Izgalmas, üde és észvesztően humoros elsőkrimis bemutatkozás egy csapat detektívvé avanzsáló kismamáról.
Alice és a párja, Joe számára az álmos kis falu, Penton ideális helynek tűnik arra, hogy ide költözve maguk mögött hagyják a londoni nyüzsgést, és felkészüljenek az első gyermekük érkezésére. A férfi talán így megismerkedhet végre a kétkezi munkával, Alice pedig a lekvárfőzés gyönyöreivel. Ám a vidéki idill képe hamar darabokra hullik, amikor a kis boltban, ahol a szülésfelkészítő tanfolyam zajlik, holttestet találnak, az ügyben pedig ők maguk is gyanúsítottakká válnak…
Alice és a kismamatársai hamar a kezükbe veszik az ügy felgöngyölítését, a nyomozásban pedig segítségükre van a lány minden lében kanál kutyája, Helen is. Az elszánt, ám jóslófájásokkal küzdő detektívjelöltek rájönnek, a látszólag unalmas falu múltja sokkal több titkot és izgalmat tartogat, mint azt elsőre gondolták volna. Az események felgyorsulnak, amint felfedeznek egy erdő mélyén élő hippi kommunát, és felszínre kerül egy sok évvel ezelőtt történt, rejtélyes haláleset is. De vajon képesek lesznek kibogozni a szálakat, és tisztára mosni a nevüket, mielőtt kezdetét veszi életük következő nagy kalandja?
Már régóta az egyik komfortzsánerem a chick lit, főleg, ha gasztronómiai irányvonallal egyesül. Nem olyan régen viszont felfedeztem a cozy mystery kategóriát is, ami ehhez hasonlóan ugyanúgy kikapcsol és szórakoztat. No és az én szememben nem elhanyagolhatóak azok a család és életmód kategóriába tartozok könyvek sem, amelyek szarkasztikus humorral megáldva beszélnek az anyaság nehézségeiről - ezen utóbbiak nyilván az elmúlt három évben kerültek a radaromra, mióta a mi családunk is egy új taggal bővült. Sose hittem volna, hogy ez a három kategória valaha is egyesülni fog egy történetben, de úgy néz ki Kat Ailesnek hasonló gondolatai voltak, mint nekem, amikor életre hívta a Gondterhes nyomozók című könyvét.
A kezdeti meglepettség érzését hamar felváltotta az öröm és mindentudó mosolyra húzódott a szám. Na, gondoltam, most igazán emberemre találtam, s pont ezért döntöttem úgy, hogy ezt a könyvet fogom kijelölni az OlvasóKvartett részére a júliusi közös olvasmánynak. Tisztában voltam vele, hogy a többiek stílusától ez azért elég messze áll, de pont ebben láttam a potenciált: bemutatni a számukra egy olyan zsánert, ami iránt maguktól valószínűleg nem nyitnának, de így mégis adnak neki egy esélyt. S ha nem jön be nekik, az se probléma, mert ezzel is hozzá tudtam tenni a jellemük körvonalához azzal, hogy egy homályos foltra teljes fényárt helyeztem. A fogadtatás vegyes volt, de minden kétséget kizárólag, mindenki számára élhető és tanulságos.
Amikor Alice-t elkapja a fészekrakó ösztön és úgy dönt, párjával, Joe-val gyereket vállalnak, maguk is meglepődnek, hogy mennyire gyorsan összejön a babaprojekt. A fiatalok akaratlanul is magukon érzik a generációs nyomást, miszerint gyerkőcöt nevelni csak vidéken lehet, így London helyett egy-kettőre egy csendes városkába találják magukat, ahová a tehénbőgés is késve érkezik, az álmos kis Pentonba. Az új közegbe való beilleszkedés és ismerkedés céljából beiratkoznak a helyi szülésfelkészítő tanfolyamra, ahol igen hamar érdekes fordulatot vesznek a dolgok. A foglalkozás alatt az egyik üzletvezető az utolsó lélegzetvételét követően örök létre szenderül, így majdnem mindenki, aki részt vett az eseményen, potenciális gyanúsítottá válik. Jó, azért akad egy-két olyan személy, akinek ártatlansága megkérdőjelezhetetlen az adott körülmények között, de erről bővebben majd a könyvben találtok információt. Szóval Alice a terhessége utolsó heteit az otthon való ücsörgés és tervezés helyett azzal tölti, hogy újdonsült bajtársaival karöltve igyekszik megoldani a rejtélyt, hogy vajon mi történt a kissé flúgos, de sokak által azért kedvelt öregemberrel azon a bizonyos napon. A kutakodás hamarosan nem várt szálakat bont ki, amelyek által a múlt szövete is felfeslik, felszínre hozva több évtizedes eseményeket, amiket a mai napig homály fed. Alice egyre jobban elsüllyed a kérdések és kétségek között és már maga sem tudja, vajon kiben bízhat meg. Még a kutyájára sem igazán számíthat, amilyen őrült az az eb, s amennyi kalamajkába keveredik. S a titok megfejtése sem várathat sokáig magára, hiszen már mindenórás kismamának számít. Vajon mit kap előbb kézhez? A megoldást vagy a saját gyermekét?
Az első hangok felütése a teljes regény stílusára rávilágít. Kat Ailes nyers és szarkasztikus humorral rendelkezik, amely valljuk be, nem mindenki számára értékelhető. Személy szerint én nagyon csípem ezt a stílust, a terhesség pedig végtelen számú lehetőséget rejt magában, amit ki lehet aknázni. Ezek közül többet be is dobott a szerző, de azért nem használt fel mindent. Nem is volt rá szükség, mivel a szerző az élet további területeiből is merít és más jellegű problémákra is felhívja a figyelmet. A szarkasztikus humorban azt szeretem, hogy olvasás közben szórakoztat, több beszólást be is jelölök, ami az adott pillanatban tetszett, majd amikor a könyv elolvasása után ezeket elkezdem kiírni a molyos adatlapra, akkor döbbenek rá, hogy milyen alapvető igazságok vannak elbújtatva mögöttük. Apró kis villanásokban csupán, de felhívja az olvasó figyelmét néhány dologra, ami lehet, hogy pont a számára is triggerpont. Ilyen például a társadalmi hozzáállás a dolgozó anyák témaköréhez vagy épp az apa szerepkör felvételének hidegzuhanya.
A szórakoztatás mellett természetesen a regényben uralkodó a nyomozási vonal is. Mivel elsősorban az unalom hívja életre ezt a szimatolást, így nem várhatunk profi munkát. Legfőképp a véletlen egybeesések és a kutyák megfékezhetetlen vérmérsékletének köszönhetően bekövetkezett katasztrófák viszik előre a sztorit. Számomra nagyon szimpatikus volt, hogy Alice részrehajlás nélkül, mindenkit potenciális gyilkosként kezel és csak megdönthetetlen bizonyítékok után hajlandó kizárni a körből a jelölteket, miközben nem feledkezik meg az ártatlanság vélelméről is. Mivel a karakterek még csak frissiben ismerkedtek meg egymással, így bizalmi kapcsolatról vajmi keveset lehet beszélni és a nyomozás során alakul ki csak a barátság is. Az olvasó a teljes folyamatot végigköveti és mindvégig eldöntheti, kinek szavaz bizalmat. Mindezek tekintetében a krimi szál így megmarad egyfajta kezdetleges formánál, de mégis egy csipetnyivel több van benne, mivel a csapatuk egyik tagjának a munkatapasztalata igencsak releváns, valamint a rendőrségi akták egy szeletéhez is hozzáférhetnek. Kat Ailes azért igencsak meglepő fordulatokat helyezett el a történetben. Még a legvégére számítottam is valamelyest, de a közbelső csavarokra már kevésbé. Logikusan és gondosan építette fel a krimi szálat, ebben van tehetsége.
A regény szerves részét alkotja a hippitársadalom és a kommuna, mivel a városnak mondhatni a lélegzete is ájurvédikus. Ez az irányvonal szerintem kissé túl lett tolva, vagy jobb lett volna, ha a borító vagy a fülszöveg jobban felhívja rá a figyelmem, mert ezzel már kevésbé tudtam azonosulni, így számomra sok volt. Eleinte még el tudtam mellette menni, mivel Alice sem érzi magáénak ezt a látásvilágot, de azért igyekszik nyitott maradni - már csak azért is, mert mostantól ezen közösségbe tartozik, így muszáj kompromisszumot kötnie, ha nem akar örök kihúzó lenni és magányosan megsavanyodni. Szóval emiatt számomra kicsit visszás lett a sztori, valamint sokszor úgy éreztem, hogy a szerző valójában nem volt még terhes és fogalma sincs, hogy pontosan ez mivel jár. A teljes regény a szülés köré épül, de mégis, néha még a főszereplő sincs tisztában azzal, hogy a kisfia ott pihen a méhében. A baba jelenléte nem volt erősebb, minthogyha egy megpakolt hátizsák lenne nonstop a hátán. Félreértés ne essék, nem azzal van gondom, hogy bevallja, hogy menyire tart az anyaszereptől és hogy benne nincs meg ez az elvakult köd, hogy minden gondolata csak a kicsi körül forog, még akkor is, ha alszik, de néhány alapvető dolog, ami a szülés kapujában már mindenképp jelen van, teljesen kimaradt. Ettől vált a számomra hiteltelenné.
A gondterhes nyomozók című könyv egy rövid, üdítő olvasmány, amit nem kell és nem is lehet komolyan venni. A szarkasztikus humor végig gondoskodik a szórakoztatásról, míg a krimi szál csempész a lapokra némi izgalmat. Itt-ott kicsit sok, másban meg kevés, de alapvetően rendben van. Azok számára, akiket nem riaszt el a terhesség és a szülés témaköre - még akkor se, ha túlságosan realisztikusan van néhány dolog ábrázolva -, és szeretik a lassan csordogáló rejtélyeket, jó élményt fog biztosítani. Nekem hasznos olvasmánynak bizonyult a tekintetben is, hogy mi az a zsánerelegy, amit még megfelelően tudok kezelni és élvezni. A folytatásra meg már csak azért is kíváncsi vagyok, hogy vajon Helen a továbbiakban milyen őrültségeket művel és hogy Alice hogyan éli meg az anyaság első időszakát.
Szereplők: A regény meglepően sok karakterrel dolgozik, de viszonylag jól követhető, ki kicsoda. A bemutatással nem sok időt tölt, inkább a helyzetszituációkon keresztül és az azokra adott reakciók által körvonalazza fel őket.
Történet: A történetnek két fő mozgatórugója van: a terhesség és szüllés témaköre, valamint egy könnyed krimi nyomozás, amely során sok titok bukkan napvilágra. A helyszín a főszereplő számára még ismeretlen, ahogy az emberek is, így az olvasóval együtt ismer meg mindent. Minden lében kanál típus, aki sok olyan dologra érzi magát felhatalmazva, amihez valójában nem sok köze lenne, de pont ez tudja megfelelően előre lendíteni a sztorit.
Nyelvezet: Könnyen olvasható, ám a benne található humor nem mindenkinek felel meg, így érdemes ezt mérlegelni.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom.
Esztétika: A borító egyszerű és letisztult, hideg színdominációval. Számomra zavaró volt, hogy Helen fontos része a történetnek, mégis a borítón nem őt adják vissza.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Egy napon talán elérjük a szülői egyenjogúságot is. Amikor a nők karrierjét nem borítja hintőporfelhő, és amikor a férfiak nem tesznek úgy, mintha nem tudnák megkülönböztetni a gyerek egyik végét a másiktól.."
"– Szerintem a partnerek nincsenek könnyű helyzetben – szólt közbe Poppy halkan. – Mi aktív részesei vagyunk a terhességnek, és testközelből élünk át mindent. Ők pedig csupán mellékszereplők, és tulajdonképpen a partvonalról figyelnek. Azután megérkezik a baba, és bumm! Máris szülők lesznek. Nem csoda, hogy kikészülnek."
"Adok egy tippet annak, aki még nem aludt kilenc hónapos terhesen felfújható matracon: ne tegye!"
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése