Egy szempillantás alatt foszlott semmivé az életem.
A múltam. Az emlékeim. A jövőm.
Az egyetlen bizonyosság, ami az elmúlt három évemből megmaradt, az, hogy a bátyám halott, és én vagyok az egyetlen szemtanú. A nyomozás sikere érdekében az ügyvédek ragaszkodnak hozzá, senki ne fedje fel előttem életem részleteit… Kénytelen vagyok egyedül összeszedni az emlékeimet. Spencer Cross, a bátyám legjobb barátja, a világhírű oknyomozó riporter azonban mégis segít nekem.
Minden együtt töltött nappal egy kicsivel többet lát bennem a barátja kishúgánál, én pedig egyre kevésbé vágyom vissza a régi életembe. Egy új élet után sóvárgok – amit vele tölthetek. A csókjaiban otthonra találok, a karjaiban biztonságban érzem magam, és arra vágyom: bár soha ne érne véget ez az egész!
Ahogy azonban kezdenek visszatérni az emlékeim, és szembesítenek a jövőmmel, minden darabokra hullik… Különösen, amikor a lakásomban elrejtve egy eljegyzési gyűrűre bukkanok. Fogalmam sincs, kitől kaphattam vagy hogy milyen szerepet játszott a múltamban.
Most már azt kívánom, bárcsak felejteni tudnék.
A New York Times bestsellerszerző Corinne Michaels egy újabb kisvárosi romantikus regénnyel jelentkezik, amelyben a múlt és a jövő is megannyi titkot rejt, egy biztos csupán, a jelen szenvedélyes pillanatai.
Corinne Michaels könyveire még sok évvel ezelőtt bukkantam rá. A Miénk az éjszaka volt az első történet, amit olvastam tőle és a maga egyszerűségével nagy hatást gyakorolt rám. Nagyon szerettem, így az évek folyamán a szerzőtől több könyv is a polcomra került - s bár restellem, de nagy része még olvasatlan. Most lehetőségem nyílt a Rose Canyon sorozat első részét elolvasni, amit nem tudtam kihagyni - még akkor se, ha ezáltal a korábbi regényei megint egyel hátrébb kerültek a várólistámon. A döntés jónak bizonyult, ez a könyv újból felelevenítette bennem, miért szeretem a szerző stílusát.
A Szeress és emlékezz című regényében egy eléggé különleges helyzettel áll elő, ami a szkeptikusok körében első pillantásra igencsak erős szemöldökhúzogatásra ad okot. Brielle éppen egy kórházi ágyon ébredezik. Nem tudja, hogy került oda, mi történt vele, s hamar kiderül, hogy az elszenvedett traumák miatt az elmúlt három év eseményére masszív fehér köd szállt. Az, hogy a családja és a barátai mellette vannak, sokat jelent a számára, ám egy ember hiányzik közülük, aki pedig a legfontosabbak között foglal helyet a szívében. Az ébredést követően azzal kell szembesülnie, hogy a szeretett bátyját meggyilkolták és az egyetlen szemtanú ő maga. Mivel rendőrségi eljárás folyik az ügyben és a megfelelő tanúzási eljárás miatt nem akarják veszélybe sodorni Brielle vallomását, így mindenkire vonatkoztatva megszületik a döntés: a lány csak a saját emlékeiből táplálkozhat, a kieső idő intervallumban bekövetkezett dolgokról egy szót sem ejthet ki a száján senki, nehogy befolyásolással lehessen megtorpedózni majd az állásfoglalását, ha végül megtalálják a tettest. Brielle-re egy nagyon nehéz időszak vár, mikor nem csak a saját múltjának egy fontos szeletét kell újra felelevenítenie, de ehhez hozzá kell társítani a most nehézségeit és változásait, valamint meg kell küzdeni a gyászával is.
Szóval a történet alapja igencsak kétséges, hiszen hogyan is lehetne mindent titokban tartani valaki előtt? Voltak ezzel kapcsolatban aggodalmaim, de a szerző nagyon szépen gyűrte maga alá ezt a nehézséget úgy, hogy közben nem rugaszkodott el túl messzire a realitás talajától. A karaktereinek is megfelelő érzelmi hátteret biztosított, így például nem meglepő, hogy Brielle-re leginkább a frusztrált jelzőt lehet aggatni a történet túlnyomó részében. Ugyan ki nem lenne dühös és ideges, hogyha mindennemű információt megvonnának tőle, ami a saját életével kapcsolatos? S hiába ez az uralkodó érzet, sem a történet, sem a főszereplő nem válik ellenszenvessé, mert a szerző olyan jól át tudta adni az általa életre hívott tézist, hogy az minden kétségen felülállóvá vált.
A nyomozást szinte teljesen háttérbe szorítva dominál a regényben a romantikus irányvonal. Brielle bátyjának kijutott abból az igazi Jóbarátok féle kapcsolatból, s évtizekeden átívelő, megingathatatlan barátságot alakított ki Spencerrel, Emmettel és Holdennel, s volt olyan jó testvér, hogy a húgát is beemelte ebbe a kis körbe. Brielle-t így az emlékei visszaszerzésére irányuló koncentrációja alatt olyan emberek veszik körül, akiket régóta ismer és szeret. Nos, van, akit kicsit jobban is, mint a többieket. Spencerbe már kislány kora óta bele van esve és most a megszokottnál több időt is eltölthet vele, mivel oknyomozói múltja nagyban segítségére lehet a mindent belepő köd feloszlatása és a gyilkos megtalálása érdekében. A két fiatal között a szálak egyre szorosabbra húznak. Mindkettőjüket más-más okból gyötrik erős kétségek, de ettől még nem tudnak ellenállni a másiknak. A jelenben kibontakozó kapcsolatba rengeteg klisét be lehetett volna tömöríteni, de szerencsére a szerző nem élt egyikkel sem. A története az érzelmek hátán evezve került megírásra, így inkább az egyszerű és őszinte szavak híve, ami sokkal jobban előre tudja vinni az eseményeket, semmint egy ezerszer lerágott csontként jelen lévő fordulat. A két fiatal érzéseit kendőzetlenül írja le, amely magával sodorja az olvasót is.
A történet eleinte Brielle szemszögéből kerül bemutatásra, de viszonylag hamar, a legjobb pillanatban csatlakozik hozzá Spencer személyes látásmódja is. Ennek köszönhetően az olvasó is tisztában van az elmúlt évek fontosabb eseményeivel, s tényleg csak szegény lány az, aki semmit sem tud. Engem ez a tény még jobban sarkalt az együttérzésre, valamint a szimpátia kialakítására. S az sem utolsó szempont, hogy imádtam Spencer nézőpontját boncolgatni. Nagy súlyok nehezednek a vállán, s még nagyobbak a szívén, amikkel hősiesen igyekszik megküzdeni, de egy ponton úgy néz ki a lélek erősebbé válik, mint az észérvek. Pont, ahogy lennie kell.
A regényben nem sok szót vesztegetnek el magára a nyomozásra, de igazából nincs is rá szükség, mivel az elkövető kilétét végül egyéni módon leplezik le, mind a két irányból. Mivel a regény fő mondanivalója nem is a gyilkos személyazonosságára alapul, így a felfedésének körülményeire is elegendő az a kevés szó, ami esik róla. A regény végén azért várható egy nagyobb jelenet, amely egybegyúrja minden korábbi jellemzőjét a történetnek, s ezáltal igencsak magas pulzusszámot okoz még a sorok olvasása is.
A Szeress és emlékezz című regénytől pont azt kaptam, amire vágytam. Egy csipetnyi boldogság egy közel sem felhőtlen világban, amely beragyogja a környezetét. Imádtam Spencer és Brielle párosát, a közöttük lévő kellemes évődést, s a banda további tagjait is. A rövid visszaemlékezések a gyermeki csínyekről, legyenek tényleg csak éppen egy mondatnyi pillanatok, végképp mosolyt fakasztottak az arcomon. A szerelmi szál kedves volt, őszinte és klisémentes. A történet fenntartja a figyelmet és kiváltja az olvasó empátiáját. Corinne Michaels pont abban a stílusban alkot, amit úgy szeretek, szóval még több könyvet kell tőle olvasnom. Nincs mese.
Szereplők: A történet egy jóbarátok stílusú kapcsolatra épít. A négy fiú, akik közül most egy elveszett egy tragédia által, már régóta szoros barátságban vannak egymással, s az elhunyt srác húga, Brielle, sem volt kitaszított. Gyakorta bevonták, féltve óvták, így sosem volt kivülálló. A kör most köréje fókuszálódik, a gyász és a körülmények hatására a védelem ezerszer megerősödött. Ennek a biztonságos alapnak köszönhető, hogy Brielle meg meri élni a rajta átfolyó érzések hadát, s hogy megfelelő környezetben tud a visszaemlékezésre fókuszálni. Spencer szála viszont sokkal érdekesebb lelki szempontból. Érző férfi, de nem nőiesedik el a leírások alatt.
Történet: Bár az emlékezetkiesés témaköre azért megmozgatja a szerzők fantáziáját, a történet teljesen egyedinek mondható a megvalósítások által. A szerző szépen vezeti a szálakat, kellemes ütemben kínálja mind az olvasó, mind Brielle részére a fontosabb információkat. A romantikus szál is óvatosan, finoman épül fel, s a megfelelő alapozást követően fordul át valami komolyabba. A történet íve folytonosan felfelé ível, majd a tetőfokon kicsúcsosodik. A levezetés megfelelő hosszúságú és minőségű, pici cseppnyi figyelemfelkeltéssel a következő rész irányába. A plusz fejezet alapvetően jó ötlet, de számomra kissé túlságosan elrugaszkodott volt.
Nyelvezet: Egyszerű nyelvhasználat jellemzi. A szerző jól forgatja a szavakat, könnyed humora átjön a leírt szituációkon keresztül. Nem erőltetett, nem mesterkélt. A fordító is jó munkát végzett.
Besorolás: Romantikus, erotikus.
Esztétika: A borító nem rejt magában túl sok újdonságot. A két fő karakter jelenik meg rajta, amelyből egyértelműen kikövetkeztethető, hogy egy romantikus regényről van szó. Ezt az érzetet erősíti a cím is. Egyszerű, a sémába illeszkedő.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Mindannyiunk múltjában vannak olyan pocsék dolgok, amiket legszívesebben elfelejtenénk. Én ezt mindenkinél jobban tudom, de attól, hogy elrejtőzünk előle, még nem törlődik. Csak mert nem emlékszel rá, még nem jelenti, hogy nem is történt meg."
"– Legközelebb ne csukd be a szemedet, csak fordítsd el a fejed, és nézz rám! Majd én árnyékot adok és védelmezlek, hogy továbbra is láthass."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése