Egy fiatal nő az összetört szívére keres gyógyírt ebben a szeszélyes, barátokból-szerelmesek románcban, ám váratlanul egy olyan alternatív világban ébred, ahol nem csak az exe az egyetlen, aki eltűnt az életéből.
Amikor Gemmát négy együtt töltött év után dobja a barátja, úgy reagál, ahogy minden értelmes huszonnyolc éves tenné: leissza magát a húgával, a bolondos nagynénjével és a legjobb barátjával, Daxszal. A túl sok margarita után aztán úgy döntenek, hogy mágikus szerelmi tisztítókúrát hajtanak végre, amely azt ígéri, hogy kitörli Gemma exét a múltjából. Követik az összes utasítást, beleértve egy plátói csókot Dax részéről, hogy megpecsételjék a sorsot.
Amikor Gemma másnap felébred, rádöbben, hogy a komolytalannak gondolt varázslat működött. Nemcsak olyan, mintha soha nem is járt volna az exével, de az élete többi része is a felismerhetetlenségig megváltozott. És, ami a legrosszabb: Daxnak fogalma sincs, ki ő.
Hogy visszafordítsa a varázslatot, és visszatérjen a régi életébe, Gemmának meg kell győznie egykori legjobb barátját – aki most szinte idegen –, hogy csókolja meg. Ám ahogy lassan végrehajtja tervét, azon kapja magát, hogy beleszeret a férfiba, méghozzá mindent elsöprően. Hamarosan gyötörni kezdi a kétely, hogy egyáltalán vissza akar-e térni a régi életébe. Hiszen mi van, ha Dax volt az Igazi mindvégig?
Az olvasmányaim elég széles skálán mozognak, ám ezen sokszínűség az oka pont annak, hogy egy-egy zsánerrel ritkán találkozom, mert a TBR listám szélére szorulnak. A romkom pont ezen kategóriába tartozik. Kate Robb Szerelem a végzetem című könyve volt az idei évben az első, amely ebbe a csoportba sorolható. Szeretem a könnyed romantikus könyveket, mindig jól esnek a lelkemnek, de egyszerűen elterelődik róluk a figyelmem idő előtt. Pedig ez a könyv is mennyire jól illeszkedett az aktuális lelki állapotomhoz! Feltöltött és ellazított, ami így, az őszi hajrá előtt végképp kellett.
A Szerelem a végzetem című könyv Gemma életéből mutat be egy szeletet. A jelenben épp véget ért a négyéves kapcsolata, ami sokkal inkább szólt a fásult biztonságról, semmint a valós érzelmekről, ám ettől még nem kevésbé megrázó a lány számára a “semmiből jött” szakítás. A feldolgozás folyamataként a testvérével a nagynénje lakásában kirúgnak a hámból, így amikor megérkezik Gemma legjobb barátja, Dax, már egy illuminált állapotban lévő lány nyit neki ajtót. A felejtő program része, hogy könyörtelenül elmondják Stuartról és a volt kapcsolatukról a véleményüket Gemmának, aki ezt a szembesítést nem viseli túl jól, de azért érzi, hogy nem kevés igazság van az elhangzó szavakban. Azt kívánja, bárcsak sose ismerte volna meg a férfit és visszakaphatná azt a négy évet, amit rá vesztegelt el. A nagynénje kapva kap az ötletem, mivel a kis boltjába pont most érkezett egy varázskönyv, amiben van egy ehhez jól passzoló bűbáj. Vannak már olyan részegek, hogy poénból megcsinálják. Azt hitték, hogy majd másnap, macskajajjtól zengő fejükkel jót fognak mosolyogni rajta, ám a varázslat beteljesült és Gemma egy alternatív jelenben találja magát, ahol a dolgok teljesen máshogy alakultak, mint az ő életében. Gyorsan alkalmazkodnia kell a kialakult helyzethez és rá kell döbbennie, hogy Stuart kiírásával a legjobb barátjával lévő kapcsolat sem létezik. Gemma igyekszik elnyerni Dax figyelmét, ám sokkal többet kap a férfitól, mint remélt. Az érzelmek új irányba terelődnek, ám egyéb változások is felütik a fejüket. Gemma egy hatalmas dilemma előtt áll: menjen vagy maradjon? El kell döntenie, hogy melyek azok az áldozatok, amelyeket megéri meghozni önmaga és a körötte lévő emberek érdekében.
Kate Robb története egyszerű és olyan csapjunk bele a lecsóba típusú. A szerző gyorsan bemutatja a regény kiindulópontjául szolgáló eseményt, majd egy lélegzetvétellel később máris megteremti a bonyodalmat, amelynek a feloldására a regény nagy részét meghagyja. Nem húzza túl a sztorit, az események kellemes, de nem túl gyors ütemben követik egymást, szépen építkezve egymásra. Már ez a felépítési módszer is ösztönzi az olvasót arra, hogy kellőképp belekényelmesedjen a kanapéba és a sztoriba egyaránt, s csak hagyja, hogy a szeme előtt kibontakozzanak a jelenetek. Igazi komfortkönyv.
A történet irányvonala mindvégig egyértelmű, kevés meglepetést tartogat. Az egész esemény kézenfekvő, de ettől még nem lesz kevésbé szórakoztató. Pont ez biztosítja azt a fajta kényelmi érzetet, amely egy romkom történetnél elvárható. Véleményem szerint Kate Robb nagyon jó humorral rendelkezik, csípőből jönnek a poénok, legtöbbször a megfelelő pillanatban. Többször is azon kaptam magam, hogy hangosan nevetek bizonyos beszólásokon, avagy helyzetszituációkon. Az írásstílus fiatalos és lendületes, épp ezért sokszor előfordul a lapokon az a tipikus indokolatlan, kicsúszott káromkodás is, amely az adott pillanatban nyomatékosításként oldódik fel az ember nyelvén, az akarata ellenére. Mivel magam is ilyen típusú ember vagyok – sajnos vagy nem sajnos -, így úgy éreztem, hogy a szerző abszolút az én nyelvemen kommunikál. Ezt a szerző minden helyzetben alkalmazza, így boldog, szomorú vagy túlfűtött pillanatban egyaránt előfordul, amely a számomra teljesen megfelelt. Érzéketlen nem volt, mindössze humorral próbálta oldani a feszült helyzeteket is.
A könnyed irányvonalon és a vicces jeleneteken túl, számomra még meghatározó volt Gemma vacillálása is, hogy maradjon az alternatívvalóságba, vagy térjen vissza a saját életébe. Bár minden esemény kézenfekvő volt, ennek ellenére is érdekes volt látni - még ha csak felszínesen is-, de milyen lelki vívódást tud okozni egy ilyen súlyos döntés meghozatala. Pro és kontra érven tömkelege vonul fel a történet során, mik azok a pozitívumok, amik a visszatérés mellett szólnak, de mellette kérdéses, hogy képes-e meghozni azt az áldozatot, ami ezzel jár. Bár egyértelmű az olvasó számára, hogy nem minden kétsége jelent valódi problémát, de ettől még el tudtam fogadni a saját szemellenzős látásmódját is, hiszen a teljes történet alatt ezt a viselkedésformát erősítette, így el tudtam fogadni, hogy nem mindig látja a fától az erdőt. Gemma karaktere alapvetően kedves és jóindulatú, csak kissé beszűkült, de pont ezt szerettem benne, hogyha duzzogva is, de képes volt beismerni a saját hiányosságait és igyekezett a jelleméhez mérten változtatni is rajta.
A regényben a szerző nagy hangsúlyt fektet a testvéri viszonyra is. A két nővér között fennálló kapcsolat pont olyan, amit az ember kívánna magának: számíthatnak egymásra jóban és rosszban egyaránt, támogatják a másikat, de mellette a szerző nem idealizálta túl és teret engedett a kötelékből fakadó könyörtelen őszinteségnek is, amely kellőképp le tudja törni az ember szarvát. Dehát ez is velejárója a vérségi kapcsolatoknak, szóval véleményem szerint tűpontos példát hozott arra, milyen is egy valódi kötődésen alakuló családi kötelék. Nagyon szerettem a Gemma és Kiersten között fennálló dinamikát és folyton eszembe jutottak a saját testvéreim is, akikkel hasonlóképp tűzbe tennénk egymásért a kezünket, még a nagyobb korbeli különbség és a távolság ellenére is. A regény hatására azonnal ingert is éreztem rá, hogy felhívjam őket és ha találkozunk legközelebb, jól megölelgessem mindannyijukat.
Mint a tikkadt nyári melegben egy csavart fagyi, pont olyan jól esett most a lelkemnek Kate Robb Szerelem a végzetem című könyve. Kényelmesen süppedtem bele a történetbe, amely szórakoztatott kikapcsolt és megnevettetett. Egyfajta mentális relaxációt biztosított számomra Gemma és Dax párosának dinamikája, amely bár végtelenül egyszerű, de pont annyira imádnivaló is. Tipikus esete a barátokból szerelem kapcsolatnak, amelyekben sok a rizikó, de megfelelően tud működni pont azért, mert már régóta ismerik egymás rezdüléseit. Több ilyen történetet kellene olvasnom, mert kellőképp feltöltött és segített a lelki egyensúlyom helyreállításában is. Jó élmény volt, amit biztosan ismételni fogok majd a jövőben.
Szereplők: A karakterek átlagosak, megfelelő háttérinfóval rendelkeznek. A sztori felépítéséhez a fejemben pontosan elég információt szolgáltatott róluk a szerző, így abszolút nem volt hiányérzetem. Amúgy a megalkotott szereplők mindegyike szimpatikus volt a számomra, de egyik sem volt kiemelkedő.
Történet: A regény egy egyszerű szerelmes történetet foglal magában, ahol a friends to lovers thrope érvényesül. Egy csipetnyi mágiának köszönhetően történik meg a nagy egymásra találás, amely sokmindenre rádöbbenti a főszereplőt önmagával és a környezetében lévőkkel kapcsolatban. A regényben felmerül egy morális probléma, amelynek a megoldása a főszereplőre vár.
Nyelvezet: Végtelenül egyszerű és lendületes, nagy mennyiségű humorral megtűzdelve.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romkom.
Esztétika: A borító nagyon aranyos, de az élfestés számomra nagyon zavaró. Másfél oldal után le kellett tennem a könyvet, mert stroboszkóp módjára villogott a szemem sarkában ez a standard szövegkiemelő sárga szín. Körülbelül 30 oldal kellett ahhoz, hogy meg tudjam szokni és a továbbiakban már figyelmen kívül tudtam hagyni.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Szóval, cukorban vagy alkoholban oldjuk fel a mai nap problémáit?"
"– Miért baj, ha változtatunk a dolgokon, ha az a javunkra válik?
Hunyorogva tanulmányoz, és halkan cicceg magában.
– Ami egynek jobb lehet, nem biztos, hogy mindenkinek jobb. Mindannyian vékony szálak vagyunk egy hatalmas faliszőnyegben. Ha egyet kihúzol, mindent tönkretehetsz.""– Tagadd, ha akarod, de minden alkalommal, amikor valami nagy dologgal kell szembenézned az életedben, listákat gyártasz, mi mehet félre, ahelyett hogy megbíznál a képességeidben, és hagynád, hogy a dolgok megtörténjenek. Végül mindig az unalmas, de biztonságos utat választod."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése