Brick Callan akkor érzi magát a legjobban Mackinac szigetén, amikor tél van, és eltakarodnak a turisták. A csupa izom, nagy szakállú rendőr szereti a magányt, a csendet, az állandóságot. Meg a marharagut, amit minden héten főz magának egy nagy fazékkal. Nem hánytorgatja fel a múltat, felelősségteljesen végzi munkáját, békében él önmagával.
Ám egy reggel váratlanul felbukkan a szigeten Remi Ford, Brick gyerekkori barátja. Több is ő, mint barát: az öccse régi partnere, Brick exfeleségének legjobb barátnője, ráadásul a főnöke lánya. Egyértelműen tiltott gyümölcs, aki mindent megtestesít, ami hiányzik a férfiból: vidám, szertelen, cserfes lány, akinek a neve egybeforrt a csínytevésekkel, kamaszként örökké Brick húzta ki a csávából. A szinesztéziáját művészként kamatoztató Remi már évek óta Chicagóban él, ahonnan igen ritkán látogat haza a családjához.
Bricknek elég egyszer Remi ragyogó zöld szemébe nézni, hogy tudja, a lány bajba keveredett. Ösztönösen próbálná védeni, mint mindig, de Remi elutasítja a segítségét. Nem tud és nem is akar megbocsátani a férfinak, aki sok évvel ezelőtt összetörte a szívét. Brick is legszívesebben távol tartaná magát a veszélyesen vonzó nőtől, de a jelek szerint csak ő látja, hogy Remi csupán árnyéka önmagának. Miért jött váratlanul haza, és miért ég nála a villany éjszaka is? Muszáj közel férkőznie a nőhöz, még ha ezzel búcsút is mondhat megszokott életének.
A könyves közösségi média egyik közkedvelt szereplője mostanság Lucy Score. A könyvei mind a külföldi, mind a hazai piacon tarolnak, sokak merülnek el kedvtelve a féltégla nagyságú romantikus regényeibe. Bár korábban is már érdeklődve fordultam az irányába, a Knocknemout sorozat élfestett verziójának megjelenésével tört meg nálam a jég. Nem is egy, hanem kapásból négy könyve is a polcomra került - a trilógia mellett a legfrissebb kiadvány, a Mindörökké soha is ott csücsül most már. A szerző stílusával való ismerkedést végül az utóbbi kötettel kezdtem el. Hát mit is mondjak... volt ám meglepetés a sorok között. Arcpirító, izgalmas meglepetés!
A Pioneer köteteken található virágok színe már előzetesen jelzi az olvasó számára, hogy milyen típusú történetet tart a kezében. A Mindörökké soha borítóján egy helyes kis piros pipacs foglal helyet, ami a romantikus irányvonalat jelzi, tehát szerelem és szenvedély uralkodik a lapokon, némi titokkal megfűszerezve. Ez a kategória magába foglalja azokat a történeteket is, ahol a lapok nem csupán a lelket melengetik meg, hanem egyenesen izzanak a szereplők között létrejött kémia által. Brick és Remi párosa lángba borítja a csendben szunnyadó kisvárost és az olvasónak is tartogat jó néhány túlfűtött jelenetet. Vigyázat! A könyv olvasása heves szívdobogást okoz!
De ne szaladjunk ennyire előre! A férfi és a nő között a sokévnyi vonzódás ellenére is mély árok feszül, amely áthidalhatatlannak tűnik. A múltban történtek olyan esetek, amelyek mély sebet ejtettek mindkettőjük lelkén, s amelyek feldolgozása egy hosszabb folyamat része. A gyógyulás azonban mindaddig nem tud elindulni, míg mindkét fél megfelelő nyitottsággal nem rendelkezik aziránt, hogy megvitassák a dolgokat. A beszélgetést nehezíti, hogy nem nagyon tudnak egy légtérben tartózkodni, annak mindig heves vita a vége, amely csak újabb súlyt pakol az egymáshoz fűződő viszonyukra. Szóval eléggé úgy tűnik, hogy ez egy patthelyzet, de a szükség és a külső tényezők közbeszólnak. Remi hosszú távollét után újfent a sziget felé veszi az irányt, ahol felnevelkedett és ahol a mai napig élnek a szülei. Bár nem fedi fel a látogatása valódi okát, Brick érzi, hogy sokkal több minden húzódik a háttérben, mint az, hogy hiányzott neki az ottani lét. Nem is tudja ezt a gondolatot mindaddig elengedni, míg ki nem szedi a lányból a valódi indokot, amely azonnali cselekvésre készteti. A történet innentől válik kifejezetten izgalmassá.
Kétségkívül Remi az izgalmasabb karakter. Ha valahol megjelenik, azonnal ő kerül rivaldafénybe és ez már gyerekként is így volt. Szinesztéziája miatt még inkább csodabogárként tekintettek rá már a kezdetektől fogva. Alapvetően mindenki elfogadja és szereti őt, ám a fiatalkori botlásain nem tudnak túl látni és a felnőtt nőt képtelenek elválasztani a lázadó kamasztól. Remi ettől még igyekszik az élet napos oldalán maradni. Azokat a tulajdonságait, amin nem tud változtatni, a saját előnyére fordította: így vált sikeres festővé, aki belekóstolhatott a nagyvilági életbe és hamar rá kellett döbbennie, hogy semmi sem olyan szép és csillogós ott sem, mint ahogy laikus szemmel tűnik. A napjait így most a félelem tölti ki, amely egyre nagyobb részt követel magának a lányból. Remi igyekszik küzdeni ellene és ezért is kerül újra arra a helyre, ahol a legnagyobb biztonságba érezheti magát: Brick közelébe. A férfi a nő szöges ellentéte. Morcos, szűkszavú alak, aki egyszerre tölt be rendőr és kocsmáros szerepet. A környezeti hatásoknak köszönhetően gyakorta lóháton vagy motoros szánon közlekedik. A város lakóinak tisztelete övezi. Jól érzi magát abba az élethelyzetbe, amibe éppen van, mindaddig, amíg Remi meg nem jelenik, hogy felforgassa állottvíz szerű életét. A lány világ életében erőteljes hatást gyakorolt rá, de a férfi makacsul dédelgeti azokat a lelki falakat, amit maga köré húzott fel még a múltban, így véve elejét mindenféle kapcsolatnak. Remi hiába próbált az évek során eljutni hozzá, sosem tudott áttörni ezen az akadályon és már kezd belefáradni az örökös harcba. A Mindörökké soha egy olyan szerelmi történetet mutat be, ahol a két fél egymásra találását hosszú és rögös út előzi meg és kérdéses, hogy egyáltalán megéri-e a végcélig elszenvedni magukat.
A szerző gördülékeny stílusának köszönhetően a regény hossza egyáltalán nem ijesztő. Könnyen és gyorsan lehet olvasni, valamint a történetben megfelelően el lehet süllyedni. A megteremtett atmoszféra különleges. Mackinac szigete egy elvarázsolt kis csodaföld, ami a család és bajtársiasság mellett rengeteg veszélyt is magába foglal. Az élet télen errefelé nem egyszerű, az időjárási viszontagságok folytonos akadályt gördítenek a szereplők elé, de üdítő változatosságként hat, hogy mivel hozzá vannak már ehhez szokva, így valójában nem morognak érte. Csendben alkalmazkodnak és felesleges bosszankodás helyett inkább azt nézik, milyen előnyük szolgálhat a hó borította tájból.
A könyv elsősorban szerelmi szál köré épül fel, másodlagosan pedig Remi rejtélye körvonalazódik a lapokon. A romantikus irányvonal igencsak heves, még annak ellenére is, hogy nem egyből jutnak közös nevezőre. Bár első látásra Brick nem tűnik alfahímnek, de megdöbbentően sok van benne. Talán kicsit túl sok is. A makacssága, hogy mondvacsinált, régóta nem releváns indokok mögé húzódik, hogy a saját boldogsága útjába álljon, hát számomra kissé kiakasztó volt. Remi érzéseit megértettem, át is éreztem, így minden alkalommal, amikor a sarkára állt, küldtem neki egy lelki pacsit, hogy na, így kell ezt csinálni! Brick vonakodása azonban majdnem lelökött a Taigetoszról. Tényleg már a tűréshatárom mezsgyéjén egyensúlyoztam, mikor végre történt valami, aminek hatására én is át tudtam értékelni a viselkedését. A férfi karakter viselkedése mögött húzódó indokok viszonylag későn bontakoznak ki, így őt inkább utólag lehet megérteni. A páros között húzódó kémia igencsak robbanékony, néha úgy éreztem, hogy már maga a könyv is elpirul attól, hogy milyen szituációk lettek belenyomtatva. A túlfűtött és kissé szélsőséges erotika tombol a lapokon, a legmagasabb lángon égnek a szereplők. A klasszikus aktus ábrázolástól a szerző eltért és egy nagyon érdekes lélektani dilemmát fűzött az események köré. Ennek kifejezetten örültem, mert véleményem szerint sosem lehet eleget beszélni arról, hogy hol húzódik a személyes szükség és a bántalmazás közötti határvonal.
A történet másik összetevője, amely Remington félelmét táplálja, igencsak érdekfeszítő. Amikor a szálak elkezdenek felsejleni, a regény egy újabb színt kap, amely felébreszti az ember lelkét és elméjét. Nagyon érdekelt, pontosan mi van a háttérben és a helyzet megoldására tett kísérletek is végtelenül lekötöttek. A tetőponton bekövetkezett fordulatok megfelelő mennyiségű izgalommal szolgáltak és a végkifejlet is pontosan olyan volt, amely elvárható a történettől.
Korábban azt mondtam volna, hogy bár elismerem Lucy Score sikerének mibenlétét, de nem tartozik azon szerzők sorába, akiknek a könyvei nekem szólnak. Szerencse, hogy ez már nincs így, mert különben egy jó olvasási élménytől fosztottam volna meg magam. A magam módján szerettem Remi és Brick történetét, még annak ellenére is, hogy a férfi főszereplő engem nem igazán mozgatott meg – a szemöldök vonogatást leszámítva. Ettől függetlenül jó volt elmerülni egy olyan történetben, amelyben nem léteznek szemérmességből felépített korlátok, hanem feltétlen bizalommal és valódi ismeretséggel tudták kihozni minden helyzetből a maximumot. Mindezek után kíváncsian várom, hogy mit tartogat még a számomra a szerző a további könyveiben.
Szereplők: Bár a főszereplő páros közül Remi volt az, aki együttérzést tudott belőlem kicsikarni, azért ő sem szeplőtlen. Véleményem szerint feleslegesen nagy súlyt pakol Brick vállára, amely mindkettőjük végét okozhatná. A biztonság érzetéhez való szükséglet nem elegendő ahhoz, hogy a másik felet összenyomjuk a kéretlen felelősség súlyával. Szerencse, hogy a férfi védelmező típus, így inkább őt ez az energia spannolja fel.
Történet: A regény egy szerelmi történetet mutat be két olyan ember között, akik mindig is vonzódtak egymáshoz, de a kapcsolatuk sosem teljesedhetett be. Megpróbáltak egymástól távolságot tartani, de az érzéseiknek nem tudnak parancsolni és az élet újra és újra egymás mellé sodorja őket mindaddig, amíg már képtelenek a felépített falakat megtartani. A románcra veszélyes árnyék vetül, a lány nagyvárosi életéből kiragadva. Mindaddig nem jöhet el a boldog végkifejlet, míg utóbbi megoldódni nem látszódik.
Nyelvezet: A szerző a hétköznapi nyelvhasználatot részesíti előnyben. A regénye könnyed és gyors folyású, megfelelő mennyiségű humorral vegyítve. A fogalmazás stílusa lényegretörő és egyértelmű, nem kerülgeti tapintatból a dolgokat.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus, erotikus.
Esztétika: A könyv kifejezetten kellemes fogással rendelkezik, még a terjedelem ellenére is. Jól olvasható, megfelelő súlyozású lapokkal van ellátva. Igazi minőségi kiadvány. A borítóterv egyszerű, de kellőképp kifejező, letisztult.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Hogyan lehetséges, tűnődött Remi, hogy honvágya van, miközben a gyermekkori otthonában áll, az első férfi karába burkolózva, aki valaha szerette?"
"– Mire jók a saját szabályaid, ha megakadályoznak abban, hogy azt csináld, amit akarsz?"
"– Tudom, hogy nehéz eset vagyok. Tudom, hogy sok vagyok. De nem az én hibám, ha az emberek nem tudnak lépést tartani velem.
– Neked nem olyanra van szükséged, aki lépést tud tartani veled. Olyasvalaki kell, aki képes bezárni téged.
– Egyik ellen sincs kifogásom. Feltételezem, hogy a megfelelő fickó mindkettőre képes lesz."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése