul kedvelem a stílusát. Aranyos, csipkelődő, kellőképp humoros és könnyed történetei mosolyt csalnak az olvasó arcára. Van, ami jobban, van, ami kevésbé tetszett, de azért összességében mindig jó szórakozást biztosított. Már csak ezért is volt biztos, hogy új regénye, a Nefelejcs, hamar sorra kerül nálam is. Nem tagadom, a csodaszép borító nagyban hozzájárult a lelkesedésemhez és a fülszöveg sem hagyott hidegen. Az én példányom nem élnyomtatott, de ettől még csodálattal adózok azon típusa előtt is. A sztori végére érve pedig azt mondom, hogy meg is érdemli, a szemkápráztató köntöst, mert a belső sem marad el tőle.
Már az első oldalakon is tagadhatatlanul érződik a szerző megmásíthatatlan és összetéveszthetetlen stílusa. Van egy fajta írásmód, ami csak Kerstin Gierre jellemző. A gondolatai dallamosak, a leírt mondataiból süt az életkedv és a vidámság, még akkor is, amikor épp nem humorizál. A lapokról árad a kellemes boldogság és mosolyérzet. Pontosan ezért szeretem olvasni a könyveit, mindig dobnak egyet az én hangulatomon is. A Nefelejcs című regényben a középpontban most két, egymástól merően különböző tinédzser áll. Quinn hatalmas figura szerintem, egyből megkedveltem. Jó beszélőkéje van, a belső monológjai sem túl magasröptűek, illeszkednek a személyiségéhez és mindemellett közepesen közkedvelt alak, aki főként a hobbijával tűnik ki a tömegből. Matildával már nem volt ennyire felhőtlen a viszonyom. Ha csak egyedül őt nézem, akkor egy kedves, aranyos, cserfes lánynak hat, aki a maga módján szerethető is, ám a családi környezete miatt vannak kétségeim az irányába. Valahogy a neveltetése, az általános életvitele nem minden ponton illeszkedik a személyiségével. A kettő közötti kontraszt annyira erős néhol, hogy az már kissé szét is zilálja megformált képet. Ezeket a részeket igyekeztem figyelmen kívül hagyni és csupán élvezni az elém tárt történetet, de azért nem mindig volt könnyű dolgom vele. Szóval szerintem Matilda is rendben van, csak néha fel kell venni egy szemellenzőt, amikor tágabb körben nézünk szét a környezetében.
A regény központi témája, a párhuzamos világ jelenléte nagyon is a szerzőre vall. Szinte az összes regényében megjelenik egy alternatív valóság, melynek kivitelezési formája és az ott található és véghezvihető dolgok változnak csak. A mostani kép is egyedi, sajátos formára szabott, még annak ellenére is, hogy több olyan elemet is tartalmaz, amit már jól ismerhetünk más történetekből; mindez viszont nem rontja az összképet, nem válik sablonossá, hisz egy-egy felbukkanó tündértől nem érezzük úgy, hogy nem tudott a szerző valami újat alkotni. Az általa megformált világkép komplex, az olvasó a karakterekkel együtt ismeri meg, folyamatosan szedi magára a tudást, így könnyen áttekinthető marad. Számomra ezek a jelenetek, mikor a tényleges bemutatás és tapasztalatszerzés következik, kissé csendesebbnek tűntek, de szerencsére nem érték el azt a szintet, hogy unalmassá váljanak, főleg, mert az író újabb és újabb komikus helyzetekkel örvendeztet meg minket, így zökkentve ki a monotonitásból.
A történet íve szépen halad előre, megfelelő alátámasztással rendelkezik. Nem egy nagy bonyodalmi rendszert mutat be, így elég hamar borítékolható, milyen irányba tartanak a karakterek, hogy mi lesz, ami igazán összetartja majd őket, hol lesz egy-egy szakadási pont és miként épül fel a bonyodalom. Ezek mellett nem szolgált nagy meglepetéssel a végjátszma sem, ám a leírásmódja és a dinamikus történetvezetésnek köszönhetően az utolsó pontig élvezetes maradt. Sok olyan jelenet volt, ami mosolyt csalt az arcomra. Baximilian jelenléte ezek közül az egyik. Nagyon jó ötlet volt a szerző részéről, hogy az ő karakterét is behozta a történetbe, s az pedig külön dicséretet érdemel, ahogy tette ezt. A regény utolsó másfél oldala pedig már az eperdíszítés a habréteg felett. Imádom, de komolyan, annyira aranyos. Több embernek is elmondtam, megmutattam, hogy újra és újra felelevenítsem, milyen jó érzéssel töltött el a lezárás módja. Szóval nagyon várom a folytatást, mind a további két részt. Kerstin Gier örök.
Szereplők: Kedves, életrevaló, igazán karakteres jellemek. Öröm volt velük tartani ezen az úton.
Történet: Abszolút szerethető. Szép ívvel rendelkezik, a kiszámíthatósága ellenére is élvezetes marad.
Nyelvezet: Hétköznapi, a szerzőre jellemző írásstílussal.
Besorolás: Ifjúsági irodalom, fantasy.
Esztétika: A borító gyönyörű lett. A kötés megfelel a kiadó eddigi minőségének, így könnyen forgatható, olvasható, strapabíró.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Ez azt jelenti, hogy most hivatalosan is őrültek vagyunk?
Quinn elnevette magát.
– Attól tartok, igen. De sokkal szórakoztatóbb, ha ketten vagyunk őrültek."" – Mi történt?
– Te történtél."
– Te történtél."
"– Nemrég elkezdtem egy sorozatot a Duna felső folyásának élővilágáról, tetszeni fog, nem történik benne az égvilágon semmi."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2022. december 13.
Terjedelem: 336 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése