2024. január 13., szombat

Colleen Houck: A tigris álma (A tigris 5.)

Fülszöveg:

Megrekedve ​egy olyan helyen és időben, ami után sosem vágyott, Kishan Rajaramnak be kell teljesítenie sorsát, és segítenie kell a gyönyörű, ám roppant ingerlékeny Durga istennőt. Ezt a csüggesztő feladatot nem könnyíti meg, hogy szembe kell néznie az igazsággal arról a lányról, akit szeret, és a fivérrel, aki a lányt ellopta tőle.

Amikor a fortélyos sámán, Phet felbukkan, és közli Kishannal, hogy Kelsey-nek szüksége van rá, ő kapva kap az alkalmon, hogy újra láthatja. Megmentésére irányuló erőfeszítései közben Kishan felfedezi, hogy az átok, amiről azt hitte, már a múlté, még csak most kezdődik. Ahogy az idő szálai kibogozódnak körülötte, Kishan megérti, hogy mindazok sorsát tartja a kezében, akik fontosak a számára.

Az istennő hatalma az egyensúlyban rejlik. Kishannak nincs más választása, elképesztő áldozatot kell hoznia, hogy megküzdhessen az általa védelmezni hivatott nő körül kavargó sötét erőkkel. Ám a szeretetnek és a hűségnek megvan a maga mágiája. Vajon el tudja fogadni, hogy sorsa fölött egyszer s mindenkorra neki kell döntenie?

A tigris álma a lélegzetelállító Tigris átka romantikus fantasysorozat befejezése.

Tedd teljessé az élményt!

A történetről:

Fiatalkorom egyik meghatározó története volt Colleen Houck Tigris sorozatának első két része. A mai napig emlékszem, hogy a kecskeméti Katona József könyvtárban melyik polcon és pontosan hol helyezkedtek el, várva a következő olvasóra. Először csak a gerinceken lévő tigris tűnt fel, ahogy járkáltam fel és alá, keresve a listámon szereplő könyveket. Heteken keresztül folytatódott ez így, mindig épp csak egy pillanatot szenteltem rá, konstatáltam, hogy még mindig megvannak és mentem tovább. Aztán egyszer csak valami megállásra késztetett, majd egy szempillantás alatt azon kaptam magam, hogy a buszon ülök, s a kezemben szorongatom mindkét kötetet. Akkor és ott nagyon megkedveltem, az én szájízem szerintinek tartottam, ezért is döntöttem úgy tavaly, hogy felnőttfejjel beszerzem és kézbe is veszem a sorozatot, csak immáron az összes részét. S így végre megtudhatom, mi lett a Tigrisek sorsa.
A sorozatot valójában az első négy kötet alkotja. Az ötödik rész, A tigris álma sokkal inkább hasonlít egy olyan jellegű kiegészítő regényre, mint az Oroszlánkirály című animációs film esetén a harmadik rész, amelyben a korábbi események kerülnek bemutatásra, csak most egy új szemszögből. A tigris sorozat esetében ez azt jelenti, hogy a regény középpontjába Kishan kerül, aki hatalmas áldozatot hozott az általa szeretett emberek boldogsága érdekében. Ő vált Durga istennő Damon nevű tigrisévé. Utólag számára ez nem egy lehetőség vagy épp kiváltság, hanem börtönnek hat, hiszen pont ezért választotta ezt a sorsot, hogy önmagát büntetésre ítélje a múltban elkövetett hibák miatt; meg persze egyéb dolgok is közrejátszottak, de elsősorban az adósságcsökkentés volt a döntő elem. Még ő is felismerte, hogy Ren és Kelsey összetartozik. Ám egy nap megjelenik előtte egy rég nem látott kedves ismerős, aki az ő és Anamika segítségét kéri, s így kezdődik meg a lezárás utáni lapon egy újabb fejezet, amelyben a kisebb fivér átértékeli mindazt, amit a múlt, a jelen és a jövő tartogat a számára.
Felnőtt fejjel azért teljesen más élmény volt elolvasni a sorozatot is. Nem nyújtotta ugyanazt a minőségi kikapcsolódást, mint korábban és ennek pont a történet egyik alappillére volt az oka: a szerelmi háromszög. Reménykedtem, hogy a zárórészben ettől már mentesülhet az olvasó, hiszen korábban már eldöntetett, hogy ki kivel és melyik idősíkon folytatja az életét. Bár számomra sosem volt elképzelhető, hogy Kelsey és Kishan egy párt alkot hosszútávon, azért szerettem volna, ha neki is kijár valamelyest a boldog vég, még ha sok elbénázott lépése is volt korábban, hiszen emberek vagyunk, megbotlunk, tévedünk. A történet elején azonban olyan érzés, mintha visszakerülnénk a korábbi eseményfolyamba és újra kezdődne ez a véget nem érő szeret, nem szeret játék. Kishan rögeszméjévé válik az, hogy Kelsey talán nem lelte meg azt a boldogságot Ren oldalán, amit szerinte megérdemel, így folyamatosan járja a különböző idősíkokat, hogy rájöhessen arra az igazságra, amivel az olvasó mindvégig tisztában van, hiszen az eredeti történet végig Kelsey szemszögéből íródott, így maximálisan ismert minden korábbi gondolata. Ez azért így eléggé frusztráló volt a számomra, s mivel hosszan kitartott Kishan csökönyös ragaszkodása, így feleslegesen túlnyújtottá tette a témát is a szerző.
Az időutazás témaköre is kissé furcsa volt, de mivel alapvetően nem rajongok érte a sok keresztkérdés miatt, így emiatt nem vontam le magamban pontot. Minden esetre az azért elmondható, hogy a meglátogatni való lista túl lett nyújtva. Egy idő után már a szereplők is pusztán kipipálandó tényezőknek fogják fel a szükséges beavatkozásokat, még ők is elveszítették a lelkesedésüket, így felmerül a kérdés, hogy az olvasótól hogyan várhatná el a kitartást a szerző? Eleinte Anamika és Kishan párosa sokat emelt a nívón. Az egymáshoz fűződő kapcsolatuk páratlan a maga nemében és a hasonló személyiségjegyeiknek köszönhetően csak úgy szikrázik közöttük a levegő - bár legtöbbször nem romantikus értelembe véve. Minden esetre kellemes érzéssel töltött el azt látni, ahogyan ők egyre több dolgot értenek meg az univerzumról és egymásról. A regény közepén lévő szinte különálló egységként tekinthető jelenet nagyban előre lendítette az olvasási élményemet is. Anamika tragikus gyerekkora egy olyan lehetőséget adott a szerzőnek, ahol meg tudta mutatni, hogy van tehetsége az íráshoz és az eseményábrázoláshoz is. Kár, hogy utána mindezt szinte semmisé teszi azzal a túlhúzott szerelmi huzavonával, ami Kishan önfejűsége és vaksága miatt van elsősorban. Mindezek után pedig a szerző képes volt egy olyan lezárást összehozni, ami megolvasztja a legkeményebb szíveket is. Az utolsó pár fejezet hatalmas kontrasztban áll az előtte lévő közel 750 oldallal, mintha nem is ugyanazon szerző tollából származna. Rám is nagy hatást gyakorolt és pont ezért húztam-halasztottam a véleményem megfogalmazását is, mert muszáj volt kicsit kikoptatnom az általa okozott grandiózus értékeket, hogy ne fedje el mindazt, amit korábban nem megfelelőnek ítéltem meg. Egy jól megírt résszel nem lehet a korábbi egységet semlegessé tenni.
Ha egy szóval kellene jellemezni ezt a könyvet, akkor a túlírt kifejezés jut csak eszembe. Fele terjedelemben is ki lehetett volna mindezt szépen bontani és biztos vagyok benne, hogy ez esetben sokkal erőteljesebb is lett volna a hatása. Így viszont, ha levesszük a végső katarzist, akkor csak egy se eleje, se vége klisés tinirománcot kapunk megspékelve egy kis varázslattal.


Szereplők: A regény két főszereplővel dolgozik. Kishan és Anamika történetét hivatott bemutatni a befejező kötet. Koruktól függetlenül mindketten tapasztalatlan fiatalok, akik nem tudják megfelelően kifejezni az érzelmeiket és mindent túlontúl hevesen élnek meg.
Történet: A regény több síkon mozog, több központi témát is bemutat, amelyek között némi dinamizmus megfigyelhető, de alapvetően jól elkülönülnek egymástól. A Kelsey iránt tanúsított figyelem, valamint a múltbéli események kiigazítása egy idő után frusztráló, túlírt. Anamika köztes története jó, viszont nagyon eltér a korábban bemutatott stílustól, s az azt követő eseményekkel sincs összhangban. A legvége szép, megható, de kevés ahhoz, hogy teljesen elfedje a korábbi hiányosságait.
Nyelvezet: Hétköznapi nyelvhasználat jellemzi, megbolondítva néhány olyan indiai kifejezéssel, amikkel már korábban is találkozott az olvasó. Viszont a fordítás néhol magyartalan, olyan kifejezéseket illesztett a fordító be a fordító, ami a szövegkörnyezetbe abszolút nem illeszkedik.
Besorolás: Ifjúsági irodalom, romantikus, fantasy.
Esztétika: A borító szép, nagy örömömre szolgál, hogy illeszkedik a sorozat korábbi köteteihez. A terjedelem hiába nagy, a könyv könnyen fogható, jól forgatható és a puha kötés ellenére is strapabíró.



Értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Ha az ember a barátaival tölti az estét, az mindig különleges alkalom."

"Az embereknek mindig ki kellene mondaniuk, hogy „szeretlek”, vagy akár apróságokkal kimutatni a szerelmüket."

"– Miért várunk mindig valami hagyományosan különleges alkalomra, hogy élvezzük a jó dolgokat? Talán inkább nekünk kell megteremtenünk azokat a különleges alkalmakat."

"Az élet tele van „mi lett volna, ha…” kérdésekkel. A legjobb, amit tehetünk, hogy kihozzuk a legtöbbet abból, ami van és ami volt."


A könyv adatai:

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2022. február 22.
Terjedelem: 800 oldal

A könyv az alábbi helyeken vásárolható meg:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése