Yorkshire megye, 1904. Ruby Mayt, a frissen végzett dadát felveszik Charles és Lilian England négy gyermeke mellé. Ruby reméli, hogy ez az a kiugrási lehetőség, amelyre mindig is várt, ugyanis Englandék befolyásos gyártulajdonos dinasztiából származnak, jelentős vagyonnal rendelkeznek. De az új dada számára, amint megszokja az élet rendjét az eldugott Hardcastle House-ban, világossá válik, hogy a titokzatos és szépséges Mrs. Englanddel valami nincs rendjén.
A zárkózott és visszahúzódó Lilian csekély érdeklődést mutat gyermekei és elragadó férje iránt, és távolról sem az „a ház angyala”, akinek Ruby gondolta. Bár a barátságos, élénk Charles örömmel fogadja a dadát a családban, Rubyt egy sor különös esemény arra kényszeríti, hogy kérdőjelezzen meg mindent, amit addig tudni vélt. A cselédek által kiközösített, és magát egyre kényelmetlenebbül érző dadának szembe kell néznie a démonaival, megelőzendő, hogy a történelem megismételje magát.
Elvégre nem létezik tökéletes család – ezt neki igazán tudnia kell.
Stacey Halls különleges helyet foglal el a könyves életutamon. Ismerkedésünket a Familiárisokkal kezdtük, majd A lelenccel folytattuk. E két regény hatást gyakorolt rám, a bűvkörébe vont. Úgy éreztem, hogy a szerző pontosan abban a stílusban és arról ír, ami kifejezetten engem szólít meg. Ezek után kétség sem férhetett ahhoz, hogy a Mrs. England című regényét is sorra fogom keríteni előbb vagy utóbb. Egy szikrányi bizonytalanság sem lakozott bennem, ám végül a túlzott magabiztosságnak meglett az ára. Sajnálom, hogy harmadszor nem élhettem át azt a csodát, amit korábban tapasztaltam.
A történet ismét gyerekközpontú. Jelen esetben egy fiatal dada mindennapjaiba enged betekintést. May dadus szeretettel végzi a munkáját, ám a külső körülmények hatására családot kell váltani. Az egygyermekes városi felvigyázó létből Englandékhoz, vidékre, egy négygyermekes családhoz kerül. Éles váltás ez a számára, sok új dologgal kell megküzdenie, de igyekszik a szerepkörében maximálisan helytállni. Motivációi között nem csak a munkája iránt érzett szeretett foglal helyet, hanem az is, hogy az iskola, ahol végzett nem nézi jó szemmel, ha önkényesen családot váltanak a padból kieső diákok: mindenkinek három esélye van csupán, s ez May dadusnak már a második rövid időn belül. Az új környezet és az erőviszonyok felmérése után kialakítja magában a sajátos képét, amelyben a család tagjait és a hozzájuk tartozó szolgákat, barátokat egyoldalúan, az első benyomás alapján ítéli meg. A ranglétrán megtalálta saját maga helyét is, és ennek méltóan viselkedik a többiekkel. Az első időszak újdonságból megszokássá változását követően pedig elkezdődnek a különböző problémák bejönni a képbe, így mindinkább újabb kihívással szembesül ebben az igencsak rendhagyó családban.
May dadus nem váltott ki belőlem rokonszenvet. A leírt dolgok alapján egyáltalán nem éreztem úgy, hogy neki ezen a pályán lenne valóban a helye. Igaz, hogy képes a négy gyereket minőségi módon ellátni és szórakoztatni, de olyan tartózkodó és rideg marad az irányukba, hogy nem éppen az örömteli munkavégzés süt róla. Lehet, hogy ez a kor sajátossága is egyben, az akkori nevelési elvek ennyit engedtek meg mindösszesen, de számomra elengedhetetlen, hogy a gyerekek és a nevelőjük között valódi kapcsolat alakuljon ki a tartós és együttműködés jegyében. Tény és való, hogy volt pár mondat és szituáció, ami ennek a fennállását támasztja alá, de számomra ezek mind sortöltő rigmusoknak tűntek csupán, valótlan tartalommal. Továbbá túlságosan rejtélyes, ami szintén ellehetetlenítette a szimpátia kibontakozását. Tiszteletben tartom, ha valakinek vannak titkai, de ez a direkt dugdosgatás negatív ingerkeltés volt. Végül, mikor kiteríti a lapjait, akkor sem voltam már képes kellő érzékenységgel az irányába fordulni. Tény, hogy egy jellemformáló tragédia áldozatává vált gyerekként, de szerintem ez még inkább ellehetetleníti a választott pályával történő összeférhetőséget.
A regény címszereplője, Mrs. England eléggé a háttérben mozog, s a valós debütálásakor sem győzött meg arról, hogy ez a történet az övé lenne. Az általa megjelenített probléma valós, mai szemmel nézve is sajnos gyakori, így a szó jogát alapvetően bitorolja, ám a köré épített világ már kevésbé hat reálisnak. A végső megoldásban a magam részéről nem találtam kellő megnyugvást, túlságosan kézenfekvő és szélsőséges.
Bár ez a regény nem hozta el számomra a várt eredményt, de háromból egy esetén volt ez eddig így, ami nem olyan rossz arány, így, ha a továbbiakban is érkezik még a szerzőtől valami, azt is szívesen veszem kézbe. A Mrs. England-re pedig úgy tekintek, mint egy rossz napra.
Szereplők: Semelyik szereplőt sem ismerteti a szerző kellő behatással, olyanok maradnak, mint a távoli ismerősök. A regény viszonylag sok karakterrel dolgozik, talán ez lehet ennek az oka. Minden esetre azért annyi kiderül mindenkiről, amivel a körvonalak kellőképp kirajzolódnak. A színezés pedig már inkább az olvasó dolga.
Történet: A szerzőre jellemző, hogy a történetei lassan indulnak és később sem vernek nagy hullámokat, de a lélektani rész erős, így kellőképp kompenzálja. Jelen esetben nem érzem úgy, hogy ez megfelelően sikerült. A sztorit erősebbre próbálta formálni, ám a titkolózás és a tartózkodó hozzáállás miatt nem vált ki kellő érdeklődést az olvasóból. A mondanivaló velős, fontos téma, de a tálalás miatt már kevésbé nyomatékosított.
Nyelvezet: Félúton van a hétköznapi és a korhű nyelvhasználat között.
Besorolás: Kortárs világirodalom.
Esztétika: A regény kívül-belül gyönyörű. A külső borítás minőségi, a lapokban van anyag, a tördelés kellemes a szemnek. Bár bevarrt könyvjelzővel nem rendelkezik, van benne egy, a könyvhöz illeszkedő könyvjelző, ami szintén nem vékony. A grafika gyönyörű, mind a borítón, mind az első lap alatti részen, jól harmonizál a regénnyel.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"És egyetértek: A termékeny talajba vetett jó mag nemzedékről nemzedékre meghozza gyümölcsét. A rossz mag szintúgy."
" – […] Nemet mondani tízszer nehezebb lehet, mint igent, de százszor jobb érzés."
"Az igazgatónőm azt szokta mondani, hogy az az anyag, amellyel a dadák dolgoznak, értékesebb a vászonnál, pompásabb a márványnál, és a világ számára értékesebb mindkettőnél. Arról szól, hogy embereket derék emberi lényekké formálunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése