Az író is csak egy ember.
Bár sokak szemében a könyvek misztikus világának megközelíthetetlen alakja, érzései, fájdalma és öröme éppoly emberi, mint bárki másé. Adriana hosszú évek óta bujkál a nyomasztó valóság elől, menedéket csak írói hivatásában talál. A Piazza Navonára néző irodája az egyetlen hely, ahol még élvezheti azt a nyugalmat, amiről az otthonában már lemondott.
A férje keze ide nem ér el.
Ám örökké nem rejtőzhet a könyvek lapjai mögé az, aki már nem csak önmagáért felel. A gyermekére is gondolnia kell. Adrianát félelemmel tölti el, hogy milyen hatással lesz a lányára mindaz, amin keresztülmennek.
A segítség onnan érkezik, ahonnan a legkevésbé várná. Piet, a kiadó kirendelt asszisztense azt a megbízást kapja, hogy tehermentesítse a válsággal küzdő írónőt.
Arra azonban senki sem számít, hogy ez a feladat az iroda falain is túlnyúlik.
Anne L. Green legőszintébb, mély érzelmekkel teli története feltárja az olvasó előtt a bántalmazás pszichológiáját. Valamint rávilágít arra, hogy az a legjobb választás, ha szembenézünk a nehézségekkel. Kísérjük végig Adrianát a felépülése útján!
Megvan abban a rizikófaktor, ha egy befutott szerző új zsánerhez nyúl, hiszen, ha már van egy bevett és kényelmes közege, illetve egy, ezen az irányvonalon kialakult rajongótábora, akkor miért kockáztat? Van, akiben az újdonságérzet munkálkodik, hogy új terepen is kipróbálhassa magát, másban pedig a kiteljesedés lehetősége buzog, mert mindig is ott lapult benne valami más, valami több, csak még nem merte a közönség elé tárni. Aztán vannak azok, akik olyan dolgokkal szembesültek közvetlen vagy épp közvetetten, amely mindaddig nem hagyja őket nyugodni, amíg teret nem engednek neki. Anne L. Green bátran hagyta el a komfortzónáját, mikor megszületett benne a Lapokba zárt titkok című könyv története és minden egyes leírt szóval messzebb került a küszöbtől.
Már egy hete, hogy befejeztem a könyv olvasását, de még mindig nehéz szavakba öntenem, mit jelentett a számomra. A Lapokba zárt titkok című regény össze sem hasonlítható a szerző korábbi műveivel. Bár minden regényének megvan a maga témája és mondandója, de emellett kivétel nélkül eltörpülnek. Ez a regény nem a szórakoztatást tűzte ki elsődleges célnak, hanem a csukott szemek felnyitását, a szemellenzők elhajítását. Anne L. Green új könyve egyszerre kelt az olvasóban félelmet és ad számára bátorságot azáltal, hogy bemutat egy lehetséges irányvonalat a lelki egészség megszerzése érdekében. Olvasás közben mindvégig ott ült a gombóc a torkomban, de a döbbenet, ami mindvégig kitartott, míg a sorokon szánkázott a szemem, nem engedte, hogy akár egyetlen könnycsepp kicsorduljon a szememből. Nem volt részem tisztító sírásban, s így nem oldódtak fel bennem azok a csomók, amelyek a könyv miatt keletkeztek. Nekem kellett erőt merítenem önmagamból és egyesével kibogozni őket, mert csak így tudtam a kapott információt feldolgozni és a lelkembe beépíteni.
A regény alapvetően a Toszkán-sztorikhoz tartozik, mivel a főszereplő, Adriana már egy rövid ideig feltűnt egy korábbi részben, de tartalom szempontjából teljesen más irányvonalat követ. Ezt fontosnak tartom kiemelni, hiszen a borító sem illeszkedik a korábbi sémához és ez jelen esetben örvendetes, mert bár szeretem azokat a nyárszagú, kellemes képi formákat, ez a kötet teljesen más szinten mozog, így fontos a megkülönböztetés. Szóval az események színhelye a napsütötte Olaszország, ahol egy író életébe nyerhet betekintést az olvasó, mind szakmai mind magánéleti szempontból. A történet főként az utóbbira helyezi a hangsúlyt, de sok fontos információ hangzik el a munkával kapcsolatban is. A szerző őszintén beszél arról, milyen kihívásokat tartogat magában az írói pálya. Tényszerűen elmondja, milyen sok tényezőből áll a sikerhez vezető út, s hogy mely dolgok elengedhetetlenek ahhoz, hogy ezen végig is lehessen sétálni. Rengeteg dologra hívja fel az olvasó figyelmét, amely lehet, hogy alapvetően nem is tudatosult korábban benne, mint például az alázat fontossága, a szellemi munkavégzéssel járó kimerültség, vagy éppen a határidők és feltételek figyelembe vétele. Bár nagyjából tisztában vagyok azzal, miként születik meg egy könyv, s hogy ott még közel sem ér véget a munka, sőt igazán még csak ott kezdődik, miután az utolsó karakter is leütésre került, mégis megdöbbentő volt azzal szembesülni, hogy mennyire keveset számít csupán a tehetség, mert ha nincs mögötte megfelelően felépített marketing - és ehhez kellő mennyiségű anyagi forrás -, akkor észrevétlenül elsüllyed a rengeteg megjelenés között. Könyvszerető emberként minden apró pillantás, amit a szakmára vethetek, felér egy ajándékkal, így már ezzel is megnyert magának ez a regény. Pedig mindez mellékesnek tűnik a központban lévő tartalomhoz képest.
A Lapokba zárt titkok című regénynek a központi témája a bántalmazó kapcsolat és a családon belüli bántalmazás, annak mibenléte, felismerése, működési elve és a kilépésre tett kísérletek sikerességéhez nélkülözhetetlen eszközök, valamint a buktatók bemutatása. A szerző alapos kutatómunkát végzett a témában, mind a bántalmazott, mind a bántalmazó szemszögét alaposan megvizsgálta, s nem volt rest megtenni ezt a külső hatásokkal is. Adriana valódi története lassan bontakozik ki a lapokon. A szerző eleinte az indulataira és a lényében összpontosuló elveszettségre épít, amelynek köszönhetően már a határon lebeg az önmagáért folytatott harc során. Avatatlan szem számára úgy tűnhet, hogy már olyannyira a problémái uralják a lényét, hogy képtelen mással is foglalkozni, így gyakorta tűnhet úgy, hogy önsajnáltató magatartást vesz fel, amikor csupán burkolt segítségkiáltásokat hallat. A szerző első körben a családi hátterével ismerteti meg az olvasót, amelyről hamar kiderül, hogy nem éppen támogató, így már gyerekkorában sok sérelmet kellett elszenvednie, amely negatív személyiségformáló hatással bírtak felette – de még ennek ellenére is buzog benne az éltető fény és a jóindulatból származó naivitás. Adriana karaktere végtelenül összetett és bár alapvetően nyílt személyiségjegyekkel rendelkezik, azért nem mindenkinek engedi, hogy felszín alá lásson. Jelleme a kapcsolatteremtésre épül, mindenki felé szívélyesen fordul, még akkor is, ha már többször is arcul csapták. Sokan ezt gyengeségnek könyvelik el, hogy nem elég erős ahhoz, hogy a saját határait meghúzza, de emögött leginkább az önbizalomhiány bújik meg és az ebből kiinduló megfelelési kényszer - ami nem minden esetben tudatosul az emberben, hanem ösztönös válaszreakcióként lép színre. S ez az, amit a férje kihasznál már a kezdetek óta. Érdekesség, hogy a regényben a férfit a szerző nem nevesíti, ezzel is erősítve az olvasóban az érzést, hogy Adriana története bárkivel megeshet, ez a könyv bárkiről szólhat. Ahogy a valóságban, úgy a lapokon is érezhető, hogy a bántalmazó a háttérben tevékenykedik, viszonylag passzív szereplőnek mondható, ám az irányítást nem engedi ki a kezéből és folyamatosan a markában tartja a bántalmazott felet, aki még akkor is érzi a hurkot a nyaka körül, amikor a másik fél nincs jelen. A gondolatait oly mélyen plántálta bele az áldozat fejébe, hogy az képtelen megkülönböztetni a sajátjaitól. Adriana történetén keresztül a szerző arra is rámutat, hogy nem csak a fizikai atrocitással bíró kapcsolatok minősülnek toxikusnak – a verbális bántalmazás semmivel sem kevésbé súlyos.
A Lapokba zárt titkok című regényben engem leginkább az ragadott meg, hogy mindenkinek szól: annak, aki sosem tapasztalt még hasonlót sem, annak, akinek a környezetében volt rá példa, de annak is, aki már kiszabadult egy ilyen kapcsolatból, de legfőképp azokért kiált, akik nyakig benne vannak. Akkor is, ha ezzel tisztában vannak, de akkor is, ha még maguknak sem merték bevallani. Az olvasó erőt tud belőle minden szituációban meríteni. Lehet, hogy görbe tükröt állít elé, fájdalmasan az arcába mondja az igazságot, de mindezt a legtisztább jó szándékkal teszi: a változás jegyében. Kétségkívül azok tudnak a legjobban meríteni Adriana történetéből, akik hasonló cipőben járnak, de erőteljes érzékenyítési és megértési folyamatot biztosít azok részére is, akik harmonikus párkapcsolatban, családban élnek. Egy narcisztikus bántalmazó esetén a megmenekülés egyik alappillérje egy támogató közeg, ahol az ember elméje pillanatnyilag is megpihenhet. Fontos tudni, hogy a legnagyobb jószándékkal kikövezett barátságok is hathatnak károsan, pusztán abból fakadva is, hogy nem érzik át a másik helyzetét és a valódi megértés helyett a saját életükből merítve befogadhatatlannak tartják az elmondottakat. Anne L. Green erre is érzékletesen hívja fel az olvasó figyelmét.
A regényben felbukkan egy picike kis romantika is, ám ettől még nem válik romantikus kategóriába tartozó könyvvé. A lapokon kibontakozó pehely könnyedségű kapcsolat megfelelő ellenpéldát szolgáltat a bántalmazó kapcsolattal szemben, s megfelelő iránymutatással jár a főszereplő előtt. Piet nem az a tipikus férfi karakter, akivel Anne L. Green dolgozni szokott, másabb habitussal rendelkezik, mint az általános főhősök, de ettől még nem kevésbé hiteles. Az ő ereje a tapasztalataiból és az önképzésből fakad, valamint a lelke tisztaságából. Olvasás közben volt bennem egy halovány érzet, hogy Adriana nem teszi jól, ha túl hamar bonyolódik új kapcsolatba az elszenvedett traumák után, hiszen először önmagát kell újjáépítenie, de idővel rá kellett döbbennem, hogy Piet jelenléte az, ami biztosította számára az erőt ehhez. Az ő kapcsolatuk ezáltal egyáltalán nem elhamarkodott, nincs szó társfüggőségről, csupán két lélekről, akiknek egymásra kellett találniuk - még akkor is, ha ez a legsötétebb időszakban is jött el ez a pillanat.
Adriana számára az írás olyan, mint a Narniába vezető szekrény: általa kilép a valóságból és egy olyan alternatív világban találja magát, ahol otthonra lel. Amondó vagyok, hogy a Lapokba zárt titkok című regény sokak számára nyújt majd kapaszkodót, menedéket - pont úgy, ahogy a történet főhősének a szeretett szakmája. Ez a könyv sokkal több, mint holmi elképzelt fantazmagória, amelyben a jó felemelkedik, a rossz pedig megbűnhődik; egy olyan képet tár az olvasó elé, amely kizökkenti a nyugalmi fázisból és azon munkálkodik, hogy felnyissa a szemét. Szélesre tárja a Narniába vezető ajtót, egy kis biztonságot nyújtva ezzel a megfáradt utazónak, hogy fel tudja szívni magát a hatalmas csata előtt, ami vár rá. S amiről ő maga is tudja, hogy önmaga érdekében elkerülhetetlen. A családon belüli bántalmazásról nem lehet eleget beszélni, nem lehet elavultnak vagy épp megszokottnak tekinteni. Anne L. Green a Lapokba zárt titkok című regényében összeszedte azokat az információkat és metódusokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ember fel tudja mérni a saját helyzetét és egy kis löketet ad ahhoz, hogy merje a saját sorsát a kezébe venni. A Lapokba zárt titkok című könyvben ott lapul a végstádiumban lévő főnix, és az olvasó szeme előtt születik újjá. Anne L. Green ezzel a regényével olyanok helyett hallat segélykiáltást, akiknek a hangja nem elég erős még, hogy áthatoljon az éteren, és egyúttal biztatja őket, hogy merjenek ők maguk tűzmadárrá válni. Elégni és a hamvaikból újjászületni.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
„– Kimondani, hogy mérgező kapcsolatban élünk, egyáltalán nem könnyű. Kilépni pedig még nehezebb belőle.”
"– Amióta veled dolgozom, ahelyett, hogy elvesznék egy pubban, inkább merülök el egy epubban."
"A múltad hibáit csak úgy teheted rendbe, ha szembenézel a legnagyobb félelmeiddel.
Tudom, hogy ez súlyos lelki munka, de hidd el, meglesz a gyümölcse! Felszabadít. Tudom, milyen baromi nehéz szembenézni a félelmeiddel, de ha egyszer megteszed, azt fogod kérdezni magadtól: mitől félek egyáltalán? Honnan jön az érzés? Mitől alakult ez ki? És idővel rájössz arra is, hogy ezek nem is a saját érzéseid, mert neked nincs mitől félned. Nem tettél semmi rosszat."
Tudom, hogy ez súlyos lelki munka, de hidd el, meglesz a gyümölcse! Felszabadít. Tudom, milyen baromi nehéz szembenézni a félelmeiddel, de ha egyszer megteszed, azt fogod kérdezni magadtól: mitől félek egyáltalán? Honnan jön az érzés? Mitől alakult ez ki? És idővel rájössz arra is, hogy ezek nem is a saját érzéseid, mert neked nincs mitől félned. Nem tettél semmi rosszat."
"Te vagy az otthon, amit kerestem. A lelkem megnyugvást lel a közelségedben. Te vagy minden kérdésemre a válasz, és semmi sem tölt el olyan színtiszta békés és örömteli erővel, mint a jelenléted. Több vagy te nekem a szerelemnél."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése