Amína asz-Sziráfi az Indiai-óceán hírhedt kalózaként túlélt ármánykodó zsiványokat, bosszúszomjas kalmárhercegeket, számos férjet és még egy démont is, hogy most visszavonultan élhessen anyaként a családjával, mentesen mindentől, aminek akár a leghalványabb köze lehet a természetfölöttihez.
Amikor azonban egy olyan munkát ajánlanak neki, melyre egyetlen rabló sem mondhat nemet, Amína lelkesen tér vissza egykori életéhez régi legénységével. Egy eltűnt lányt kell megtalálniuk, cserébe pedig akkora gazdagságra tehet szert, hogy egyszer s mindenkorra biztosíthatja vele családja jövőjét. Ám minél mélyebbre ássa magát, annál világosabban látszik, hogy jóval több van ebben a munkában és a lány eltűnése mögött, mint amennyit elárultak neki.
Shannon Chakraborty, a Dévábád-trilógia szerzője tengereken játszódó, varázslatokkal és veszedelmekkel teli új regényében kalózokról és bűbájosokról, titkos és tiltott ereklyékről és ősi rejtélyekről szóló történetet mesél el, amelyben egy nő eltökélt célja, hogy megragadja az utolsó lehetőséget a dicsőségre… és saját maga írja meg a legendáját.
Shannon Chakraborty egy nagy fantáziával bíró szerző, aki nem rest utánanézni az általa színtérül választott térnek és időnek. A gondolatait szabadon eresztve erőteljes és izgalmas történeteket hoz létre, amelyek a polcom kiemelt lakói. A Dévábád trilógia a mai napig közel áll hozzám, összességében nagyon szerettem a felépített világot, a mozgékonyságát és az újdonságát. Ezek után hatalmas örömmel töltött el, mikor megtudtam, hogy egy új történet kerekedett ki a tollából. Amikor a kezembe került az Amína asz-Sziráfi kalandjai című könyv, madarat lehetett volna velem fogatni! Jó ideig le se tettem, mert nem tudtam betelni az igényes külsővel és belsővel, ami jellemzi. Egy szó mint száz: első pillanattól kezdve megvett magának.
Igényes és részletes térkép mutatja be a cselekmény színterét, majd ezt követően a szerző egy roppant erőteljes ajánlóval indít, amely után még akad egy nyúlfarknyi jegyzet is, s csak mindezek után kezd bele a történetmesélésbe. Ez a felépítés számomra nagy magabiztosságot és megfelelő utánajárást sugall, így az első mondat előtt már megalapozott volt az elismerésem kivívására tett kísérlet. A történet felépítése pedig még inkább hozzátett ehhez. Szeretem, mikor az átadni kívánt mondandó egyfajta keretbe van foglalva, ahogy az most is történt: a főszereplő épp egy írnoknak meséli el kalandos életét, aki szeretné feljegyezni az utókor számára a nagy Amína asz-Sziráfi kalandjait, mindezt természetesen objektív és tartózkodó módon... na persze, dehogyis! Amína csak úgy ment bele, ha a tollforgató a gondolatait úgy veti papírra, ahogy azt ő fogalmazza meg, így nem mentes az indulatoktól, a lelki kiélezettségtől és a trágár jellegű beszédtől. Ebből is már kiüt a főszereplő habitusa, amely a továbbiakban mindinkább alátámasztást nyer.
Amína egy kieső helyen él lányával, ahol viszonylag kevesen zargatják őket. Egy évtizede már, hogy leszámolt a kalóz léttel és visszatért az átlagemberek problémáihoz, mindezt azért, hogy nagyobb biztonságban tudja tudni egyetlen gyermekét. Ez mindaddig működött, míg a korábbi csatlósai egyikének édesanyja meg nem keresi és visszautasíthatatlan ajánlatot tesz a számára - mármint az ő felfogása szerint, de valójában egy végtelen egyszerű fenyegetésről van szó: ha szeretné a továbbiakban is megőrizni a családtagjai biztonságát és életét, akkor meg kell keresnie az unokáját, akit egy frank elrabolt. Amína választás hiányában rááll a dologra, így visszatér korábbi életmódjához. A dolgok igencsak hamar új irányt vesznek és kiderül, hogy az elvállalt munka közel sem annyira egyszerű, mint aminek tűnt. Sokkal több forog kockán, mint pár gyermeki élet, pedig már ez az áldozat is meghozhatatlannal bizonyult.
Amína az egyik kedvenc főhősömmé lépett elő. Egy extra magas, termetes nő, aki már elmúlt negyven. A térde fáj, a korábbi életmódja rajta hagyta a foga nyomát. A háza tetőszerkezete inog, de a magabiztossága egy cseppet sem. Imádom a személyiségét, az egyediségét, hogy tökéletesen hozza az alapvető karakterisztkájából származó formát. Nem lényegül vissza gyerekké, tanult az elmúlt évekből, de még bőven előtte áll a végtelen, hogy világmegrengető dolgokat tudjon létrehozni - vagy épp elpusztítani. Jó, oké, nem ez volt az eredeti terv, de Amínában mindig is ott volt a kaland -és becsvágy, a nagyság iránti odaadás. S hiába viszonyult ez már egyszer végzetesnek, senki nem képes levetkőzni azt, ami a lényének a magját alkotják. Ideig-óráig elnyomható, ahogy ez Amína esetében is történt, de mindig a felszínre fog törni. Nem tökéletes, közel sem az. Rengeteg hibájával tisztában is van, de ennek ellenére újfent elköveti. Emberi a szó legtartalmasabb értelmében.
A küldetésre összehívja a korábbi csapatot, így legalább a legénysége törzstagjai irányába feltétlen bizalommal lehet. Mindenkinek megvan a saját pozíciója, helye és feladata, aminek tudatában mondhatni szavak nélkül is képesek már kommunikálni. Ennek ellenére be nem áll a szájuk az olvasó legnagyobb örömére. A könyvben lévő párbeszédek nagy része dinamikus és humoros, hozza a kalózléttel párosított szintet. Ez főleg akkor csúcsosodik ki, mikor képbe kerül egy olyan csapattag is, akitől azt hitték, hogy korábban már sikeresen megszabadultak. Az ő megjelenése további színeket visz a lapokra és onnantól kezdve még inkább garantált a szórakozás.
Ahogy a cím is egyértelművé teszi, úgy a történet is megfelelően alátámasztja, hogy ez a könyv egy vérbeli kalandregény. Fantasy, hiszen hemzsegnek a lapokon a mágiával bíró lények és a varázslatos tárgyak, s mindezek mellett nem elhanyagolható tényező is, hogy a szokásos sárkány-vérfarkas irányvonalon jóval túllépve más kultúra lényeit hozza a képbe. Démonok és máridok rohangálnak az olvasó szeme előtt és egyéb, a számunkra egzotikusnak mondható lények.
A történet felépítése nagyszerű. A kezdeti bemutatás rövid és lényegre törő, a központi problémakör hamar kifejtésre kerül. Innen egy rövid alapozás után már gyorsan a tengeren találja magát az olvasó, ahol még úgy érzi, hogy egy egyenes vonal mentél haladva minden gyorsan a helyére fog kerülni, s mikor már kényelmesen elsüllyed ebbe a tudatba, akkor kezdi el a szerző dobálni a bombákat, amivel hatalmas hullámokat generálva víz alá nyomja a könyvforgató fejét. A problémakört folytonosan módosítja és bővíti. A hozzáadott információk által a kép egyre árnyaltabbá válik és mindinkább kibővül, hogy végül egy világméretű problémába összpontosuljon. Amína leleményes és vakmerő, ami nem minden esetben jó párosítás, de a szerencse azért gyakran az ő oldalán van, így kisebb-nagyobb áldozatok meghozásával, de sikerül a cél felé kepesztenie. Mondjuk. Azért vannak olyan helyzetek, amelyekből még kompromisszumos megoldás által sem tud nyertesként kikerülni, s amelyeknek a súlyát hosszútávon magával hordozza. Dehát nem egy önálló regényről beszélünk, így hát végtére kellett táptalajt adni a folytatásnak is.
Amína története felüdülést jelent bármely két olvasmány között. A kalandjai messzire viszik az olvasót, izgalommal és feszült várakozással töltik el, miközben hátradőlve, vigyorogva tud kikapcsolódni. Az anyai lélek önmagával folytatott harca csodás módon jelenik meg a lapokon. A szerző nem megy bele túl mélyen a témába, de mindig a tudat peremén tartja a vívódást, hogy vajon egy nőnek mennyit kell magából feladnia ahhoz, hogy jó anyává váljon, hogy hol húzódik az a láthatatlan határ, amely esetén nem válik sem önzővé, sem önfeláldozóvá. A mai társadalom egy súlyos kérdése ez, amelyre a szerző egy egyszerű, ám átgondolt választ formált a maga sajátos módján.
Szereplők: A karakterek mesterien lettek megformálva. Mindenki jól elkülöníthető egymástól és valójában nincsenek egy többen egy maréknyinál, de a lapokon pont elegendően szaladgálnak ahhoz, hogy megfelelő legyen a dinamika és ne legyen tumultus sem.
Történet: A kalózos téma miatt elsőként sokaknak Jack Sparrow fog az eszükbe jutni és annyira nem is állnak messze a valóságtól. Bár nem olyannyira szélsőséges ez a regény, mint a méltán népszerű karakter, de azért az alapot pontosan hozza. A könyv nem mentem a rablástól, erőszaktól, tengerészettől és a különböző függőségektől, s mindezt színes-szagos, humoros formában adja át a szerző.
Nyelvezet: Bár a regényben a kultúrára jellemző szavak gyakorta megfordulnak, a kezdeti rövid szószedetnek köszönhetően abszolút nem jelentenek problémát. A szerző nem tölt időt a történetben a magyarázattal, de nem is hagyja az olvasót a tudatlanság okozta frusztrációban.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: A könyv kívül-belül gyönyörű. Az aranyozott borító igazi mestermunka a grafikai megvalósítással párosítva. A folyton hullámzó tenger, amely a könyv belsejében folyton visszatér, állandó vizuális ingert biztosít. Kellemes a fogása, könnyű forgatni és olvasni.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
„Felgyújtanám a világot, hogy megmentsem a lányomat, hajó alatt húzatnék át mindenkit, aki ártana neki, és ezt addig folytatnám, amíg a legkisebb kétségem sem maradna, hogy nincs többé velünk.
Aztán megölnék mindenkit."
"A gazdagok szemében mindig is az volt a szegények legnagyobb bűne, ha visszavágnak. Ha felhagynak azzal, hogy csöndben szenvedjenek, és inkább megzavarják az életüket, a könyörületes társadalomról szóló képzelgésüket, amelyben az események véletlen összjátékának köszönhetően ők kerültek a csúcsra. Ha azt mondják: nem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése