Anna Green egyetem alatt névházasságot köt a lakótársával, Liammel, hogy olcsó albérletben lakhasson. Aztán tudomása szerint elválnak, és ki-ki boldogan megy az útjára.
A lány számára csak három évvel később derül ki, hogy Liam százmillió dolláros vagyon örököse, és azért volt szüksége a névházasságra, hogy hozzájusson a pénzhez.
Liamnek öt éven át kell boldog házasságban élnie ahhoz, hogy teljesítse a végrendelet feltételeit. Az idő lassan le is telik, de a család meg akar ismerkedni a feleségével.
Liam pánikba esik: vajon el tudja játszani Anna az illedelmes feleség szerepét a dúsgazdag szülők előtt? Ahogy telnek a napok, Liam rádöbben, már nem is az foglalkoztatja, hogy megszerzi-e a milliókat. Tényleg megtalálta az igazit?
Megrontja-e a felső tízezer világa Annát? Sikerül-e egyben tartani a kapcsolatot, ami eleve hazugságra épült?
Az idei évem egyik nagy felfedezettje Christina Lauren. A név mögött megbújó szerzőpáros a Szerelem és egyéb szavak című könyvével levett a lábamról, így elhatároztam, hogy a későbbiekben mindenképp figyelmet fogok még szentelni az általuk írt műveknek. A nyár végére, mintegy utolsó utáni napsugárként a 21. Század kiadó elhozta az olvasó közönség számára Az édenkertprobléma című regényüket is. Ez a kötet már ránézésre is merész és kirívó. A borító figyelemfelkeltő, az élfestéssel tökéletes harmóniát alkot. Csak úgy sugárzik róla az egyediség. Mindezek figyelembevételével egy percig sem volt kérdés, hogy igencsak hamar a kezeim közé fogom kaparintani.
Már az első fejezet, sőt a regény kezdőmondata is megragadja az olvasó figyelmét. A nyitójelenetben felskiccelésre kerül a főszereplő, Anna Green körvonala, akinek az életéből épp most lép ki a férje. Meglepő módon azonban ez cseppet sem rázza meg és igencsak hamar kiderül, hogy miért: William Weston csupán egy álférj volt a számára, a házasság csak anyagi megfontolásból köttetett, ugyanis az egyetem alatt olyan ingatlan béreltek, ahova ifjú párok jelentkezését várták. Az együtt töltött évek alatt is csak távoli ismerősök maradtak egymásnak, a köztük lévő kommunikáció mennyisége elenyésző volt. Három évvel azután, hogy útjaik szétváltak, Liam újfent felbukkan Anna küszöbén és segítséget kér tőle. A lány számára ekkor derül fény több abszolút nem elhanyagolható tényre, minthogy a házasság még mindig érvényben van és hogy a srác, akihez papíron kötötte az életét, dúsgazdag - s a fenntartott látszatházassággal a további vagyon megszerzése a célja. A felrobbantott bomba és a félreértések tisztázása után Liam megkéri Annát, tartson vele egy hétre egy szigetre, ahol a húga esküvőjét fogják tartani és játssza el a tökéletes menyet a családja előtt. Bár a kérés furcsa, de a honorárium kedvező, így Anna belemegy, de csak úgy, hogy a látszat alatt sem adja fel önmagát, például a rózsaszín frizuráját. Öveket bekapcsolni, izgalmas utazás elé nézünk!
Bár még csak a második könyvem Az édenkertprobléma a szerzőpáros repertoárjából, de van egy olyan sejtésem, hogy mindegyik könyvében fontos a megfelelő apa-kép felrajzolása. Természetesen most nem William-ére gondolok, hanem Annáéra. A könyvben szinte egyáltalán nem jelenik meg, de a lány sokszor megemlíti és szeretetteljesen beszél róla. Számomra ez nagyon fontos és megható, mikor a gyermek és szülő között feszülő kapcsolat biztonságos közeget nyújt. Ezzel a hangsúlyozással pedig a szerzőpáros még inkább ráerősít arra, hogy a férfi szülei mennyire nem úgy működnek, ahogy kellene. Még olvasni is rossz volt, hogy William milyen családban nevelkedett; s az ő esetében nem lehet az egészet ráhúzni a pénzre, hogy a gazdagság miatt nem kaphatta meg a kellő érzelmi háttért, mert szerintem ez az ember szegényen sem lett volna családcentrikus. Ezzel a párhuzammal a regény engem már megvett kilóra, pedig ez csak csipetnyi része még a nagy egésznek.
A regény központjában nyilvánvalóan a két főszereplő között szövődő (ál)kapcsolat áll. Ők ketten teljesen más világban élnek, más prioritással és problémákkal küzdenek, így nem könnyen egyeztethető össze az értékrendjük. William inkább szorongó természet, Anna pedig az édes napfény megtestesítője, így joggal merül fel a kérdés a férfiban, hogy vajon jó ötlet volt-e a lányt kitenni a családjából áradó negativitásnak. Annának nincs könnyű dolga, nem egyszerű boldogulnia ebbe a közegbe és megfelelően eljátszania a szerelmes feleség szerepét hitelesen, de igyekszik a lehető legjobban teljesíteni. A lapokon felmerülő helyzetek többnyire humorosak, de a családi viszály miatt folyamatosan ott lappang a feszültség is a sorok között. Anna és William azonban biztosítja a megfelelő szórakozást, így a történet megmarad a könnyed, nyári olvasmány színvonalán.
Imádtam Anna és Liam párosát! Az újra találkozás pillanatától kezdve megfelelően alá van támasztva minden, ami velük kapcsolatos. A helyzetekre adott reakciójuk logikus, ahogy a viselkedési formájuk is. Szerettem, hogy a szerző többszörösen kiemeli, hogy a közöttük szövődő érzések alapjai a sziget és a körülmények nélkül valószínűleg sosem bontakoztak volna ki, ám ettől nem válik hiteltelenné az általuk megélt pillanatok hada. Jól működő keretrendszerbe gondolkodtak mindketten, amelynek az alapja az őszinteség volt. Tetszett, hogy ez a szerelem nem első pillantásra köttetett és nem mindent elsöprő erővel rendelkezik, de ettől még megvan a maga magvas és mély valósága, amire fel lehet húzni egy kapcsolatot, ha mindketten úgy akarják. Végig tiszteletben tartották a másikat. S nem utolsó szempont, hogy tudnak hibázni, nem is kevésszer, de a mögötte húzódó szándék és a helyzetre adott válaszreakció is szintén hiteles marad. Christina Lauren indítéka mindig világos és egyértelmű és pont ettől válik az egész olyannyira nagyszerűvé.
A történetnek egyetlen egy pontja alatt rezgett a léc, ez pedig az örökség elnyerésének feltételei voltak. Az alapvető elgondolás nem is lett volna rossz, de a kivitelezésben már van egy csöpp hiba, ami miatt igazából a teljes sztori megbukott. Az került kimondásra, hogy a pénzhez csak akkor juthatnak hozzá, hogyha minimum öt évig tartó boldog házasságban élnek együtt a párjukkal az örökösök, s ha bárminemű csalárdság kiderül, akkor nem csak az adott személy, hanem mindenki bukja a vagyont. Tehát minden egy lapra lett feltéve. Tehát a pénzt csak akkor kaphatnák meg, ha mind a négy utód teljesíti a feltételeket, mert ha egy közülük elbukik, akkor a többieknek sem jár semmi. Ez tiszta, de a sztoriban Liam végig úgy hivatkozik az egészre, hogyha ő sikerre viszi a projektet és nem buknak le Annával, hogy ők csaltak, akkor mindenki megkapja a maga jussát időcsúsztatás nélkül. Na ez már viszont akkor nem igaz, hiszen Jake-nek még semmilyen párkapcsolata sincs kilátásban, tehát neki is teljesítenie kellene a rá eső feladathányadot ahhoz, hogy minden működjön. Ha valamit rosszul értelmeztem volna, szívesen fogadom az ellenvéleményt.
A tetőpontot követően a történet még nem indul meg egyből a lezárás irányába. Előtte még olyan sorsfordító döntések születnek, amelyekben még reménykedni sem mertem nagyon. Vékony jégen járt itt a szerzőpáros, mivel többféle végkifejletet is megalkothattak volna, amely biztonságosabb közegben helyezkedik el és alapvetően megfelelő lett volna, de ők inkább kockáztattak és még egy utolsó fricskát helyeztek el a lapokon, ami a Weston családot illeti. Tetszett a konklúzió, amit Liam megfogalmazott magába és az is, ahogy reagált a döntő pillanatban; s természetesen nem elhanyagolható az ezt követő kimenetel sem. A szerzőpáros úgy formált meg egy tökéletes végkifejletet, hogy nem idealizálta túl a karakterek nyakába szakadó helyzetet, sőt, még rá is erősített a negatív jellemvonásaikra, s ezáltal az utolsó komplikáció is valós tartalommal rendelkezik. Emiatt válhatott a teljes sztori ütős és maradandó élménnyé.
Christina Lauren újfent bebizonyította, hogy érdemes a regényeit forgatni azon romantikus lelkeknek, akik többre vágynak holmi elcsépelt szerelmes sztorinál, de azért még mindig a szórakozás céljából vesznek könyvet a kezükbe. Ahogy a Szerelem és egyéb szavak című kötetet, úgy Az édenkertproblémát is nagyon szerettem és örömmel süppedtem el az előttem feltárt világban. Szórakoztatott, kikapcsolt, megnevettetett és értéket képviselt. Minden benne volt, amire szükségem van.
Szereplők: A karakterek megfelelően megformáltak és kellőképp egyediek. Nem mindannyian szimpatikusak, sőt, a legtöbben pont amiatt válnak hitelessé, hogy milyen sok gyarlóság lapul a lelkükben. A felvonuló mérhetetlen gazdagsággal rendelkező réteg pont úgy reagál a szituációkra, ahogy az várható.
Történet: A regény cselekménye könnyen követhető. Az események egy szálon zajlanak, az olvasó a sztorit két szemszögből, a férfi és a női főszereplő karakter E/1-es elbeszélésével ismeri meg. A történet íve megfelelő, a tetőpont hatásos, valamint az azt követő lezárás is két lábbal marad a földön.
Nyelvezet: Könnyen olvasható, közérthető.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: A borító igazi nyári hangulatot idéz, így tökéletesen illeszkedik a történethez. Hozza a gondtalan sziget érzését és egyszerűen imádom ezt az erőteljes zöld színt, ami az oldalélen is megmutatkozik.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Tehát feleségül vettél engem, hogy legyen hol laknod, de a vége az lett, hogy a nyakadba szakadt egy tonna lóvé, jól értem?"
"– Anna! – A hangját fröcsköléssé torzítja a vízsugár. – Te leskelődsz?
– Nem! Sajnálom! – De őszintén: 1) nem nagyon sajnálom; és 2) az, hogy elfordult, nem sokat segít, mert imádom a szép férfifenekeket, és az övé a Grand Canyon és az ausztrál Nagy-korallzátony közt szerepel az „Amit az embernek az életben egyszer látnia kell” listán."
– Nem! Sajnálom! – De őszintén: 1) nem nagyon sajnálom; és 2) az, hogy elfordult, nem sokat segít, mert imádom a szép férfifenekeket, és az övé a Grand Canyon és az ausztrál Nagy-korallzátony közt szerepel az „Amit az embernek az életben egyszer látnia kell” listán."
"Ismert engem, tudta, hogy arra van szükségem, hogy elmerüljek az érzéseimben, akkor is, ha kellemetlenek. Csak ott ült velem, és átölelt. Egyetlen dolgot mondott el sokszor: „Előbb-utóbb helyrebillennek a dolgok." És ebben sohasem tévedett."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése