Ez a mese egy rendkívül okos, találékony és kíváncsi isztambuli kislányról szól, aki folyton izgalmas ötleteken gondolkodik. Van azonban egy óriási problémája: nem szereti a saját nevét.
Hogy juthatott olyasmi a szülei eszébe, hogy egy röhejes növényről nevezzék el? Legalább a Viola, Jázmin vagy Ibolya nevet adták volna neki! De nem, az ő választásuk a Muskátlira esett – egy bokros, évelő növényre, amelynek elég furcsa illata van.
Az iskolában az osztálytársai rendszeresen kigúnyolják meglehetősen szokatlan neve miatt, így Muskátli elég magányos, és ideje nagy részét olvasással tölti. Egy nap az iskola könyvtárában rábukkan egy varázslatos földgömbre, ami megváltoztatja az életét. A varázsgömbnek köszönhetően összebarátkozik két furcsa kisgyerekkel, akik a titokzatos nyolcadik kontinensről érkeztek, azzal a küldetéssel, hogy megmentsék a hazájukat.
A nyolcadik kontinens lenyűgöző hely, amelyet semmilyen hagyományos térképen nem jelölnek. Az ott élők legfőbb feladata az, hogy ötleteket, gondolatokat gyűjtsenek be a világ minden tájáról, majd meséket, legendákat és különféle történeteket gyártsanak belőlük – létezése tehát a képzeletre van utalva. Csakhogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, így a fantázia kezd kikopni a világból. Ha Muskátlinak és újdonsült barátainak nem sikerül megoldást találniuk, félő, hogy a nyolcadik kontinens elsivatagosodik, és ökológiai egyensúlya örökre megbomlik.
Elif Shafak munkássága nem ismeretlen a számomra. Bár nem olvastam minden magyar nyelven megjelent történetét, de az, amit igen, mélyen megérintett. Örök kedvencem a 10 perc 38 másodperc című regénye, mely nem csak megrázó, de végtelenül elgondolkodtató. Szeretem az írónő stílusát, s hogy a mondandója minden esetben elgondolkodtató és lélekformáló. Amikor először meghallottam, hogy egy fiataloknak szánt könyvvel érkezik, feléledt bennem a kíváncsiság. Egy gyerekkönyv megírása merőben más potenciált kíván meg, mint egy felnőtteknek szánt alkotás, így el sem tudtam képzelni, hogy áll neki ez a szerepkör. Egyszerűen muszáj volt kiderítenem, hogy mennyire sokrétű a személyisége.
A Muskátli című kisregény már a formai megjelenésében is elvarázsolja a potenciális olvasót. A keménytáblás kivitel miatt könnyen forgatható, a megnövelt betűméret miatt gyorsan olvasható és a gazdag illusztráció miatt pedig szemet gyönyörködtető kiadvány. Pontosan olyan, ami igazán meg tudja hozni a kedvet az olvasáshoz, így már ismeretlenül is örömömet leltem benne a puszta látvány miatt. Az elavult kötelezők miatt úgy érzem, hogy a mai könyvpiacon még inkább szükséges az ehhez hasonló kiadványok jelenléte, hogy azon fiatalok, akik a negatív tapasztalataik ellenére is adnak lehetőséget az olvasásnak, megtalálhassák azt az élményt, ami tovább tudja őket lendíteni. Végtére is, minden eszközt meg kell ragadni ahhoz, hogy egy olvasó társadalom tudjon kibontakozni a jövőben - az ez ellen tett kormányzati lépések miatt pedig ez még fontosabb feladattá vált.
Jelen esetben nem csak a külső gyönyörködtet. Muskátli története a kiskamaszok nyelvén lett megírva, érettségtől függően, körülbelül tizenegy éves kortól könnyen feldolgozható és szerethető olvasmány, amely a szórakozáson és egy izgalmas kalandon kívül sok mondandóval tudja ellátni az olvasót az útja során. Elif Shafak első körben bemutatja a központi szereplőt, elmondja, hogy milyen dolgokat kedvel, majd rátér arra, hogy mennyire nem csípi a nevét és hogy ennek mi az oka. Mesél azokról az atrocitásokról, amik a megnevezése miatt érik nap mint nap, a csúfolókról, akik valójában bele sem gondolnak, mennyire rosszul esik ez a fiatal lánynak. Kitér arra, hogy a szerető közeg ellenére, amiben cseperedik, a szülei mennyire felnőttek és mennyi mindent nem értenek csupán azért, mert tudják már, milyen volt gyereknek lenni. Lehet, soha nem is voltak, azok, felnőttnek születtek már. Szóval igazából Muskátliban pont ugyanazok az érzések cikáznak, amelyek a vele egykorúakban megfordulnak és ezt a szerző kiemelkedően jó stílusban adja át. Mivel a történetét a lány szemszögéből írta meg, de nem az ő hangján meséli el, így az olvasó úgy érzi magát, mintha a lány mögül, egy lépéssel figyelné az eseményeket. Vele együtt, kézen fogva indulnak kalandra.
A történetben viszonylag későn indul be a valós cselekmény, a hosszú alapozás sok helyet kitölt a lapokon, de mivel az is figyelemfelkeltő és magvas, így abszolút nem róható fel ez a számára. Sőt, megkockáztatom, hogy én sokkal jobban szerettem Muskátli eszmefuttatásait, mint azt a rövid utazást, amire vállalkozott a nyolcadik földrész megmentése érdekében. Pedig az utóbbi is jól megírt rész lett, csak az én ízlésemnek kissé gyors. Ugyanakkor a mondandója és a végkifejlet nagyban megfogott, egyszerűen imádtam ezt a fordulatot, ami végül megjelent a lapokon.
Egyetlen dolog volt, ami számomra furcsának és kissé érthetetlennek tűnt. Muskátli nem szereti a nevét, mert egyedi, nincs más, akit így neveztek volna el és gyakorta céltáblája a gúnyolódásnak. Azonban a körötte lévő emberek nagy részének abszolút nem megszokott neve van. Az édesanyja Álom néni, ami szerintem pont egy szinten van a Muskátlival. Igazából pont azért nem különleges a neve, mert a legtöbb szereplőnek is hasonlóan példátlan, mégis ő az egyedüli, aki emiatt szégyent érez és akit bántanak miatta. Ugyanakkor valamilyen szinten jó húzásnak is tartom abból a szempontból, hogy a szerző így erősít rá a tényre, hogy bárki, a legáltalánosabb névvel is gondolhatja úgy, hogy az nem jó és megfelelő példát hoz arra, milyen lelki változások útján lehet a nevünket és önmagunkat elfogadni és szeretni.
A történetben nagy szerepet kapnak a könyvek és az olvasás szeretete. Mondhatni ez a teljes kisregény mozgatórugója, amely egy világ sorsát képes meghatározni. Könyvmoly lelkemnek ez selymes simogatás volt és nem győztem csodálni, hogy a szerző milyen természetességgel és egyértelműséggel mutatja be, miért fontos, hogy fiatal kortól forgassuk a könyveket. Ha nem olvasnék gyakorta, már csak emiatt is kedvet kapnék arra, hogy további regényeket vegyek kézbe.
Muskátli története az egyik legédesebb, amivel mostanában találkoztam. Igazi lelki feltöltődés volt egy gyerekkönyvben elmerülni és csak élvezni azt a színes szórakozást, amit csak egy csemete társasága tud nyújtani. A szerző a történetét sokrétűen alkotta meg, amelynek köszönhetően minden korosztály megtalálhatja benne azt az üzenetet, amit magáévá tud tenni. A gyerekeknek vicces és mókás. A felnőtteket pedig emlékezteti arra, milyen is volt meg nem értett porontynak lenni, hogy ebben a korban hogyan szemléltük az idősebb korosztályt, hogy mekkora szakadékként éltük meg a különböző gondolkodásmódból és tapasztalatból fakadó különbségeket és hogy milyen jellegű problémákkal kellett megküzdenünk. Ez a kis könyv rámutat, hogy a világnak milyen nagy szüksége van a csodára, s hogy ennek befogadásával mennyivel gazdagabb életet élhetünk. A varázslat ott lakik a gyermeki lélekben, amit nekünk, felnőtteknek kell táplálni és folytonosan buzdítani, hogy merje a felszínre bocsátani a benne fodrozódó fényt. Csodás kis történet, ami belopta magát a szívembe.
Szereplők: Muskátlin kívül nem sok szereplő jelenik meg a lapokon, aki ne maradna statisztaszerepben, de igazából nincs is sok mindenkire szükség. A főszereplő karaktere jól megformált, a többiek is pont annyira kifejtettek, amennyire megköveteli a történet.
Történet: A történetnek a főszereplője Muskátli, a lány, aki nem szereti a nevét. A regény fele az ő karakterének árnyalásával telik el, amely sokkal izgalmasabb, mint aminek tűnik. Ezt követően bontakozik ki a lapokon egy rövidke kaland, amely amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan be is fejeződik, de egy gyerekkönyvnél pont megfelelő hangsúlyt kapnak benne a fordulatok. A kisregény tele van magvas és szórakoztató gondolatokkal, amelyeket az olvasó be tud építeni a saját személyiségébe. Elgondolkodtató és végtelenül imádnivaló.
Nyelvezet: Könnyed, olvasmányos, gyerekszemmel megírt.
Besorolás: Ifjúsági irodalom.
Esztétika: A könyv csodaszép és igényes kiadványként jelent meg a hazai könyvpiacon. Keménytáblás, védőborítóval ellátott változatban lehet kapni, amelyen egy csodálatos grafika jelenik meg, s nem utolsó sorban szorosan kapcsolódik a történethez is.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A verseny maga a versenyzés öröme miatt szép. És gyakran maga a játék sokkal élvezetesebb, mint a győzelem."
"– A kedvenc könyveimet újra el szoktam olvasni. És tudod, mindig elcsodálkozom, mert amikor újraolvasom, mintha nem is ugyanaz a mű lenne. Másnak tűnik.
Muskátli kíváncsian hallgatta. – Miért?
– Nem ugyanaz az élmény, mert közben én megváltoztam. Mindennap új dolgokat tanulunk és tapasztalunk. Amikor először olvasom a könyvet, kevesebb dolgot tudok, amikor másodszor olvasom, már sokkal többet. Ha az olvasó változik, az olvasott szöveg is új értelmet nyer."
"Muskátli magában megfogadta: ha felnő, és anyuka lesz, mindig meghallgatja a gyerekeit. Meghallgatja a véleményüket, és nem veszi félvállról őket."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése