Történelem és szerelem a Bodeni-tó mellett.
A restaurátor Ella és orvos férje 1944 tavaszán a svájci határ mellett fekvő német kisvárosba, Singenbe költöznek. Lukas a kórházi munkát választotta a frontvonal helyett.
Ellát kétségek gyötrik, tétován botorkál a Gestapo fenyegetésében élő város feszült csendjében.
A háború és a diktatúra éveiben elveszítette munkáját, családját, barátait. Úgy érzi, Lukas cserbenhagyta azzal, hogy belépett a náci pártba és kiszolgálja a politikai hatalmat.
Villájuk teraszáról kilátás nyílik a Hohentwiel várának romjaira. Ella itt üldögélve várja a férjét esténként. A hegytetőn egy nap különös fény villan. A nő a nyomába ered, ezzel olyan kalandba keveredik, amely az egész életét megváltoztatja.
Ella menekül válságba jutott élete és a háború zűrzavarából. Hova vezet az útja ebben a bénult, pusztulásra ítélt világban?
Az átlagember számára a történelem a meghatározó események hosszú sora. Az iskola padját koptatva megismerjük, milyen rendkívüli események útján érkezett el a mai ember a jelenbe, hogy micsoda felfedezéseket tettek és milyen borzalmakat éltek át a sok-sok évszázad során. Valljuk be, a tanultak nagyja részét el is felejtjük, ha nem tanúsítunk az irányába mélyről fakadó érdeklődést. Többnyire homályos emlékek maradnak csupán, felcseng az emlékezetben pár név, de mélységeire már nehezen tekintünk vissza. Ám vannak azon események is, amik olyannyira sorsfordítóak voltak, hogy a bőrünk alá ivódva, velünk léteznek. Ilyen például a második világháború is. A könyvmolyok részére az emlékezést nagyban elősegíti, hogy egy viszonylag kedvelt téma az írók körében, így a szakirodalom mellett rengeteg regény ideje is ekkora tehető, s mind az akkori borzalmak egy kis szeletét hivatott bemutatni. Nincs ez másként Bagó Tünde regényében sem, mely az Ella háborúja címet viseli.
Dunát lehetne rekeszteni a világháborús regényekkel, mondhatni, lerágott csont már a téma, így kiemelkedőnek tartom, hogy a szerző képes volt egy olyan nézőpontot megragadni és a középpontba tartani, amire eddig vajmi kevés példa volt, pedig egy igencsak fontos és szélsőséges perspektíváról beszélünk. Ez nem más, mint azon németek helyzete a világháború alatt, akik maguk sem vallották a rendszer eszményeit. Ők a darázsfészek kellős közepén kellett, hogy túléljenek, a saját elveik szerint kellett embernek megmaradniuk. Ez egy roppant nehéz és kényes dolog, hiszen nemcsak a háború viszontagságainak voltak kitéve, hanem a Gestapo árnyéka is ráborult a mindennapjaikra. Ella és Lukas mindketten háborúellenesek, nem egyezik a szemléletmódjuk Hitlerével, ezért igyekeznek beleolvadni a tömegbe és még inkább azon vannak, hogy a politikai kérdéseket, beszélgetéseket elkerüljék. A saját biztonságuk érdekében nem állnak ki a rendszer ellen, de nem is támogatják azt. Ez a csendes, belső lázadás az, ami tartja bennük a lelket, valamint az egymásba vetett hitük. A cselekménybe akkor kapcsolódik be az olvasó, amikor már öt éve tart ez a viszontagságokkal telt időszak. A helyszínül egy kisebb város, Singen szolgál, amely a svájci határ mentén fekszik. A táj ennek megfelelően festői, erre a szerző több részletben érzékletesen ki is tér, valamint a történetbe is beépítette. A város határán fekvő Hohentwiel vár az események tekintetében fontos helyszín. Már csupán a jelenléte is meghatározó, erőt adó és elgondolkodtató, de egyéb szempontból is szerves részét alkotja a cselekménynek. Ebből is látszódik, hogy Bagó Tünde nem csak felütötte a térképet és körbenézett, hova helyezhetné el az általa megformált karaktereket, hanem alapos ismeretekkel felvértezve, gondos tervezést követően alkotta meg a regényének minden pontját.
Maga a történet pár mondatban összefoglalható (de nem elhanyagolható), mivel a hangsúly legfőképp azon a belső vívódáson van, amit Ella megélt ebben az időszakban. A szerző a pörgő cselekményrendszer helyett az érzékelést állította centrumba, az olvasó lelkére szeretne hatni, hogy valóban át tudja érezni, milyen érzés ebben a szörnyű világban létezni, ahol minden levegővétel felér egy fájdalmas tagadással. Ella igyekszik visszatartani a levegőt, valamilyen szinten tudomást sem hajlandó venni az elmúlt öt év változásairól. Képtelen elfogadni, hogy már semmi sem ugyanaz, mint régen. Görcsösen kapaszkodik mindenbe, ami a korábbi életének a látszatát fenntartja és nem hajlandó beengedni a lelkébe semmit, amit az aktuális világkép megváltozása okozott. Ez pontosan addig tart, míg egy külső szempont meg nem jelenik, egy, az újdonságának erejével akaratlanul is csábító idea, amely rádöbbenti a saját magatartására és a társadalomban elfoglalt helyének gyarlóságára – amelyre mások hiába próbálták már ráébreszteni, inkább befogta a fülét és homokba dugta a fejét. Bár Ella karaktere pont a tökéletlensége miatt válik hitelessé, engem mérhetetlenül taszított a jelenléte, így az olvasással is kellőképp küzdöttem. Antipatikus, kicsinyes és kétszínű, mégis mindenki igyekszik a világot is a lába elé tenni. Megértem, hogy nem akarja önmagát feladni, nem is kell, de ennyi idő elteltével muszáj lenne megtalálnia azt az utat, amin addig tud járni, míg ez a borzalom elül. Számomra megbocsáthatatlan, ahogy a férjével bánik, elítélem az általános magatartása miatt. A regény legvégére azért csillapodott az én kedélyem is, a kor és a háború óta eltelt évek sokat segítettek az elfogadásban. A történet apró mellékszála, amelyben az 1995-ös évek egy pitypangsziromnyi jelenete elevenedik meg, kellő finomhangolást biztosít, így végül a regény végkicsengése pozitív marad még azok számára is, akiket Ella karaktere hasonlóképp nem győzött meg, mint engem.
Szereplők: Szimpatikus, hogy egyik karakter sincs túlgondolva. Esendő emberek, akik vétkeznek és elítéltetnek, akiken az idő és a tettek nyomot hagynak. Ella kissé túlságosan beszűkült világképpel rendelkezik, de a tartalom ezt kívánta meg, hogy a mondandó kellőképp hatásos lehessen.
Történet: A regény két idősíkon játszódik: a második világháború ötödik évében, valamint 1995-ben. A múlt a hangsúlyosabb, a terjedelem jelentős részét felöleli. A későbbi időben létrejövő cselekmény inkább mankóként szolgál, mely a végén keretet ad a teljes történetnek, valamint kellő érzékenységről tanúskodik, miközben megnyugvást biztosít. A regény íve nem tör nagy magasságokba, de mivel a lélektani vonal az erősebb, így ez nem zavaró.
Nyelvezet: Szép, igényes megfogalmazás jellemzi. A szavak átgondoltak, a szóhasználat nagyon tudatos. A szerző sokszor a tárgyak megjelölésével, konkretizálásával nyomatékosít.
Besorolás: Kortárs szépirodalom.
Esztétika: Ahogy a belső, úgy a külső is kellő igényességet tükröz. A könyv keménytáblás kiadásban jelent meg, jól forgatható kötéssel rendelkezik. A borító egyszerű, letisztult, de részleteiben utal a tartalomra. A belső borító is a regény hangulatát tükrözi, mivel az egyik fő momentuma a repülőgépek jelenléte – mind a múltban, mind a jelenben.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Gyermekkorában a szüleivel minden este leültek az ebédlőasztalhoz, elmesélték egymásnak a napjukat, a kétségeiket és a boldogságukat. A beszéd a legfontosabb az emberi lélek számára – tartotta az anyja. Pár év alatt némaságba burkolózott az egész ország. Csak Hitler kiabált még mindig torkaszakadtából."
" A tárgyakat elvehetik tőlünk, hogy megsemmisítsék, de a tettek olyanok, mint a fába vert szög, örökre nyomot hagynak maguk után. A jók erősítik a fát, a rosszakat meg hiába húzzuk ki egy harapófogóval, ott marad a nyomuk, ami örökké meglátszik majd. A világot a cselekedeteinkkel formáljuk."
"A nagyapám úgy tartotta, hogy a történelmet nem elég tanulni, ismerni is kell, időnként fel kell idézni, úgy, ahogy egy rég nem látott távoli rokon arcát. Nehogy elmenjünk mellette az utcán, mert akkor megsértődik, és ki tudja, hol tesz keresztbe nekünk a családban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése