New Hampshire egy félreeső szegletében, a mezőgazdasággal foglalkozó Harlowe nevű városkában, ahol az élet alig változott az elmúlt néhány évtizedben, John Moore és a felesége, Mim a föld megműveléséből él, amely generációk óta a családjuké. Ám amikor megérkezik a városba a karizmatikus Perly Dunsmore, és elkezd adományokat gyűjteni az árveréseihez, a dolgok lassan baljós fordulatot vesznek. Miközben a kikiáltó véghez viszi borzalmas, kiismerhetetlen tervét, Moore-ékat és Harlowe lakóit fokozatosan, de kérlelhetetlenül megfosztják a szabadságuktól, az anyagi javaiktól, és talán az életük is veszélybe kerül.
Az 1975-ben megjelent A kikiáltó korának egyik legnagyobb horrorszenzációja volt: hátborzongató, rémületes mestermű, amelyben lassan, lapról lapra erősödik a szorongás és az iszonyat. Több mint egymillió példányt adtak el belőle, és szerzőjére alighanem hatalmas karrier vált volna, ha nem hal meg váratlanul agydaganatban egy évvel később, harmincnyolc évesen. A kötet tartalmazza Grady Hendrix bevezetőjét és Samson férjének utószavát.
Van egy kategória, ami nálam alapvetően tiltólistás: a horror. Ez az, ami egyszerűen nem tud átmenni a saját belső szűrőmön, se könyv, se film formájában. Az én lelkem túl érzékeny hozzá, eluralkodik az elmémen és képtelen vagyok különválasztani a látottakat és olvasottakat a valóságtól. A békesség érdekében így inkább távol tartjuk egymástól magunkat. Köszönöm szépen, ez mindaddig működött, míg az Agave Könyvek kínálatában megjelent egy kötet, amely felkeltette az érdeklődésemet. Joan Samson kisregénye nagy múltra tekint vissza, ami igencsak felkeltette az érdeklődésemet, így hosszas vacillálás után úgy döntöttem, megemberelem magam és esélyt adok neki.
A kikiáltó érdekessége, hogy a történet eredetileg a hetvenes években öltött formát. Nagy reményeket fűztek hozzá, ám a szerző hirtelen és tragikus halálát követően az enyészetnek lett ítélve. Ezt az olvasók nem hagyhatták, így az elmúlt évtizedekben szóhagyomány útján tartották fent a lelkét. A magyar kiadásban előszó gyanánt Grady Hendrix, a neves regény -és forgatókönyvíró értekezik a könyv megszületésének körülményeiről, a tartalmáról, valamint arról, hogy milyen utat járt be a sztori az elmúlt időszakban. A felvezetés rendkívül érdekfeszítő, hihetetlen szembesülni azzal, hogy egy-egy könyv mögött milyen történet rejlik. Sajnálom, hogy ebbe az olvasó a lehető legritkábban van beavatva, pedig rengeteget adhat egy-egy könyv értelmezéséhez és elfogadásához. Grady Hendrix leírása ugyanakkor a történetre nézve néhol olyannyira részletgazdag, hogy szinte megszólalt a fejemben a vészcsengő: ha röviden összefoglalja a teljes regényt, mi marad belőle nekem, saját felfedezésre? Az általa megírt kivonat részletes, és utólag nem is bánom, hogy helyet kapott a lapokon, mert csak hozzáadott ehhez a rövid és súlyos történethez.
Az olvasó New Hampshire egy elmaradottabb helyén találja magát, egy Harlowe elnevezésű kisvárosban, ahol a technikai fejlődés még nem hódított magának teljes teret. Sok gazda él itt, folytatva a korábban megszokott életvitelt, csupán szükségszerűen alkalmazkodva a változásokhoz. Ezek közé tartozik John Moore és családja, akik viszonylagos jóllétben élnek. Nem veti fel őket a pénz, de mindig akad annyi, amennyi kell ahhoz, hogy az asztalra étel kerüljön. Viszonylagos nyugalom és boldogság jellemzi a mindennapjaikat, amit kislányuk, Hildie jelenléte koronáz meg. A monoton életvitelt a helyi rendőr érkezése bolygatja meg, mikor tájékoztatja a családot arról, hogy a közeljövőben nagy változások várhatóak. Egy kikiáltó, nevezetesen Perly Dunsmore érkezik a városba, hogy fellendítse az ottani bűnmegelőzési szervek működőképességét azáltal, hogy felajánlásokon alapuló árveréseket vezényel le és a befolyt összeget a közbiztonság fejlesztésére fordítják. Ahogy a többi család is, úgy a Moore-ok is adományoznak a cél érdekében, bár megvan róla a saját véleményük. A kérések egy idő után követelésekké változnak, majd fenyegetéssel tarkított megfélemlítésekké, amelyek egyre nagyobb veszélyt hordoznak magukban. A kezdeti nemes cél átalakul valami egészen mássá, ami hatalmas áldozatokat követel meg az ottlakóktól. De vajon hol van az a pont, ahonnan már nincs visszaút? Meddig mehet el a kiszolgáltatottak kizsákmányolása? A regény ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ.
A szerző regényfelépítése leginkább a főtt béka szindrómához hasonlít. Egy alapvetően kellemes környezettel és hangsúllyal rendelkező alapszituációt kezd lassan és fokozatosan, szinte észrevétlenül elmélyíteni, míg egyszer csak az olvasó azon kapja magát, hogy a történet egy teljesen új irányvonalat vett fel, amely már visszafordíthatatlan károkat okozott. Nincs visszaút, nincs kilépési lehetőség, egyenes úton már csak a tragédia vár mindenkire. Az eget baljós, fekete felhők lepik el, s az ember bőrén már ott táncol a levegőben terjedő elektromosság érzete. Érzi már a vihart és csak várja, hogy végre lecsapjon, hogy újból megkönnyebbülhessen a légkör.
Lehetséges, hogy ez a regény 1976-ban megállta a helyét a horror szekcióban, ám úgy vélem, hogy a mai könyvpiacon sokkal inkább a szépirodalmi részlegbe csoportosul át. A jelenlegi ingerküszöb sokkal magasabb még az átlagemberek esetén is, semmint amit ez a kötet tartalmaz. A hátborzongató és rémületes jelzők már-már elavultnak tekinthetőek e könyv esetében, de ettől még nem mondható el, hogy nincs benne olyan érték, amely mai szemmel is meghatározó. A cselekmény felépítése mesteri. A lassú folyamatábra kellő mélységet rejt magában, s azzal, hogy a szerző egy család sorsát helyezte a fókuszba, az olvasó figyelmét megfelelő módon tette koncentrálttá és a lelkét fokozatosan tudta a történetéhez hozzá érzékenyíteni.
A kikiáltó a maga idejében egyfajta társadalomkritikaként szolgált és nem kevés vélemény szerint még a mai időben sem vesztette el az aktualitását. A regényben szereplő zárt és összetartó közösség darabokra hullása egyetlen kívülálló ember miatt, megdöbbentő és tragikus. Az összetartásban rejlő erő láthatatlan megmételyezése és felbomlasztása a lapokon mesteri módon került ábrázolásra. Apró, szinte láthatatlan egységekből kezdte el a szerző felépíteni, míg el nem jut a csúcspontig, ahol a város minden lakójának el kell döntenie, melyik oldalra áll. A tetőponton történő események elkerülhetetlenek, ahogy a végső tragédia is. A könyv lezárása nem hozza a megszokott kielégítő irányvonalat, de ettől még nem csökken a jelentősége.
Joan Samson könyvét a mai értelemben nem éri meg horrornak kezelni, mert aki e reményben veszi le a polcról, csalódni fog. A kikiáltó egy sokkal mélyebb tartalmú, többrétű történet, amely egy közösség széthullásáról szól, az emberi jellem változásáról, a múlthoz való csökönyös ragaszkodásról és arról, hogy egyetlen ember is elegendő ahhoz, hogy visszafordíthatatlan károkat okozzon egy teljes város életében. Lassan csörgedező, alapos megfontoltsággal felépített történet, amelyben sokszor a ki nem mondott szavak többet jelentenek, mint azok, amelyek papírra kerültek.
Szereplők: A könyvben egy egész városnyi szereplő felsorakozik, ami érthető, hiszen Perly minden ott lakóra súlyos hatással van, ám egy idő után az olvasó elveszik a nevek rengetegében, mivel nem tud velük semmilyen kötődést kialakítani.
Történet: A cselekmény lassan épül fel, sokkal inkább novella ez, mintsem kisregény.
Nyelvezet: Igényes fogalmazás jellemzi, részletes ábrázolásmóddal ellátva.
Besorolás: Szépirodalom.
Esztétika: A borító figyelemfelkeltő és meghatározó, megfelelően visszaadja a könyv hangulatát.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A tűz hibátlan tölcsérben lobogott, mintha a füstcsíkra függesztették volna fel, amely egyenes vonalban ereszkedett le a tavaszi égboltból."
"Bárhová megyünk, kívülállók leszünk."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése