A lány egy életre elég titkot örököl.
Ha valamit tud Fiona, az az, hogyan kell titkot tartani, akár az apja előtt is, aki felnevelte. Fiona az egyetlen, aki tudja, hogy néhai édesanyjának harminc évvel korábban viszonya volt valakivel Toszkánában, és nem is szándékozik elárulni ezt a titkot senkinek. Ám egy nap felhívja egy ügyvéd azzal az eget rengető hírrel, hogy meghalt a vér szerinti apja, aki egy egész vagyont hagyott rá és a két féltestvérére, akikről azt sem tudta, hogy a világon vannak.
Fiona elutazik Olaszországba, ahol a család elképedve értesül a létezéséről, és kétségbeesetten igyekeznek megfosztani az örökségétől. Miközben az édesanyja egykori viszonyának a titkai lassan napvilágra kerülnek, Fionának meg kell találnia a helyét a szövevényes családi kapcsolatokban a féltestvéreivel vívott csatározások közepette. Fiona félelemmel vegyes izgalommal veti bele magát az új életébe, miközben feltárja annak a sorsfordító nyárnak a történetét, amit az édesanyja Olaszországban töltött, és megtudja az igazat sosem látott apjáról.
Csordultig tele Toszkána ínycsiklandó ízeivel és a hely iránt érzett odaadással, a Csavaros indák lélegzetelállító utazásra viszi az olvasót, miközben körüljárja a szerelem, a családi titkok, az önfeláldozás és a bátorság témáját, és ami a legfontosabb, hogy mit is jelent az a szó, hogy „család”.
Mikor összeállítom az olvasási ütemtervemet vagy éppen kiválasztom a soron következő olvasmányomat, igyekszem ügyelni arra, hogy az év adott időszakának is megfelelő legyen. A teljes egészében téli történetek nem esnek annyira jól egy zivataros tavaszi napon, ahogy decemberben, vastag pulcsiba és takaróba burkolva sem tudom teljesen átérezni a nyári forróságot árasztó történetet. Julianne MacLean könyvével azonban kivételt tettem, mert mélyen megragadott a fülszöveg és a borító együttvéve. Az arany pöttyös besorolás pedig biztosított afelől, hogy egy felnőtteknek szánt, mélyebb tartalommal rendelkező történet fog a szemeim előtt megelevenedni.
A szerző több tucat regényt írt már, de ez az első, ami magyar nyelven is megjelent. A témaválasztásnál és a regény főbb tényeszközeinél tökéletesen érződik, hogy valóban nem egy kezdő író szárnybontogatásait forgatja az olvasó. Magabiztos, határozott tollvezetés jellemzi, a legkisebb kétség nélkül haladnak előre a szereplők a számukra kijelölt úton. A történet a jelen és múlt között váltakozik, így fokozatosan teret engedve a felsejlő kérdéskörök megválaszolásának. Míg a korai évek mindig Lilllian szemszögéből kerülnek bemutatásra, azzal szemben a jelenkori események a lánya, Fiona és annak féltestvére, Sloane nézőpontját váltva hivatott bemutatni. Érdekesség, hogy a szerző Fionát mindig a saját hangján, tehát E/1-es írásmódban engedi felszólalni, míg a többi fejezet némi tartózkodással van kezelve, így E/3-ban mesélik el a mondandójukat. A regény valódi főszereplője Fiona, hiszen az ő elemi lénye, a fogantatásának módja és körülményei körüli titkokról húzza le a leplet a cselekmény, ám mindennek ellenére úgy éreztem, hogy a valódi történet a múltban játszódik, s Lillian az, akit megillet az igazi figyelem. Ez az ellentmondás végül arra a gondolatra vezetett bennem, hogy valójában nincsenek fő -és mellékkarakterek, csak az élet, s hogy annak mindenki a szerves része a saját problémájával és örömével együttesen.
A regény főként Toszkánában játszódik, egy gyönyörű, nagy múltra visszatekintő szőlészetben és borgazdaságban. A tulajdonosa váratlan halálának következtében a gyerekek és közeli ismerősök összegyűlnek, hogy meghallgassák a végrendelkezést és magukhoz ragadják azt, ami véleményük szerint nekik jár. Ám néhányuk gondolata nem egyezik azzal, amit Anton pár évvel ezelőtt papírra vetett, így az azonnali felháborodást követően igyekeznek hitelteleníteni a dokumentációt. S míg keresik a megfelelő ellenfogást, addig Fiona megpróbál utánajárni annak, hogyan lehet ő is Anton lánya és miért csak az édesanyja halálos ágya mellett tudhatta ezt meg. A titkok feltáráshoz egy kissé körülményes az út, de végül a szerencse a lány mellé áll és megismerheti a múlt és jelen valóságát.
Ahogy az szokott lenni, úgy most is a szereplők rendelkeznek egy alapvető tulajdonsághalmazzal. Ez mutatja meg, hogy jelenleg hol tartanak az életben, a felszínen milyen gondolatok foglalkoztatják őket. Idővel ehhez a történet hozzárak és így kap képet az olvasó a karakterek teljes személyiségéről. Jelen esetben sincs ez másként, de mégis kicsit többnek érződik az átlagnál. Ahogy a múlt szálai felsejlenek és kiderül ez a tragikus életfonal összekapcsolódás, amire az egész történet felépült, az olvasó akaratlanul is kivetíti a saját életére az olvasottakat és egyre inkább belemósodik a felfestett érzésekbe, örömbe és bánatba egyaránt. A regény utolsó harmadában aktív szerepet kap a veszteségérzet, amely akaratlanul is elindít egy belső folyamatot, számvetést. Ahogy a karaktereknek, úgy az olvasónak is meg kell küzdenie az elmúlt évek elszalasztott idejével és fel kell dolgoznia annak végzetességét.
Ahogy elkezdtem olvasni a regényt, nem hittem volna, hogy bármi mélyebb érzést vagy gondolatot ki fog váltani belőlem. Senkivel sem szimpatizáltam, a történet irrelevánsnak hatott, de azért valahol mégiscsak foglalkoztatott, mert nem tettem le, s igazából az olvasással sem küzdöttem. Elkönyveltem annak, hogy nem egy húron pendülünk. Ám minél több dolgot tudtam meg, úgy kezdtem egyre nagyobb érdeklődést tanúsítani a téma iránt és minél több érzelmet vitt a sztoriba a szerző, úgy váltam én is rabjává. A legvégén már azzal az érzettel tettem le a könyvet, hogy kevesebb lennék, ha nem akadt volna a kezembe. És időben is pont a megfelelő pillanatban érkezett - nem hiába éreztem én tudat alatt azt a bizonyos vonzást -, mivel a karácsony küszöbén mi lehetne fajsúlyosabb, mint felhívni a figyelmet a családdal eltölthető idő fontosságával, a vissza nem fordítható idő minőségi eltöltésével. A Csavaros indák egy mély, megindító történet, amely lassan kezd kibontakozni, de mikor már lendületbe jön, képtelenség megállítani. Érdemes figyelmet szentelni rá, még akkor is, ha eleinte úgy érezzük, senki nézőpontjával nem vagyunk képesek hasonulni.
Szereplők: Nem a szokásos felállás szerint lettek megalkotva, de azért bőven megtalálható közöttük a klisés vonások tömkelege. Mindegyikük valamilyen szinten pénz központú, ennek a hátterében eltérő indokok szerepelnek, ám emiatt valójában senkivel nem tud az olvasó szimpatizálni. Fiona vállát nagy felelősség nyomja, de csak azért, mert az élet kemény feladatot rótt rá, nem tudta kivívni az együttérzésemet vagy a sajnálatomat. A fő karakterek közül egyedül Anton az, akivel együtt tudtam érezni és kellőképp meg tudtam kedvelni.
Történet: A valódi történet a múltban játszódik, mivel ott lappanganak azok a nagy titkok, amiket a toszkán szőlőbirtok őriz magában. Egy tragikus szerelmes történet elevenedik meg az olvasó előtt, amelyben a szépség mellett sok fájdalom és lemondás kap szerepet, s amelynek a visszhangja a jelenkorig elér. A mostani események kevésbé élvezetesek, röviden, pár mondatban összefoglalhatóak, tipikus csattanó nélkül.
Nyelvezet: A regény könnyen olvasható, néhány alap olasz kifejezésen kívül, mint köszönés vagy hálakifejezés, nem található benne idegen fogalom sem. Nem jellemzik gazdag leírások, inkább az egyszerűség a domináns.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom.
Esztétika: A borító gyönyörű és jól hozza a regény hangulatát. A megjelenített tájkép tökéletesen illeszkedik a beltartalomhoz, ahogy a színhasználat is egy jelentősebb pillanatra utal a regény lapjain. Látszódik, hogy gondos kezek munkája.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Ha az ember a barátaival tölti az estét, az mindig különleges alkalom."
"Az embereknek mindig ki kellene mondaniuk, hogy „szeretlek”, vagy akár apróságokkal kimutatni a szerelmüket."
"– Miért várunk mindig valami hagyományosan különleges alkalomra, hogy élvezzük a jó dolgokat? Talán inkább nekünk kell megteremtenünk azokat a különleges alkalmakat."
"Az élet tele van „mi lett volna, ha…” kérdésekkel. A legjobb, amit tehetünk, hogy kihozzuk a legtöbbet abból, ami van és ami volt."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2023. szeptember 26.
Terjedelem: 384 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése