Két férfi. Egy ország. És egy csomó whisky. Csatlakozz az Outlander-sorozat főhőseihez!
Sam és Graham egy különleges utazásra vár, ahol a két skót férfi együtt barangolja be a nyers szépség, a költészet, a viszály, a zene, a történelem és a háborúk földjét.
A különös barátok Skócia szívében, Glencoe-ban kezdik útjukat, és onnan egészen Invernessig és Culloden csatateréig utaznak. Útközben számos kalandot élnek át és különféle felföldi figurákkal ismerkednek meg. Ebben a barátságról, önmaguk megismeréséről és nem kevésbé a whiskyről szóló történetben felfedezik szülőföldjük
sokszínűségét, gazdag történelmét és kultúráját.
#1 New York Times bestseller és Sunday Times bestseller!
Útikönyv egy kicsit másként.
Kapaszkodj a kiltedbe… Skóciát így még sohasem láttad.
Barangolj együtt az Outlander sztárjaival!
Hát, az van, hogy hatalmas Outlander rajongó vagyok, viszont az én rajongásom tárgya nem a tévés sorozat, hanem a könyves verzió. Még 2016-ban ismerkedtem meg az első „bevezető” résszel és őszintén megvallom, hogy a szeretetem azonnali, tartós és visszavonhatatlan lett már akkor. Ez a hetedik év, amit a bűvkörébe töltök, de még mindig ugyanolyan izgatottan és remegve várom a folytatást, mint a korábbi évek során. Talán épp ezért furcsa, hogy a filmes verziónak vajmi kevés esélyt adtam, pedig azzal ki lehetne tölteni a várakozással eltöltött időt. Még régebben az első részt elkezdtem nézni, de amikor először fordították le a sassenach szót, és így, a magyar szinkronos változatban elköptek egy zord és élettelen idegen szót helyette, azon nyomban kikapcsolásra került és azóta sem néztem vissza felé. Ettől függetlenül a különböző platformokon valamennyire nyomon követem a szociális életét a sorozatnak, egy-két színészt által, valamint a plakátokat megnézem és a rövidebb híreket elolvasom, tehát nem teljesen idegen a számomra. Mindezt figyelembe véve, kérdés sem merülhetett fel annak kapcsán, hogy vajon elolvasom-e valamikor a Klánok földjét. Igen, töredelmesen bevallom, engem is főként az Outlander vonatkozás miatt érdekelt, nem a Skót felföld történelme vonzott be. Hát ez van.
A regény két narrátora Sam Heughan és Graham McTavish, akik Jamie Fraser és Dougal McKenzie szerepét formálják meg a sorozatban. A forgatás kapcsán ismerték meg egymást és noha sok mindenben ellentmond egymásnak a személyiségük, mégis megtalálták a közös hangot, ami most egy saját rövid sorozatba teljesedik ki. A Men in Kilts életre hívója Sam, Graham-et pedig a társává fogadta fel, így ketten indulnak útra Skócia vadregényes tájain, hogy mélyebb kapcsolatot tudjanak kialakítani a gyökereikkel. Sorra veszik az egyes klánokat és az azok között kialakuló konfliktushelyzeteket, valamint megemlékeznek a skót történelem nagy pillanatairól is. Alapvetően kis költségvetéssel dolgoznak – már ha nem vesszük figyelembe az elfogyasztott ételek és italok után járó számlát -, sajátos eszközökkel haladnak előre az előre eltervezett úton. Az egész létrehozására egy hetük van, így az időbeosztásuk szoros, de hát a megfelelő tervezés mellett ugyan mi baj történhetne? Hahh, talán ez az évezred legkihívóbb kérdése a sors irányába.
Diana Gabaldon fogalmazta meg az előszóban legjobban a regény műfaji hovatartozását: ez valóban egy haverkodós könyv. Egy csipetnyit utazós, gasztrós, nosztalgiázós, betekintős, kicseszős, életrajzi, történelmi, mindez humoros köntösben. Hangulatilag a Top Gear-t idézi, aminek szerintem Sam kedvelője is, mivel egy ízben Graham-et Jeremy Clarksonhoz hasonlítja. Szóval a felhozatal nagyon vegyes, az elbeszélési mód ingadozó, az arányok túlzottak, de hiába nincs meg benne az egységesség egy szemernyi szikrája sem, mégis működik ez mind így, egyben. Méghozzá jól. A felvezetés már rögvest egy humorbomba, ami kellőképp megalapozza a hangulatot és kellemes kitartó erőként szolgál akkor is, mikor már rátérnek a történelem napszívta, szárazabb bemutatására is. A regény pont annyira dinamikus, mint Sam vezetési stílusa, ami a Fiat tündérbogyót illeti – szó, ami szó, én megszerettem ezt a csotrogány kocsit, van egyénisége -, tehát előfordul, hogy lefullad, az is, hogy négyes helyett kettesbe vált, tolatni meg nem is lehet vele, de mégis célba ér.
Vitatatlanul szórakoztató, de mellette informatív is. Imádtam az apró kis morzsákat, amiket megosztottak velünk az Outlander forgatásáról. Érződik, hogy a karakterekbe a szívüket, lelküket egyaránt beleteszik mind a színészek, mind a további munkatársak, hiszen a legapróbb mozzanatokra is odafigyeltek, hogy valóban hiteles legyen. Emellett sok információ elhangzik arról is, hogy ők ketten miként léptek a színészet útjára, hogyan kötöttek ki végül ezen az ösvényen, egymás mellett – egy oldalkocsis motorban – vagy mögött – egy tandemkerékpáron -; nézőpont kérdése. S természetesen nem elhanyagolható a történelmi anyag is, ami az olvasóra ömlik, főként Graham szájából. Bevallom, a felét nem tudtam összekapcsolni a kapott információnak, nekem ez túl sok volt és mivel kevésbé is érdekelt, így nem raktam bele túlzott energiát sem, de becsülettel és értő olvasással azért megtiszteltem. A lényeg: a skótok háborúztak. Sokat. Egymással, magukkal, magukban. Okot mindig találtak rá. Ennyi.
Szép és jó dolog a múltban elrévedni, de azért a jelenkori események vitték a hátukon el a regényt. A két férfi folyton ugratja egymást, néhol kedvesen, máshol jobban csipkelődve. Szerintem nem volt sok a Graham ellen elkövetett „merénylet” sem, elbírt volna még egy s mást, de nyilván Sam az, aki ismeri a társa határait, és tudja, hol van az a pont, amit már nem szabad túllépni. Szóval a jelenben történő diskurzusok nagyon megnyerőek, kétségkívül szórakoztatóak. Az út, amit végig járnak közel sem egyszerű, s bár való igaz, hogy jól szórakoznak rajta és igyekeznek a lehető legjobb oldalát bemutatni az olvasóknak – még ha közben a Szürke Kutya morog is -, azért a sorok között kiolvasható az is, hogy bár azt csinálják, amit szeretnek, azért mégiscsak dolgoznak, ami nekik és a stábnak sem jelent könnyű menetet, így nem csodálom, hogy az út során – valamint a forgatások előtt, alatt és akár közben - mennyi alkohol fogyott. Igen, ez mondjuk egy sarkalatos pont, ahol maradt bennem egy kis hiányérzet: az alcímben is megjelenik a whisky, így azt hittem, ennél több információval fognak szolgálni annak eredetéről is. Szerintem az a rövidke bemutatás, keverve Sam promójával, nem fedte le a teljes igényt, ennél alaposabban is lehetett volna róla értekezni.
Tehát a Klánok földje szerintem egy kevésbé átgondolt, de pont a spontaneitása miatt erős könyv. Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, örömmel ültem le, hogy elmerüljek egy-egy nap eseményében, főleg, ha az tartalmazott valamilyen folyékony nedűt vagy valami ízes tréfát is. A két elbeszélő között lényeges különbség van, könnyen beazonosítható, hogy épp kinél van a szó. Jó, hogy a saját egyéniségükkel minden szavuk át van itatva, nem vettek fel hiteltelen szofisztikált stílust vagy épp nem ragaszkodtak görcsösen a témához. Graham elrévedései számomra néha soknak bizonyultak, megesett, hogy untatott a nagypapa stílusa, de amúgy ő is jó fej a maga módján és a sajátos korlátai között azért partnervolt ezen az utazáson. Szerintem ez a könyv legfőképp az Outlander rajongóknak ad hozzá az élményhez, főleg, ha naprakészek a történetet illetően, mert különben erőteljesen spoileres, de azok is megtalálhatják benne, amit keresnek, akik szimplán egy jó humorral megáldott, laza, haverkodós könyvet keresnek.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Leggyakrabbna azon múlnak a dolgok, hogy kitartsunk a célunk elérése érdekében, és néha minél nehezebbé válik, annál közeleb kerülünk hozzá – akárcsak a maratonfutásnál. Kitartónak kell lenni a kitartásban."
"Alig várom, hogy lássam a képét, amikor elé tárom a jó hírt. Előbb borozunk és vacsorázunk, mert különben lehet, hogy „Jeremy Clarkson módjára” orrba vág – mert amikor Graham és Jeremy nem kapnak időben enni, az emberek ki lesznek dekorálva körülöttük."
"Az kizárt, hogy én kiszálljak, mert a skót birkák nem olyanok, mint bárhol máshol a juhok, ezek olyan kemények, mint a vas, ezeknek elveik vannak, és neked támadnak…"
"A több száz éves sírkövek ugyanolyan zaboláatlannak néznek ki, mint amilyenek a lakóik, különböző szögben ülnek, és mostanra már elkezdtek szétmorzsolódni. Odavezetnek minketaz egyikhez, amin ez áll:
Homokórám lepergett.
A tiéd most pereg.
Légy bölcs időben.
A te órád is közeleg.
Graham: Semmi sem múlhat felül egy kis túlvilági fekete humort. Az én síromon az a felirat lesz: SAM HEUGHAN HIBÁJA."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2023. április 4.
Terjedelem: 368 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése