Két hercegnő. Egy trón. Mi baj lehet belőle?
Nagy tét forog kockán az ikerhercegnőkről szóló fantasy-romkomban. A lányokat születésükkor elválasztották egymástól – az egyiket koronahercegnőként nevelik, a másikat pedig még csecsemőként elrabolják.
Wren Greenrock mindig is tudta, hogy egy napon majd csellel fog trónra lépni. Születésétől fogva arra képezték ki, hogy visszatérjen a palotába, és megbosszulja szülei halálát, ezért
mindent megtesz, hogy királynő legyen, és megvédje a boszorkányok közösségét, ahol felnőtt. Vagyis megtenne, ha egy bizonyos katona vonzó külseje nem terelné el folyton a figyelmét, és ha a vakmerő varázslatai nem sodornák állandóan bajba…
Rose Valhart hercegnő tudja, hogy a hatalommal felelősség is jár – és nem hagyja, hogy olyan apróságok a kötelessége útjába álljanak, mint hogy a sivatagban ébred egy rendkívül szemtelen (és nagyon jóképű) bandita társaságában. A palotán kívüli élet azonban szebb és zabolátlanabb, mint azt valaha is képzelte volna, és még az is lehet, hogy a rettegett boszorkányok személyében megkapja azt a családot, amire mindig is vágyott.
Ám ahogy közeledik a koronázás napja, egy régi ellenségük azon munkálkodik, hogy egyik hercegnőnek se sikerüljön elérni a célját.
Vajon végül ki ragadja magához a hatalmat, és kinek a fejére kerül a korona?
Avass vele új kedvencet!
A történetről:
A Catherine Doyle és Katherine Webber közös kooperációjából megszülető Ikerkoronák trilógia a klasszikus ifjúsági fantasyk sorát erősíti. A Könyvmolyképző kiadó hozta el számunkra magyar nyelven az első részt 2023 decemberében, így a folytatás még egy kicsit várat magára, de én úgy vélem, hogy addig is érdemes az első résszel foglalkozni - főleg, mivel a történet kerek egészet alkot, a regényben megfogalmazott problémakörök teljeskörű megoldása adott, s a tartalmi jellemzőinek köszönhetően nem egy könnyen elfelejthető sztori, tehát jelen esetben nem okoz gondot, ha két olvasás között huzamosabb idő telik el. Tehát nézzük is csak, mégis mit rejt magában ez a remek kis sorozat.
A regény egy igencsak izgalmas eseménnyel indul: Wren, a boszorkány, jó barátja, Shen-Lo segítségével éppen el akarja rabolni a hercegnőt, akinek a koronázására hamarosan, a18. születésnapján kerülne sor. Az ünnepély nincs elmaradásra ítéltetve, ugyanis nem a klasszikus értelembe vett emberrablási kísérletről beszélünk, hanem egy jól kitervelt cseréről, amely során Wren fog Rose helyébe lépni és így az ő fejére kerül a királyi ékszer. A hatalom magához ragadását követően pedig nagy tettekre hivatott, vissza fogja állítani a boszorkányok jogait az országban, hiszen a puszta létezésük is bűn a jelenlegi uralkodói rendszer szemében, ez pedig tűrhetetlen. A csere alapját szolgálja, hogy a hercegnő, Rose és Wren ikertestvérek, de erről a tényről, valamint az utóbbi létezéséről vajmi kevesen tudnak. És ez az egyetlen aduásza van a boszorkányoknak ahhoz, hogy az életüket biztonságba tudhassák. Szóval nagyon sok probléma nehezedik Wren vállára, hiszen egy teljes kaszt sorsa múlik az ő sikerén vagy bukásán.
Az első hangok felütése igencsak kellemesnek mondható. Megfelelő módon megalapozza a szerző az olvasóban a kíváncsiságot, azonnal gondolkodásra készteti, hogy maga is elkezdje számba venni a buktatókat, amelyek Wren lebukásával járnának és a fejébe kerülnének. A bemutatott világ felépítése egyszerű és logikus, így már az első oldalaktól kezdve komfortosan el lehet benne süllyedni. Olyan érzés volt olvasni ezt a könyvet, mintha mindig is ismertem volna a fennálló szituációt. Véleményem szerint épp ezért lett rajtam úrrá az a benyomás, hogy a sztori az elején egy kicsit megül. Számomra kicsit szenvedősre sikerült az a rész, amely során Wren feltérképezi a kastélyt és először találkozik az ikertestvérét körülvevő emberekkel, akikről oly nagy tudása van, valamint úgy éreztem, hogy a sivatag abszolút végtelen és Rose sosem fog a túloldalán felbukkanni. Ezt követően azonban már a történet felveszi a megfelelő utazósebességet és a folyamatosan adagolja a megoldásra váró problémákat.
Eleinte úgy gondoltam, hogy Wren szála lesz az, ami érdekesebbnek bizonyul, hiszen az ő helyzete eléggé pellengérre van állítva, ám végül Rose volt az, aki elvitte a hátán a sztorit. Hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, amellyel oldalakat lehetne megtölteni. A visszahúzódó, alig gondolkodó lánykából egy erős jellem születik, aki nem rest a saját malmára hajtani a vizet és nem fél érvényesülni egy olyan világban, ami eddig a létezését félvállról vette. Tény, hogy kettejük közül a jelenben ő ér meg komolyabb csapásokat azáltal, hogy az arcába tolják a valódi igazságot a múltjáról, de pont ez a katarzisérzet az, ami végül elősegíti a változásra való hajlamát. Wrennel kapcsolatban nem tudok ennyire egyértelmű érzéseket megfogalmazni. Egyfelől nagyon szimpatikus volt számomra, hogy hiába kiképzés és a súly, amit a vállára pakoltak, nem tudja a felvett szerepkörben sem meghazudtolni önmagát: sokszor a saját feje után megy és maga alatt vágja a fát, de jól ki tudja magát vágni a kellemetlen szituációkból is. Viszont az, ahogy Torral viselkedik, számomra hiteltelenné teszi az ő történeti szálát. A küldetéstudat és a lelkében dúló harcok közötti ellentét kívánatos a lapokon, jól meg is lett valósítva, de olyannyira egyértelművé teszi vonzódását, amely által már rég le kellett volna buknia – vagy legalábbis a testőr szemében kellett volna kevésbé elbűvölőnek lennie. Mindezt annak ellenére mondom, hogy messze a kedvenc karakterem a történetben Tor és a farkasa Elske.
A cselekmény tehát két szálon fut, egyfelől megismerheti az olvasó a kastélyban zajló eseményeket, hogy miként szorul a hurok egyre jobban a hercegnő nyaka körül, valamint a másik oldalon bemutatásra kerüla történelmi háttér és a boszorkányok habitusa. A szálak előbb-utóbb összeérnek és egy egyszerű, de gazdag történetté olvad össze, amiben nincs hiány szerelemből, barátságból és ármánykodásból. A lezárásnál számítottam volna még egy nagyobb fordulatra, de valójában így is megfelelőnek bizonyult. Mindössze ritkán futok össze olyan esettel, mikor a karakterek által elképzelt tetőpont meg is tud valósulni és nem valami újszerű és váratlan csavarhoz kell nyúlniuk a helyzetmegoldás érdekében.
Összességében azt mondanám, hogy egy könnyed, szimpla ifjúsági fantasy az Ikerkoronák című könyv, ami tökéletes például egy nyaralásra, ha az ember nem túl gondolkodós, de azért izgalmas olvasnivalóra vágyik. A maga egyszerű módján az én tetszésemet elnyerte, még annak ellenére is, hogy erősen úgy érzem, hogy ezen a kategórián már rég túlnőttem.
Szereplők: Mint YA karakterek, tökéletesen megállják a helyüket. A koruk megfelelő, s a viselkedésük is ennek tudható be. A főbb tulajdonságaik látnak napvilágot, fejlődésre képesek.
Történet: A történet sebessége átlagos. Az érdekfeszítő nyitójelenet után következik egy óvatos tapogatózás, amely során az olvasó megismeri a karaktereket és az életre hívott világot, majd ezután lassanként adagolja a tényeket a szerző, amellyel megteremti a megoldásra váró problémakör lehetséges végkimeneteleit. A két történeti szál összefésülése után a cselekmény már pörgősebb és a lezárás is megfelelő minőségben zajlik. Több kérdést is nyitottan hagy a legvégén, így alapozva meg a folytatás számára.
Nyelvezet: Egyszerű, általános.
Besorolás: Ifjúsági fantasy.
Esztétika: A borító figyelemfelkeltő, kellő részletességgel megtervezett illusztráció, amely a főhősnők között fennálló kapcsolatra utal. Az én tetszésemet elnyerte.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Menj csak tovább. Mögötted leszek.
– Elkapsz, ha leesek?
– Nem, de majd integetek, miközben zuhansz lefelé."
"Még soha nem érzett így senki iránt. Soha nem hiányzott neki így senki. Soha nem tűnődött azon, vajon mire gondol a másik. Soha nem akart önként bemászni egy tízezer méhvel teli irtózatos kasba, csak hogy időt tölthessen valakivel."
"– Szóval azért jöttél Eanába, hogy Rathborne-t figyeld, és valahogy mégis engem vettél üldözőbe.
– Új célom lett.
– Követni engem?
– Akarni téged."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés ideje: 2023. december 18.
Terjedelem: 416 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése