Ezek voltak az utolsó szavai: védd meg őt.
Mielőtt Owen Michaels eltűnt, egy üzenetet juttatott el a feleségének, Hannah-nak: védd meg őt. Hannah pontosan tudja, hogy Owen kire céloz – 16 éves lányára, Bailey-re, aki gyerekként tragikus körülmények között veszítette el az édesanyját. És aki nem akarja, hogy bármi köze is legyen újdonsült mostohaanyjához.
Amikor aztán Owen Hannah egyik kétségbeesett telefonhívására sem válaszol, a főnökét csalás miatt letartóztatják, a rendőrség pedig őt is kihallgatja, Hannah kezd rádöbbenni, hogy a férje nem az, akinek ismeri. Az Owen valódi kilétéhez vezető kulcs pedig Bailey lehet. Együtt vágnak bele, hogy kiderítsék az igazságot. De amint hozzálátnak, hogy összerakják Owen múltjának darabkáit, rá kell jönniük, hogy az életük soha többé nem lesz olyan, mint régen…
Fedezd fel a rejtélyeit!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a vizuális élmény volt az első, ami megragadta a figyelmem. Szeretem a zöldnek ezt az árnyalatát, ami uralja Laura Dave regényének borítóját, az úszóházak is mindig érdekeltek, valamint a cím is megmozgatott bennem valamit, amit a fülszöveg elolvasása még inkább erősített. Egyszóval a lehetőségekhez mérten nagyfokú érdeklődést váltott ki belőlem ez a könyv, így nem vesztegettem sokáig az időt. A beszerzést követően még csak a polcra se került fel, hanem egyenesen ment az asztalomon sorakozó kiemelt kötetek közé, amik közül a következő olvasmányom választom. Az időzítéssel is szerencsém volt, ugyanis sikerült két olyan történet közé beszúrni, ami műfaját tekintve nyomokban sem tartalmaz átfedést, így még teljesebb volt az élmény, amit nyújtott.
Az első, amire felfigyeltem, az a szerző írási stílusa. Míg a könyvet forgattam, végig gondolkodtam, melyek azok a jelzők, amik a leginkább illenek rá, ám mielőtt a számra jöttek volna a megfelelő szavak, elfogytak az oldalak. Szerencsére a történetből az elmesélő nem szólongat ki az olvasó részére – ez számomra elfogadhatatlan megoldás -, de nem is mondanám, hogy teljesen elvonatkoztat tőle. Valahogy a két állapot között lebeg; az elbeszélő és a befogadó fél is jelen van benne, de utóbbi csak passzív résztvevője az eseményeknek, ahogy annak lennie is kell. A cselekmény Hannah szemén és lelkén keresztül kerül bemutatásra, aki egy csendes, intelligens nő. Az élete egyik pillanatról a másikra borul fel. A nap ugyanúgy kezdődött, ahogy szokott, ám egy sárga cetli, melyre a férje mindössze négy szót írt, kívülre a nevét, belül pedig a Védd meg őt feliratot, mindent megváltoztatott. Az ehhez hasonló sorsdöntő pillanatok mindig tragikusak, leginkább azért, mert az ember nincs rá felkészülve és a meglepetés erejével mindent elsöprő hatást vált ki. Hannah sem képes felfogni először, hogy mi is történik körülötte, de jelleméből adódóan nem tud ölbe tett kézzel várni, hanem maga kezdi el felgöngyölíteni a szálakat, még akkor is, ha oly kevés nyom áll a rendelkezésére. Owen lányával, Bailey-vel együtt nekivágnak egy rövid, ám megrázó felfedezésekkel teli tényfeltárásnak, amelyre az olvasó is elkíséri őket.
Az utolsó szavai című regény az úgynevezett Grip lit kategóriába sorolható, mely annyit tesz, hogy inkább az érzelmi vonalat, a belső reakciókat teszi központi szerepbe, semmint a valós időben játszódó eseményt. Nyilvánvaló, hogy a megosztott gondolatok fontos részét képezi a cselekményszál, hiszen ez biztosítja a megfelelő alapokat, ám a hangsúly nem a vérnyomáspörgető meglepetéseken van, hanem azon, hogy milyen változások és gondolatmenetek mennek végbe a főszereplőkön. Engem mindig is jobban érdekelt az, mi zajlik az emberekben, így számomra ez igazi csemege, bár úgy vélem, amúgy se lehetne a történetet egyszerűnek vagy épp unalmasnak titulálni, csupán nem szabad téves elvárásokat támasztani az irányába.
A megoldáshoz szükséges információkat a szerző eleinte lassan csepegteti. Alapos megfontoltsággal építi fel a történetét. Először bemutatja a karaktereket pár szóban, majd fokozatosan bővíti az információshalmazt. A regény három jól elkülöníthető részre osztható. Az elsőben még csak a helyzetfelismerés történik meg, a másodikban a fordulatok előkészítése található, míg a harmadikban mindenről lehull a lepel és felszínre bukkan a minden kétséget kizáró valóság. Számomra nagyon szimpatikus, hogy jelen esetben a szerző nem hagyott ködös foltokat az olvasóban, amit vagy maga tölt ki vagy egy esetleges folytatási lehetőség miatt fenntart. Nem, minden információt kiszolgáltat a megfelelő időben. Ez pedig még inkább növeli az érzelmi terhet, ami a karakterek vállát nyomja – s amely az olvasót sem hagyja hidegen. Hannah-nak olyan döntést kell meghoznia, amely több ember sorsát is végérvényesen meghatározza. Ezt a súlyt viszont neki kell egyes egyedül cipelni élete hátralévő részében.
Bár kissé szürreálisnak találtam Owen múltját és Hannah tetteit, mégis mélyen megérintett. Nem vagyok biztos abban, hogy szükséges volt ennyire kiforgatni a cselekményt, mivel így kissé hatásvadász érzete is lett, főleg Hannah mártír hozzáállását elnézve, ám ettől független mégis együttérzést váltott ki belőlem. Az utolsó fejezet, amely egyfajta epilógusként is szolgál, mélyen megérintett. Ott, azon röpke szituáció alatt éreztem át igazán, mennyire nem szokványos ez a családtörténet és hogy milyen végzetes is lehet egy-egy tett következménye. Miután becsuktam a könyvet, pár percig csak engedtem, hogy átfolyjon rajtam a teljes élmény, a jó és rossz gondolatok egyaránt. Engedtem, hogy egy kicsit én is átérezzem a súlyát az egésznek és hagytam, hogy egy kicsit az én lelkem is beleroppanjon. Biztos vagyok benne, hogy engem ez a történet mélyebben érintett, mint az átlagolvasót, de még ennek ellenére is azt mondom, hogy érdemes kézbe venni mindenkinek, aki nyitott erre a műfajra, mert bár nem egy kategóriavezető olvasmány, de megvan a maga sajátos ereje.
Szereplők: A regény kevés szereplővel dolgozik, ebből is kettő az, aki folyamatosan központban van, így a többiek jellemzése messze elmarad tőlük. Látszik az alapos megfontoltság és tudatos alkotás, mivel Hannah természete úgy lett felépítve, hogy a múltbéli tapasztalatok szolgáltatják a táptalajt. Baliey pedig a tipikus lázadó kamaszlány, aki az adott szituációban nehezen találja meg a helyét.
Történet: A regény két-három nap eseményeit mutatja be, ám a közölt információ révén sokkal többnek tűnik. A szerző sokkal nagyobb horderejű múlttal áldotta meg Owent, mint amit elsőnek feltételezhetünk. Eleinte ezt apránként adagolja, ám a végefelé egyetlen pillanat alatt özönvízszerűen ömleszti az olvasóra a teljes valóságot, amit bizony nem egyszerű befogadni. Ezt kicsit soknak éreztem az adott ponton, jobb lett volna itt is egy kicsi, tudatos lassítás, de elfogadható még így is. Hannah válaszreakciója viszont számomra nem volt logikus, de elfogadom, hogy a végkimenetelhez elengedhetetlen tényezőnek bizonyult.
Nyelvezet: Egyszerű, hétköznapi nyelvhasználat jellemzi többnyire, de a leírásmód, az ismétléssel történő nyomatékosítás még emberibbé, olvasó közelibbé teszi.
Besorolás: Szórakoztató irodalom, pszichothriller, grip lit.
Esztétika: A borító csalogató, megszólítja a potenciális olvasót. A fülszöveg szintén. A cím leginkább gondolkodóba ejt. Összességében remek kivitelezés.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Einstein azt mondta, amennyiben a matematika törvényei a valóságra vonatkoznak, nem bizonyosak; amennyiben viszont bizonyosak, nem a valóságra vonatkoznak.
Baliey félrebillenti a fejét.
– Még mindig az angol fordítást várom, professzor úr.
– Tulajdonképpen azt jelenti, hogy szart se tudunk semmiről."" Borzalmas még az után is mindent tudni valakiről, hogy már elszakadtál tőle."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2022. december 16.
Terjedelem: 320 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése