Hull a pelyhes…
Bea Armstrong, a helyi időjós – miután véget ért hosszú távú kapcsolata – igyekszik kerülni a családját, ezzel együtt elkerülhetetlen „ugye megmondtam” megjegyzéseiket. Ám ahogy sebesen közeledik a karácsony, végül mégis hazafelé tart a Charis House-ba, a sherwoodi erdő mélyén megbúvó iskolába, amelyet anyja és apja vezet a régi családi otthonukban. Mindennek tetejébe az elviselhetetlen Henry Fairfax – akit a szülei a kezdetektől fogva férjének szemeltek ki – szintén meghívást kapott.
A megváltás egy utolsó pillanatban kapott meghívó formájában érkezik egy felvételi interjúra, amelyen elnyerheti álmai állását. Csak néhány apró probléma akad… Az interjú Skóciában lesz, Bea-nek nincs autója, és máris hull a hó. Az egyetlen megoldás az, hogy Henry elviszi őt. Vajon lehet ennél rosszabb ez a karácsony…?
Ám a felejthetetlen, kétnapos interjú, egy rönkházban töltött éjszaka és egy rémálomszerű, havas tájakon át vezető utazás során Henryről kiderül, hogy egyáltalán nem olyan, mint gondolta. Ráadásul, amikor Bea első szerelme, egyben friss exe is felbukkan, Bea-nek nehéz döntést kell hoznia…
Az év utolsó hónapjában a csapból is a Kossuth kiadó egyik újdonsága folyt cseppet sem meglepő módon. Beth Moran regényét megfelelő időzítéssel hozták el az olvasó közönség részére, s olyan csodálatos élfestéssel látták el, hogy az megdobogtatja a szíveket. Teljesen más érzés képen vagy élőben látni, utóbbi esetén olyan, mintha egy tökéletes hógömböt tartanánk a kezünkben. Bár hozzám már csak az új évben jutott el, de így is tökéletesen kifejtette a hatását. Így lett a Let it snow – Szerelem karácsonyra című könyv az évem első regénye.
Az ünnepi megjelölésű könyvek esetén számomra mindig az az elsődleges szempont, hogy mennyire tudja átadni az olvasó részére esemény varázsát. A karácsony a fontos ünnepek csúcsán helyezkedik el, így végképp nem elhanyagolható tényező, hogy a szerző milyen eseményeket hív életre, s hogy ezek milyen érzelmi töltéssel rendelkeznek. Beth Moran a családi kötelék fontosságára próbált alapozni úgy, hogy közben igyekezett megtartani az egyén jogát a saját személyes teréhez. A könyv főszereplője, Beatrice, egy viszonylag nagy család tagja. Bár a történetben nem kerül kimondásra, de úgy érzi, ő fekete bárány ebben a közegben, akit nem teljesen értenek meg és nem is igazán fogadnak el úgy, amilyen. Bár nagyon szereti a családját, de megterhelő a számára az, hogyha huzamosabb időt kell otthon töltenie. Ezzel azért sokan vannak így, hogy amennyire feltölti az embert a szerettei jelenléte, pont annyira le is húzza más tekintetben. Beatrice időjósként dolgozik az egyik tévés szolgáltatónál. Emberközpontúsága és magabiztos jelleme révén ért el nagyobb sikereket a szakmájában, ám a magánélete éppen vakvágányra futott. Gyerekkori szerelmével sokadik alkalommal is újra lezártnak tekintik a közös jövő lehetőségét. A döntés régóta kitart, de mint korábban többször, most sem tűnik tejesen véglegesnek. Ez adja a regény háttérbonyodalmát, ugyanis Beatrice egész jellemét átitatja az Adam iránt érzett szerelem, ami végső soron a történet lassú kibontakozását is okozza, hiszen a lány makacsul ragaszkodik a fejében felállított képzetekhez és nagyon nehezen tud csak változtatni rajtuk. Egyfelől megértem azokat, akik szerint Beatrice viselkedése nem üti meg a megfelelő szintet, másfelől ő maga is kimondja körülbelül a regény háromnegyed részénél, hogy most érzi azt, hogy átlépi a felnőttlét küszöbét. Én megértem, hogy nehezen tudott elvonatkoztatni egy tizenkét éven át tartó lelki megfeleléstől, s ennek tudatában viszont teljesen elfogadhatónak tartom, hogy ennyire szemellenzősen viselkedett például Henry személyével. Könnyebb volt neki úgy gondolni rá, ahogy régen tette, semmint szembenézni azzal, hogy mindenki változik és fejlődik, s ez alól saját maga sem kivétel. Az már viszont más kérdés, hogy elvileg jelleméből fakadóan képtelen rosszat mondani másokról, még azokról is, akik ártottak neki korábban, de Henryt folyton olyan jelzőkkel illeti magában, ami a személyére nézve degradáló. Ez túl nagy ellentmondás ahhoz, hogy hiteles legyen. A szerző ezzel nem a két egyén közötti különbséget emelte ki, hanem Bea karakterét rombolta. Ugyanígy aláássa azzal, hogy kislányként a tömegbe való beolvadást, a közösségbe tartozást szerette volna mindenáron elérni, s ezért sérelmezte is a “különleges” ruháit, erre felnőttként ugyanezt az irányvonalat folytatja anélkül, hogy csöppet is zavarná.
A történet az ünnep dacára mélységeiben nem túl karácsonyi, hiszen Bea pont a karrierjét helyezi a családja elé. Ennek oka megérthető, s végül pont ez adja meg a konklúzió varázsát, de ezzel visszább is vesz az ünnepi hangulatból, ugyanakkor a humoros helyzetek valamelyest kárpótolják az olvasót. Jókat szórakoztam Baxter interjúztatási módszerein, valamint Bea és Henry kis játékán is. A nagyi is üde színfolt, ahogy a néha felszólaló gyerekek is. Szóval az általános hangulat nem volt rossz, a regény nem unalmas és valamelyest sajátos értelmezésében a karácsony is megjelenik.
Az egyik barátnőm azt mondta, hogy ennek a könyvnek nagyobb a füstje, mint a lángja. Egyet kell vele értenem. Megértem, hogy a különleges élfestés miatt nagy figyelmet kapott, s el kell ismernem, hogy a történet is aranyos, szórakoztató, de az általam olvasott nagy éljenzésektől messze elmarad. De értékelem az alapötletben rejlő kreativitást, mint az iskola jelenlétét vagy éppen a családi dinamizmust. Egy egyszer megélt élménynek azért pont jó.
Szereplők: A regény karakterei mind egyéni jellemvonásokkal rendelkeznek, ennek köszönhetően könnyedén el lehet őket egymástól különíteni. Alapvetően nem dolgozik nagy aktív szereplőszámmal, de sok statisztát von be a szerző, így kellemes marad az összhang.
Történet: A történet Bea szerelmi életét mutatja be. Szakítás után pár hónappal a szüleinél találkozik egy gyerekkori ismerősével, akivel a sors úgy hozza, több időt kell együtt töltenie, mint amennyit szeretett volna. Régi titkok és érzelmek kerülnek a felszínre, amelyek Bea előtt egy új utat nyitnak meg, de a múlt is még erős hatással van rá. Mindeközben pedig a szülők által felépített birodalom kezd alapjaiban véve omladozni, amely újabb terhet ró a fiatal nő vállára. A regény boldog befejezéssel zárul, amely szinte minden karakter számára kielégítő.
Nyelvezet: A szerző általános nyelvezetet használ.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: Ahogy többször is megjegyeztem, teljesen elvarázsolt a külcsín. A borító egyszerű a maga módján, de igényes, az élnyomás szép. A regény gerince strapabíró, kényelmesen fogható és forgatható.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Nem szeretnék többet minden alkalommal elmenekülni, amikor a dolgok nehézzé válnak, és meg kell tanulnom feldolgozni a történéseket, hogy kitalálhassam, mit tegyek."
"– Most két lehetőséged van, Bea. Erről szinte mindennap beszélek a diákjaimmal. Ostorozhatod magad a történtek miatt. Hagyhatod, hogy tovább rágjon a bűntudat. Vagy elfogadhatod, hogy az az egyetlen dolog, amin most változtathatsz, hogy mi történik ezután. Hozd ki belőle a legtöbbet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése