Két nő. Egy halálos viadal. Csak egyikük nyerheti el a Napkirály szívét.
Lor tizenkét hosszú, szenvedésteli esztendőt töltött börtönben az Aurórakirály uralkodása alatt. Egyetlen vágya, hogy kiszabaduljon, és megtoroljon rajta minden egyes nyomorúságos pillanatot.
Egy véletlen folytán a Napkirály színe elé kerül, és a rivaldafényben találja magát: kilenc másik jelölttel együtt esélyt kap – talán belőle lesz a királyné. Ha elnyeri a király szívét, akkor szabad lesz, és végre bosszút állhat.
De Lor kívülálló: nem érti, miért helyezték szabadlábra, hiszen ő nem is a Napkirály udvarának alattvalója. A többi jelölt ellenszenvezik vele, és mindent megtesznek, hogy végleg eltávolítsák a játéktérből.
Muszáj nyernie, hiszen ha veszít, meghal. Vagy, ami még rosszabb: visszaküldik az Aurórakirály karmai közé.
Meglepő, de jelen könyv esetén nem a borító volt az, ami elcsavarta a fejem. Bár kétségtelenül szép és figyelemfelkeltő, az én ízlésemnek túl sok. Eredetileg nem is terveztem nagy figyelmet szentelni a számára, de elkaptam pár olyan gondolatot más olvasóktól, ami felkeltette a kíváncsiságomat, így hát jobban utánamentem, miről szól, milyen kategóriába tartozik és végül úgy ítéltem meg, hogy nekem is érdemes lenne tenni vele egy próbát. Így került végül a kezembe Nisha J. Tuli A napkirálynő próbája című könyve, mely a 21. Század kiadónál jelent meg a közelmúltban, gyönyörű élfestett verzióban.
A történet kezdetén az olvasó a börtön penészes, nedves falai között találja magát, egy szobában a három testvérrel. Tristan, Willow és Lor immáron tizenkét éve élnek ebbe a létesítménybe, amely nem csak szabadságkorlátozó hatással bír rájuk, hanem a mindennapos életben maradást is igyekszik megnehezíteni. A Nosztrazából nincs menekvés és a bent uralkodó hierarchia folytonos mozgása közben könnyű lemorzsolódni. Az embernek a túlélés reményében olyan eszközökhöz kell folyamodnia, amikhez normál esetben sosem nyúlna, mint például a saját testének áruba bocsájtása néhány kiváltság reményében. Lor mondhatni itt nőtt fel, ebben szocializálódott és vajmi kevés ismerettel rendelkezik így arról, hogy mi zajlik körötte a nagy világban. Határozott és erős jellemmel bír, és az Uranosz királya iránt érzett gyűlölet tartja benne legfőképp a lelket. Egy teljesen átlagos napon ökölharcba keveredik egy másik elítélttel. Ez nem okoz meglepetést, ám az eset után kevésbé jól válogatja meg a szavait, ami bizonyos szankciókat hoz magával, így Lor a rendszer legveszélyesebb pontján találja magát. Miután megjárja a poklot, a mennyekbe emelkedik: egy pihe-puha ágyban ébred, ahol azzal fogadják, hogy az élete gyökeresen megváltozott és esélyt kapott, hogy ő maga is megmérettessen a Napkirálynő próbáján. Csodának tűnik? Valójában nem az, hanem egy nagyobb terv része, ám ennek felderítése még előtte áll. Lor számára hamar kiderül, hogy ez a verseny csöppet sem veszélytelen, ahogy a király kitüntetett figyelme sem az. Mindezek után kérdés, hogy vajon hol volt nagyobb biztonságban? A börtönben vagy a Napkirály udvarában?
Nisha J. Tuli története egy az egyben Sarah J. Maas Üvegtrón című könyvét idézte meg a számomra. A két sztori között nagyon sok átcsengés van, de jelen esetben ez egyáltalán nem zavart, hanem még inkább hozzáadott az olvasási értékhez. A TOG régóta a kedvenc sorozataim között foglal helyet, így jó volt újraélni azokat az érzéseket, amik akkor játszódtak le bennem, amikor először forgattam sok-sok évvel ezelőtt. Természetesen nem elmondható, hogy tűpontosan megegyezik a két történet. A Napkirályné próbája is sajátos hangulattal és sztorival rendelkezik, amelyet érdemes megvizsgálni közelebbről. De azért határozottan ki merem jelenteni, hogy az Üvegtrón fanoknak be fog jönni az, amit ebből a történetből ki tudnak venni.
A börtönben eltöltött rövid időszak alatt a szerző megfelelő szinten mutatja be Lort és a személyiségét befolyásoló tényezőket, amelyekre a későbbiekben építkezni tud. Mivel a mindennapjait a túlélés tette ki, így teljesen más habitussal érkezik meg a próbára, mint a többi résztvevő, amely által az utolsó oldalig képes megfelelően elhatárolódni a palotában zajló személyektől és eseményektől, még annak ellenére is, hogy milyen csábítást rejt magában ez a merően más életkörülmény, amivel ott találkozik. A király jelenléte igencsak erőteljes és a belőle szikrázó ragyogás azért jelentősen elhomályosítja Lor tekintetét. Egyfelől érthető, miért érez vonzást a férfi kitüntetett figyelme miatt, másfelől viszont mindvégig annyira egyértelmű, hogy a háttérben sokkal több húzódik meg, mint holmi kamaszos rajongás, így kicsit kétkedve fogadtam azokat a jeleneteket, ahol ők ketten szerepelnek. Márpedig ebből nem volt kevés. A romantikus irányvonal az én ízlésemhez mérten túlságosan sok volt. Alapvetően nem vagyok szerelemellenes, de ebben a sztoriban sokkal jobban megmozgattak a próbák és az udvarban uralkodó hierarchia, minthogy egy szerelmespár enyelgését olvassam.
A próbák véleményem szerint jók voltak, végre egy könyv, ahol a lényegi részt nem bagatellizálták el néhány egyszerű és értelmetlen húzással. Itt tényleg életre és halálra folyt a küzdelem és áldozatokkal járt. Egyedül a végső megmérettetés éreztem kissé összecsapottnak, de az ezt követő kimenetel megfelelően kárpótolt. A regény vége abszolút kiszámítható, igazából a teljes eseménysor mindvégig nyitott könyvként borul a sztorira. A szerző folyton az olvasó orra elé tolja a várható fordulatokat. Mindvégig előrevetítve dolgozik, így mindennemű meglepetés lehetőségét tudatosan kizárja magának. A regény feléig igyekeztem ezeket figyelmen kívül hagyni és tudatosan bele sem gondolni, de onnantól kezdve már magam előtt sem tudtam fenntartani a látszatot, hogy tudom, merre fog a sztori kimenni. Már inkább azzal szórakoztattam magam, hogy alternatív folytatási lehetőségeket vázoltam fel olvasás közben magamban, így hiába tudtam, mi fog következtetni, látszólag meglepődhettem rajta. Váratlan módon azonban ez sem csökkentette az olvasási élményt. Néha az egyszerűség pont az, amire az embernek szüksége van. Ez a könyv erre tökéletes példa.
Lor karaktere sok esetben sok volt a számomra. Én alapvetően nem vagyok káromkodásellenes, de valahogy az ő stílusa még számomra is nyersnek hatott. Ettől függetlenül ezt nem vetném a szemére, hiszen a karaktere hitelességét ez is alátámasztja. Végtelenül értékeltem benne, hogy minden körülmény ellenére képes volt megmaradni önmagának. Egyértelmű, hogy a kezdeti időszakban elvarázsolja a pompa és a kényelem, ami szöges ellentétben áll az általa korábban tapasztaltakkal, de megkönnyebbülést okozott, hogy sosem szédült bele túlzottan ebbe a világba. Képes volt meglátni a romlottságát még annak ellenére is, hogy arannyal volt körbefuttatva. Szóval Lor egy szimpatikus és belevaló főszereplő, aki összességében két lábbal állt a földön mindvégig. Nem hibátlan, de pont ezért befogadható: enged a saját szeszélyeinek és igényeinek, de mindeközben nem feledkezik meg azokról sem, akik fontosak a számára. A hitelességét még inkább erősíti, hogy bár feszegeti a saját határait is, még a pénz és hatalom sem képes ledönteni a saját erkölcsi várát.
A történet két szálon kerül bemutatásra. Lor élete mellett az olvasó betekintést nyerhet Uranosz hercegének a mindennapjaiba is. Ezek a betűzött háttérjelenetek az alapsztorihoz nem sokat adnak hozzá, inkább a további részek előkészítését szolgálja a mostani jelenléte is. Nadir szála a kibontatlansága ellenére is érdekes, de nem éreztem át a teljes relevanciáját, ahhoz túlságosan keveset kap belőle az olvasó, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy kíváncsisággal tölt el, merre fog tartani a későbbiekben. Nagy reményeket fűzök hozzá a továbbiakban.
Ha egy fordulatos és gyorsan olvasható történetre vágysz, akkor érdemes számba venni A Napkirályné próbája című regényt! Nincs benne felesleges üres járat, az események folyton váltják egymást. A regény felépítése jó, a folytatást is kellőképp előrevetíti. Ha pedig szeretted az Üvegtrónt, ez is tetszeni fog.
Szereplők: A karakterek kissé felszínesek, az én ízlésemhez mérve kevésbé megformáltak. A főszereplőről sokat megtudunk, az ő körvonalai élesek, de a többiek háttérbe szorultak.
Történet: A cselekmény egyenes vonalon halad a végső elgondolás irányába. Ez a rész leginkább egy alapozó kötetre hasonlít, ahol elsőként felállításra kerültek az erőviszonyok, majd ezt követően, a további részekben várható a valódi eseménysor. Félreértés ne essék, itt is történnek a dolgok, nem is akárhogy, de véleményem szerint az igazi nagy durranás még előttünk áll.
Nyelvezet: Bár a cselekmény egy kitalált helyszínen játszódik, nem túl erős benne a sajátos nyelvezet, így könnyen olvasható és közérthető.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: Kétségkívül gyönyörű, de számomra ez már a túl sok kategória. Nem tudom elvonni tőle a tekintetem, de túlságosan eltelít a látvány.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Mindent csak rövid időre kapunk kölcsön, a testünket és – főként – a lelkünket is."
"– Szórakoztató a verseny? – kérdezi lazán, én pedig horkantok.
– Ha a súlyos sebesülés és a többszörös életveszély szórakoztató, akkor igen, jó muri."
– Ha a súlyos sebesülés és a többszörös életveszély szórakoztató, akkor igen, jó muri."
"- Meg fogok halni - suttogom.
- Valószínűleg - mondja Gabriel, mire lesújtóan rásandítok.
- Legalább eljátszhatnád, hogy hiszel bennem.
A kapitány elvigyorodik. Ismét méltat arra, hogy egytagúnál hosszabb szavakkal kommunikáljon, de nyilván nem lesz a Lor Rajongói Klub oszlopos tagja.
- Ugyan már, Hódoló! Mindketten tudjuk, hogy nem dőlnél be ilyesminek."A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése