Melody, a szuperintelligens kocka lány megpályázza álmai állását egy Los Angeles-i óriásvállalatnál. Ám az állásinterjú után döbben csak rá, hogy egy egyetemi egyéjszakás kalandja, név szerint a szívdöglesztő Jeremy Sauer is ugyanannál a cégnél dolgozik. És nemcsak ott dolgozik, de ő a vezérigazgató fia.
Jeremynek barátnője van, és amúgy is rosszfiú hírében áll, így Melody elhatározza, hogy távol tartja magát tőle, és az új életére koncentrál. Azonban minden igyekezete ellenére sem tudja teljesen kivonni magát a zűrös ügyeiről ismert, luxusautókkal járó milliárdoscsemete életéből.
Miközben különös barátság szövődik kettejük között, Melody magának sem meri bevallani, hogy az érzései talán mélyebbek Jeremy iránt.
Vajon az a lány, aki a matematikai törvényszerűségek híve, meri-e vállalni a kockázatot egy olyan fiúért, aki ennyire kiszámíthatatlannak bizonyul?
Susannah Nix A szerelem kódja című regénye volt az első, amit a nyaralásra való felkészüléskor betettem a bőröndömbe. Ugyan mi lenne alkalmasabb olvasmány a természet lágy ölén, ahol még térerő sincs szinte, mint egy könnyű kis romantikus történet? Legalábbis a borító és a cím alapján nekem ez volt róla az első benyomásom. Szerintem most kellett volna egy lottószelvényt is kitöltenem, mert telibe beletaláltam: ez a regény tényleg egy aranyos szerelmi történetet rejt magában, amely mentes a nagy buktatóktól és a hatalmas meglepetésektől. Egy kellemes folyású limonádé sztori, amely a tikkasztó hőségben felüdülés az olvasó számára.
A történetmesélő a sztorit egy három évvel ezelőtti esemény bemutatásával kezdi, amely egy lehetne a sok közül, de Melody és Jeremy számára végül az jelenti majd az origót. A lány éppen szeretné megtörni a saját iskolai mókuskerekét, amelyben biztonságosan el tud süppedni nap mint nap, azzal, hogy elfogadta egy szaktársa randira hívását. A srác viszont nem jelenik meg, cserébe a találkozóponton egy másik fiú megpróbál rátelepedni. Az események nem durvulnak el, mert Jeremy hamar színre lép és magára ölti a hős megmentő szerepét. Az éjszaka további részét végigbeszélgetik, majd közös megegyezés alapján a frissen kialakult kapcsolatot teljesen új szintre emelik egy alkalom erejéig. Az útjuk másnap reggel elválik egymástól és több évnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra találkozzanak.
Egy egyéjszakás kalandnak a legtöbb esetben nincs semmilyen folytatása, hiszen pont ezért hívják úgy, ahogy. Melody esetén sem beszélhetünk valódi következményekről, hiszen az eset után visszatért a megszokott hétköznapok biztonságához. Minden szempontból folytatta az életét, nem okozott benne ez traumát, hiszen ő maga is partner volt az esetben. Egy szép este volt, amire bármikor visszaemlékezhet, ha épp úgy tartja kedve. Azonban az egyetem végeztével az élete olyan irányt vesz fel, amely a fiú felé mutat, ezért felszívja magát és végül felhívja, mikor munkához jelentkezik egy olyan vállalathoz, amely Jeremy lakóhelyével megegyező területen fekszik. A találkozás sok meglepetést tartogat magában, mint például, hogy a srác jelenleg foglalt és a cég, amelyhez Melody szeretne bekerülni, az ő családjának a kezében összpontosul. Ez a történet kiindulópontja, ahonnan az események finoman hullámozva sodorják a felszínre azokat a problémákat, amellyel a fiataloknak meg kell küzdeniük a saját élethelyzetükbe.
Bár kétségtelen, hogy ez a történet tartalmaz romantikus irányvonalat, nem mondanám, hogy a klasszikus értelembe vett szerelmes történetek közé tartozik. A főszereplők közötti kémia nem szikrázik, nincsenek hatalmas lángok, sőt! Az ő kapcsolatuk meglepő, de a bajtársiasság érzésére épül, a barátságra, amely minden korlátozó tényező ellenére kialakul közöttük; lassan, szinte észrevehetetlenül, de előbb vagy utóbb tagadhatatlan a jelenléte. Melody és Jeremy között hatalmas különbségek vannak. Teljesen máshonnan jöttek és ebből fakadóan más problémákkal kell megküzdeniük. Az alaptermészetük sem hasonlít egymáshoz, így a helyzetkezelési módszerük is különbözik. Abban viszont egyeznek, hogy mindketten empatikusak a maguk módján, így képesek pont annyira idomulni egymáshoz, ami által megteremtődik közöttük egy törékeny összhang és létrejöhet a bajtársiasság. A történetben többször is kisegítik egymást és ez, hogy mindig számíthatnak a másikra, hozza el számukra a végkifejletet.
Melody karaktere sem simul bele a klasszikus női főszereplő sémába, amely a chick lit romantikus könyveknél az olvasó már megszokhatott. Zárkózott, kissé tapasztalatlan a magánéletét illetően, de a szakmai tapasztalata megadja számára azt a fajta kapaszkodót, ami által a jelleme is szilárd alapokra lel. A mai világban egyre jobban csábítják a fiatal lányokat az informatika világa felé, hogyha érdekli őket, ne legyenek restek nyitni az irányába, mert szükség van a női szemléletre a programozás területén is. Ezt én igencsak támogatom, így az, hogy ez megjelenik egy regényben, számomra hihetetlenül sokat jelent. A történetben az is megemlítésre került, hogy bár Melody szuperintelligens és valódi, használható tudással rendelkezik, de ettől még neki is fel kell kapaszkodnia a ranglétrán: elsőként kulimunkát végez, ami csak nyűg, de valakinek meg kell csinálnia, így nyilván az újoncra bízzák. Ezt követően pedig nagyon kis léptekben és lassan kap egyre komolyabb feladatokat, amelyre főként a szükség viszi rá a céget, nem az elismerés: mondván, ha már ott van és az osztály le van terhelve, akkor ki kell használniuk a rendelkezésükre álló erőforrást. Véleményem szerint ez volt a regény egyik kulcs mondandója, hogy attól még, hogy te jó szakember vagy, a tapasztalatot és az elismerést meg kell szerezni, nem fog az öledbe hullani – és nem várható el alanyi jogon sem, csak mert van egy diplomád. Csak egy kis százalék az, aki olyan szerencsés, hogy kapásból magasabb pozícióba kezd és megfelelően helyt is tud állni. Az elmúlt három évben csak úgy ömlött felém az a fajta mentalitás, hogy a friss diplomások irreális elvárásokat támasztanak a munkaadó irányába – és kiemelném, hogy nem a megfelelő bérre gondolok, hanem ténylegesen erre a „nekem-minden-azonnal-jár” hozzáállásra. Kezd kiveszni az emberekből az egészséges alázatosság és a megfelelő fejlődési vágy.
De visszatérve a könyv valós tartalmához: Melody és Jeremy közel sem hozza a megszokott sémát. A fiú problémái pont annyira valósak, mint a lányé és a szerző nagyon jól játszott a gazdag-gondok attitűddel. Jeremyn keresztül jól bemutatja, hogy anyagi helyzettől függetlenül mindenkinek megvan a saját problémája, amivel meg kell küzdenie, és csak azért, mert valaki tehetős, ezeket nem szabad elbagatellizálni. Susannah Nix általános nehézségeket mutat be elsősorban a regényében, főként lélektani irányvonalon, amelyek alaposan lecsupaszított valósága szinte bárki életében elhelyezhetővé válnak, mint a szülőkkel való akadozó kapcsolat, a meg nem értettség érzése vagy az igazi barátságok hiánya. Persze azért a szerző ezen témák köré a legtöbb esetben épített még egy plusz csavart, amely véleményem szerint nem minden esetben volt praktikus, előfordult, hogy átesett vele a ló túloldalára. Például Lacey szerepvállalása a történet szempontjából meglepő, de teljesen felesleges, túlzó fordulat. Ugyanígy az a helyzetreakció is, amit az ominózus fordulat után Melody folyamatosan magáének bitorolt. Az általa vélt probléma valójában semmilyen erkölcsi dilemmát nem tartalmazott, ellenben jó sokáig vele tartott, amely nem volt túlságosan jó hatással rám.
A cselekmény aranyos, de nem tartogat nagy fordulatokat, hiányzik belőle a hűha-faktor. A tetőpont sem szárnyal túlságosan és ennek következtében a lezárás is csak kellemes, de kellőképp kielégítő. A szerző a teljes történetét a főszereplője képmására alkotta meg: kimért, kissé tartózkodó, de emellett a maga módján szerethető. Egy könnyed kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel. Akkor is könnyen követhető, ha az ember egymilliószor kényszerül megszakítani az olvasást különböző indokok miatt.
Szereplők: A regény főszereplői egyszerre különlegesek és teljesen átlagosak: mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, amelyek miatt túlmutatnak a kategóriába foglalt szerepkiosztáson, de a szituációk, amelyekben kénytelenek helytállni, nagyon tipikusak.
Történet: A regény egy olyan szerelmi történetet jelenít meg, amely slow burn stílusban lett megalkotva. A karakterek lassan, csendesen kerülnek egymáshoz közel, szinte észrevehetetlen a folyamat, míg a váratlan barátságból szerelem szövődik.
Nyelvezet: Könnyen olvasható, fiatalos és sokszor humoros.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, chick lit, romantikus.
Esztétika: A borítónak extrémfeltűnő sárga színe van, amelyen a két főszereplő rajzolt változata jelenik meg. Az illusztráció a könyvben leírtak alapján lett megalkotva, ami hatalmas plusz pontot érdemel!
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Mind azt hisszük, mi vagyunk a világegyetem közepe, de elfeledjük, hogy csak apró porszemek vagyunk a csillagok között. Áthaladunk a lehetséges jövők áramlatán, amelyek néha egymásnak csapódnak."
"Hogy félhetnek olyasmitől, aminek a létezését eleve el sem hiszik? Ilyen a mi ellentmondásos, emberi természetünk."
"Sose feledjétek,mondta nekünk. A világ egy álommal kezdődött. Az életünk is ugyanilyen. Álmodjatok tovább, leányaim! A világ hatalmasabb, mint sejtitek."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése