Egy királyság hanyatlása – feltámad az ősi gonosz.
Dáxi királyságba betette a lábát a gonosz – a száműzött herceg visszatért, hogy magához ragadja a hatalmat. Tömeges mérgezések híre terjed, a nép retteg, mindenki bizalmatlan.
Ning fiatal kora dacára máris nagy tudású teafőző mester, aki elkíséri Zhen hercegnőt a száműzetésbe. Velük tart Ruyi, a hercegnő hű testőre, és Ning testvére, Shu, aki nemrég épült fel betegségéből. A négy fiatal nő együtt útra kel, és a királyság szerte szövetségeseket keres, akikkel együtt eltávolíthatnák a betolakodókat, és visszavívhatnák a Zhent jogosan megillető trónt.
Ninget továbbra is rémálmok kísértik, amelyekben az aranykígyó háború és vérontás látomásait bocsátja rá. Ősi gonosz ébredezik, sokkal pusztítóbb, mint az emberek jelenkori, kicsinyes viszályai, talán az ország összes mágiája sem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza a pusztítást, és gondoskodhasson a világ fennmaradásáról.
Judy I. Lin a Teák könyve duológia szerzője, amelyet a Méreggel átitatott varázslat és a Sötét, édes bájital című regények alkotnak. Tajvanon született, a szüleivel együtt kiskorában települt át Kanadába. Világéletében imádott olvasni, és képzelt világokat kitalálni. Jelenleg is Kanadában él férjével és két lányával.
A történetről:
Tavaly ősszel került a szemem elé egy könyv, amely kívül-belül gyönyörű. A borító és az élfestés kirívó, figyelemfelkeltő és a fülszöveg által felfestett atmoszféra is különleges kalandot ígér. Ez Judy I. Lin Méreggel átitatott varázslat című regénye, amely egy kétrészes sorozat nyitókötete. Hamar el is olvastam és meg is állapítottam, hogy hozza a vele szemben támasztott elvárást. A mai napig szeretettel gondolok vissza rá, így hát nem meglepő, hogy a második részt, a Sötét, édes bájitalt tűkön ülve vártam. Ám hiába a türelmetlenségem, ha a külcsín most is vitathatatlanul impozáns lett, és emiatt a legtöbb olvasással töltendő időm leredukálódott: eleinte többet forgattam és nézegettem, mint amennyit olvastam, szóval kicsit visszássá vált a helyzet, de ez legyen a legnagyobb problémám.
Az első kötet végére érve egyértelművé válik az olvasóban, hogy a történet a továbbiakban egy teljesen új mederben fog folytatódni, hiszen mindaz, ami a nyitó kötet magját alkotta, mondhatni itt már lényegtelen. Az erőviszonyok eltolódtak és olyan titkok bukkantak napvilágra, amelyek felforgatták a teljes valóságot. Ami korábban fontosnak tűnt, kiderült, hogy mindvégig csak a jéghegy csúcsa volt, egyfajta figyelem elterelés, ami a hatalmi rendszer reformjának előkészítését hordozta magában. A nagyok számára ez csupán egy játszma, ami járulékos veszteséggel jár, de az egyének részére komoly ártalmat okozott. Ning, a teafőző lány a verseny során bizonyította rátermettségét, helytállását és a szaktudását - amely még annak ellenére is szilárd talajon áll, hogy hiányát szenvedte az előzetes képzésnek, hiszen a húga életét vette magára, kockáztatva ezzel sokak életét és egzisztenciáját. Mindezt azért, mert bármire képes lenne azért, hogy Shu életét megmentse és ez volt az egyetlen lehetőség, ami megnyílt előtte. Az első könyv sikere ennyiben rejlik, hogy Shu végül megmenekül a kígyó markából, ám a gyógyítás folyamata Ningben súlyos károkat okozott, amelyek nem maradnak következmény nélkül. Ezeket pedig azon út alatt kell magában hordoznia, amely során Zhen hercegnőt támogatva próbálják a régi rendszert visszaállítani, hogy a megfelelő uralkodó kezébe tudjon újfent összpontosulni a hatalom. A bukás nem lehet opció, mivel az a teljes társadalomra nézve visszafordíthatatlan károkat okozna. Szóval nem kis felelősség nyomja Ning és Zhen vállát.
A két könyv közötti hangulati különbség tagadhatatlan. A duológia első része sokkal inkább hasonlít egy iskolai versenyre, ezzel szemben a második kötet már egy kalandokkal tarkított vándorlás. Össze sem lehet őket hasonlítani, amely alapvetően nem gond, ám annyira peremes a két világ közötti rés, hogy ezt az olvasó nem minden esetben tudja könnyen megugrani. A szerző az első kötet végén már egyértelművé teszi ezt a stílusbeli váltást, ám a két könyv között eltelt idő nem segíti elő a könnyed irányvonalváltást - legalábbis az én esetemben. Még él bennem a Méreggel átitatott varázslat stílusa, s ennyi időn át tartó dédelgetést követően nehezen tudtam feladni, hogy a karakterek hierarchiája is megváltozott. Természetesen ezt az érzést nem csak ez az egyetlen pont okozta, hanem sok apró dolog formálta.
Ning továbbra is megmarad központi karakternek, a történet az ő hangján kerül bemutatásra, de az olvasó kap egy kis betekintést Kang életébe is, amely üdítő változatosságnak bizonyult. Ezen írásstílus miatt már az első oldaltól tudja az olvasó, hogy ők ketten újfent keresztezni fogják egymás útját - és ezt a szerző sem tagadja, sőt többször is tesz rá vonatkozó utalást vagy kijelentést. A történet két fronton történő bemutatása megfelelő áttekintési lehetőséget biztosít, amelynek köszönhető az árnyaltabb kép megjelenése. Így, hogy mind a két oldalon zajló események bemutatásra kerülnek, a történet nem tud megülni még a nehezebb pillanatokban sem. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy a kezdeti lelkesedésem nagyon hamar lecsengett. Nem éreztem a megfelelő irányvonalat, számomra ezzel a sok vándorlással homályosan a távolban megjelent Sauron szeme is. Bár mindig történt valami, de borzasztóan unatkoztam a lapok felett. Csak az OlvasóKvartett támogatása vitt előrébb mindaddig, amíg a két főszereplő újra egy helyszínen tartózkodott. Ahogy Ning és Kang egymás szemébe tudtak nézni, teljesen elfújták a vontatott hangulatomat. Megráztam magam és innentől kezdve sodródtam tovább az eseményekkel. Nem különösebben rajongok ebben a történetben a szerelmi szálért, mert véleményem szerint felszínes és kiforratlan, de még számomra is tagadhatatlan tény, hogy ketten együtt képesek az eseményeket megfelelően beindítani.
A tetőpontig való eljutás kifejezetten jó felépítéssel rendelkezett. Ning egyre jobban kinyílik és kifejezetten szimpatikus volt számomra, hogy Shu sem ül meg a statiszták kispadján, hanem ő is aktív résztvevőjévé vált az eseményeknek. A testvérek közötti kapcsolat pazar, a szerző megfelelően hozta mindazon érzéseket, amelyek közöttük megszülethetnek és szárba szökkenhetnek. Egymás mellett karöltve fejlődtek egy olyan úton, amelyet egyikük sem választott, mégsem tudnának csak úgy lelépni róla. A történet tetőpontján egy már sokkal erősebb stílusban megszületett irányvonal domináns. A hatalmi erők összecsapása isteni szintre emelkedik, s a körülményeket figyelembe véve a szereplőknek vajmi kevés esélyük van a túlélésre és a sorsdöntő változtatás elhozatalára. A végső megoldás számomra nem volt kielégítő, úgy éreztem, hogy a szerző inkább a gyors megúszásra ment rá, mert maga se tudta, honnan tudna kilábalni abból a helyzetből, amit életre hívott. A lezárás így számomra keserédes volt, mert bár a történet végül azon mederben folytatta csendesebb hömpölygését, ami méltónak bizonyult az első rész nagyságához, de az odáig vezető út túlságosan döcögős volt.
A Teák könyve duológia alapelképzelése verhetetlen. Izgalmas és újszerű, amely kellő ingerrel látja el az olvasót. Az első kötetben a szerző be is bizonyította, hogy a fantáziája határtalan, finom és kecses. A második részben pedig életre hívta a lelkében gomolygó sötétséget is, amellyel a történetének új színt adott. Kalandban sincs hiány. A politikai rész lehetett volna kicsit erősebb, ott éreztem némi hiányosságot, valamint a cselekmények kifejtése is kissé semleges lett. Hatalmas potenciál rejtőzik ebbe a világba és mérhetetlenül sajnálom, hogy ez nem lett kellőképp kiaknázva. Több oldal kellett volna, amely biztosította volna a megfelelő kifejtés lehetőségét. Ám ettől még nem mondom azt, hogy a megvalósított formájában nincs meg a kellő tűz. A Teák könyve duológia egy könnyedebb fantasy, amely a szivárvány összes színében ragyogva mutat be egy újszerű elképzelést, ahol a valódi hatalom a mindennapi nedű cseppjeiben összpontosul. Megvan a maga bája, szépsége és ereje, amely miatt roppant szerethető történet azok számára, akik egy könnyűfolyású, gyors történetre vágynak.
Szereplők: A korábban megismert karakterekkel dolgozik tovább a szerző, alig ad hozzá új arcokat, de a regénye nem is igényli a további emberek jelenlétét. A karaktermeghatározások nem élesek, a nevek különlegessége miatt pedig könnyen elkeverhetőek a statiszták.
Történet: A cselekmény ott folytatódik, ahol az előző kötet végén abbamaradt. Mivel a hercegnő épp menekül és ebben Ning is segítő kezet nyújt neki, így a második rész inkább a puccs megingatásáról szól, tehát a trón visszaszerzésére tett kísérletekre irányul.
Nyelvezet: Könnyed nyelvezet jellemzi, még annak ellenére is, hogy sok, számunkra ismeretlen, egzotikus szót tartalmaz. A korábbi részből már megszokott kifejezések köszönnek zömével vissza, de minden elhangzott idegen kifejezés és név megtalálható a könyv végén szereplő táblázatban, ami nagyban megkönnyíti az értelmezést és a kiejtést egyaránt.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: Imádom a színvilágot, a képi megvalósítást és az apró részleteket. A két rész gyönyörűen mutat egymás mellett, a hal után a tekergő kígyó igencsak figyelemfelkeltő. A történethez is illő, így minden szempontból tökéletes. Talán túlságosan is, mert annyira szép, hogy nehezen tudja rávenni magát az ember, hogy ne csak nézegesse, hanem olvassa is.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Mind azt hisszük, mi vagyunk a világegyetem közepe, de elfeledjük, hogy csak apró porszemek vagyunk a csillagok között. Áthaladunk a lehetséges jövők áramlatán, amelyek néha egymásnak csapódnak."
"Hogy félhetnek olyasmitől, aminek a létezését eleve el sem hiszik? Ilyen a mi ellentmondásos, emberi természetünk."
"Sose feledjétek,mondta nekünk. A világ egy álommal kezdődött. Az életünk is ugyanilyen. Álmodjatok tovább, leányaim! A világ hatalmasabb, mint sejtitek."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése