Ami a szívben megtörténik, azt soha nem lehet kiradírozni.
Macy beleszokik a hajtós, de élményszegény menetrendbe: gyakornok lett a gyermekklinikán, tervbe vette, hogy összeházasodik egy idősebb, jómódú férfival. Lehajtott fejjel halad előre, nem törődik azzal, mit súg a szíve.
De amikor véletlenül összefut Elliottal – élete első és egyetlen szerelmével –, a nagy odafigyeléssel létrehozott buborék kipukkad. Elliot a világot jelentette Macynek – együtt nőttek fel, a nyurga fiúból, aki állandóan a könyveket bújta, az évek során férfivá serdült, aki elrabolta Macy szívét. Mellette állt, amikor a lány elvesztette az édesanyját. Annak idején Elliot szerelmet vallott Macynek, de rögtön aznap össze is törte a szívét.
Az emlék sok évvel később is ugyanolyan fájó – vajon képesek lesznek feldolgozni? Lehetnek még együtt boldogok?
Christina Lauren neve közismert már a magyar olvasói társadalomban is. A szerzőpáros regényeit széles körben olvassák és szeretik, a #booktok közösség nagy kedvencei is. Jómagam eddig elhatárolódtam tőle, nem találtam meg a megfelelő kapcsolódási pontot mindaddig, míg meg nem jelent a Szerelem és egyéb szavak című regényük is. Lehet mondani, hogy ez csupán a véletlen műve, hiszen ugyanannyi esélye lett volna a többi regénynek is, de én érzek némi sorsszerűséget benne. Macy háttértörténete néhol kísértetiesen hasonlított az enyémre, amely már az első oldalakon kibillentett a lelki egyensúlyomból, s az utolsó szóig nem is engedte, hogy visszatérjek önmagamba.
A regény központjában Macy és Elliot kettőse áll, akik között egy univerzumon átívelő vonzás uralkodik. Mindketten már felnőttek, lassan a harmincas éveiket tapossák, mikor sok évnyi kihagyás után a puszta véletlennek köszönhetően újfent találkoznak. A két összeakadó szempár egy elkerülhetetlen folyamatot indít el, amely felfedi az elmúlt tizenegy évnyi hallgatás titkait. Ez a folyamat mindkettőjük számára rejteget meglepetéseket, közel sem könnyű felismeréseket és életre szóló változásokat is magával hoz. Elég egy egymásra vetett pillantás, egy remegve kiejtett név és máris egy visszafordíthatatlan örvényben találják magukat, amelyből már nem ugyanazon emberként szabadulnak ki. A kérdés csupán csak az, mekkora erővel mernek elrugaszkodni, hogy megtegyék az első lépést.
A történetet az olvasó két idősíkon ismerheti meg. Első ízben a jelenkori eseményeken van a hangsúly, onnantól kezdve, hogy a két ifjú felnőttként összefut, s hogy ezzel feltépik a régi sebeket. Ezt az elbeszélést a múltbéli, azaz a tizenegy évvel ezelőtti események egy-egy jelentősebb szelete szakítja félbe, amely által a szerzőpáros kellő érzékenységgel fedi fel Macy törékenységét és azt, miként lett az élete mindene Elliot. Mind a két életciklus kulcsfontosságú, egymás kiegészítéseként működnek. Az összhang közöttük erős, így megfelelő dinamikát biztosít a cselekménynek, amely el kell ismerni, hogy nem túlságosan pörgős, de jelen esetben ez nem is lehetne vele szemben elvárás. Ahogy a múltban, úgy a jelenben sem lehet a karaktereket azzal vádolni, hogy vehemensek lennének, inkább az óvatosság a fő erényük.
Véleményem szerint Macy karaktere igencsak megosztónak bizonyul. Egy végtelenül kedves lány, akinek túlságosan korán kellett szembesülnie azzal, hogy mennyire kegyetlen tud lenni maga az élet. Egy édesanya elvesztése egy soha be nem forradó heget hagy maga után, amivel az ember idővel csak megtanul együtt élni. Macy és az apja, Duncan is csak próbálkoznak azzal, hogy a víz felett maradjon a fejük, elsősorban egymásért, valamint a nő által hagyott tétellista miatt. Ennek köszönhető az is, hogy Berkeley-ből Healsdburgbe ingáznak az év nagy részében, s az is, hogy Macy megismeri Elliotot. A fiatal lány tele van fájdalommal és ahogy az ebben a korban lenni szokott, össze is van zavarodva valamelyest. Amúgy sem túlságosan nyitott személyiség, de a tragédia után végképp átalakul benne a más emberekhez kötődő érzelmek dinamikája. Mélyen belül vidám és csintalan, végtelen kíváncsisággal megspékelve, de nehezen tud megnyílni másoknak. Ez felnőtt korában mindinkább igazzá válik rá, amellyel az olvasó úgy szembesülhet leginkább, hogy indokolatlanul lassúnak érzi a döntéshozási képességét. Sokáig vacillál, mindent alaposan megrág, s mikor már konklúzióra jutott, akkor is még ezerszer megkérdőjelezi a dolgok helyességét. Néha úgy felpattantam volna, hogy a vállánál fogva megrázva emelt hangnemben megkérdezzem tőle: ugyan mire vársz még? De a fizikai valóság határait figyelmen kívül hagyva, már csak azért is csitítottam magam, mert a történetének elmesélésének egésze alatt folyamatosan érződik, hogy itt valami sokkal több húzódik meg, mint ami elsőre tűnik, a lelkében tátongó sebek sokkal nagyobbak, mint ami a felszínen látszik. Ez a sejtés végül igazolásra is talál és megfelelő alapot biztosít a sok kételynek, amit csupán a lány személye generált. Tizenegy év kihagyás után még mindig ragyogó tűzzel égő szerelem mindkét fél részéről túlságosan meseszerű elgondolás, ellentmond egymásnak a távolmaradás ideje és az érzelmi aktivitás, ám a végére a szerzőpáros erre is egy olyan tragikus magyarázattal szolgált, amely által helyreállították a hitelességük alapjait.
Elliot egyáltalán nem az a tipikus könyves pasi, aki kigyúrt izmokkal, határozott fellépéssel és már-már visszataszító sármmal rendelkezik, az ő erénye legfőképp az olvasottságából, az intelligenciájából és a veleszületett magabiztosságából fakad. Elliot még kamaszként is erős személyiség, s ezt a könyvek mögé való bújással sem tudja elfedni. Fel mer tenni olyan kérdéseket, amik már-már a tapintatlanság határát súrolják, de pont ennek köszönhető, hogy képes Macyt kicsalogatni a csigaházából. Felnőttként már a teljes teste ura, hiányzik belőle a kamaszkori esetlenség, ami a folytonos változásból fakad, de észrevehetőek a rá olyannyira jellemző mozdulatok visszhangjai még mindig. A szerzőpáros ezen pontok kiemelésére nagy hangsúlyt fektetett, Macy mindkét idősíkon folyton analizálja a fiú viselkedését és mozgáskultúráját.
Elliot és Macy újbóli egymásra találkozása sok titkot hordoz magában, s mindaddig, míg az utolsó morzsa a helyére nem kerül, nem tudnak egy párként működni. Lehet, hogy az eltelt időszak már olyan szakadékot hasított közéjük, hogy azt már nem is tudják áthidalni. A szerelem és egyéb szavak ezen sejtelmek megismeréséről szól, melybe gazdagon vegyül az érzelmek teljes skálája. A tetőponton érzelmileg túlcsordul a regény, beleszakad az olvasó szíve is, de a folyamat szükségszerűségét egy percig sem lehet vitatni. Csodálatos történet, amely filctollal véste be magát a „könyvek, amik összetörték a szívemet” kategóriába.
Szereplők: A szerzőpáros erőssége a karakterábrázolás. A legapróbb részletekig tökéletesen meghatározzák a szereplőiket, mind külső, mind belső tulajdonságok terén. Többrétegűek, kellőképp összetett személyiséggel rendelkeznek, így a történet életszerűségét erősítik.
Történet: A regény két fiatal felnőttről szól, akik tizenegy év kihagyás után újra találkoznak és a sorsuk újra összefonódik. A múltban történtek és a kihagyott időszakban feltorlódott események azonban közöttük állnak, s amíg az ezek által görgetett akadályokat nem tudják leküzdeni, addig nem vár rájuk közös boldogság. A dolgok kimenete nincs kőbe vésve, a kztük feszülő szakadék már nem biztos, hogy áthidalható. Mély és érzéki történet.
Nyelvezet: A történet Macy szemszögéből kerül bemutatásra mind a két idősíkon, így az elbeszélésbe sok érzelem és kétség vegyül, gyakori pillanatnyi állapot leírásokkal. Macy analitikus beállítottságú, aki szeret elveszni a részletekben, főleg, ha azok a kis apróságok Elliothoz fűződnek. Az elbeszélése fiatalos, de óvatos, így nem mondható lendületesnek, viszont jelen esetben ez nem hátrány, nem megy az olvasás rovására, hanem inkább a helyzet nyomatékosítását segíti elő.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: A könyv stílusa a chick lit kategória tulajdonságait hordozza magán. Bár valóban valamelyest belefér ebbe a zsánerbe, számomra sokkal többet rejt magába. Ettől függetlenül a borító meseszép, az élfestés pedig plusz élvezeti egységet nyújt, amely tökéletesen megalapozza ennek a gyönyörű történetnek a hangulatát. Remek tervezés, csodás kivitelezés. Minden ízében kiváló munka.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Mondd neki sokszor, mennyire szereted.
A lányoknak szükségük van a szavakra."
"Mindenhol rá gondolok. Mindenhol ott van, minden pillanatban, miközben egyikben sem. Minden pillanatomról lemarad, és nem tudom, melyikre rosszabb gondolnom, arra, hogy itt maradtam nélküle, vagy arra, hogy ő nélkülem létezik valahol."
"– Az, ahogy te szoktál csendes lenni, szeretem. A szíved nem néma."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése