A Viharsziget és a Titokzatos folyó világszerte ünnepelt szerzője egy új mesterművel tér vissza családi szeretetről, alattomos hatalomról, forrongó gyűlöletről és mindent elemésztő bosszúról Boston történetének egyik legviharosabb epizódjával a háttérben.
1974, a nagy nyári hőhullám idején. Egy este Mary Pat tinédzser lánya, Jules nem jön haza. Ugyanazon az estén holtan találnak egy fiatal fekete fiút, akit rejtélyes körülmények közt gázolt el a metró.
A két esemény egymástól függetlennek tűnik, Mary Pat azonban a gyermeke utáni kétségbeesett keresés közben olyan dolgokra bukkan, amelyeket jobb lett volna nem feltárni – kérdezősködése zavarja Marty Butlert, az ír maffia főnökét és a neki dolgozó embereket, akik nem nézik jó szemmel az üzletükre fenyegetést jelentő kutakodást. A háttérben pedig ott lüktet és forrong a város állami iskoláinak erőszakkitörésekhez vezető deszegregációs törekvése.
Az Apró irgalmak szenzációs thriller, a bűnözés és hatalom brutális tablója, valamint az amerikai rasszizmus sötét szívének bátor portréja. Olyan delejező és kíméletlen könyv, amilyet csak Dennis Lehane tud írni.
Az év végi hajrát követően azt hihetnénk, hogy egy icipicit megpihennek a hazai kiadók, vesznek pár nyugodtabb lélegzetet és csak utána vetik bele magukat újra a mókuskerékbe. Lehet, hogy van olyan, akiről ez elmondható, de az nem az Agave Könyvek, akinek a munkatársait szerintem csak még inkább felvillanyozta az évkezdés gondolata, hiszen már a korai időszakban is fantasztikus megjelenési ütemtervvel örvendeztették meg az olvasóikat. Irigylésre méltó energiával már év elején is több ígéretesnek tűnő regényt is piacra dobtak. Ezek között foglal helyet Dennis Lehane Apró irgalmak című kötete is, amely több ízben is rendhagyónak minősül.
Dennis Lehane neve a legnagyobbak között foglal helyet. A regényei nagy visszhangot váltanak ki a mai napig. A méltatás jogos, hihetetlen jól bánik a szavakkal, sötétséggel és vérrel tarkított csoda születik a kezei között. Az Apró irgalmak hat évnyi hallgatást követően jelent meg, s ezzel a szerző úgy döntött, pontot tesz a prózai munkái végére. A hosszú munkafolyamat végül beérett: lezárásként sikerült egy olyan történetet létrehoznia, amely kellően tartós visszhangot ver az olvasói közösségben.
A szerző regénye alapterületéül az 1974-es év Bostonját választotta, s így a központi téma alapját az iskolai szegregációs válság szolgáltatja. Ezen évben született egy olyan bírósági döntés, amely felborította a megszokott rendet: a körzeti hovatartozás helyett két megadott iskolába járó diákokat újra felosztották - szülői beleegyezés nélkül-, mivel úgy ítéltetett, hogy a lakóhely összetételéből fakadó bőrszín alapú megkülönböztetés módszeresen hátrányos helyzetbe hozza a fekete bőrű fiatalokat a közoktatási rendszerben. Tehát így az iskolák fele tanulóját átbuszoztatják a városon, hogy a fehérek és feketék kellőképp tudjanak keveredni. Várható módon a végzés nagy visszhangot váltott ki, amely tüntetésekbe, sztrájkokba torkollott mind a két oldalon. A levegő tele van feszültséggel, az emberek a düh fellegét szívják magukba minden lélegzetvétellel. Az ügyben Mary Pat lánya is érintett, ő is a buszozós csapatba került, ám mielőtt sor kerülhetne az évkezdésre a lány eltűnik. Édesanyja hamar elkezd érte aggódni, így gyorsan megkezdi az eleinte óvatos, majd egyre célzott érdeklődést. A lány eltűnésének éjszakáján egy fekete kamasz a metróállomáson leli halálát. Mary Pat a magánakciója során ráébred, hogy a két ügy valahol összefügg, s minél több részlet kerül napfényre, annál árnyaltabbá válik az egész eseménysorozat, amelynek alapja mélyen gyökerezik a mételyben és a hullámai a kiindulási helytől nézve messzire érnek el.
Az általános alaphangulat sötét és indulatokkal telt, amely jellemző a szerzőre. Jó érzéke van hozzá, megfelelő nyomatékot tud adni általa a története kardinális részegységeinek és a karaktereinek. A választott környék nem a jólétről híres, így az ott élő emberek sem a gazdagok problémáival küzdenek. A kegyetlenség és az agresszió mindennapos, ahogy a generációkon átívelő megkeseredettségük rabjaiként pazarolják el az életüket. Bár a történet elbeszélő módja külső szem általi, Mary Pat érzésvilágának a szerző valamelyest teret enged a maga tárgyilagos módján. Az ő karakterén keresztül az olvasó már első pillanatban szembesül azzal az ellentéttel, amit az ott élők zöme magában hordoz: a bőr alá ivódott viselkedési norma, a saját tapasztalataik formálta elvek és a lélekben rejtőző valódi gondolatok, melyek eltorzulva törnek a felszínre. Mary Pat nagyon szereti a lányát, ez vitathatatlan tény, hogy ő jelenti számára azt a reményt, ami miatt érdemes minden nap felkelnie és élnie. A megszólalásai azonban mai szemmel nézve bántóak, stílusa alpári, amelyen már csak szórt fénnyel tud átviláglani a valódi töltet. Eleinte zavaró is lehet ez a passzív agresszív mód, amely folytonos káromkodással van megtűzdelve, de miután az olvasó felveszi a ritmust, észrevétlenül megváltozik az írásstílushoz fűződő viszonya, s egyszer csak ráeszmél, hogy egy ilyen típusú történethez, amelyben csak úgy forrong az indulat és szépítés nélkül nyilvánul meg az erőszak, pontosan ez a megfogalmazás illik.
A megteremtett világ sokrétű és komplex. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a választott történelmi háttéresemény kellőképp lekorlátozza az történet alakulásának folyamatát, de a szerző eme tudatos választásának köszönhető az, hogy a regény beltartalmának a fajsúlya erőteljesen elbillenhet az általa választott témák irányába. Megfelelő nyomatékot biztosít a mai napig fennálló etnikai differenciának, s így a regény végére olyan alapvető igazságokat fogalmaznak meg a karakterei, amely az olvasó látásmódjához új perspektívákat ad hozzá. Dennis Lehane szókimondó stílusával egyenesen az olvasó elméjében robbantja fel az ott előre elhelyezett bombákat. A népcsoportok között fennálló örökös érdekkülönbség mellett a szerző hangsúlyt fektet még a tipikus kisvárosi jellemvonásokra, s a gettókat uraló társadalmi hierarchiára, valamint az általánostól eltérő, egyéb pénzszerzési módszerekre is.
Mary Pat, mint a “végzet asszonya” jelenik meg a történetben, amely oly jellemző a noir zsánerre. Erős személyiség, aki véghez viszi az akaratát bármi áron. A belső érzésvilága és gondolatai által a szerző olyan problémákra reflektál, amelyek generációkon ívelnek át és a mai átlagemberekben is felmerülnek - csak nem ennyire direkt módon. Nyilván az élethelyzetből és a szituációból fakadó körülmények uralják a tetteit, s amíg halad a saját magának kijelölt úton előre, addig indirekt módon is rengeteg erős gondolatot plántál az olvasó fejébe, amelyek gyökerei kiírthatatlan gyomnövényként telepednek meg az elméjében. A törvényt Bobby képviseli, akinek jelenléte üdvözítő, Nem a megszokott zsaru figura, akinek a keze kötve van, így bár hiába nagy a szíve, a legtöbbször csak a háttérben tud aktívan cselekedni, hanem egy vérbeli nyomozó, aki a sok évnyi tapasztalattal a háta mögött képes a megfelelő úton tartani a rá bízott ügyet - még akkor is, ha áthatolhatatlan falakba ütközik. A módszerein szintén érződik a szakmai jártasság, amely által a kihallgatások sem csúsznak le egy szokványos, unalmas kikérdezésbe.
A teljes regény pulzál, a borító alatt egy roncsokban heverő szív ütemes dobogása adja kitartóan az ütemet. Tartalmas, sokat adó olvasmány, amit vétek lenne kihagyni. Dennis Lehane az Apró irgalmakkal megkoronázta az írói karrierjét. Egyszerűen zseniális. Újraolvasós.
Szereplők: A regény sok karakterrel dolgozik, de ezek java statiszta, a középpontba viszonylag keveset emel fel. Jól nyomon követhető, egymástól megfelelő módon elkülöníthetőek.
Történet: Az 1974-es években, Bostonban hoztak egy rendelkezést, miszerint két iskolának a tanulóit bírói végzés alapján vegyíteni kell. Ez a döntés erős negatív visszhangott váltott ki az érintett felekből. Ezidőtájt egy lánynak nyoma vész, és az anyja elkezdi felgöngyölíteni az ügyet, mi történhetett vele pontosan. Közben pedig egy kamasz életét veszti a helyi állomáson. A szálak végül összegabalyodnak és egy nagy bűnesetté állnak össze.
Nyelvezet: A regény nyers, szókimondó stílusban íródott. Az elbeszélési módja kellemes, gördülékeny, megfelelő részletességgel mutatja be az adott jelenetet. Gyakorta jelenik meg benne egyfajta groteszk humor is, ami a helyzetfeloldás helyett sokkal inkább a nyomatékosítást és a szórakoztatást szolgálja.
Besorolás: Kortárs világirodalom, krimi.
Esztétika: A borítóterv a kiadóra jellemző igényességgel készült. A történethez részleteiben is szorosan kapcsolódik. A színválasztás is megfelelő, kellő mértékű figyelmet vált ki a potenciális olvasóból és egyben megfelelő utalást biztosít a beltartalom nyers mivoltára.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Próbálta elmondani nekem – gondolja Mary Pat. – És én nem hallottam meg. Nem láttam és nem hallottam őt. Mert nem akartam. Mert az igazság fáj, az igazságnak ára van, az igazság felforgatja az életedet."
"Nem vehet el mindent valakitől. Valamit hagynia kell neki. Egy morzsát. Egy aranyhalat. Valamit, amit megvédhet. Valamit, amiért élhet. Mert ha semmit sem hagy neki, az isten szerelmére, akkor mivel tudja féken tartani?"
"Egyszer oldalra sandít, és látja hogy a nő is ránéz sejtelmesen mosolyogva, és Bobbynak az jut eszébe, hogy a gyűlölet ellenszere talán nem is a szeretet, hanem remény. Mert a gyűlölet évek alatt épül fel, de e remény bármikor ott leselkedhet rád egy sarok mögül, amikor egyáltalán nem is számítasz rá."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése