Beth lányát felvették az egyetemre, és épp beköltözik a kollégiumba. Beth szíve szinte meghasad a megüresedett családi fészek miatt, de arra gondol, hogy férje, Joel és ő mostantól új fejezetet kezdhetnek. Csakhogy ezt Joel nem így gondolja. Szerinte a házasságuk megfeneklett, és szünetet kellene tartaniuk. Véleménye szerint Beth már nem ugyanaz a nő, akibe beleszeretett…
Beth csak menekülni akar a helyzetéből, amikor megpillant egy hirdetést egy magazinban. Három hónapra kiadó egy római apartman. A tulajdonos, Ronnie „furcsa” feltételekkel adja ki, de ő tudja, hogy neki most pontosan erre van szüksége. Újra fel kell fedeznie önmagát, az örömöt és az élet teljességét – és mi lehetne ehhez jobb helyszín, mint Róma, a világ leggyönyörűbb városa?
Így most itt van a Villa Albában, és újra felfedezi az élet apró örömeit. Megtalálja a szépséget egy ólomüveg ablak minden sarkában, a friss bazsalikom illatában, egy rejtett udvaron látható festményben. És amit sosem gondolt volna, újra randizni kezd.
A jóképű és kalandvágyó zenész, Rico semmilyen szempontból nem illik hozzá, de végül talán éppen ő lesz az, aki visszahozza Betht az életbe.
Vajon Beth hajlandó megragadni az új életét és az izgalmas lehetőségeket, amelyeket Róma tárt fel előtte? Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy mindent elveszít?
Egyszerűen imádom azokat a borítókat, amelyekre, ha ránézek, a napfény ízét a számban érzem. Már csak a látvány is felér egy utazással. Kerry Fisher Randevú Rómban című regénye pont ilyen. Imádok elveszni a megjelenített olasz utcafrontos csendélet részleteiben, amely annak ellenére is élettel teli, hogy valójában egyetlen személy sem szerepel a borítón. Egyszerűen mesés. Elismerem, ez a történet a külsejével vett le a lábamról, a tagadhatatlan vonzást a külcsín váltotta ki és csak remélni tudtam, hogy a belseje pont olyan napsütötte és dinamikus lesz, mint a fedlap.
A regény színtere elsősorban a napsütötte Olaszország fővárosa, Róma, ahol a nyitójelenetben éppen a Villa Alba idős tulajdonosa tanakodik régi jó barátnőjével, hogyan kellene kiadnia az alsó szinten fekvő apartmant, hogy az mindenki számára jövedelmező legyen. Miután sikerül kitalálniuk, milyen lenne a tökéletes nyaraló jellemrajza, fel is adnak egy jól megfogalmazott hirdetést annak reményében, hogy hamarosan ideiglenes otthonra talál náluk egy elveszett lélek, akit két idős asszony gondviselése megfelelő irányba terelhet. A hirdetésre Beth is rábukkan, akinek az élete az elmúlt időszakban fenekestül felfordult. A lánya nemrégiben kezdte az egyetemet, ezáltal már nem élvezi a családi fészek biztonságát és kényelmét. Beth arra számított, hogy a változást a férjével karöltve fogja megélni és áthidalni, ám a lánya költöztetésének napján a férfi közli vele, hogy szünetet szeretne tartani a 24 éve fennálló házasságukban, arra hivatkozva, hogy a felesége már nem tudja lenyűgözni, unalmasnak találja, és távolságtartás céljából elfogadott egy kiküldetést, amely miatt nyolc hónapra Párizsba költözik. Bethnek így nem csak a lánya felnőtté válásával kell megküzdenie, hanem azzal, hogy az önfeláldozása dacára - vagyis éppen pont ennek köszönhetően - önmagára maradt. Majdnem félévnyi egyedüllét után jön vele szembe a hirdetés, ami gyógyírt jelenthet a problémájába: így kerül végül Rómába, Ronnie és Marina keze közé, akik egy sor kihívás kíséretében igyekeznek kihúzni az életközepi válságból Beth-et.
A regény alapkoncepciója igencsak erős. A szerző nagy hangsúlyt fektet egy mindennapos problémára, aminek még legtöbbször a felismerése is gondot okoz. Amikor egy pár úgy dönt, hogy gyereket vállal, még nem tudhatják, milyen nagy változások fognak bekövetkezni az életükben a közeljövőben. Nem csak egy új jövevény szükségleteit kell ellátni, hanem a szülővé válás folyamata során a szerepkörök is merően átalakulnak. Általánosságban elmondható, hogy az anyai lét magába foglal néminemű önfeláldozást, hiszen a gyermek érdekében a saját igények hátrébb kerülnek a fontossági ranglistán. A kisgyermekes létben egyetlen dolog az állandó: a változás. Mindenki máshogy éli meg, de itt van rá az élő példa, Beth esete, hogy mennyire fontos a tudatosság és a család dinamikájának megőrzése érdekében létrehozott keretrendszer. Egy szülő sem köteles önmagát feláldozni a gyermekvállalás oltárán és valójában ez nem is követendő példa. Beth is azon kapta magát, hogy bár minden tette a szerettei érdekét szolgálta, óvta, dédelgette és ellátta őket, ez olyannyira evidenssé vált, hogy ő, mint különálló entitás megszűnt létezni a többiek szemében - s pont ezt vetik a szemére. Beth-nek a római kiruccanással célja, hogy nem csak a férjét szerezze vissza, hanem az önmagába vetett hitét is.
Szóval a történet magja, hogy honnan indul ki a cselekmény, nagyon magával ragadott. Ez egy olyan téma, amiről szót kell ejteni. Beth karaktere pedig alapvetően azzal a habitussal lett ellátva, amit a szerepköre megkövetelt tőle. Egyszerre jelenik meg benne az önhibáztatás, a mártírság és a berögzült, megkeseredett dac, amik az elmúlt húsz év alatt teljesen kiforgatta a személyiségét. Ugyanakkor pont ez az, ami miatt végtelenül idegesített a történet nagy részében. Beth és közöttem lényeges különbségek vannak és bár ki tudja, lehet én is eljutok erre a pontra, abban biztos vagyok, hogy a helyzetre adott reakcióm merően eltérő lesz a könyvben olvasottaktól. Beth látásmódja igencsak beszűkült. Ha az én férjem már fél éve nem lenne az életem része, biztos nem azon gondolkodnék még utána is, hogy miként tudom visszaszerezni. Véleményem szerint a könyvben óvatosan és fokozatosan, de kétségtelenül változnia kellett volna az ott tartózkodásának a célja - hiszen ez lett volna az, ami valós és kézzelfogható üzenetet tudott volna az olvasók számára közvetíteni, amit magukkal tudnak vinni. Azért azt nem mondanám, hogy Beth karaktere nem mutatott néminemű fejlődést, de annak sebessége nem volt megfelelő, így a történet lezárása nem lett végül teljesen hiteles.
A könyvben igazából Ronnie és Marina karakterén kívül senkivel nem tudtam szimpatizálni, belőlük viszont túlságosan keveset kaptam. Beth lányának viselkedésében is éreztem néminemű szerzői túlkapást. Mivel számára most nyílt ki a világ, egyértelmű, hogy nem szeretne a megszokotthoz visszatérni egy percre sem, de az a dacosság és tudatlanságból fakadó érzéketlenség, ami benne volt, abszolút nem azonosítható általánosságban az ebben a korban és élethelyzetben lévő fiatalokkal. A leghitelesebb karakterábrázolás alanya meglepő módon Joel volt. A férfi önteltsége és habitusa kiábrándítóan valóságos volt. Egy percig se szerethető karakter, de az ő jelenlétének nem is a szimpátia kiváltása volt a célja.
A Ronnie és Marina által összeállított feladatok alapvetően tetszettek, azt sajnáltam csupán, hogy a regényben ezek mindig csak gondolatindító magokként szolgálnak - annak viszont tökéletesen megfeleltek. Ennek köszönhető ugyanis, hogy a szerző tollából egy érezhető és belélegezhető kép született meg a fejemben. Csodálatos leírások voltak Róma látnivalóiról, lényegretörő és érdekfeszítő megfogalmazásban. Olvasás közben úgy éreztem, mintha én is az adott utcákat rónám és magam is felfedezném azon apróságokat, amik mellett általánosságban elsétálnék. Csodás volt az a fajta látásmód és városbemutatás, amelyet Kerry Fisher létrehozott a lapokon. Tehát egyöntetűen kijelenthető, hogy a borító által felélesztett elvárások megfelelő visszacsatolásra leltek a beltartalomban.
A karakterekkel való összeférhetetlenségemen felülemelkedve azt kell mondanom, hogy a Randevú Rómában jó kis könyv volt. Nagyon szerettem Róma eldugott kis helyein barangolni és felfedezni azokat a szépségeket, amik az általános városnéző túrákba nem férnek bele. Az eseményekből is tudtam kiszedni jó gondolatokat, még annak ellenére is, hogy a lapokon bekövetkezendő változás ütemével nem voltam megelégedve. Keserédes az örömöm, mert úgy érzem, ebbe a sztoriba sokkal több potenciál szorult, mint ami végül ki lett belőle hozva, de értékelem azt, amit adott. Egy nyárutós, őszre készülődő olvasmánynak megfelelt, hiszen általa még utoljára érezhettem a bőrömön a napfény melegét.
Szereplők: A regényben előforduló karakterek zöme sarkalatos és végletes. Véleményem szerint szinte mindenki egy kicsit megkeseredett és elégedetlen. Falra tudtam volna mászni Beth azon viselkedésformájától, hogy panaszkodik valamire, de ha valaki egyetért vele, neki azonnal ellent kell mondania.
Történet: A regény önmagunk újra-felfedezéséről szól, s arról, hogy melyek azok az áldozatok, amelyeket már felesleges meghozni a szeretteink érdekében, ha nincs meg a másik oldalról az elismerés - helyette csupán a tényszerű elvárások sora mutatkozik meg. Róma bemutatása meseszerű és élvezetes, mintha az olvasó is ott botorkálna a kiálló macskakövek között és Beth-tel együtt fedezné fel a várost. Az események alapvetően lassan és kiszámíthatóan zajlanak, de számomra nem erre esett végül a hangsúly.
Nyelvezet: Egyszerű és könnyen olvasható. A leírások szépek és érdekfeszítőek, de a fordítás sok helyen magyartalan és logikátlan. Sokat levon az olvasási értékből.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: A borító meseszép és csodálatos, nem tudok vele betelni. Imádom a harmóniáját ás a dinamikáját, az pedig végképp örömmel tölt el, hogy a szerző megfelelően kiaknázta a történetében a helyszín nyújtotta potenciált.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
„Első számú lecke, Marina: az anyák kritizálhatják a sajat gyerekeiket, de isten irgalmazzon annak, aki becsmérelni merészeli őket.”
"– Nem önzőség, ha a saját álmaidat követed. Szerintem jót tesz az embereknek, ha megtanulják, nem vehetik biztosra a másikat. Adj nekik teret, hogy hiányolhassanak!"
"Soha nem vagyunk túl idősek ahhoz,hogy megremegjen a szívünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése