Boszorkány a franciák körözési toplistájának élén.
A századforduló Párizsában gyermekként magára hagyott Yvette Lenoir kétségbeesetten vágyik arra, hogy kiderítse mágikus származását, és felfedezze elfojtott képességeit. Ám ahhoz, hogy túléljen az utcán, a bátor és leleményes Yvette-nek olyan dolgokat kellett megtennie, ami miatt vérdíjat tűztek a fejére, és szökevénnyé vált. Görcsösen ragaszkodik egy emléktárgyhoz – egy varázsigés könyvhöz –, amelyről úgy tudja, az anyja hagyta rá, akit sohasem ismert. Hogy múltja titkait feltárja, Yvette egy nőbe veti bizalmát, azt remélve, segít neki megfejteni a könyv bűbájos lapjaira vetett misztikus rejtélyeket.
Elena Boureanu a híres borairól ismert Château Renard fehér boszorkánya. Bár belemerült a saját vérvonalának felgöngyölítésébe, amely mérgező árnyékot vet a jövőjére, Elena képtelen hátat fordítani szökésben levő barátjának. Egy furfangos tolvaj, egy bűbájos különlegességeket árusító bolt tulajdonosa és egy elvarázsolt fekete macska kíséretében Elena és Yvette elhatározzák, hogy megfejtik Yvette titokzatos emléktárgyának titkait. De vajon milyen könyörtelen mágiát engednek szabadon ezáltal?
Tudd meg, mit tesznek kockára azért, hogy azzá a boszorkánnyá váljanak, amit a sors kijelölt a számukra!
Egy szép borító mindig csábító hatással van rám, de ha már ismerem valamelyest a szerzőt, akkor végképp megpecsételtetik a sorsom. Luanne G. Smith-től A szőlő boszorkánya sorozat első kötetét tavaly ősszel olvastam, így még viszonylag az emlékeim is frissek. Abban az esetben is a borító volt az, ami megfogott, majd a történet bírt maradásra. Ez volt az első regénye és én éreztem a benne terjengő potenciált, így már akkor eldöntöttem, hogy a sorozatot a magyar megjelenést követően folytatni fogom. Bár a döntéseim gyorsan megszületnek és még többnyire ki is tartok mellettük, a kivitelezés általában problémát okoz: a végtelen várólistám miatt általában az időbeni elhelyezés gondot okoz, mivel közel sincs annyi időm, amit olvasással tölthetnék, mint amennyit a vágyaim is a terveim megkövetelnének. Jelen esetben is nagy lánggal fűtött a vágy a folytatást illetően, de tartottam tőle, hogy ez is egy darabig a polcomon fog porosodni, ám az újfent szemet gyönyörködtető borító meghozta a várt hatást: a várólistám élére repítette A ragyogó című könyvet, így még frissen és ropogósan, a megjelenést követő rövid időszakban sorra is kerítettem.
Elena, Yvette és Sidra borzasztóan különböznek egymástól, mintha három különböző elementált testesítenének meg. Mindannyiuk más reakciót vált ki az olvasóból, aki akaratlanul is szimpatikussági sorrendet állít fel közöttük; vagy legalábbis megpróbál. Bevallom, én mindhármukat másért kedvelem, nem is tudnék rangsorolni. Talán Sidra sorsára voltam mindvégig a leginkább kíváncsi, de Yvette szertelen és szerethető stílusa hasonló érdekeltséget váltott ki belőlem. Minden esetre így nagyon jó szájízzel ugrottam neki a történetnek. A szőlő boszorkánya című részben már megismerkedtem a szerző stílusával, így A ragyogóval szemben támasztott elvárásaim is megmaradtak a realitás talaján. Ennek köszönhető vagy se, de tény, hogy kedvtelve forgattam a regényt az utolsó szóig.
A történet indítása már felkelti az olvasó érdeklődését. Bár a regény főszereplője jelen esetben Yvette, a szerző az egész általa megalkotott világot egységesen kezeli, így a történet szervesen ráépül az előző könyvre, tehát a szereplőgárda oszlopos tagjai most is ugyanúgy megjelennek – csak a szőlőbirtok helyett immáron városi környezetben folytatjuk a kalandot. Sidra most is leginkább a háttérből figyel csupán és csak néhány kulcs jelenet erejéig bukkan fel, így Yvette fő segítője Elena marad. A mostani regény célja a múlt feltárása, hogy ez a fiatal lány is végre megtudja, milyen maradandó örökséggel rendelkezik. Érzi a mágia hívó szavát és nem is akarja elengedni, de ahhoz, hogy valóban képes legyen tanulni, tudniuk kell, ki ő, mi ő. A múlt árnyai szövevényesek és rengeteg régóta nyitott kérdést magyaráznak meg végül. A regény az utolsó oldalakra kiteljesedik, minden porcikájában szilárddá válik. Végül Yvette magabiztosan uralja a saját történetét.
A regény kezdeti szakaszában az olvasó megismeri a karakterek egyéni problémáit. Elenának is megvan a maga keresztje, amely a regény során mintegy mellékcselekményként folytonosan hömpölyög. Érdekes volt látni az önmagával vívott, belső harcát, amely én úgy gondolom metaforikus szemmel szemlélve mindenki életében legalább egyszer jelen van. Az önmeghatározás egy fontos lépése az életnek, hiszen csak akkor tudunk valóban fejlődni, ha tisztában vagyunk azzal, kik vagyunk. Szóval a regény elején még viszonylag lassabb a cselekmény, fokozatosan adja hozzá a szerző a további elemeket, de ettől még nem válik unalmassá. Yvette gondoskodik róla, hogy az olvasó jól érezze magát, már a puszta jelenléte is fényt visz a koszos sikátorokba. A továbbiakban a regény mondanivalója fokozatosan utat talál magának, így a tempó egyre inkább gyorsul. A tetőpont és a végjáték már jó ütemet diktál, s a gördülékeny stílusnak köszönhetően, mire kettőt pislant az olvasó, már az utolsó gondolatok utáni pontot bámulja. Szórakoztató olvasmány, nyaralásra tökéletes, szóval jó szívvel javaslom, hogy kerüljön bele a bőröndbe az utazás megkezdése előtt, vagy otthon, egy hűsítő limonádé társaságában legyen szem előtt.
Szereplők: A már megszokott szereplőgárdához csatlakozott még pár új arc, de mind könnyen megjegyezhető, sajátos személyiséggel rendelkező karakterek. A szerző által életre hívottak mind tünékenyek, megvan a maguk története, így jól illeszkednek a történethez.
Történet: A cselemény íve fokozatosan épül fel. A központi bonyodalmat további apró, szövődményes talányok teszik teljessé. A problémák végül mind egy kézben összpontosulnak, s a közös megvilágosodás nem marad el.
Nyelvezet: Hétköznapi nyelvhasználat jellemzi.
Besorolás: Szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: A könyv borítója szemet gyönyörködtető és részletes. Felhívja magára a figyelmet, s tényleg csak annyi hagyja el a potenciális olvasó száját, mint ami Yvettét is el szokta: Oh lá lá!
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Nincs annál csodálatosabb utazás, mint amikor a saját sorsod útját követed […]"
"Most viszont csitt! Senki sorsát nem szabad fölösleges locsogással elbagatellizálni."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2023. március 21.
Terjedelem: 344 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése