A szerelem átível téren és időn.
Éppen az amerikai függetlenségi háború idejében járunk, és a világ a feje tetejére állt. Az angolok visszavonulnak, George Washington üldözi őket. És Claire Fraser korábbi férje,
Jamie visszatér a halálból, problémák egész sorát hozva magával.
Claire, aki a 20. században született, mielőtt eltűnt volna a múltba, jelenleg újraházasodott, és meg van rémülve, hogy az egyik férje meg fogja ölni a másikat. Eközben a lánya, Brianna a saját megpróbáltatásaival néz szembe a jövőben. Férje köddé vált, és a fia veszélyben van egy gonosz bűnöző miatt, aki gyilkos gondolatokat táplál…
A sorozat egyik legjobb része.
Hagyd, hogy elrepítsen!
Sokszor mondtam már, hogyha életem végéig csak egy sorozatot olvashatnék, akkor az az Outlander lenne. Nem csak a hossza miatt, hanem mert egyszerűen megunhatatlan a világ, amit Diana Gabaldon felépített és akárhányszor is olvasok újra egy-egy részt, mindig találok benne valamit, amit korábban nem vettem észre. A sorozatnak immáron nyolc kötete olvasható magyarul. A legfrissebb, a Szívem vérével írva is már teljes, így végre belevághattam én is. Lehetséges, hogy az újdonság érzete mondatja velem, de úgy vélem, hogy ez a rész rendhagyó légkörrel rendelkezik és nincs híja benne a meglepetéseknek sem.
Társaságtól függetlenül, ha szóba kerül az Outlander, sokszor szembesülök azzal, hogy sokan azért nem mernek belevágni az olvasásba, merthogy az egyes részek túlságosan hosszúak és megijeszti őket a méret. Való igaz, Diana Gabaldon nem valami szűkszavú, de azt se lehet mondani, hogy felesleges szócsépléssel töltené ki a lapokat. Noha már tízezer oldal fölött tart a történet, még mindig bőven van mondanivalója. Az előző kötet igencsak emelkedett hangulatban ért véget. Bár a lezárás jól sikerült, a történet visszaért önmagába, de annyi kérdés maradt még hátra, aminek hatására szívem szerint azonnal nyúltam volna a folytatásért. A nyolcadik könyv ott folytatódik, ahol a szerző az előző részben letette a tollat. Az első nagyobb szerkezeti egységben megszületnek a megfelelő válaszok és kibogozásra kerülnek azok a csomók, amiket a történet görgetett magával. Várható módon a megoldás folyamatát egy háború tovább bonyolítja, amelyből mondhatni minden szereplő kiveszi a saját részét. A kard lerakása után a szerző még inkább fókuszba hozza a magánéleti eseményeket, s végül ezen az útvonalon maradva egy csendesebb, de továbbra is tartalmas egységben egyesíti a szereplők útvonalát.
A történet sok szálon fut. Claire, Jamie, Ian, William, John Grey, Brianna, Roger és még néha Jem is lehetőséget kap bemutatni a saját szemszögét (csak reménykedni tudok, hogy senkit nem hagytam ki), s mivel gyakorta tartózkodnak mind külön helyszínen így abszolút szükséges is, hogy ennyi oldalról bemutatásra kerüljenek az események. A fejezetek a megszokotthoz képest kicsit rövidebbek, de mindig elengedő információt adnak, így ez egyáltalán nem zavaró és elősegíti a gyors nézőpontváltás lehetőségét. Ennek köszönhetően a történet mindvégig feszes marad, s a regény teljes hossza ellenére sem tud megülni. A karakterek életútja egyedi és olyan erőteljes mozzanatokkal tarkított, hogy képtelenség elveszíteni a fonalat, hogy éppen hol és mit csinálnak. Az időt tekintve három síkon mozog a történet. Egyfelől ott van Roger és Buck, akik nagyobb léptéket tettek meg a köveken át, mint amire számítottak, majd Claire-ékkel 1778-ban folytatódik a kaland, az amerikai függetlenségi háború ideje alatt, s ott van még természetesen Brianna a kicsikkel 1980-ban. Mind a három roppant izgalmas, így nem sürgeti a vágy az olvasót, hogy bármit is átlapozzon, sőt, én inkább néha vissza-vissza néztem, újraolvastam egy-egy jelenetet, mert annyira magával ragadott vagy éppen annyira megfacsarta a lelkem, hogy elsőre nem tudtam feldolgozni a leírt szavakat.
Claire és Jamie újbóli egymásra találása nem olyan egyszerű, mint ahogy azt első ízre feltételezhetné az olvasó. Vannak bizonyos akadályok, amik közöttük állnak, ám ettől csak még édesebbé válik az újra egyesülés pillanata – legyen bármekkora fekete felhő is épp a fejük felett. Az amerikai függetlenségi háború további akadályokat gördít eléjük. Az első kötet pont egy kulcsjelenettel zárul, így abszolút nem irigylem azokat, akik nem várták meg a teljes regény megjelenését. Bevallom, emiatt még mindig igencsak frusztrált vagyok, mert lehet nekem bármilyen indokot felsoroltatni, semmi nem tud meggyőzni a tekintetben, hogy a regény két időben való kiadása nem egy hatalmas tiszteletlenség mind az író, mind az olvasók irányába. A ketté szedés miértjét megértem, de összecsomagolva, egybe kellene árulni, vagy legalábbis (jobb esetben) nem fél év eltéréssel piacra dobni.
Szóval kalandokban és váratlan fordulatokban nincs hiány. Mind a három idővonalnak megvan a maga ereje, egyik sem ér kevesebbet, mint a másik. Diana Gabaldon e tekintetben is szépen építette fel a történetét, mert mindig részegységekkel dolgozik, így, ha az aktuális periódus lezárult, csak akkor lép tovább a következő időbeni megjelenítésre. Ez szerencsés megoldás, sokat segít az olvasottak feldolgozásában; márpedig átgondolni valót bőven szolgáltat. A történelmi eseményekre egyre kisebb hangsúlyt fektet. Természetesen a regény alapját még mindig a valós idővonal adja, s így elkerülhetetlen a múltbéli cselszövések és érdekellentétek feltárása az adott éghajlati egységen – jelen esetben Philadelphia és környéke -, de a nemzeti öntudatból fakadó helytállást egyre inkább felváltja a családi légkör. Jamienek mindig is az volt a célja, hogy a szeretteinek jó, nyugodt és csendes életet tudjon biztosítani, ám ebbéli igyekezetét gyakorta felülírta a benne forrongó tűz, a hazaszeretet. Most azonban, hogy több ízben megtapasztalta, milyen lenne egy Claire nélküli világ, egyre inkább felerősödik benne a vágy a békés együttélés iránt. S ezzel nincs egyedül. A fiatalabb korosztály pedig éppen most találja meg a helyét, most nyílik ki előttük a világ. Ian és Rachel, valamint Dottie és Denzel kapcsolata virágba borul, amelyre nem vethet árnyat semmilyen csapás sem. A tiszta szerelem és szeretet érzése úgy visszhangzik a lapokon, hogy abba beleremeg az olvasó lelke is.
Természetesen nem csak csupa móka és kacagás az életük. Ugyanúgy meg kell küzdeniük a korszak és a mindennapok nehézségeivel, s nem egy nagyobb csapás éri a szeretett karaktereket most sem. Volt, amire már lehetett számítani, más pedig olyan hirtelen csapott le, hogy egy teljes napra le kellett tennem a könyvet, mert nem tudtam elviselni a veszteség érzését. A szerző olyan hétköznapi dolgokra is rávilágít, mint a kiégés, annak fajtái és következményei, valamint esetleges visszafordítása, vagy épp a múltban elszenvedett tragédiák feldolgozásának folyamata. Csak ismételni tudom magam, briliáns, amit alkotott.
A Szívem vérével írva című kötet sokkal személyesebb, hétköznapibb, mint a korábbi részek, de pont ez adja a varázsát. Megvan benne a szükséges izgalom, a kellő rejtély, de legfőképp az a bensőséges érzés, ami az egész sorozatot körbeöleli, s ami miatt olyannyira szerethető. 1200 oldalnyi élmény, ami a maga módján olyan rövid… túl hamar fogytak el a szavak. Szóval most újfent elmerülök a tőlem telhető legtürelmesebb várakozásba, amíg megérkezik hozzánk is a kilencedik rész.
Szereplők: A regényben felsorakoztatott karakterekről nem lehet sok új dolgot elmondani. továbbra is sokan vannak, mind különböző jellemmel. Megjelennek híres történelmi alakok is a lapokon, de engem leginkább az alap szereplőgárda mozgat meg még mindig.
Történet: A regény viszonylag rövid intervallumot ölel fel, s ezen időszak sem olyan tartalmas, mint a korábban megszokott, de csöppet sem mondható az, hogy megült volna. A Szívem vérével írva egy sokkal személyesebb, mélységekbe fordulós kötet, ahol a család kerül valódi középpontba.
Nyelvezet: A szerző gördülékeny stílusát igyekezett lekövetni a fordító, de úgy érzem, még van hova fejlődnie. Vannak benne szövegidegen fogalmak és megfogalmazások, amik a korábbi részekre sem voltak jellemzők. Ettől függetlenül élvezhető, jó munka, rengeteg idő -és energiabefektetéssel.
Besorolás: Szórakoztató irodalom, történelmi romantikus.
Esztétika: A borító tökéletesen illeszkedik a sorozat korábbi elemeihez. Egyszerű, letisztult, könnyen beazonosítható. Tökéletes.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Itt állok egy újabb háború küszöbén, én, aki sem helynek, sem időnek, sem országnak nem vagyok a polgára, csak önmagamnak, és egy olyan térnek, aminek széleit nem tenger mossa, hanem vér, határa pedig csak és kizárólag egy régóta szeretett arc körvonala."
"Nem mondom, hogy nem bánom, mert bánom. És nem mondom, hogy nem fogom később felemlegetni, mert valószínűleg fogom. De azt mondom, hogy semmi sincs ezen a világon, sem a következőn, ami elvehetne téged tőlem, vagy tőled engem."
"– Amióta csak megláttalak, Sassenach, azóta szeretlek – mondta nagyon halkan, és véreres, fáradt, de így is átható kék szemével fogva tartotta a tekintetemet. – Örökké szeretni foglak. Az sem számítana, ha az egész angol hadsereggel lefeküdnél… Nos, nem – javította ki magát –, az számítana, de az sem akadályozná meg, hogy szeresselek."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2023. június 8. és december 12.
Terjedelem: 1208 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése