A Nílus földjén egy eretnek fáraó új világrendet épít. Reformja, mely mindenek fölé a Napkorong imádatát rendeli, haragra gerjeszti az ősi vallás papjait. A háborgó birodalomban egy különc falusi lány, Tia igyekszik megvalósítani álmát, hogy orvos apja nyomdokaiba lépjen. Még nem sejti, hogy az Egyiptom felett gyülekező viharfelhők az ő életét is fenekestül felforgatják. Mikor sorsát megpecsételi a küszöbön álló háború, egy titokzatos férfi küldetéséhez csatlakozik. Sziatum múltját homály fedi, mégis sikerül elnyernie a lány bizalmát. Útjuk intrikákon, küzdelmeken és rejtélyeken át vezet az eltitkolt igazsághoz, mely nemcsak a birodalom, de az egész környező világ jövőjét is átírhatja.
Soós Tibor, az Év Könyve 2023 díjjal jutalmazott Buda & Pest regény társszerzője hiteles történelmi kalandregényén keresztül elevenedik meg az ókori Egyiptom és egy viszontagságos szerelem története.
Új kezdet. Tiszta lap. Az Eleven kiadó a tavalyi év végén debütált a közönség előtt. A kezdeti bemutatkozást követően, a közösségi média által biztosított felületeken hamar megjelentek azok a bejegyzések, amelyekben a kiadó az első általuk megjelentetett regényre szeretné felhívni az olvasóközönség figyelmét. Úgy gondolom, hogy egy kiadó életében több szinten is meghatározó, hogy a karrierjüket milyen kötettel nyitják meg, hiszen ez az, ami alapján az emberek fejében elkezd róluk egy kép formálódni. S mind tudjuk, hogy az első benyomás mennyire fontos. Az Eleven kiadó választása Soós Tibor Az istennő amulettje című regényre esett. Nem tudom, milyen lehetőségeik lettek volna még, de még így látatlanba is azt kell mondanom, a lehető legjobb döntést hozták.
Soós Tibor neve nem volt ismeretlen a számomra, mint irodalmi szerkesztő régóta számontartom, hiszen olyan sikerszerzőkkel dolgozott együtt, mint Budai Lotti vagy éppen R. Kelényi Angelika. Az irodalom régóta átszövi a mindennapjait, így biztos voltam benne, hogy Az istennő amulettje című regénye nem holmi kispályás, amatőr írás. Pont ezen okból nem tartottam a témaválasztástól sem. Egy, a Fáraók idejében, Egyiptomban játszódó történet nem kis falat, rengeteg utánajárást és a témában magabiztos jártasságot követel meg. Az egzotikussága pedig nem biztos, hogy előnyére válik a regénynek, mivel erőteljesen meghatározza a felvevői réteget. Szóval azért akad benne rizikófaktor mind a kiadó, mind a szerző részére, de ha létezik tökéletes együttállás, akkor az ebben a kötetben összpontosul.
Amikor elkezdtem volna olvasni a könyvet, egy olyan váratlan dologba ütköztem, ami pár percre felborította a lelki egyensúlyomat. Az első fejezetig el se jutottam, de már ejtettem pár könnycseppet az ajánlás láttán, ugyanis Soós Tibor ezért a regényéért R. Kelényi Angelika részére ad hálát. Beleremegett a lelkem. Az író és a szerkesztő között fennálló kapcsolat több volt, mint valami munkából adódó kötelesség. Valódi barátság. Ez a nemes gesztus is ezt erősíti. Mikor összeszedtem magam annyira, hogy tovább tudjak lapozni, a mondatok a fejemben Angelika hangján öltöttek formát. Itt, ezen a ponton értettem meg, hogy az ő történeteiben is mennyire ott van a szerző mellett a szerkesztő is, hogy ő sem marad teljesen néma, mert bár mindkettőjük stílusa egyéni jegyekkel van felvértezve, a magabiztosság és a profizmus az közös.
Már az első oldalakon érződik, hogy a szerző teljes egészében uralja a saját történetét. Határozott ecsetvonásokkal festi fel a kezdőjelenetet, s az utolsó pontig remegés nélkül mutatja be. Az istennő amulettje című regény az ókori Egyiptomban egy fiatal lány megpróbáltatásokkal telt életéből mutat be egy kis szeletet. Tia a megszokott rend szerint tölti el a mindennapjait, mikor egy kisfiú szalad oda hozzá, hogy jelezze, lovasok keresik az orvost, az apját. Juja a lehetőségeihez mérten a rendelkezésükre áll. A kiindulópontot követően hamar olyan akadályokba ütköznek, amelyek legyűrése során nem csak a méltóságuk, hanem az életük is kockára van téve. Az események megállás nélkül hömpölyögnek és magukkal ragadják a lányt, aki nem tud mit tenni, csupán tehetetlenül vergődni a habok között, miközben igyekszik a fejét a víz fölött tartani. Leleményessége, az apjától tanultaknak és egy önzetlen segítő kéznek köszönhetően messze jut a kezdetektől. A felszín alatt azonban végzetes sérülésekkel van tele a lelke, amelyek sorsdöntő nyomot hagytak a személyiségén is.
A történet két szálon kerül bemutatásra. Eleinte Tia és Sziatum külön utakon járnak, de ezek előbb-utóbb keresztezik egymást és a sorsfonalaik elválaszthatatlanul összefonódnak. Sziatum a fáraó udvarában végez megbízást. Figyelő szem és fül jellemzi jártában-keltében, hogy megfelelő módon tudja támogatni a politikai törekvéseket a pellengérre állított béke érdekében. Feladata mellett pedig élvezi az élet adta lehetőségeket. Az ő karaktere igazán megnyerő, de mindvégig titokzatos marad még az olvasó részére is, mert bár sok mindent elárul magáról, még bőven van meglepetés a tarsolyában, ami a későbbiekben még okozhat váratlan helyzeteket.
A történet magabiztosan és szakaszosan tör előre a lapokon. A szerző elsőnek bemutatja a helyszínt és a karakterek főbb jellemzőit, majd ezt követően térben és időben fokozatosan bővíti az ismereteket. Az előadás módja olyannyira gördülékeny, hogy az olvasó észre sem veszi a korhoz tartozó plusz információk jelentétét, csupán szivacs módjára szívja magába a tudást. A cselekményleírások egyenletesek és logikusan vannak felépítve, így mindenféle döccenőtől mentes a teljes regény. Az olvasó élvezettel merül el ebben az egzotikus világban, annak minden sajátos jellemvonásával egyetemben. Tudásra szomjasan olvastam a korra jellemző viseletről vagy éppen szokásokról, miközben mentális öröm járt át a szofisztikált szókincstől, amely bár könnyen olvasható, megfelel bizonyos a korra jellemző normáknak, így gyakorta előfordulnak visszatérő mozzanatok és szófordulatok. A tetőpont kellő izgalommal és még több egyéni meglátással megfűszerezte a korábbi eseményeket, hogy aztán végül egy olyan lezárásban találjon vissza az origóhoz, amely kellő lendületet ad a folytatás iránti vágynak is. A regény kerek egészet alkot, nem kell tartani a katartikus függővég lehetőségétől, s így az olvasás befejezésével az elégedettség érzése uralkodik el rajta, hiszen nem elég, hogy egy roppant élvezetes történettel tölthette el az idejét, de tisztában van vele, hogy ez még csak a kezdet. Sziatum is Tia kalandra csábít, egy vérbeli egzotikus utazásra a múltba.
Miután elolvastam Az istennő amulettje című könyvet, mérhetetlen büszkeség töltött el. Büszke vagyok, hogy Libor Erzsébet mert egy nagy lépést előre tenni és életre hívta az Eleven kiadót. Büszke vagyok arra a munkára, amit elvégeztek, s így az olvasók egy minden ízében megfelelő történetet kaphattak kézhez. Igényes megjelenés, alapos szöveggondozás, így mentes az elütésektől. Büszke vagyok a szerzőre, mert ki merte venni a fiókjából ezt a történetet és a nagyvilág elé merte tárni. S mindemellett pedig biztos vagyok abban, hogy Angelika is büszkén mosolyog most, hogy ennyi álom vált valóra egyetlen megjelenéssel. Az istennő amulettje egy piszok jó regény, aminek a folytatásáért már most viszket a tenyerem.
Szereplők: A történet két főszereplővel rendelkezik, Tiával és Sziatummal. A fiatal felnőttek életútja egymástól teljesen eltérő és ha az istenek nem formálnák kedvükre a sorsukat, sosem találkoztak volna. Mindkettő karakter személyisége kellemes és sajátos, abszolút valósághű. A legjobban a helyzetekre adott reakcióik azok, amik meggyőztek. E regényben nincsenek szerzői túlzások, túltolt gesztusok, hanem a szimpla valóság körvonalazódik ki, amely tökéletesen táptalaja a hitelességnek.
Történet: A történet tökéletes irodalmi görbe szerint épül fel. A kezdeti fázist fokozatosan bővíti a szerző, mindig elegendő, de nem túl sok információval szolgálva a következő lépcsőfokhoz. A cselekményszál nem megy el túlzott misztifikációba, amely által a hitelességét képes maximálisan megtartani. A tetőpont kellőképp magasröptű, s mindezután egy megfelelő ütemben történő lezárással került a helyére az utolsó pont.
Nyelvezet: Szofisztikált, kiegyensúlyozott és gördülékeny írásstílus jellemzi a teljes regényt. Könnyen olvasható, könnyen felvehető a ritmusa, természetes dallammal rendelkezik.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom.
Esztétika: A borítónak minden egyes millimétere tudatosan került megtervezésre. A figyelmet roppant mód tudja koncentrálni, s az apró részletek között kellőképp el lehet veszni. Érdekesség, hogy még az amuletten szereplő hieroglifák is tudatosan kerültek rá, a regényben fellelhető leírásnak megfelelő a mondandója. A keménytáblás kivitel csak még jobban emeli a nívót, s könnyed olvasást biztosít.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"–Meglehet, az istenek sem mindentudók, és bizony néha ők is tévednek."
"– Bár, mondják, a bolygók együttálllása és az istenek akarata is kell ahhoz, hogy egy gyerek megfoganjon."
"– Ahogy mondtam, ami tegnap veled történt, az nem a te hibád. Nem te tehetsz róla. Azért viszont te leszel a felelős, amit ezután tenni fogsz. És ott, a távolban magad mögött hagyhatod a múltat, üres papiruszra írhatod életed történetét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése