Egyetem alatt egy pár voltak – összejöhetnek még egyszer?
Nora egész karrierje egy jóképű profi amerikaifoci-sztár kezében van. Derek, a sztárjátékos történetesen Nora expasija. Annak idején a lány nem valami elegáns módon vetett véget a kapcsolatnak – a régi döntés most álmatlan éjszakákat okoz neki. Profi ügynök lett, és Derek az első ügyfele. Aki még mindig mérges rá.
Derek bosszút forral: ha Nora az ügynöke akar lenni, hát jó. De a fiú feltett szándéka, hogy megkeserítse az életét. Még emlékszik, hogy a lány nem adja fel egykönnyen. Erre a tulajdonságra alapozza a tervét.
És Nora valóban nem adja be a derekát, hanem éppenséggel ellentámadásba kezd. De aztán jön Las Vegas, egy vad éjszaka másnapján Derek és Nora egy ágyban ébrednek mint friss házasok.
A szabálykönyvet kihajították az ablakon – mit hozhat ez a kapcsolat? Ki-ki mentse a munkáját? Lehetséges kettejük közt életre szóló szerelem?
Az idei évem tervezetlenül is a romkom éve lett. Az olvasás egy új színterét nyitotta meg a számomra. Nem tudtam, hogy lakik még bennem egy juharsziruppal borított romantikus lélek, azt hittem, ezen már rég túl vagyok, de úgy néz ki, csak a megfelelő pillanatra várt, hogy a felszínre törjön. Az idei évben a romkomok adják azt az erőt, amire szükségem van, hogy fényesebbnek lássam az előttem álló időszakot. S hiába tettem meg ezt a felismerést, mégis minden egyes zsánerbeli könyv után letaglóz. Mintha az Ötven első randi világába kerülnék! Sarah Adams A szabálykönyv című regénye pedig az eddigi csúcs!
Elle Kennedynek hála megbarátkoztam már a sportrománcokkal, de azért a hokis irányvonalon kívül még akad bennem némi fenntartás. A szabálykönyvben a srác NFL-játékos, vagyis az amerikai focira tette fel az életét. A Sharks csapatában játszik. Számomra már az is furcsa volt, hogy a szerző nem a tipikus és kézenfekvő irányt választotta, mint a társai, tehát nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a baráti társaság minden tagjának külön sztorit szenteljen egy saját könyvben, hanem kapásból az utolsó szingli tagra ugrott, aki jelen esetben Derek. A többieknek már mind megvan a stabil párkapcsolata, így magabiztosan osszák az észt az utolsó delikvensnek – mert hát szerintük tarthatatlan, hogy ő még nem mondta ki a boldogító igent. Ennek viszont megvan az oka: egy egyetemi szerelem, ami viharosan érkezett az életébe és villámcsapásként szakadt félbe, mikor a lány, Nora elhagyta őt, valós indoklás nélkül. Bár azóta nyolc év telt el, de még mostanáig sem tudott maximálisan túllépni rajta. Arról nem is beszélve, hogy a figyelme most egészen más irányba összpontosul: egy sportbaleset következtében megsérült a bokája és hiába a hatékony regenerálási folyamat és a kitartó küzdelem, ha nem hozza az elvárt szintet, le fogják cserélni egy másik játékosra. Elmondható így, hogy elég nagy súly nyomja a vállát minden fronton. Na, és erre jön még az, hogy a következő ügyvédje nem más lesz, mint az exbarátnője - akiben szintén nem került megfelelően feldolgozásra és elraktározásra a korábbi kapcsolatuk. Ez az alapfelállás, innen már csak felfelé vezet az út; és nem is akárhogyan. Vajon létezik második esély még a számukra? Érdemes belevágni? Egyáltalán mind a két fél szeretné még vagy a fiatalkori sérülés közéjük fog állni önmaguk védelmében?
A szabálykönyv szerintem messze túlmutat az általános romantikus regényeken. Nyilvánvalóan épít megszokott dolgokra és néhány klisére is, de minden mögé igyekszik egyedi szájízt adni, amely által kiemelkedik a szokványos történetek sorából. A máskor elcsépeltnek hatott fordulatok is most teljesen eltaláltak. A női főszereplő jellemrajza miatt sem tud beolvadni a tömegbe. Nora egy rikítóan üde színfolt egy abszolút elszürkült világban. Olyan, mint egy golden retirever. Aranyos, cuki, bohókás és megállás nélkül pörög. A lapokon csak úgy árad a belőle származó erő. Nem fél megharcolni a dolgokért, a kitartása abszolút csillagos ötös - ezért tarthat ott, ahol jelenleg van. Imádom az ilyen női karaktereket, akik jó példát mutatnak önbecsülés és magabiztosság terén. Az ő karakterén keresztül a szerző egy erős társadalomkritikát fogalmaz meg női egyenjogúság terén. Ügyesen ábrázolja, mennyire nehéz nőként jelent lenni egy férfiasnak ítélt közegben, s hogy milyen negatív diszkriminációkkal kell megküzdeniük. Norával példát statuál arra vonatkozólag is, hogy hol van az a határ, amit már semmiképp nem tűrhet el a személyes előremenetele érdekében egy nő sem, melyek azok a csaták, amelyeket már felesleges megvívni, mert a nagy egészen úgy sem változtat. De ez a regénynek csak egy aprócska szelete, nem viszi búskomorságba és drámai irányvonalba el a sztorit. Nora személyisége mondjuk ezt nem is engedné. Imádtam, hogy önmagának is bevallja, hogy ő egy fárasztó ember, amivel nem mindenki tud megbarátkozni, s emiatt sok csalódás is érte már az életben - ennek ellenére nem tud és nem is akar változtatni rajta, hiszen ez adja a személyisége magját. Inkább legyen kevesebb ember, akire valóban számíthat, de azok barátsága legalább őszinte és elfogadják olyannak, amilyen.
A sztori egésze egy nagy romantikus huzavona két ember között, akik nagyon szerették egymást valamikor, és az újbóli egymásra találásuk útjában csak és kizárólag önmaguk állnak, a korábban elszenvedett fájdalmak miatt. Az ilyen jellegű történetek esetén sokszor megkérdőjelezhető a felvázolt folyamat, hogy elég lenne csak, ha a karakterek megfelelően tudnának egymással kommunikálni, de jelen esetben abszolút nem éreztem ezt. Bár sokszor felmerült bennem olvasás közben a gondolat, hogy Nora elég fafejű és szűk látókörű, mintha a szerző érezte volna az elbizonytalanodásomat és ilyenkor mindig alátámasztotta a benne kavargó érzelmeket, így máris empatikusabb voltam én is. Az pedig amin és ahogy keresztül mennek, briliáns! Végtelenül szórakoztatott az ő közös kis kalandjuk. Jók voltak az események és a sok poén, ami a karakterek száján pörgött ki, csak hozzáadott az élvezeti értékhez. Többször azon kaptam magam, hogy hangosan felnevetek vagy éppen vinnyogok egy olyan jeleneten, ami érzelmileg túlfűtött állapotba taszított. Számomra az is plusz pont volt, hogy ez a regény abszolút nem nevezhető erotikusnak, sőt, a szerző külön ki is emeli az első lapon, hogyha valakinek a minimális is most sok, akkor csak hagyjon ki egy fejezetet és élvezze a többi részét a sztorinak.
Ahogy letettem A szabálykönyv című regényt, az járt csak a fejemben, hogy most azonnal akarom a szerző további könyveit is. Imádom a stílusát és hogy úgy alkot könnyed kategóriában, hogy közben komolyabb témákat is behoz a sztoriba és ezeket megfelelően kezeli. Nem megy bele túl mélyen, de egy percig sem érezhető úgy, hogy elbagatellizálná és csak marketingfogásként alkalmazná az általa életre hívott nehézségeket. És ha mindez nem lenne elég, még példaképet is találtam magamnak a könyvben! Szeretnék én is olyan anyja lenni majd a lányomnak, mint Pam Norának. Szeretném én is úgy támogatni majd, hogy bátran merjen a saját útjára lépni, de ha kétségek gyötrik gondolkodás nélkül merjen hozzám fordulni. A szabálykönyv minden ízében csodálatos! Megnevettetett, elgondolkodtatott és feltétlen rajongást váltott ki belőlem.
Szereplők: Minden szereplő jól megformált és kellőképp egyedi, de Nora azért messze a kategória fölött áll. Ő lenne az életemben az az ember, akit rajongásig szeretnék, de minden találkozás között tartanék némi szünetet, mert az aktivitási szintje nem egyezik az enyémmel. De pont ezért annyira jó, hogy a szerző megalkotta a karakterét, mivel általa elfogadásra tanítja az olvasót. Derek kedves és határozott természet. Szerettem, hogy nem csak egy tesztoszterontól túlfűtött szexbomba, hanem sokkal inkább érző lélek, aki képes megtenni a fájó felismerések sorát és javítani az aktuális helyzeten - akár azzal, hogy fel meri vállalni az érzéseit.
Történet: A sztori egyszerű irányvonalra épül, kellemes módon tárul az olvasó szeme elé. Nem túl gyors, de nem is lassú a cselekmények sora. Vannak benne tipikus jelenetek, amik nélkül el se lehetett volna képzelni a sztorit, de azért okozhat némi meglepetést is - különösen a vége. Hát leesett az állam a tetőponton. Az utolsó jelenetek pedig kellemesen előre vetítik a karakterek további sorsát, így jó szívvel engedtem el a kezüket.
Nyelvezet: Könnyen olvasható, humoros olvasmány.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: A rajzolt borító jól illeszkedik a szerző korábban megjelent művei sorába. Egyszerű, pont azt a hangulatot sugallja, amit a regény áraszt magából.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Finoman megrázza a fejét, és próbálja kimondani a szavakat.
– Te udvarolni fogsz nekem?
– Igen, udvarolni fogok.
Fészkelődik.
– Nem, nem fogsz.
– De igen, fogok.
– Nem, nem fogsz! – mondja egy oktávval feljebb.
– Oké, nem fogok.
Leereszti a vállát, csalódottnak tűnik.
– Várj, nem fogsz?"
"-Az élet néha olyan, mint egy doboz csokoládé, néha pedig olyan, mint egy doboz csokoládé, amit kint felejtettek a tűző napon."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése