A világszerte kirobbanóan sikeres bestsellerszerző, Kerstin Gier trilógiájának 2. kötete!
Ahhoz, hogy tündérekkel lóg, kapukon keresztül egy párhuzamos világba sétál át, és szupererőkkel rendelkezik, Quinn már hozzászokott. Csak az a baj, hogy minden titok, amit felfed, új rejtélyek elé állítja. Matilda és az ő egészen különleges tulajdonsága nélkül, ahogyan a dolgok mélyére tud ásni, teljesen meg lenne lőve.
Quinn tulajdonképpen meg akarta védeni Matildát a Peremben rá leselkedő veszélyektől. Ám a lányt ez nem gátolja meg abban, hogy fejest ugorjon a kalandokba. Hiszen sürgősen tisztázniuk kell néhány kérdést: egy titkos társaság áll Quinn apjának halála mögött? Hogyan lehet megfékezni egy szfinxet – és előtte egy áskálódó új osztálytársat? És lehet az ember egyáltalán szerelmes, ha állandóan életveszélybe kerül?
A Perem hív – vesd bele magad!
A történetről:
Nagyon nagy izgalommal vártam Kerstin Gier Nefelejcs sorozatának a második kötetét. Olyannyira nagy reményeket fűztem hozzá, hogy egyenesen élnyomott verzióban rendeltem elő - főleg, ha már az első rész a klasszikus formában került csak a polcomra. Mióta megérkezett, nap mint nap megcsodálom, mennyire gyönyörű és részletes a teljes külcsín. Mikor végre eljött az olvasás ideje, nagy elvárásokkal és széles mosollyal az arcomon kezdtem neki. Sajnos a szám sarka hamar visszatért nyugalmi állapotba és tartósan ott is maradt. Az első kötet szeretete és a szerző neve által keltett bizalom után valahogy ennél többet vártam volna.
Nem mondom, hogy a nyitókönyv teljesen meggyőzött volna, mivel akkor még Matildával nem tudtam kellőképp azonosulni - számomra túl nagy ellentmondások volta a karakterében ahhoz, hogy megfelelő hitelességgel rendelkezzen -, de a szerző által felépített világkép sokat adott, így az összkép kifejezetten pozitív maradt. Egy éves távlatból nézve azonban kissé megkérdőjeleztem a történet nagyszerűségét, ugyanis mikor belekezdtem a második kötetbe, rá kellett jönnöm, hogy az emlékeim nagyon hézagosak. Nem hagyott bennem annyira mély nyomot, mint amire gondoltam és viszonylag sok idő kellett, hogy megfelelő módon fel tudjam venni a cselekmény fonalát. Így a kezdeti olvasás döcögős volt, kissé homályos, de a kitartásom eredményeként azért sikerült belerázódni és fejest ugrani a Perembe.
Quinn és Matilda között a történet elején még nem éppen felhőtlen a kapcsolat, ami okoz némi kényelmetlenséget, így a kezdeti részt a feszültség érzete lengi körül. Mivel tinédzserekről beszélünk, így azért nem olyan túlfeszélyezett a hangulat, inkább a nosztalgikus középiskolai érzet uralkodott el rajtam mindaddig, míg meg nem jelent a színen Szent Johanna, akinek felbukkanásával egészen másfajta indulatok kezdtek el eluralkodni a lelkekben. Az ő fontossága a történet alakulása szempontjából tagadhatatlan, ám a jelenléte mégis kérdéseket vet fel bennem, ugyanis a fülszöveg alapján azt hittem, sokkal nagyobb befolyással bír majd – pedig némi kellemetlenség mellett nagyjából akár kiírható is lett volna a sztoriból.
A második kötet leginkább a Perem megismeréséről szól. Az eddigi felszínes és szétzilált tudást a szerző rendszerezi és immáron sokkal erőteljesebb tapasztalatok útján ismerhetjük meg a másvilág rejtelmeit mi is. Úgy gondolom, a történetet még most is e világ felépítése viszi el a hátán, főleg amiatt, hogy a szerző képes volt az Időtlen szerelem trilógia mellett most a másik sorozatával, az általam olyannyira szeretett Silberrel is szorosra húzni a kapcsolatot. Ezen a ponton éreztem azt, hogy végre révbe értem és képes vagyok szeretetteljesen fordulni a még rám váró dolgok irányába. Izgalmas is volt, az ifjúsági fantasy kategóriának tökéletes megfelelője. Mondanám, hogy a végére felhúzta annyira a szerző a sztoriját, hogy feledjem a kezdeti kellemetlenségeket, de azért nem így van. Az epilógus már kevésbé volt megfelelő a szájízemnek. Bár a hangulatfokozás volt általa a cél, hogy az olvasó kellő lendülettel várja a folytatást, belőlem abszolút nem ezt váltotta ki a megjelenített szempont miatt. Kevés az információ és azzal, hogy az eddigi közszereplők csak statisztaként lézengenek, belőlem visszás érzéseket váltott ki.
A Perem világfelépítése mellett számomra még Matilda az, aki kellő mennyiségű meglepetést okozott. Bár az első részben voltak vele problémáim, azok a második kötetben szépen felszívódtak. A családjáról kevesebb szó esett, ami kifejezetten jó hatással volt a karakterére. Az általa behúzott problémák abszolút helyénvalók. A Julie-val lévő barátságnak törékenysége szükségszerű és jól kezelt. A Peremhez fűződő vágya helytálló és a feltett kérdései is jók, megfelelő mederben tartják a sztorit. Ebben a részben még erőteljesebben kirajzolódik, hogy pusztán az emberi volta miatt hátrányos helyzetből indul, de ha kell, akár piszkos módszerekkel élve is képes átlépni a saját határait. Talpraesett és csupaszív, egyszerűen imádnivaló. Ezzel szemben Quinn kevésbé mozgatott meg. Szerintem ő nagyon túl van tolva, nem indokolt az az imázs, amit a kiindulóponton, még a balesete előtt felépített neki a szerző. Tök egyszerű, hétköznapi srác, aki alapvetően nem is túl humoros. Ettől még aranyos, de nem az a tipikus könyves jelenség, amihez az ember hozzá van szokva. Ezzel nem is lenne gond, ha nem ezzel lett volna eredetileg bepromózva.
Szóval volt, ami kifejezetten tetszett és repesett tőle a lelkem, de azért akadtak olyan pontok, amiknél igencsak megküzdöttem az olvasással. Az összhatást nézve se nem több, se nem kevesebb az első résznél, ami viszont egy folytatás esetén már nem elegendő. Még éppen nem csúszik bele a középső könyv szindrómába, de a határon mozog. Ennél azért kicsit többre számítottam. Minden esetre azért fogok még egy esélyt adni a befejező kötetnek is - már csak a szemet gyönyörködtető borítók miatt is. Végül is, itt már egészen megszerettem a főszereplőket, így érdekel, merre tart az útjuk. És már csak a poénok miatt is szívesen forgatom. Szeretem az agyament gondolatmeneteket, amik megfordulnak a karakterek fejében és Bax jelenlétét is, ami szintén egy üde színfoltként jelenik meg a lapokon. Ha pedig Lizzy és Nobszi is kapnak még valamicske szerepet, repesni fog a lelkem.
Szereplők: A karakterek közepes szinten lettek felépítve, egy részük valójában elhanyagolható lenne. Általában sérelmezem, ha egy történetben kevés szereplő jelenik meg, ám azt tartom, hogy inkább legyen kisebb a létszám, minthogy a kidolgozottság rovására menjen.
Történet: A regény nehezen indul be, lassan csordogál, s a végére sem lesz túlságosan kapkodó. Ebben a kötetben leginkább azok az események kerülnek megjelenítésre, amik puszta paraszti ésszel is feltételezhetőek voltak. A fő cselekménysorról nem tudunk meg sokkal többet, így leginkább átkötő részként funkcionálhat a második kötet.
Nyelvezet: Könnyed elbeszélési mód jellemzi. A stílus gördülékeny, könnyen megérthető, kellőképp humoros. Nincsen túlírva.
Besorolás: Ifjúsági irodalom, fantasy.
Esztétika: Az egyik leggyönyörűbb kiadvány az eddigi idei megjelenések közül. Aprólékos, részletes a borító, megfelelő módon illeszkedik hozzá az élnyomás is. Imádom forgatni, nézegetni, szagolgatni.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Jellemző rátok, emberekre. Semmiről nincs fogalmatok, de mindenről van véleményetek."
"– Csak három szabályhoz kell tartanod magad, ha egyedül járkálsz a Peremben – véste Jácint az eszembe, és komolyan nézett rám vörös tündérüstöke alól. – Első számú szabály: tartsd távol magad a káoszködtől. Második számú szabály: soha ne menj le az alvilágba. Hármas számú szabály: nagy ívben kerülj el minden nexet.
– És a lapos csőrű fali pityert – egészítette ki Emilian."
– És a lapos csőrű fali pityert – egészítette ki Emilian."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2023. december 1.
Terjedelem: 408 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése