Vannak ajtók amelyeket sosem lenne szabad kinyitni…
Cassie Andrews teljesen átlagos életet él. A napjait szeretett könyvei között tölti, egy New York-i könyvesboltban, ahol segít a betérő vásárlóknak, rendszerezi a polcokon a regényeket, és kávét készít az olvasósarokban üldögélőknek. Egészen addig, amíg egy havas, téli estén az egyik törzsvásárló egy különleges kötetet nem hagy rá. Az asztalon heverő apró könyv barna bőrfedele olyan kopott és repedezett, mint az ajtóról pattogzó régi festék, és úgy néz ki, mint valami napló, amelybe valaki hosszú éveken át gyűjtötte a gondolatait.
Ám ez nem egy átlagos könyv. Hanem Az ajtók könyve.
A megfejthetetlen szavakat és rejtélyes rajzokat tartalmazó kötet csupán egy dolgot ígér: a segítségével a tulajdonosa átléphet bármelyik ajtón, és máris a világ másik pontján találhatja magát. Csakhogy van, aki egy ilyen hatalommal bíró könyvért bármit megtenne. Mert bár nem csupán egyetlen különleges kötet létezik a világon, mégis ez a könyvgyűjtők által leginkább vágyott példány – és van, aki a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy megszerezze. Cassie régi és új barátok segítségével menekülőre fogja, a célja pedig, hogy eljusson a különleges könyveket rejtő Könyvtárba…
A történetről:
Tudjátok miért jó közösségben olvasni? Mert így megtalálhatnak olyan könyvek is, amelyek alapvetően hozzád szólnak, neked íródtak, de a kínálat bősége miatt egyszerűen nem kerülnének másként a szemed elé. Így voltam én Gareth Brown Az ajtók könyvével is. Ameddig ProKontra Zsófi nem mutatta meg nekem, sehol nem jött velem szembe, pedig egy kívül-belül gyönyörű kiadványról beszélünk, amely fölött alapvetően biztos nem siklott volna el a tekintetem! A borító aranyozása és az élfestés már egy vizuális élménnyel örvendezteti meg az embert, a tartalom pedig minden elképzelést felülmúl. Zsófi, szívből köszönöm, hogy ezt a könyvet választottad június hónapra az OlvasóKvartett közös olvasmányának. Tartozom neked egyel!
Miután túltettem magam a külcsín csodálatán és végre felütöttem a könyvet, már az első oldalakon úgy éreztem, hazaérkeztem. Minden egy könyvesboltban kezdődött, hirdeti a regény. Egy kicsi üzletben, ahova az ember örömmel tér be, amikor épp az útja arrafelé tereli, mert már maga a légkör is üdítő élményt nyújt. Mit mondhatnék? Rajongok az apró könyvesboltokért, antikvárokért, amik csak arra várnak, hogy az ember felfedezze őket. Az Upper East Side-on álló Kellner könyvesbolt pont egy ilyen hely, ahol Mr. Webber, a bohókás öregúr gyakorta felbukkan, hogy anekdotáival és olvasás élményeivel megszínesítse az ott dolgozó Cassie napjait. Ez a nap azonban más, mint a korábbiak: Mr Webber az üzletben lévő fotelben örök álomra szenderül és csak egy szinte észrevétlen és feledhető füzetet - és a kedvenc könyvét, amit most is magánál tartott - hagy maga után, amelyet Cassie-nek címez; így lendítve mozgásba egy történetet, amely olyan, mint a saját farkába harapó kígyó: körkörös és végtelen.
Cassie hamar ráébred, hogy egy igazán különleges könyvnek lett a birtokosa, amely sokkal nagyobb titkokat rejt magában, mint néhány meglepő fordulat. A könyv tulajdonosa ugyanis ajtókon tud átlépni a segítségével, így a világon bárhova el tud jutni bizonyos szabályok mentén. A tudás hatalom, ahogy ez a képesség is, így a kötet felbukkanásával olyan emberek is színpadra lépnek, akiket a birtoklási vágy vezérel és nem riadnak vissza az agresszív fellépéstől sem a céljaik elérése érdekében. Cassie olyan kihívások sorozatával szembesül, amelyeket pár nappal ezelőtt még csak el sem tudott volna képzelni. A tét pedig hatalmas, így hibának helye nincs... vagyis nem lehetne, dehát tudjuk, hogy az élet nem kívánságműsor. Szóval fotelekben hátradőlni, mert ez a menet igazán rázós lesz!
Igaz, hogy már az első oldalakon belopta magát ez a regény a szívembe, de ahogy haladtam vele előre, úgy éreztem egyre inkább a megállíthatatlan sodrást, ami ellen nem is lett volna értelme dacolnom. Elkápráztatott a szerző az általa létrehozott világgal és olvasás közben is éreztem, hogy igazi rokonlelkek vagyunk mi ketten. Sosem volt még olyan élményben részem, mikor az író pont azon a gondolatmeneteken megy végig, mint amin én is. Rengeteg kérdés fogalmazódott meg a fejemben és az volt az érdekes, hogy ezek nagy részét pár oldallal később mindig meg is válaszolta. Mintha nem csak a tollforgató szerepét öltötte volna magára, hanem az olvasóét is és képes lett volna külső szemmel végigmenni az általa kreált sztorin, így térképezve fel a lehetséges buktatókat, amiket utána szépen ki is küszöbölt. Komolyan, már csak emiatt is megvett kilóra. Jó, el kell ismerni, azért vannak a könyvben még ezt leszámítva is forró terepek, ahol nagyon vékony jégen járt a szerző. Ha az olvasó nagyon szeretne kötözködni, akkor találhat benne olyan dolgokat, amik első pillantásra logikai bakinak tűnhetnek, de ezek legtöbbje olyan alapszituációból indul ki, amely a mai napig sok kérdést vet fel és vitatott, mint például az időutazás és annak a szabályrendszere. Ebben a témában csak a spekuláció létezik, valós tapasztalat nincs, így én teljességgel el is tudtam engedni a témát és nem éreztem egy pillanatig sem buktatónak a leírtakat. Gareth Brown szerintem a lehetőségekhez mérten eléggé földhözragadt maradt és éppen annyi sajátosságot adott a témához, ami még nem lépte át a vékony határt.
Az ajtók könyve fordulatokban gazdag regény. Ha az ember úgy áll neki az olvasásnak, hogy nem nézi meg a fülszöveget és nem fut bele semmilyen spoileres tartalomba, kétségkívül el fogja varázsolni, még annak ellenére is, hogy a szereplők nem mindegyike fog hozzá közel kerülni. Számomra pont a főszereplő volt az, aki semleges maradt. Nem igazán tudtam hozzá kötődni és minél határozottabban kezdett körvonalazódni a “miért pont ő?” kérdésre a válasz, annál kevésbé tudtam a jellemét összepárosítani a leírtakkal. De még ez sem volt képes levonni a könyv értékéből a számomra, mert a vége... a vége egyszerűen minden elképzelésemet felülmúlta. A szerző nem csak egy egyszerű lezárással örvendeztette meg az olvasóit, hanem tényleg minden előzmény és következmény szálat felgöngyölített. Az utolsó kérdésig mindent megválaszolt és ebben rejlik ennek a történetnek a nagysága.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a regény felvezetése félrevezető lehet a további tartalomra nézve. Eleinte úgy tűnhet, hogy ez egy aranyos, kalandos történet lesz, amelyben megjelenik némi bonyodalom, de ennél a szerző sokkal messzebb megy. Tévedés. A semmiből fog megrázó és felkavaró fordulatokkal előállni. A meglepetés erejét használni konkrétan sokkolja az olvasót, majd egy kicsit parkolópályára is teszi, hogy megegye a fene. Az író nem fél a történetében szükségtelen erőszakot alkalmazni és mindezt tényként kezelve előadni. Így, az olvasás után pedig, mikor volt már elég ideje ülepednie, azt kell, hogy mondjam, hogy ennek nagyon is helye van a lapokon, mert pont ezzel érte el azt, hogy kibillenjek a kényelmes egyensúlyomból és újfent maximális figyelemmel kísérjem a további eseményeket.
Megdöbbentő és újszerű élményt biztosított számomra Az ajtók könyve. Nem hiszem, hogy valaha is előfordult volna, hogy egy szerzővel ennyire egy hullámhosszon legyek és ennyire hasonló legyen a gondolkodásmódunk. Nagyon szerettem az általa kialakított világot és annak a felépítésére tett erőfeszítéseit is. Nem tökéletes, de ha az lenne, gyanítom, rontott volna az olvasási élményen. Ez a regény pont azt testesíti meg, ami miatt szeretek a könyvek világában kalandozni. Otthonos, bámulatos és fordulatos egyszerre. Maximálisan szerethető.
Szereplők: A szereplők mozgattak meg ebben a történetben a legkevésbé. Nem mondanám, hogy unszimpatikusak lettek volna, de nem is éreztem azt a fajta kémiát, ami ki szokott bennem bomlani olvasás közben. Távoli ismeőrsök maradtak, ami a cselekmény tekintetében nem is olyan nagy hátrány.
Történet: A könyvek sokszínűsége adta meg a történet sava-borsát. A részletesen és alaposan felépített világ, amelyben ezek a mestermunkák létezhetnek egyszerre páratlan és hétköznapi. Az események láncolata folyamatosan fenntartja a figyelmet és magának követeli az olvasó minden gondolatát. A végén pedig egy jó csavarral, príma lezárás helyezi el az utolsó pontot a lapokon.
Nyelvezet: Egyszerű, hétköznapi, könnyen befogadható.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: Az idei évem egyik kedvenc grafikájává lépett elő. A borítótervezés kifinomult és érzékeny. A színek harmóniában vannak egymással. Az aranyozás még inkább felkelti a figyelmet, az élfestéstől pedig szinte dorombolni támad kedvem.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Ma a Monte Cristo grófját hoztam magammal – árulta el Mr. Webber a könyv felé intve a fejével. A könyvjelző úgy lógott a lapok közül, mint a kígyó nyelve. – Már olvastam, de ahogy öregszem, megnyugtatónak találom a kedvenceim újraolvasását. Mintha egy régi baráttal töltenék időt."
"A boldogság nem olyasmi, amit az ember ölbe tett kézzel vár. Neked kell a boldogság mellett döntened, és mindennek dacára üldözőbe kell venned. Senki sem fogja tálcán felszolgálni."
"– Fontos, hogy az ember realista legyen. Az élet olyan, mint egy vonat, ami egyre jobban felgyorsul, és minél hamarabb rájön az ember, annál jobb. A végső megálló felé száguldok, és ezt én is tudom. De leéltem az életemet, és nem panaszkodhatom. Az olyan fiatalok viszont, mint maga, Cassie… Ki kell mozdulnia, hogy lássa a világot, amíg lehet. Túl sok látnivaló van a négy falon túl. Ne hagyja, hogy a világ elsüvítsen maga mellett!"
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése