Amikor Hannah először megpillantja Sonnyt, rögtön ellenállhatatlan vonzalmat érez iránta: a férfi szexi és magabiztos. Hannah-t az sem zavarja, hogy csak rövid időre érkezett a városba – nem vágyik ugyanis hosszú távú kapcsolatra. Ahogy Sonny sem. Ám mielőtt még bármi is történhetne közöttük, a férfi felkavaró híreket kap, amelyek hatására elhatározza: gyökeresen változtat az életén, és egy ideig mindenféle romantikus kapcsolattól távol tartja magát.
Hannah és Sonny kényszerű egyezségre jut: beérik a barátsággal. Ám ahogy telnek a hónapok, úgy lesz egyre embert próbálóbb, hogy figyelmen kívül hagyják a kettejük közötti vonzalmat. Vajon képesek lesznek betartani az egyezségüket? És mindaz, ami első pillantásra megbabonázta őket a másikban, kiállja-e az idő próbáját?
A tavalyi év végén egészen belevetettem magam a General Press kínálatába. Miután több pozitív benyomás is ért, végig néztem a korábbi kiadványok listáját és több cím is a várólistámon landolt. Bár időm még nem jutott az ezekkel való közelebb ismerkedéshez, azért négy újdonsült regényük végül csak az online könyvtáramban landolt, amiket el is kezdtem feldolgozni. Az első választásom Paige Toon Amikor megláttalak című könyvére esett. Igaz, hogy elsőre nem ragadta meg a pillantásomat, de egy kedves, tömör és jól megfogalmazott ajánló által végül feléledt bennem a kíváncsiság iránta. Innen is köszönöm még egyszer Luca, mert ez valóban nem egy hétköznapi történet, megérte a ráfordított időt.
A történetet Hannah szemén keresztül ismerjük meg. Az alapszituáció teljesen átlagos: egy fiatal nő meglát egy számára szimpatikus idegent. Kettejük között azonnal fellép egyfajta kölcsönhatás, így úgy tűnik, nyitottak lennének egy gyors kalandra, amelynek a végén az közös megállapodáson alapuló, kötelezettségektől mentes elválás, majd tiszta felejtés lenne a hozomány, ám a sors úgy gondolja, hogy ez így túl egyszerű lenne, ezért inkább egy új fejezetet nyit meg a számukra, amelyben az egyszeri romantikus viszony helyett a kapcsolatépítést helyezi előtérbe. Ám ezért a helyzet mégsem ilyen egyszerű, ugyanis, ha valahol beindul a kémia, azt nem lehet csak úgy elfojtani, megsemmisíteni. Hannah és Sonny egy olyan utat járnak be együtt, amiben sok probléma és frusztráció kerül napvilágra, hogy a megoldásra fókuszálva, egymás mellett tudjanak fejlődni. S ki tudja, lehet a végén megtalálhatják azt a boldogságot is, amit sosem kerestek.
Első ránézésre egy kellemes, könnyed regénynek tűnik, s van is ebben igazság. Az Amikor megláttalak című könyv beleillik chick lit besorolásba. A nyelvezete egyszerű, a fogalmazásmód finom, hétköznapi, a valós idejű cselekmény mentes a nagy kilengésektől és jó kikapcsolódási lehetőséget biztosít az olvasó számára. De azért ennél több is van benne. Mind Hannah, mind Sonny rejteget olyan csontvázakat a szekrényben, ami a mindennapi életvitelükre is rányomja a bélyeget; ám ezek a problémák nem a klasszikus könyves elemek kategóriába sorolhatóak. Igaz, hogy mély és több ízben váratlan, de mégsem érződik hatásvadásznak, ami fontos tényező. Leginkább a cselekmény gördülékeny előre mozdítását erősíti. Mindkettejük problémaköre a gyerekkorukra vezethető vissza, ezzel nyomatékosítva, hogy mennyire nagy kihatással van a teljes életünkre és személyiségünkre a korai években történő események. Bár mindkettőjük élete rendhagyó módon kezdődik, a felnőttlét kapujában eltöltött idő már teljesen olyan, amit bárki magáénak érezhet. Érdekes megfigyelni, hogy a felszínes átlagosság mennyire nincs egyensúlyban a belsőben keringő problémahalmazzal, s hogy ennek ijesztő mibenléte mennyire általános a mostani generációban is. Emellett pedig némi érzékenyítés, empátia-fejlesztés is megvalósul a lapokon, amely még inkább közelebb hozza az olvasót a mai világ problémáihoz. Sonny és Hannah karakterének legnagyobb ereje abban rejlik, hogy a viszontagságos életük ellenére mennyire hétköznapi érzéseik, vágyaik és belső gátjaik vannak a mostban.
Az egész regény egyfajta kellemes közhangulattal rendelkezik, az a tipikus vasárnap délelőtti érzetet nyújtja. A cselekmény nem túl mozgalmas, de a lelki hatások miatt nem mondható az sem, hogy megülne. Paige Toon leginkább az érzelmi oldalra fektetett nagy hangsúlyt. Hannah érzései eleinte felszíneshez hatnak, ám minél jobban kibontakozik a személyisége, annál inkább érthető a tartózkodó magatartása, s hogy miért enged olyan nehezen magához közel bárkit is, miközben ő valójában szereti a közösségi életet. Valójában a karaktere több szempontból leírhatatlan. Meg kell ismerni őt, ahogy a többieket is, abban a formában, ahogy az írónő elképzelte. Érdemes, mert csodás üzenetet közvetít az olvasó részére és maradandó benyomást okoz. Tényleg. Az Amikor megláttalak című könyv olvasása pont olyan kellemes, mint egy lágy tavaszi napon egy pokrócon ücsörögni a vízparton egy jó könyv és egy hűsítő limonádé társaságában.
Szereplők: A történetben négy szereplő van aktívan jelen, Hannah, Sonny, valamint két barátjuk Matilda és Archie. Valójában egyikük sem került közel hozzám, nem éreztem velük semmilyen kapcsolódási pontot, emiatt végig erős maradt bennem a külső szemlélői hozzáállás. Véleményem szerint ez azért lehetett, mert nem lettek kellőképp kidolgozva, úgy mondva nem emelkedtek ki a síkból.
Történet: A regény jelenkori eseménye egyszerű felépítésű, könnyed, hétköznapi eseménysort mutat be, de a múlt árnyai által már egy sokkal árnyaltabb képet tár az olvasó elé. Én úgy érzem, hogy minden pontja a helyén volt, a lassú kibontakozásnak itt tökéletes helye és ideje van. A felépítés szép, alaposan átgondolt. A lezárás első benyomásra hiányosnak érződik, de valójában még így is többet hozott ki belőle a szerző, mint amire gondoltam.
Nyelvezet: Könnyed, hétköznapi nyelvhasználat jellemzi.
Besorolás: Szórakoztató irodalom, chick lit, romantikus.
Esztétika: A borító pont azt a hangulatot adja vissza, ami a regény magját is alkotja. Egyszerű, de nagyszerű a maga módján, kellemes színekkel tarkított és nem tolakodó.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Rájöttem, hogy már egy ideje szerelmes vagyok bele, csak az egész olyan lassan és észrevétlenül történt. De miután beismertem magamnak, betöltötte az egész lényemet."
" A szomorúságon nem lehet segíteni, de a magányon igen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése