Grace Evans kibérel egy farmházat Wyoming közepén, hogy kiszakadjon túlhajszolt New York-i életéből. A kiruccanása ráadásul nem is kezdődhetne jobban, mivel az idilli ház tulajdonosa egy rendkívül jóképű férfi Calvin Wells személyében. Eleinte ugyan nehezen találják meg a közös hangot, mert két nagyban eltérő világból származnak, de a vidéki lét mindennapjai és szállásadója kedvessége elbűvöli Grace-t. Ám idővel észrevesz pár baljós jelet. Például, hogy nincs kiépítve a mobilhálózat. Nemrég eltűnt egy nő a környéken. És mintha a farm körül is lennének furcsaságok.
A nyugtalanító körülményeket eleinte áthidalja a kettejük közötti vonzalom és egymáshoz való lassú, de biztos közeledésük, ám ahogy érkezik a nő távozásának ideje, a dolgok súlyosan elromlanak. A könnyed flörtölésekből hamarosan hazugságok sűrű hálója szövődik: Calvin rajongása aggasztó megszállottságba csap át, ugyanakkor gyanítani kezdi, hogy Grace nem őszinte vele, kezdve azzal, hogy miért bérelte ki a házát. Eddig is tudtuk, hogy a futó kalandokban könnyen sérülhet valamelyik fél, de Grace-re és Calvinre valami sokkal szörnyűbb vár ebben a nyugtalanító, feszültséggel teli thrillerben.
Szerintem először fordult velem elő, hogy egy könyv az érdeklődésemet nem a fülszöveg, a cím vagy épp a borító alapján keltette fel, hanem azon apró ajánlás útján, ami a tetején hízeleg. Nem sok krimi és thriller besorolású regénnyel találkoztam, amelyre Colleen Hoover írt egysorost. Konkrétan ez az első, s mivel a szerző alapvetően nem ebben a zsánerben alkot - ettől nyilván kerülhet ki tőle ajánló, nem zárja ki egyik a másikat, csak figyelemfelkeltő volt a számomra -, így roppant mód érdekelt, vajon mit tudhat Jeneva Rose, ha kivívta CoHo elismerését. Első körben azt mondanám, hogy csupán azzal érte el, hogy beleszőtte a munkásságát a saját sztorijába egy gondolat erejéig, de a regény végére érve kétségtelen, hogy igaz, amit Colleen Hoover állít: Jeneva Rose tényleg tudja, mitől döglik a légy.
A regény már az első oldalakon az olvasó együttérzésére készíti elő a terepet. A nyitójelenetben megismerkedik Grace-el, aki épp a nyári szabadságterve felé igyekszik, ám egy benzinkúton meg kell állnia, nem is olyan messze a végcéltől, mert jelez a tank lámpája. A kiszolgáló személyzet kissé baljóslatú és rá is hozza a frászt a lányra. Grace helyzetreakciója máris beindítja az olvasó fejében a fogaskereket és maga is elkezdi szőni a nő háttértörténetét. Az incidens után szerencsésen megérkezik a farmházhoz, ahol az elkövetkezendő tíz napot szeretné csendben és nyugalomban eltölteni, ám a terve hamar dugába dől. Bár meglepően kedves fogadtatásra lel Calvin Wells által, napról napra egyre baljóslatúbb események történnek, amelyek egyre inkább a menekülésre ösztönzik. Vajon időben tudja meghozni a helyes döntést? Vagy a sorsa örökre megpecsételődik a nyaralás alatt?
A történet két szálon kerül ismertetésre. Grace és Calvin fejezetei felváltva követik egymást, így az olvasó nem csak az események terén, hanem a karakterekben lejátszódó érzések szempontjából is naprakész. Ez utóbbi végtelenül fontos, mert hihetetlen oldalról oldalra azzal szembesülni, hogy miként fordítják le magukban a másik fél viselkedését. Calvin mániákussága már az első saját fejezetben felszínre bukkan. Elsőként csak finoman, szinte úgy érzi az olvasó, hogy valamit rosszul értelmezett, mert ilyen a világon nincs, de aztán egyre inkább megerősítést nyernek a tények és nem tudja majd tagadni, hogy ez a fickó veszedelmes és őrült. Az olvasó szinte ingert érez, hogy a könyvön keresztül kinyújtsa a kezét és megragadja Grace karját, hogy figyelmeztesse a rá leselkedő veszélyre, de mivel erre nem képes, így úgy halad előre a sztoriban, mint ahogy egy balesetet nézne végig: tudja, hogy baj lesz, de képtelen elfordítani a tekintetét.
Bár a történet több ízben rendelkezik baljós hangulatú felhanggal és tele van figyelmeztető jelekkel, sokkal inkább tűnik romantikus történetnek, semmint thrillernek és végképp nem kriminek. Nyomozásról vajmi keveset beszélhetünk, épp csak a háttérben zajlik valami, de néha, visszatérő elemként pár mondatban elintézésre kerül. Emiatt abszolút nem tudtam magamban hova tenni ezt a történetet. Eleinte azt hittem, hogyha majd a végére érek, akkor már a teljes képet egészben szemlélve, le tudom magamban tisztázni, mi is volt ez, de őszintén? Még napokkal a befejezést követően sem vagyok rá képes. Számomra ez újszerű élmény, mert bár nem vagyok az a sarkalatos fekete vagy fehér gondolkodásmódú, de ez a történet kifogott rajtam. S még azt se tudom teljes egészében eldönteni, hogy ez tetszik-e vagy sem. Minden esetre még mindig foglalkoztat, még mindig ezen pörgök, szóval azt kijelenthetem, hogy nem hagyott hidegen.
A regény iszonyat könnyen és gyorsan olvasható, emiatt tipikus nyári olvasmány. A fejezetek rövidek, alig pár oldalasok, felesleges sallang nélkül adják át elsősorban a két főszereplő között létrejövő furcsa násztáncot. Az olvasó rengetegszer szembesül azon tényközlésekkel, amik a másik fél egy-egy testrészét istenítik, ami előbb-utóbb zavaróvá is válhatna, ha nem lenne mellette az a keretgondolkodás, ami a karakterekben zajlik. A történet legvégéig fel nem tudtam fogni, hogy az alapvető külsőségeseken túl, Grace mi vonzót találhat egy olyan személyben, mint Calvin. A legvégén azonban, mikor kitisztul a kép és a szerző bemutatja azt a nagy csavart, amiről már ködös ódákat zengtek az éterbe a rajongók, hát nekem is kicsit leesett az állam. Nem nagyon, de el kell ismernem, erre nem számítottam; még annak ellenére sem, hogy volt bennem némi balsejtelem, de nem tudtam olvasás közben megragadni az érzést és így nem tudott az elmémben testet ölteni. Szóval elismerem, a fordulat tényleg jó volt, ámbár túlságosan kevés helyet hagyott neki a szerző a könyvében. Annyira kíváncsi lettem volna még, mi zajlik a fejekben, vagy milyen utat járt be az adott karakter, vagy igazából bármire vevő lettem volna, mert nagyon érdekelt. Szóval hiába a váratlan megoldás, ha kifejtetlen maradt, s emiatt a hitelességéből is vesztett.
Egy dolgot azonban még muszáj kiemelnem, ez pedig a cím. A regény teljes hosszán végig érezhető, hogy mennyire nem szívesen látott vendég Grace a farmon, de akkor nyer teljes értelmet az elnevezés, amikor többszörösen is szó szerint kerül leírásra a regényben. Hatásos és végtelenül jó súllyal rendelkező szituációk, amelyek a kedvenc jeleneteimmé léptek elő.
A Hiba volt idejönnöd című könyv az évem legmeglepőbb olvasmánya. Hiába gondolkodom rajta, nem tudom hova tenni. Erre a könyvre nem tudom a két színből álló szerettem vs nem szerettem kategorizálást ráhúzni. Az egész könyv nonszensz, túlzó és abszurd, de pont ezért nem tudtam abbahagyni az olvasást. Egyszerűen tudnom kellett, hova fut ki - és ez nem is okozott végül csalódást. Azt hiszem, a továbbiakban is próbálkozni fogok a szerző könyveivel, mert olyan újszerű élménnyel ajándékozott meg, amely felrázta a krónikus olvasásban már-már monotonná vált lelkemet.
Szereplők: A két főszereplő jelentősen különbözik egymástól, jól kirajzolódik közöttük a vadász és préda irányvonal, amelyre a teljes regény épül.
Történet: A regény könnyen követhető. Az események egy szálon történnek, a két nézőpont megfelelően kiegészíti egymást. A felhang eleinte könnyű és dagályos, ám minél több baljós esemény történik, annál jobban érződik, hogy itt valami nagyon nincs rendben. A történet legvégén pedig az író bombát robbant.
Nyelvezet: Egyszerű és közérthető, gyorsan olvasható.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, chick lit thriller.
Esztétika: A borító egyszerű, de végtelenül figyelemfelkeltő. Jól illeszkedik a tartalomhoz, ahogy azt már a kiadótól megszokhattuk.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Tudja, azt mondják, hogy ha egy ex szándékosan hátrahagy valamit a szakítás után, azért teszi, hogy legyen oka visszatérni."
"Amikor az embert zaj és káosz veszi körül, a csend az, amiben úgy érezhetjük, hogy élünk."
"Ha az ember egy farmon él, ahol csak az állatokkal beszélgethet, megtanulja, hogy hogyan viselkednek. Legbelül pedig mindannyian állatok vagyunk."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése